Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)

1936-09-13 / 216. szám

T936 szeptember 13. nefjMsnyxRORSzsr, 3 flz angol király vasárnap utazik el Bécsből Bécs, szeptember 12. VIII. Edward angol király a jelek Szerint vasárnap este utazik el Bécsből. Az angol király szokatlanul hosszú bécsi tartózkodásának az az oka, hogy néhány évvel ezelőtt szerzett fülbajából visszamaradt érzékenységét kezeltette béthársi Neumann Henrikkel, a világhírű magyar származású professzorral. Most, bogv a professzor elkészült a király kezelésével, elutazásának nincsen akadálya. ü világ legnagyobb ágyúi London, szeptember 12. Mint Washingtonból jelentik, az Egyesült Államok haditengerészete, Swanson tengerészeti miniszter kijelentése szerint 52 cm-es óriási ágyukat ezereltet a két épülő 35 ezer tonnás csatahajóra. Ez a két ágvu a leghatalmasabb, amelyeket a világon valaha öntöttek. Amerika csak akkor áll el ettől a tervétől, ha az összes tengeri nagyhatalmak nem fognak használni 26 cm-nél nagyobb ágvukat^^^^^^ Hadiállapot Palesztinában London, szeptember 12. Szombaton délután indult el Southamptomból Haifába a csapatszállító hajó a Pálesztinában levő csapatok megerősítésére: két zászlóalj, két műszaki zászlóalj és az első hadosztály vezérkara. A Reuter Iroda levelezője szerint egész Palesztinéban háborús időre emlékeztető állapotok uralkodnak. A zendülők ismét több helven elvágták a táviró és távbeszélő vonalat. Több narancsültetvényt kiirtottak és zsidó telepeket leromboltak. Belvárosi Mozi Vasárnap, hétfő A GÓLEM misztikus Ifofl'y §3Ur Krandil5z"9 tortftnpt alakijával 3, 5. 7. 9 Széchenyi ÓRIÁSI STKFR I Vasárnap, hétifi A sárga csikó a lefirmasryarabb film. Csorfoa. Kist, R zsaheqvl 3, 5, 7, n Szeged, Tisza Latos karút 42. Telefon; 32-66. A termelők a paprikarendelet ellen A Gazdasági Egyesület ülése — A paprikaárak revízióját, a fejadagok felemelését kérik és megtelelő számú helyet az értékesitésl szervben a termelők számára (A Délmagyarország munkatársától.) A Szegedi Gazdasági Egyesület választmánya szombaton délelőtt ülést tartott dr. HunyadiVas Gergely elnökletével. Az ülésen foglalkozott a szegedi gazdaközönség időszerű kérdéseivel, többek között a paprikarendelüttel. Az alsóvárosi gazdák nyújtottak be az egyesülethez az ügyben terjedelmesebb inditvánvt, amelyben sérelmeik orvoslását szorgalmazzák. Egyik legfőbb panasz, hogy a paprikarendelettel életrehivott értékesítési szervben a termelők nem kaptak számarányuknak megfelelő képviseletet. Nem elégítik ki a termelőket á megállapított paprikairányárak sem. A választmány több hozzászólás után a következő határozatot hozta: „Az egyesület küldöttség utján kéri az illetékeseket Budapesten: ne legyen kötelező a 2 pengős díjfizetés fejenkint, mert a termelők a paprikaszövetségben, a kikószitők pedig a városi hatóságnál egyébkén is nyilván vannak tartva. Továbbá kérje a küldöttség a mostani paprikaárak revízióját olyképen, hogy a füzér ára és az őrlemény ára arányban legyen. A választmány kívánatosnak tartja, hegy a termelők évi 6 kg-os paprika fejadagja méltányosan felemeltessék. Végül szükségesnek találja a választmány, hogy a termelő gazdaközönség a szövetkezet vezetőségében megfelelő számban legyen képviselve Kinevezték a paprikabizottság elnökeit Budapest, szeptember 12. A földművelésügyi miniszter a fűszerpaprika értékesítésének szabályozásáról szóló rendelet alapján szervezett bizottság elnökévé dr. Antalffy Sándor miniszteri osztálytanácsost, alelnökké dr. Kacsóh Bálint miniszteri osztálytanácsost nevezte ki. Kerékpárosok! Elsőrendtt kerékpárokat engedményes árban részletre adom. Gumikat 6s alkatrészeket most filléres m> S • árban kaphat 9Zaí1IO *CÍfiUÓlnál 10 Szeged, (Kiss t) palotai Kiss u. 2. sohase lett vonla más kötelességem, mint mindig, mindenütt panyókáravetett mentével és leereszteti rohamszijjal a király kocsija előtt lovagolni. A királylátogatást követö napon váratlanul beköszöntött hozzánk. Henneberg tábornok, az akkori lovassági felügyelő. Nagy tisztesség érte ezzel házunkat, mert Henneberg volt akkor a honvédhuszárok atyaistene. Emlékszem, hogy kifutottam az uccára és a Ziffer-fiuknak, a Bísotka-gyereknek, meg Tóth Sándornak, a legkedvesebb pajtásomnak sietve eltujságoltam: kicsoda is a mi vendégünk ? Henneberg a lovakat kivánta látni. Az apám készségesen vitte le az Istállóba, amely ugy ragyogott a tisztaságtól, mint a pesti Vigadó terme, a créohe-bál napján esti nyolc órakor. Friss alom volt a lovak alá rakva, a „strájfák" sárga szalmával művészileg befonva, a három ló fölött állottak a neveik fekete táblán fehér Írással. ..Rigó," „Bolygó," „Huszár." Henneberg megállott a Bolygó előtt. — A Wenckheim-ménesből való? — Igenis. Szilágyi Dezső igazságügyminiszterről emiitik kuriózumként, hogy minden birójának tudta a nevét. Mi ez, azokhoz az öreg huszárokhoz képest, okik bárhol az országban ránéztek egy lóra, már tudták, hogy kié volt, mit tud, melyik ménesből való? — Nem adná el. kapitány ur? — Nem adhatom, tábornok ur. • — Ejnye, pedig éppen ilyen vágású lóra volna szükségem... adnék érte ezer forintot. Ezer forint! Nagy pénz volt az akkor! — Nem eladó, tábornok ur. De bizony, a dolog mégis ugy fordult, hogy nemsokára eladó lett a „Bolygó." És mintha a családunk szerencsecsillaga tűnt. volna el vele. a jókedv, a nyugodtság és a gondtalanság. Egy ifjú huszártisztet helyeztek akkor Debrecenbe. Elegáns és szép fiu volt, abauji gentry. Csakhamar élénken foglalkozott vele az egész város, nagy kártyacsatákat vivott a kaszinóban, udvarolt a társulat hires szép művésznőjének, Záporkav Erzsinek és a cigányok boldogan röhögtek össze, ha bement az Angol királynőbe és mindjárt cigányul beszéltek. Egyszer késeibben felkeresett bennünket, bevonultak az apám szobájába és csak egyes mondatokat tudtam ellesni a beszélgetésükből: — Kapitány uram, esedezve kérlek ... — Nem tehetem — , — Az apám emlékére... — Elvem ellen van — — Főbe keU akkor magamat lőnöm ... A vége a tárgyalásnak az volt, hogy az apám aláirta az elébetett váltót. És ennek az aláírásnak nemsokára az lett a következménye, hogy idegen, rosszul öltözött emberek jelentek meg nálunk, felírták az összes bútorainkat, a nagyanyám ezüstszekrénvét, a régi kedves zongorát, amelyet a Loschmidt- és Schenk-cég gyártott 01miitzben, az anyám sírt, az apám káromkodott, mi gyerekek pedig félve bujtunk össze. És az apám eladta mind a három lovát, meg azt a parányi földecskéjét valahol Nagybégányban és fizetett és fizetett és ha élne. tán még ma is fizetne azért a szép abauji gentry huszárért, aki olyan nagy kártyacsatákat vivott meg és olyan szép művésznőnek udvarolt. f Azután nemsokára penzióba ment az apám, so'káig tartotta magát, úgyszólván egy-napról a másikra tört le. A délceg lovastisztböl beteges, öreges kis civil ember lett. Akkor mindenáron azt akarta, hogy belőlem is katona lesyen. Már én akkor a verseket kezdtem irogatni és jobban imponált nekem Reviczky Gyula, meg Vajda János, mint akár lovag Henneberg, vagy báró Fehérváry, Petőfi meg pláne jobban, mint maga nagy Napoleon. De az apám akarata győzött, felhozott a Ludovikába, ahol az ő tisztes katonai múltjára való tekintettel, noha igen gyenge feleleteket osztogattam a mathematikából, mégis csak fölvettek a feivételi vizsgán. Mentünk vissza a szállodába, végig a Kerepesiuton. Akkor egyszerre csak föllázadt bennem valami, semmi kedvem nem volt ottmaradni, a fehér, kopár, kaszárnyafalak, a szigorú bakák között. Könyörgésre fogtam a dolgot. Az apám megrendülve hallgatott. Jó ember volt, nagyon szeretett engem és csak a legjobbat akarta. Sehogy . se ment a fejébe, hogy az ö fia nem akarja folytatni az ő szép, színes életét. Nem akar tölgyfalombbal ékesített, piroscsákós. magyar huszárok élén lovagolni. író szeretne lenni. író. Skribler Talán ekkor vált semmivé a legkedvesebb álma. Szomoruan baktatott mellettem a széles aszfalton. Egyszerre megállott, kiegyenesedett. Reszkető kézzel mutatott a kocsiutra. Nagv zaj, robogás, trombitálás Egész kocsiáradat tódult a keleti pályaudvar felé. — A Bolygó! Csakugyan ott cammogott, lassú, fáradt ügetésben, egy ütött-kopott sárga konflis elé fogva az apám híres lova. A fehér folt még ott volt a homlokán, de ő maga lompos volt, sáros, rajta éktelenkedett a téli szőre. A kócos sörénye rendetlenül. jobbról-balról hullott a nyakára. Az apám sokáig állott rosszul szabott civilnihájában, fejebubjára tolt puha kalappal, megroskadt vállaival .Az esernyő, amit haláláig ugv fogott, mint egy kardot, reszketni kezdett a kezében.