Délmagyarország, 1936. augusztus (12. évfolyam, 182-205. szám)

1936-08-02 / 183. szám

OftLMAGYAROKSZAÓ Kerékpárosok! Elsőrendű kerékpárokat engedményes ármo" fín"l",r* adom- Sumiknt és alkatrészeket ™ban kaphat SZálVltÓ SBRCflOTnál 10 Sseged, (Kiss n palotai Kiss u. 2. napról-napra változik ós uj apálv- és dagálvterii'eteket. teremt. A prohibició megszüntetépe Amurikában egyszerre többszázezer szeszér sörgyári munkásvak. vendéglői alkalmazottaknak adott kenyeret. Szinte hihetetlen, hogv « kozmetikai és nöijodr ásziparban az alkalma «ottak »»/.aula tiz esztendő alatt ötszázezerrel növekedett. A mozival és rádióval kapcsolatosan uj iparoknak egész sora keletkezett, szintén száz- és százezer alkalmazottal, akik szintén a géppek köszönhetik kenyerüket, ugyanez t órténik á repülés terén is. Mindezek az iparok pedig természetüknél fogva a közöség legszélesebb rétegeihez kénytelenek fordulni, tehát hihetetlenül sok ür>imköt alkalmaznak és ezer meg ezer kis szaküzlet nyitására nyújtanak lehetőséget. És hol van az olyan kisebb jelentőségű szükségleti cikknek egész sora. amelyek szintén az utolsó tiz esztendő alatt váltak .•ytalánodsá, mint a gramofon, porszívó, töltőtoll, zseblámpa, tüzszerszám, nikotinmentesitő, beretválkozókésztilék. hűtővel ellátót jégszekrény, autőgejzires fürdőkályha és így tovább? Ha mindezeket számbavesszük, el kell hinni az amerikai statisztikusoknak azt a fentebb már említett. megállapítását, hogy amennyi embert a gép. kiszorít régi foglalkozásából, 'egalább annyinak kenyeret is ad. A gép tehát, a munkanélküliségnek és válságnak nem okozója. Közgazdasági és talán szociális szempontból tehát a géptől való rettegés felesleges. Azaz talán mégem oeóezen. A Képnek, még ha igaz is, hogv miatta egv ember sem veszti el kenyerét, megvannak a kétségetlen árnyoldalai. A gép elhatalmasodása sivárrá teszi az életet, a Kép termeli ki a kultúrában is a sofőrtipueokat s a gép öli ki a szivet és lelket I a természetből. A civilizációt lehet gépesíteni, a kulturát soha. Az egyiket, a KÓP tökéletesíti. másikat tönkreteszi. De ez már nem ennek H cikknek a keretébe tartozik. KilíölkMHf? Kéirp.lesrn van ór.iiksége ! Forduljon bizalommal Mülhofffcr Miklós Jffi^^íi Minden szakmába ráírd munkát Tállá'. Raktáron tart rekamiéket foteleket sezloBokat atb, olcsó áron kaphatók ¿ász olvasó rovata Igen lisiteU S:crlcvs:tü Vrl Tanulni nem szégyen a gazdának se, ón is tanulni akartain, még|>etli^ mint uie/.üga/.da a szegedi mezőgazdasági kiálhlásöil. Meg is kértem egy szegedi gazdabaráloin, hogv okosítson fel a szegefii mezőgazdasági kiállításról, hol. les:, mikor, és mi lesz a látnivaló benne? Nagy örömmel •.r"- .1, amikor szegedi ga/.dalársam elküldött egy kis zöld könyvet, apielyröl megirla, hogy ez a szegődi mezögvmlHvá;.'i kiállilás tájéko latója é- hogy ebbe benne van minden tuaixivaló. Végig is olvastam az 52 oldalas könyvecskét, meg is tudtam sok mindent belőle, csak éppen azt az egyet nem, hogy hát. — hol lesz; a sok ezer szegedi ház, meg palola, meg épvilel közül melyikben az a bizonyos mezőgazda>á kiállítás? Már pedig azt hiszem, hogy elsősorban arról kellene egy ilyen Iá jékoz.tatónak tájékoztatni a magiamfajta tudatlan és Szegeden járatlan >idéki embert, hogy hát hol is la'álja nxeg azt a kiállítást. Nem mondom, hogyha bemegyek Szegedre, nem talá'ok ol \ nn okos embert, aki tudni fogja és útba igaz.il, hogy hol is van a szegedi mezőgazdasági kiálíilá.s, de ha már van a kiállításnak tájékoztatója, akkor az tájékoztassa is a kíváncsi népet a sok minden mellett arról is, hogy Iwl keresse a kiadilá&t. Makó, 1536 augusztus 1. Tifurtelcttel: Egy tájékozatlan makói gacda. Magyarország • nemzeti vapoiia Fellner Frigyes Magyarország nemzeti vagyonáról nagy alapossággal megírt megállapításaira vonatkozólag 1916 ban a Közgazdasági Szemle júniusi füzetében — szerintem, — kiegészítő adatokat terjesztettem elő. Ezen adatok s az azokat kísérő magyarázatok tulhösszuak, semhogy egy napilap keretébe« azokat megismételhetném. Miután azonban ép a Délmagyarorszáo emlékezett meg a napokban arról, hogy Matolcsy Sándor és Vargha Imre most foglalkoznak Magyarország nemzeti vagyonának ójRbbl összeállításával s miután a fent említett hosszas fejtegetéseimre Gärtner Henrik, a Közgazdasági Szemle 1916. évi S. számú füzetében rövidebben, de mégis úgy reflektált, hogy abból az én cikkem lényege teljesen kiolvasható, alábbiakban ismertetem Gärtner cikkét. „A Közgazdasági Szemle f. évi júniusi számában Gál Miksa érdekes fejtegetésekkel klegfezíti Fellner Frigyes megállapításait Magyarország nemzeti vagyonáról. Nevezetesen azt a hiányt Igyekszik pótolni, hogy Fellner csak a materiális vagyont értékeli, a népben leraktározott gazdasági erőt ellenben nem. Kiindulva magának Fellnernek ezen tételéből: „A népvagyon a nép gazdasági erejének összességéből áll." Gál helyesen azt a tételt állítja fel. hogy a nemzeti vagyon-mérlegbe ugy a szellemi, mint a fizikai munkaerő beállítandó és meg is kísérli annak értékelését. Ehhez legyen szabad néhány igénytelen helyesbítő megjegyzést fűznöm. Nem akarom azt a logikai ellentmondást tárgyalni, mely abban rejlik, hogy ha a népet, mely a nemzeti vagyon tulajdonosa. belevonjuk a vagyon összeállításába, tehát a birtokost egyúttal mint birtokot, a személyt, mint tárgyat, szerepeltetjük. Ha nem nemzeti vagyonról, hanem a nemzet gazdasági erejéről beszélünk, akkor ezt az ellentmondást, ha talán meg nem Szüntetjük, legalább elkerüljük. A nép gazdasági erejéhez, illetve az ezt kifejezésre juttató gazdasági értékhez nyilván hozzátartozik magának a népnek értéke, elsősorban munkaértéke. Eszerint Gál fejtegetéseinek alapját elfogadhat juk. Ezen az alapon 6 először is a választójogi statisztika szerint Magyarország intellektuális mnnka erejét képviseli 217.006 személy gazdasági értékét éven ként. s átlag 2 000 koronát kitevő tiszta jövedelmének 5% os járadékká átszámításával 8,680.240.000 korona tőkeösszegben állnr'ítja meg. Ez a taksálás bizonyára nagyon alacsony. Fellner ugyanis ezen kategória átlagos ívl jövedelmét 4 000 koronánál magasabbra becsiül 8 azt hiszem, ez sokkal inkább megközelíti a valóságot. Erre bőrebben nem óhajtok kitérni, csak meg kell jegyeznem, hogy indokolatlanul óvatos becslés éppúgy meghiusítja a becslés céljái, mint a túlzott. Elvégre mégsem mindegy, vájjon Gál becslése alapján az intellektuális nemzeti erő 8.68 milliárd, avagy Fellner becslése alapján 17.36 milliárd, ami ezen egyetlen egy tételnél 8.68 milliárd korona különbséget teszt A kézi, tehát tulajdonképenl munkások tőkeértékét Gál következőkép állapítja meg: 1911-ben volt a bányászattal és kohászattal foglalkozó, továbbá az ipari, kereskedelmi, közlekedési férfikeresők száma 1,704.575. Ezeknek évi keresete Gál szerint átlag 100 kórona; az ékkép nyert 170.457.500 koronát 5%-os járadéknak tekintve, a csoport tőkeértékét 3,409.150,(Wl koronában határozza meg. Ezen megállapítás elvi alapjával egyetérthetünk. Csak az évi átlag keresetnek 100 koronára való taksálása nézetem szerint túlságosan, szinte lehetetlenül alacsony. Elég rámutatni srra, hogy ai Országos Munkásbiztosító Pénztár 1911. évi statisztikája szerint az akkori 948.393 pénztári tagnak 847.232.700 korona évi munkabére, ami átlag 894 korona. Ha ezt az átlagot, munkanélküliség s egvéb címen egy harmaddal csökkentjük é* kerek össz®eben hatszáz koronának vesszük, elég óvatos a mi becslésünk. Ekképp ennek a csoportnak évi keresete legalább 1.022.745.000 koronára tehető, ami tőkeértékül 20.454.900.000 koronát eredményez. Es igy ennél a tételnél a differencia: 17.045.750.000 korona! Az egyéb foglalkozásúak és a lakosság külön foglalkozási kategóriába nem sorozott többi részének értékelését Gál sommásan végzi, szerény nézetem szerint túlságosan sommásan. Ügyanis 1,423.680 napszámost, házicselédet, nöi tisztviselőt, női munkást, stb.. valamint, a lakósságnak fel nem sorolt részét (körülbelül 17 millió egyént), az esetleg a számítás ból kihagyott egyéb értékekkel együtt, mint aminő pl. a földgáz, a községek és törvényhatóságok tőkésített vámszedési és adózási jogainak értéke, együttesen á külfölddel szemben fennálló tartozásaink öszszegében, azaz 8.315.398380 koronában állapítja meg, Ismétlem, ezt túlságosan sommás eljárásnak tartom. Számba véve. hogy a fenti összeállításban szereplő 1,423 680 személy közül a legalacsonyabb keresetű kategória: a napszámos Is átlagban évenként legalább 2—300 koronát keres, ezeknek a száma pedig 150.0Ó0, igen, de igen alacsony taksálás, hogyha az 1,423.680 egyénnek évi keresetét átlag 300 koronának veszszük, összességében tehát: 427.104.000 koronának, ami tőkeértékben 8.542.080.000 koronát ad. Ez a* egy tétel is több. mint Gál összefoglalt összege. Anélkül, hogy annak fejtegetésébe bocsátkozná«, hogy mekkorának értékelendő a mezőgazdasági, továbbá a háztartásban tevékeny női munkaerő, — mely utóbbi gazdasági fontosságánál fogva ii külön méltatást érdemelne, — arra az elvltázhatatlan megállapodásra szorítkozom, hogy az öregség, var- be tegség. Uletve szervi fogyatkozás folytán twiietat. len egyéneket kivéve, mindén személy kisebb-nagyobb gazdasági értéket képvisel. A gyermekékét sem lehet számításon kivül hagyni, hisz egy-egy gyermek esetleges pusztulását épp úgy kell magától értetődóleg gazdasági kárnak, veszteségnek tekinteni, mint akár a gytimölcsvtrág. vagy éretlen gyümölcs vagy fogyasztásra még ném alkalma« fiatal marha, vagy szárnyas megsemmisülését. Tehát kétségtelen, hógy minden lakosnak megvan a maga gazdasági értéke. Ezen általános tétel megállapítása persze sókkal könnyebb, mint egy megfelelő értékmérőnek felállítása. Ezzel a feladattal nem Is foglalkozom. Az azónban bizonyos, hogy Gál becslése nem állhat meg. Nem derül ugyan ki. hogy ő mennyinek számít egy-egy személyt, csak abból, hogy az ő összefoglaló összegében, a 8,395.398.380 koronában az egész, körülbelül 17 milliónyi, lakosság értéke 1* bennfoglaltatlk, az a limitáló következtetés vonható, hogy személyénklnt okvetlenül 500 koronánál alacsonyabbra veszi. Már pedig, ha csak azt, vesszük számba, hogy a legminimálisabb eietstandard szerint is egy-egy személy Aletfenntartási költsége évi 100 koronánál kevesebbre nem tehető, aminek megfelelő tőkeértéke 2.000 korona, nyilvánvaló, hogy egy-egy lakós minimális I gazdasági értékét 2.000 koronánál kevesebbnek nem ; vehetjük, már azért senl, mivel hiszen a lakosságnak Igen jelentékeny része számottevő gazdasági tevékenységet fejt ki. így számítva, a 17 milliós lakosság gazdasági értékét minimum 34 milliárd koronára kell taksálnunk. Az eddigieket összefoglalva, rtiegállspithatjuki hogy az intellektuális munkaerő értéke 17.4 a kézimunkaerő értéke 20.4 az egyéb foglalkozásúaké 8.5 s a többi lakosságé M.— milliárdra, tehát, az eleven munkaerő értéke ösBzesen 80 milliárd koronára tehető és ez alapon az ország összes — élő és élettelen. — gazdasági erejét Gál Miksa taksálásával szemben legalább 58—^0 milliárddal többre, tehát 82.8 milliáTd helyett minimum 140 milliárd korcmára tehetjük. E számvetésben szántszándékkal mindenütt csak nagyon Is kikerekített., a pontosságnak még látrzatát is kerülő Számokat használtam, jelezve ezzel, hogy megállapításaim sem számszerű helyességre, sém szabatos megalapozásra nem tartanak IgAnyt, hanem csak újjmutatás akarna lenni a Gál által helyesen kijelölt Hton. való bővebb 1 reálisabb meg* alapozás szükségére. Magát a megalapozást azonban hlvatottabhnak engedem át,. Hogy megállapításaim minden felületességük mellett mégis lényegileg belyt állók, arra nézve nagyon megnyugtat a számvetésemből leszürödő azon eilvi jelentőségű, igón becset megismerés, hogy a nemzet, vagyonának, illetve gazdasági erejének ideálisan legértékesebb alkatrészei az emberanyag, reális értékben l* lóval felülmúl}* HŐÍéH egyéb vagyonát." Nagyon szeretném ézen cikk útján azok firreimet akik hazánk nemzeti vagyonának felbecíléééfél, hazánk gazdasági erejének megismertetésével foglalkoznak, azokra a — szerintem. — hiányokra felhívni, amelyek szerény véleményem szerint a Fellner-féla összeállításban tapasztalhatók. Gál MUftta.