Délmagyarország, 1936. augusztus (12. évfolyam, 182-205. szám)

1936-08-02 / 183. szám

PCI. MAGYARORSZÁG f956. augusztus 2. Szenzáció 1 AZ/URKÓ cipőáruház Juli szezonvégi kiármitást rendezi! Botikor, axandAt, lehér és » x I * « x bírdpók P 3*S0-íől P S-SO-I® Barcelona Barcelona, augusztus i. A város mindinkább vl'gfanyeri reu 'e- képét \ világi u ok ós r;kkanccok újra munkába álltak .Bérkorsit még ti«m lehel az ucráti találni. Őrjáratok cirkálnak itt-ott a* orcákon. Páncélos gépkocsikat is lálni, amelyeket az ijlító szakszervezet szereli fel és látott el fegyverrel. A ^zakmlár koiniliiinlslák és a Trocki j-iiiifliak elhalározlák, hogy támogatják az nj ttnlaWn népairtonalon aMíitló kormányi, de csak ha tényleg erélyes ffírrmfn'mi magatartási tanúsítanak. Mivel a legutóbbi napokban tőfcb bosstUCseléflctftl követlek el, a fa*is*ta*"11ene<! milícia központi bízolI i :1 Kii/hírré léf?ti, Iiogy kivégzik m in fia tokát, akik fosztogatást, túlkapást követnek ^ felhatalmazás néVtÚl régo-vk bá-h/tafást, A telkeiéit San Sebastian felé indulnak Henrfaye, augusztus x. Ide érkezett jelentések1 megerősíteni látszanak azokat a híreket, hogy a felkelők csapatai San Sebastian irányában, nyomulnak előre. Mola tábornok hir szerint ügy tervezi, hogy előbb San Sébastiant szállja meg és csak azzulán nyomul előre Madrid felé. A Madrid környékét megszálló felkelők körülbelül to kilométeres sz'kaszon Buitrago* közelében jó hadászati pontokat foglaltak el. [Délmagyarország legnagyobb ndf ruha és kabátáruháza «;ionitae,dka,6bb P* Kcich Erzsi S7F.<5FD, Széchenyi-tér 17. szám. — Föpostáva! szemben. Mnfo könyvek érvényesek. esik, ainiko. nm kellene. Estefelé, ha nem is tisztult ki az ég, de elállt az eső és biztatóbb szint kapott az ég. A szombati egész napos esőzés a gazdaságban jó hálást tett a dinnyére, répára, kukoricára és a többi terményre. Bizonyos, hogy az esőzés az árak kialakulására serkentő hatással lesz. A városban kevé*bé Örülnek a nagy esőnek A külterületi laká okat, amelyek egyébként is éléggél nedvetek, teljesen á'á:tatta a viz. A Móravárosj Rókus munkáslakásai jórészt megteltek vízzel^ a Belváros .sok házának pincéjében is szivatyw tyúk dolgozlak az esti órákban a nagy víztömeg eltakarításán. A tűzoltókat egyszer sem vettéw igénybe, aminek az a magyarázata,, hogy az eső nem felhőszakadás alakjában zildult a városra. Az egész napos esőzés alatt a város jóformán teljesen elnéptelenedett. A strandok és a fürJ dŐk árván gubbasztottak a Tisza parfián Valóságos őszi hangulat kelelkewtt, mintha nem is augusztus első napja volna, hanem valamelyik borús októberi nap. A szombati nap az egész országban esőzést hozol I, az esővel együtt némi lehűlés is tapasztalható volt. A Meteorológiai Intézet, szerint a nagyarányú csapadék után ismét javulás jelei mutat* kornak majd az időjárásban. Eső, eső (A Délmagyarország mimkatársátől,) A néhány napig tartó kánikulai hőség után pénteken este megeredt az eső. Esti« félnyolc tájban indult el az eső és a Dóm-téri főpróbát is megzavarta, csak egyórai késéssel tudtak hozzá kezdeni a munkához. Később elállt az égi áldás, de l'ájbtffl újra megeredt, majd hajnalig felváltva, hol esett, hol nem. Hajnali öt órakor azután megindult, a komoly előzés. Komoran és «gyenlotaMn zuhogott az ésö egész délelőtt, sőt délután is és csak félőt óra tájban állt el. A szomja» föld mohón itta a vizet, alig tudott betelni vele. Mindenki az eget kémlelte és boszusan állapította meg magában, hogy az eső is ak'kor Ha sokat akar kacagj^ m** ente 9-*for ok> welen wétie rférn k*»rt* kabarét a b •» w T ^elépádii nincs' 44 pennöt adok kölciön 1 dekagram színaranyra, bárhol zálogban lévő tárgyát így át váltom, Arukra, ruhákra nagy kOlosön, Or. SIMON Zálogház, Oroszlán uccs «. 1* A vonat elakad Irta SZEKULA JENŐ Nagyon meleg — volt. A vonat ablakának függönyét le kellett engedni. Magas domboldalon bégető juhnyáj imbolygott Távolról látszott a Balaton s a leáldozó napfényben olyan volt, mint alvilági füzektől átvilágított tenger. A falusi állomáson leszállott as utolsó uta9 is. A szellős kocsi kiílríilt. Pallay Bence magára maradt az aggastyánnal. — Nem iinntkozik? — kérdezte as aggastyán jóságosan. — Nem unatkozom — felelte az ifjú álmosan, mig szemét a jegenye-nyár mögött bontakozó zöld lapályon merengette. — Ez jó tulajdonság — mondta as aggastyán, meleg elismeréssel a hangjában. — Elszórakoztatnak a * saját gondolataim — rebegte az Ifjú mentegetőzve. félrevonta a függönyt, hogy tovább bámulja * nagy vizet, amelvnek tündöklő fehérsége őt az imádott asszonyra emlékeztette. Arra gondolt, hogy néhány óra múlva Ismét a ragyogó teremtés mellett lehet. Arca kiszínesedett az örömtől, mikor erre gondolt. Megelevenedtek képzeletében i múlt boldog órái. Mim a télen ismerkedett meg a szép asszonnyal, sportkirá.nduláson a Magas Tátrában. A nőt Mártinak hívták ¿s hitvese volt Kovács János tievií dúsgazdag butorgváresnak, aki erőszakosságával és üzleti kíméletlenséggel százezreket barácsolt össze Már deresedő haja volt s az asszony nem szerette ¿s trífásan emberevő aggastyánnak nevezte a férjét. Azért emberelőnek, mert eddig minden üzletfelét tönkretette, de azok Is póruljá.ftak, akik társultak vele. Lenyelte és fölfálta arftkat. akik a haráCsölásban megakarták előzni, vagy útját keresztezték. — De ha nem szereti, akkor miért ment hozzá? — rirtatta az ifjú. aki a férjet egyáltalár. nem i4merte. — Istenem, én szegény koplaló kis medika voltam, az uram pedig pénzzel vastagon kibélelt bútoros. Megkérte a kezemet és nem volt erőm, hogy kosarat adjak neki. Az ifjú nem volt megelégedve a válasszal, mert már halálosan szerette a nőt. — El tudna-e válni tőle és lenne-e a feleségem? — kérdezte halálsápadt arccal. Az asszony elpirult és perceikig adós maradt a válasszal. — Mért ne? Ha el tudna tartani? Azt hiszi, sok örömöm van a vén emberevő oldalán? A beszélgetés óta ugy él képzeletében a fehérruhás nő, mint a halálra vált szüzek egyike, akiket Minotaurusz barlangjában őriznek. Elhatározta, hogy megszabadítja és az anyakönyvvezető elé állítja szive asszonyát, kinék mámoros ajka őrök és széttéphetetlen szerelem hódító mérgét lopta már a szivébe. Azóta több, váratlan szerencse is érte. Hirtelen letette az ügyvédi vizsgát. Meg lehet, hogy vulkáni erővel lobogó szerelme és serkentette, hogy komolvan dolgozzék. És meghalt a nagynénje Is, akitől 10 hold szőlőt örökölt. Boldogságának tehát már semmi sem állhat az útjában. Ezerkétszáz pengővel zsebében, sietve vonatra ült, hogy elutazzon a fürdőre, ahol nyilván sóvárogva várja a tündöklő delnő. De a fiu, elkapatva jóra fordult anyagi helyzetétől, már nagyobb dolgokat is forral a fejében, mig a repdeső függöny forró homlokát legyezjpetl. Elfogja szöktetni az asszonyt a fürdőhelyről s valami ismeretlen helyen addig rejtegeti, amíg a férje beleegyezik a válásba s ők egymáséi lehetnek az egész világ előtt. De a hoíszu, fárasztó utazás már erősen kimerítette. — Milyen lassan döcög ez a kávédaráló, sóhajtotta búslakodó fővel. Mikót érünk mi Keszthelyre? —• ön is Keszthelyre megy? — kérdi az aggastyán érdeklődve. Az lfln Idegesén bámul a szomszédjára. Ki ez As erőszakos üreg és mii a**n1Wk Mn niirflen dólgába? Magas, csontos, kövér, teltidomu, rózsásarcu férfi volt, bár haja hófehér egészen. Budapest óta utaznak együtt — de még nemigen beszélgettek —. ami főleg az lfju zárkózottságán múlott. — Én Is Keszthelyre megyek — makogta boldogan az öreg —, a feleségem vár. — A felesége? Igen? — ön is nyilván valami szépasszony kedvéért kelt útra? Ai ifjú szavába vág a fecsegő öregnek. — Nem... én üzleti ügyben járóik. A vonat élesen füttyentett és nagyot zökkeni hirtelen, a podgyászok egymáshoz ütköztek. Még egy baljós zökkenő és a vonat nyílt pályán hirtelen megállott. — Mi történt? — dohogta az öreg és ksietett * folyosóra. Csak perceik múlva tért vissza fejebubját vakargatva. — Baj van ... forgalmi akadály... esetleg másfél órát kell várakoznunk. — Szörnyűség! — dadogta az ifjú, sápadlt arccal. — Kártyázzunk talán? — ajánlotta az aggastyán bátortalanul. Hogy valamivel agyoncsapjuk' az Időt. • — Van önnél kártya? , Hogyne... mindig viszeik magammal. Halálra unnám magamat különben a vasúton. Kinyitja kis kétlbörőndjét és egy Csomag vadonatúj francia kártyát dob Pallay elé. — Talán makaózzunk? — Jót A játék eleinte apró tételekben ment. Az ífju álmosan és unatkozva játszott. De vesztett. Mlra észhez kapott, száz pengője már elúszott. — Ez borzasztó — sziszegte fogcsikorgatva. — Hatvan pengő a bank! Künn besötétedett A csillagok kigyúltak. "A nyitott ablakon keresztül hallani lehetett a tóparti jégenyék emésztő zúgását. Bejött a kalauz. Meggyújtotta a lámpát — Még nem indulunk? — kérdezte az aggastyán. — Mingyárt... azt hiszem, egy félóra múlva már megyünk. Az ifjú már szei;veiielvt-';,en dolgozott. Homloka gőzölgött a verejtéktől. Halomra rakta a csomóba