Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-17 / 219. szám

SZEOED. Sxeikctzlőt«g! Somogyi ucca 22.1. cm. Teleion: 23.33..Klod6hW nini, kHlc»í4"i'»nyvi6r 6» fegvlroda: Aradi ucca 8. Telefon: 13-Ob. . >yomda: Lűw l.lp6l ucca 19. Telefon« IMHt, - TAvlrníI es levélcím: Bélpraverorírto. Srrord Csüiöríök, 1936 szépI.17. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 219. sz. Kezd csípni a paprika A földmüvelésügyi minisztérium újra há­rom rendeletet bocsátott ki a paprikakérdés szabályozására. Bármilyen áldott nagy ter­méssel ajándékozza is meg a föld birtokosát, ez a drága jó szegedi föld még sem tud any­nyi paprikát teremni, mint paprika­rendeletet. A jogalkotás terén mu­tatkozó lázas tevékenység nem mu­tat egészséges állapotra a közgazdaság te­rén sem. Az egészséges gazdasági élet olyan, mint minden egészséges szervezet, nem kiván sem gyógyszert, sem műtéti beavatkozást. A betegség ott kezdődött, amikor Ígéretek mor­fiumával kábították el az egészséges testet. Ez az ígéret volt az egy pengő kilencven fil­léres paprikaár. Azután jöttek kuruzslók és jöttek sarlatánok s egymásra licitál­tak felelőtlen ígéretekkel. Azután jött a krí­zis és jött a paprikarendelet, amelyik beteg­ágyba fektette ötezer termelő­nek exisztenciáját. írhatja már a re­ceptet a minisztérium s keverhetik a tégelye­ket a paprikafővegyész urak, — beteggé tet­ték azt, ami egészséges volt. A mai napig nagy zökkenő még nem volt. A jogos elégedetlenség s az oktalanul fölizga­tott türelmetlenség érezve súlyos csalódását kirobbant ugyan a szegedi paprikaszövetke­zet úgynevezett alakuló közgyűlésén, de a mai napig a termelők érezhettek valamit a szabadságból. A szerdai piac volt az első piaci napja a monopólium rendszeré­nek s akik azt hiszik és azt hirdetik, — hittel, vagy hit nélkül, ez már csak rájuk tartozik —, hogy a paprikakérdés szabályozása a terme­lők érdekében történt s a termelők érde­kei szolgálatára hivatott, azoknak ki kellett volna hallgatni a szegedi termelők álta­lános elkeseredésének és vi­gasztalan kétségbeesésének siró, átkozódó hangjait. A szerdai piac megmu­tatta, hogy a paprikarendelet rendszere meg­bukott azon az egy ponton, ahol az árat sza­bályozni akarta. A rendelet a kikészitett paprika árát szabályozza, de a termelő nagy általánosságban nem kikészitett papri­kát ad el. Az egész-rendszer a kikészitőkön nyugszik. Ha a kikészitők megfelelnek az el­méleti paprikatudósok iróasztalbölcsességé­ben fogamzott várakozásának, akkor a terme­lők elkeseredésével még csak valahogy fent lehet a rendszert tartani. A kikészitők azonban nem állnak kötélnek. A kikészitők azt mondják, hogy miért kell ne­kik nagyobb árat fizetni a paprikáért, mint amennyiért a szorongatott termelőtől — s melyik termelő nem az? — meg tudják ven­ni s nem fognak csak azért két pengőt ad­ni a paprikáért, hogy a termelők magasztal­ják a Hangya urait. Ez az élvezet a kikészi­tőknek nem ér meg annyit, mint amennyibe kerülne. Izgalmas nyugtalanság lett úrrá a szerdai piacon s ez a nyugtalanság hol­napra már végigvonaglik a tanyákon. Az lett a paprikarendelet gazdavédelméből, hogy az egy pengő hetvenfilléres árnak megfelelő fü­zérárat sem kapják meg a paprikájukért? Ez­ért kell monopólium? Azt mondották, hogy az árak ingadozásától védik meg a termelő­ket s a termelők most azt látják, hogy csak a felfelé ugráló árak „veszedeimé"-től — védték meg a termelőket, de az áresésben mutatkozó ingadozástól már nem. A termelők joggal kérdezik, hogy harajtuk alcartak se­gíteni, miért nem a termelői árat szabá­lyozták? Ha pedig a termelői árat szabályozni nem lehet, akkor mit ér az, hogy a paprika­szövetségnek joga van irányárat meg­szabni s a minisztériumnak hatósági ár meg­szabásához is joga van? Majd meg fogják mondani azt is, hogy mi az ára az első, a má­sodik, a harmadik szedésü paprikának s a csövek szine, nagysága és súlya szerint fog­ják szabályozni — e g y-e g y cső paprika árát? S mit ér majd az egész szabályozás, ha a termelőktől a kikészitők nem vásárolnak? Annyit mindenesetre ér, mint döglött lő lábán a patkó. Eddig csak beszélni lehetett a paprika­rendeletről, most azonban látni is lehet: a gazdasági élet nem tűri a paprikaszabá­lyozást s nem tűri a hatalmi szóval való dirigálást. A szövetkezet eddig íelvásá­Róma, szeptember 16. Mussolini a Rocca Della Caminatoban levő nyári rezidenciájában fogadta S c h m i d t osztrák külügyi államtit­kárt. A részletes tanácskozások à lehető leg­barátibb szellemben folyik. Az osztrák külügyi államtitkár és G i a n o külügyminiszter megbeszéléseinek — hir sze­rint — az a megállapodás az eredménye, hogy a legközelebbi jövőben mindkét ország a béke megóvására fordítja erejét. Általános az a vé­lemény, hogy a római .jegyzőkönyvek politi­kája továbbra is Olaszország külpolitikájának középpontjában marad. Schmidt Guidó külügyi államtitkár délelőtt a pápa külön magánkihallgatáson fogadta castel­candolfoi nyári üdülőhelyén. A kihallgatás ne­gyedóra hosszat tartott. Az osztrák külügyi államtitkár az olasz saj­tó képviselői előtt hangoztatta, hogy látogatá­sának nincs semmi különös célja. A mai politi­kai helyzet azonban szükségessé teszi bizonyos fontos kérdések megbeszélését. Visszautasította a német—osztrák megegyezéssel kapcsolatos hamis híreket és megállapította, hogy EiÔFIZETÊS I Hnvonta helyben 3.2« vidéken «9 Budapesten 3.6«, KUllUldön 6.4« penqú. — Eqye» «z6m ara hetnör nao 1", vatór« é» Ünnepnap Hir­delejek teïvélele iarlta sierlnt. Meqjj, 'oik hétf«klvéte<evel n«nnnla retjael rolta a felajánlott készletet, de hogy tetszik majd a Hangyának az a helyzet, ha a belföldi szükségletet nem lehet keresletre birni, mert az jó előre lefödözte magát a monopólium­előtti — szűz paprikával? Eddig a Hr.n­gya csipte a paprikatermelőt, most majd a paprika kezdi csípni a Hangyát. Majd kiderül, hogy a termelő és a Hangya versenirvo fogjuk szidni az egész monopóliumot, amelyik a ter­melőnek sokkal több pénzt igért, mint ammy­nyit ad s amelyik a Hangyának sokkal ti bh pénzét mozdítja meg, mint amennyit az el­érhető haszonra gondolva, a Hangya számba­vett? Ha az esküdtszék nem volna eltörölve, a szerdai hetipiac termelőinek egyhangú verdiktje Ítélte volna el a paprikamono­póliumot összes rendeletével, szövetkezeté­vel, hangyájával és kortes-hangyászaival együtt. a római egyezménynek célja nem európai blokkalakitás, hanem Eu­rópa újjáépítése. Schmidt államtitkár délután szállójában fo­gadta Giano gróf olasz külügyminiszter és Pásti an in i külügyi államtitkár látogatá­sát. A külügyi államtitkár ismét hosszabb meg­beszélést folytatott a két olasz kormányférfivel. Hivatalos közlés a tárgyaiésok eredményéről Róma, szeptember 16. Hivatalosan jelentik: Azoknak a megbeszéléseknek a következtében, melyeket Schmidt Guidó osztrák külügyi állam­titkár olaszországi tartózkodása során Mussoli­nival és Ciano gróffal folytatott, elhatározták. — miután megfelelően értesítették a magyar kormányt és megnyerték annak telje« hozzájá­rulását —, hogy a legközelebbi jövő­ben Bécsben összehívják a három k o r ni á n v külügyminisztereinek értekezletét a római jegyzőköny­vek rendelkezéseinek értelmében. A kisei&segek küzdelme a Népszövetség előtt Genf. szeptember 16. Az európai nemzeti ki­sebbségek nagygyűlését szerdán tartották meg Genfben. A nagygyűlésen Európa különböző országai legkülönbözőbb kisebbségeinek képvi­selői jelentek meg. W i 1 f a n József volt olasz­országi szlovén képviselő nyitotta meg a nagy­gyűlést. Utána S z ü 11 ő Géza mondott beszé­det, amelyben a Népszövetség uj palotáy'it kór­házhoz hasonlította, ahol orvoslás hiányában tönkremegy a szenvedő emberiség. Jelenleg a nemzeti kisebbségeknek van. a legrosszabb sor­suk. i — A mi küzdelmünk, egészen világos, nem­zeti öntudatunk fennmaradását, nemzeti egy­ségünk fenntartását és annak mások által való tiszteletben tartását követeljük A jugoszláviai mágvar kisebbségek 'nevében Deák Leó megállapította, hogy a kisebbségek helyzete az egyes államokban rosszabbodott és visszafelé menő irányzatot mutat. Ennek fő­ként az az oka. hogy a kisebbségeket védő szer­ződés nélkülözi a szankciókat. Jakab Elemér a romániai magyar kisebb­ség képviselője előadásában a Népszövetség re­Bécsbe összehívták n olasz-magyar-osztrák külügyminiszterek értekezletét H vatafos le'enfés az osztrák külügyi államtitkár római tárgyalásairól

Next

/
Thumbnails
Contents