Délmagyarország, 1936. augusztus (12. évfolyam, 182-205. szám)
1936-08-07 / 187. szám
DEM UGYARORSZAG Péntek, 1936 augusztus 7. kBIctttnkOliyvter é* fegylroda: Ajradl acca 8. Telefoni lMW..Nyom<l«: Uw Ara ÍO fillér IW, Telelőm IVO«, - TÄTlreil ww» ^ - «_ _ _ XII. évfolyam, IST. sz. ELÖFIZETÍ-S , Ha VONT« Helyben 3.20 vidéken «• Budapetlen 3.W, kUlIöld ön, ».40 peng«. — Eqre* tzAn 6r® Ketlcöx. nap 1U, va«Ar- ét Ünnepnap »• '»U Hlrdefétek leivéiele tori irt szerlni. Megle. 'enlk héllö klTíletevel naponta reg «jel. Kérdések Magyarországról Egy francia uj ágiró járt a napokban szerkesztőségünkben. Sajnos, nem a mi külön •rtagyaT problémáink hozták ide, a „távol ¡keletre", irton volt a Balkán és Istanbul felé s csak egy jóakara u budapesti informátornak ¡köszönhetjük, ho"y felhivta figyelmét Szegedre. Az információk ellenében, amelyeket mi myujtottunk a magyar viszonyokról, Szeded városának a lehetetlenséggel határos gazdasági helyzetéről és más egyebekről, a francia kolléga is elmondott egyetmást a francia viszonyokról. Nem mondhatnánk, hogy túlságosan mély bepillantást engedett volna hazáSanak állapotaiba: meg volt benne az a tartózkodás, melyet a külföldet járó franciával szemben, odaha, a lehetnek eltérők, sőt szembenállók a vélemények, külföldön, tekintet nélkül az egyes emberek politikai pártállására, szélső jobboldali, vagy szélső baloldali elhelyezkedésre, kapitalista, vagy szocialista mivoltára, csak a hivatalos Franciaországnak a külügy miniszter által képviselt ál láspontjs lehet az irányadó. Tényleg, a francia kollégának minden szava független volt bármely pártpolitikai beállítottságtól s abból, amit saját országának politikai viszonyairól mondott, alig lehetett volna következtetni fiira, hogy minden politikai párthoz vagy frakcióhoz tartozik. A diskurzus egyébként a magyarországi árakon kezdődött, amelyek egyes cikkeknél felét, sőt esetleg csak negyedét teszik a franciaországi áraknak. Franciaországban ugyanis két esztendő óta állandó drágulás tapasztalhaitó. A megélhetési viszonyok folytonosan nehezednek s ez váltja ki a béremelésre irányuló törekvéseket. idegenek számára Franciaország annyira drága, hogy már megszűnt idegenforgalmi célpontja lenni a nagypénzü angoloknak és amerikaiaknak. A belső drágaság Folytán Franciaország drágán termel és világpiaci versenyképessége csökkenőben van. Az állam terhei állandóan emelkednek, de a bevételek hirül sem mutatják ezt az emelkedő tendenciát. A közalkalmazottakat elboesájtani, uccára kitenni, létszámukat apasztani, fizetésüket csökkenteni, éppen a növekvő drágasági hullám miatt nem lehet. Bármely kormány igy két malomkő között őrlődik: ez a franci;i gazdasági és politikai élet legsúlyosabb problémája. Francia kollégánkon beigazolódott az a szellemes igazság, hogy minden nemzetnek saját nyelvén kivül, amely megnehezíti a vele való érintkezést, megvan a külön szellemi tájszólása is, amely gyakorta annyira távol áll a másik fél gondolkodásmódjától, hogy majdnem a megértést teszi lehetetlenné. Ezt különösen két ponton tapasztaltuk. A párisi újságíró sehogysem akarta megérteni, mikor azt magyaráztuk neki, hogy a francia helyzetben azok a francia kormányok is hibásak, amelyek halomra gyűjtötték az arany Bt a Francia Bank pincéjében és denaturálták, ahelyett, hogy természetes árucsere-funkciójának betöltésére engedték volna felhasználni. A másik megértési nehézség az áraknál merült fel. Francia kollégánk a magyarországi árakat, melyeket maga tapasztalt s amelyeket kérdezősködése során tőlünk hallott, átszámította francia értékre és sehegysem akart» megérteni, hogy ebben 9 teiiei-mézzel foíyó Kánaánban, aihoi ilyen hallatlan olcsóság uralkodik, nem maradéktalanul boldogok az emberek. Csodálkozása akkor fokozódott valóságos megdöbbenéssé, mikor kérdéseire tájékoztattuk ügyvédek, orvosok és más szabadfoglalkozásúak kereseti viszonyairól, majd mikor hozzávetőlegesen közöltük, hogy mennyi Magyarországon egy bírónak, tanárnak, polgármesternek és főispánnak a fizetése. A párisi és szegedi helyettes polgármesterek fizetése között nem is tettünk öszszehiísonlitást. Mindezek a számok fantaszti kusan alacsonyak voltak a francia újságíró szemében és még a tapasztalt olcsósággal szembeállítva sem akarta elhinni, hogy ezek a fizetések jelentsék egyúttal az illető foglalkozási ágak és tisztviselői kategóriák valóságos jövedelmét. Ebben egyébként helyes nyomon is járhatott, mert köztudomásúlag a közalkalmazottak, összehasonlítva a magántisztviselőkkel, adóztatás, nyugdíjjárulék, betegségi ellátás, vasúti utazás, stb. tekintetében oly sok kedvezményt élveznek, hogy javadalmazásuk reális értékét legalább harminc-negyven százalékkal magasabbra kell tenni. Érdekes volt aaonban, ahogy ez a viszonyainkat megismerni akaró idegen nyomozott a javadalmazások reális értéke után. Tudomásul vette például, hogy egy kezdő fizetéses tanár mennyit kap minden hónap elsején, de ugyanakkor jegyzésre készen tartotta ceruzáját notesze fölött és folytatta a kérdezősködését: — Rendben van. De mit kap még, hosv megélhessen? Ebben a kérdésben csak nehezen tudtul; megérteni egymást. Teljesen csődöt mondott azonban a kölcsönös megértés, mikor a/t igyekeztünk megmagyarázni, hogy vannak címzetes felsőkereskedelmi iskolai főigazgatók, akiket a méltóságos cim illet meg s megmutattuk egy igen derék és közbecsülésben álló gyáros névjegyét a magy. kir. kormány főtanácsos jelzéssel. A francia, aki a mini-./tereket és a köztársasági elnököt leszámítva, csak a monsieur titulust ismerte, nem tudte megérteni, hogy a kormányfőtanácsossá}? nem hivatal, hanem címzés, amelyet bárki megkaphat. Még kevésbe tudtuk megmagyarázni, hogy a kormányfőtanácsossággal, éppenugy, mint a cimzetes felsőkereskedelmi iskolai főigazgatósággal a méltóságos cim jár, minthogy erre a fogalomra a francia nyelvben nincsen egyenértékű kifejezés. De legteljesebbben ott akadtunk meg, mikor a francia kolléga azt akarta megtudni, hogy az igy kitüntetett kétségtelenül kiváló szakemberektől a kormány hol, mikor és milyen körülmények között kér tanácsot. Erre a kérdésre igazán adósok maradtunk a felelettel. Spanyolországban megkezdődött a végső küzdelem Támadásba mennek át a felkelők, akik csapatokat kaptak Afrikából — Orosz támogatással tovább harcol a madridi kormány Lisszabon, augusztus 6. A spanyol polgárháború tegnapi eseménye az, hogy Franco tábornoknak, a felkelők vezérének sikerült átszállítani csapatait Afrikából az anyaországba. A tábornok felfrissített csapataival ki akarja erőszakolni a győzelmet, egyelőre váltakozó szerencsivel folynak a harcok. Gibraltári jelentés szerint a felkelők kihasználták a tengeren lévő sürii ködöt ós mintegy káromezer jól felfegyverzett idegenlégionisiát áthajóztak az anyaországba. A katonaság között több felfegyverzett nő is volt. Az afrikai katonaszállitással kapcsolatban Madrid azt jelentette, hogy a kormányhü tengerészeknek sikerült, elsülyesztemök a Quadalquivir nevü 1500 tonnás szállítóhajót, arnelv felkelő csapatokat vitt a sevillai kikötőbe. Sevillában Queipo de Llano tábornok rádióbeszédet mondott. Bejelentette, hogv Afrikából nagyobb csapatot szállítottak a félszigetre és hogy Granadánál visszaverték a kormánycsapatok támadását, Kijelontette a tábornok, hogy megkezdődött a. végső küzdelem Spanyolországba* a hatalomért. Szerinte e/ a végső összecsapás néhány napon belül he fog következni. Hangoztatta, hogv a. felkelőknek most már 60.000 emberük áll fegyverben. Sevilla, augusztus 6. Molla tábornok főhadiszállására érkező jelentések szerint a kormánycsapatok ujabb vereséget szenvedtek. A nemzeti hadsereg mindinkább szorongatja Madridot. Rurgos, augusztus 6. Az Havas Iroda külön tudósítójának jelentése szerint a felkelő csapatok főhadiszállásán a következő közlemény! tették közzé: — Vittorio parancsnoksága alatt álló hadoszlop gyalogság, lovasság, ós hegyi tüzérség szétszórta a vörösök Ordone közelében összevont csapatait és kényszeritette az ellenséget hogy ebből a városból visszavonuljon. Súlyos veszteségeket és számos foglyot ejtett. Ordone Villareal ós Alava elfoglalásával elvágták az összekölettetést Vittoria és Bilbao között. A katonaság megerősítést kért és Ammurio felé vonul vissza. Moszkva 12 miliő rubelt küld Madridba Moszkva, augusztus 6. A szovjet szakszerrezet.; központ tanácsának első titkára utast" trstta az állami bankot, hogy n spanyol kormány támogatásira gyűjtött, összegből 12 mdi Hó 145 rubelt francia, frankra átváltva iutta*l son el Madridba