Délmagyarország, 1936. augusztus (12. évfolyam, 182-205. szám)

1936-08-18 / 195. szám

DÉLM UGYARORSZAG üZEOKD. SxerkctztAMg; SomofiT* "« 22. I. em. Tetotoni tM3^Klod6htvaial, k«lc»OttkOnyvt«r é* tepylroda; Aradi occa Teleion: - Nyomdai La*» Hpftf ncca 19. Teleiont 13-OA. - Iívlrnfl M levtfehBi Uéitonqvi ' Kedd, 1936 augusztus IS. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, sz. EtOPttETE«, HoTOBta helyMn Tldtkw ét BadapeUea 3JM>, kttlMMOa «.40 pengO. - Egye* nám «ra Mik«* nap 1«, Taíflr- «» Ünnepnap 1® Hl. HU« delé»ek «elvétele larlte «rorlnl. Megje, hétfő klvílrléTel naponta reggel, A kereskedők és a szabadság Érdekes és tanulságos jelenségek merültek fel a magyar kereskedők szegedi kongresszusán. Ezfek a súlyban csekély, de jelentőségben súlyos jelenségek alkalmasak arra is, hogy demonstrálják: miért erőtlen a magyar polgárság minden köz• életi megmozdulása s mennyire általános érvényű törvény az, hogy a nemzet intelligenciájának tagjai is mennyire mást tartanak igaznak, miftt amit követnek. Mint a lapok irják,: viharos tapssal fogadta a kereskedők kongresszusa Rassay Károlynak azt a kijelentését, hogy a kereskedelem legfőbb bajainak orvossága a szabadság nagy gondolatához való ragaszkodás. A kongresszus tagjai éljeneztek és tapsoltak, mint ahogy éljenezték és tapsolták a szabadság gondolatát akkor is, amikor a vendéglátó város polgármestere tárta ki elébük a szabadság s'épségét s követelésének és követésének parancsát —, de amikor a kongresszus tagjai visszavonultak, hogy a maguk ügyeiben tanácskozzanak és határozzanak, akkor már a kereskedői szabadság ellen döntöttek. Tapsoltak és éljeneztek, amikor azt hallották, hogy elveszett a kereskedelem, ha maga tér a szabadság útjáról, de amikor szavazni kellett, a leglelkesebb tapsolók s a rekedtséSig éljenzők is a kereskedelem szabadsága ellen foglaltak állást. Mi hangoztassuk most a szabadságnak a szabadságért lelkesedő ellenségei előtt, hogy a szabadság nem jelszó, a szabadság nem frázis, nem elég a szabadságot éltetni azoknak, akik szabadságban akarnak élni és tevékenykedni, a szabadság olykor küzdelmet kivan, de mindig helytáll ást követel s akik diszülésen tapsolnak a szabadságnak, de zárt ülésen a szabadság ellen foglalnak állást, azok az ellen a szabadság ellen harcolnak, mely nekik foglalkozást ós kenyeret adott s ami nélkül nincs polgári foglalkozásuk és nincs kenyér. R i g o 1 e 11 o járhat a színpadon kétszínű nadrágban és kétféle csizmában, de a magyar kereskedők ne Rigolettótól tanuljanak öltözködni, amikor kimennek a fórumra. Necsak akkor magasztalják a szabadságot, ha az irányított gazdálkodás kedvezményezett intézményei és szereplői fenyegetik azt, legyen bennök annyi bátorság, hogy szabadságot merjenek követelni azok számára is, akiknek soraiból esetleg versenytársuk kikerül. Ha a Hangyával, a Futurával, az állami kedvezményekkel életben tartott alakulatokkal, a közhivatali kereskedelemmel szemben a kereskedői szabadság védelmére kelnek, akkor a maguk állásfoglalásának tisztasága és tisztessége a maguk szavának tiszteletet parancsoló súlya érdekében vigyázzanak arra, hogy kiállásukat a kereskedői foglalkozás szabadságáért ne a maguk kiszabott kenyeres tekintélyadagjának védelmezéseként lehessen feltüntetni. Nem, mintha ehhez nem volna joguk, nem, mintha ez nem volna kötelességük, de a maguk személyi exisztenciájának védelmét ne helyeznék a szabadság védelmezésének palástja alá s ha egy tisztes és jogosult önzés csattantja csak össze tenyerüket tapsra, akkor legyen a szabadsác ellenfeleiben is annyi őszinteség és annyi egyenesség, hogy ne tüntessenek a szabadság mellett akkor, amikor a kereskedelmi foglalkozás szabadsága ellen akarnak állást foglalni. Nincs parciális szabadság, az nem szabadság, amelyik egyeseknek teljes mozgást ad, de másokat tétlenségre kényszerít. A kedvezményezéseknek rendszere ellen nem harcolhatnak egész meggyőződéssel és egész mellel azok, akik a maguk számára több-kevesebb vonatkozásban a kedvezmények fenntartásáért küzdenek. A kereskedőknek is választaniok kell: vagy szabadság, amelyik mindenkié, vagy kedvezmények, amelyek csak egyeseknek juthatnak. Ha a történelem számukra nem volt az élet mestere, a mai kor minden jelensége megtaníthatja a szabadságnak tapsoló, de kivételeket és kedvezményeket sürgető kereskedőket arról, hogy kenyerüket és foglalkozásukat csak a mindenki szabadsága őrizheti meg s hogy félniök kell attól, félniök és reszketniük, amit képviseletük többsége, de nem magyar kereskedelem, a szegedi kongresszus egyik albizottságában elfogadott. Cristophore Morley, a kitűnő amerikai író megfigyelése szerint a társadalom arro idomította az embereket, higyjék azt hisznek azokban az eszmékben, amelyekben nem hisznek. A társadalom arra idomította a kereskedők egy részét, higyjenek abban, hogy hisznek a szabadságban, amiben pedig nem hisznek. Tapsolnak és éljeneznek, mert azt hiszik, hogy h i"s z • nek a szabadságban, de képesítést követelnek a kereskedők számára, mert a szabadságban nem hisznek. Már pedig nem elég hinni azt, hogy hisznek a szabadságban, tudni kell hinni is a szabadságban. Nem elég tapsolni a szabadságnak s bilincseket követelni két taps között. Aki a szabadságban nem hisz, az nen\|érdemli meg, hogy a szabadság kenyeret, életet, levegőt és az i egyetlen reményt adó hatalmát élvezhesse. A vérző Spanyolország Nyolc hét után tovább dul a kegyetlen polgárháború — Véres harcok, cirkálók és repülőgépek — Megkezdik a városok bombázását Lissabon. augusztus 17. Spanyolországban változatlanul egyre fokozódó erővel és kegyetlenséggel dul a polgárháború. A tehetősebbek és a külföldiek riadtan menekülnek az országból. Uruguay kormánya felszólította az amerikai államokat, hogy tegyenek közös közvetlen lépést a spanyol polgárháború befejezése érdekében. Támadás Saraeossa, Gijon és Granada ellen Madrid, augusztus 17- Az utolsó huszonnégy óra harctéri eseményeiről a madridi kormány 4a következő jelentéseket közölte: — A katalán kormányhü csapatok tizenkét kilométernyire niegközelilették Saragossa városát. Ovideo városába benyomultak a kormányhü csapatok, a szombati nap folyamán a városban gyilkos uccai harcok folytak. — Gijon északspanyolországi kikötőben a felkelők löbb hadihajója átpártolt a kormányhü hadiflottához és bombázta Gijon kikötőjét. Dclen a kormánycsapatok Granada ostromát folytatják s mint a madridi jelentés állítja, a város védőinek helyzete kétségbeesett. Cordoba körül a kormánvesapalok szintén hóditollak. Véres harcok Maiiorcánál London, augusztus 17. Egy erős kormánypárti különítménynek sikerült partras^álíni Majorra szigetnél, közvetlenül partraszállásuk után a felkelő csapatok megtámadták. Hir szerint a kormánypárti csapatok 500 halottat vesztettek. 250 emberük a felkelők fogságába került. Irunt és San Sebastiánt körülzárták Hendaye, augusztus 17. Irunt és San Sebastiant körülzárták a felkelők csapatai. A polgári lakosság elmenekült a két városból. A felkelők oldalán harcoló Almirante Cervera csatahajó vasárnap este bombázta a Bilbaótól husz kilométernyire levő Santuro és Portugalete helységeket. Megkezdődött San Sebastian bombázása Róma, augusztus 17. A Giornale d Italia hendavei tudósítójának értesülése szerint San Sebastiánt bombázták a felkelő hadihajók. San Sebastian városa a megadásra irányuló ultimátumot visszautasította, mire heves bombázó« kezdődött az egész partvidéken. Hendayebol látszik, hogy San Sebastian! négy hadihajó bombázza. A milicia győzelme Madrid, augusztus 17. A pénzügyminiszter közölte a lapokkal, hogy a kormánycsapatok Badajoznál. Medellin közelében szétszórták a felkelők egyik hadoszlopát. Sok felkelőt foglyul ejtettek és nagymennyiségű hadianyagot zsákmányoltak. Madrid és Barcelona Párís, augusztus 17. A spanyol fővárosból ideérkezett jelentések szerint Madridban a vasárnap nyugalomban telt el. A spanyol főváros élete normális keretben folyik. Barcelonából szintén azt jelentik, bog*' a katalán fővárosban normális az élei. Vasárnap Barcelonában már bikaviadal is volt. amelyet a katalán kormány rendezeti a vörös milícia eleseit tagjainak hozzátartozói javára. K'véezések Badaiozban London, augusztus 17. A hétfő reggeli lapok további jelentéseket közölnek arról, hogy Ba-