Délmagyarország, 1936. augusztus (12. évfolyam, 182-205. szám)

1936-08-09 / 189. szám

1 o 01.1 M A C, y A K o K S Z A G 1936 augusztus 9. Augusztus 10. hétfőn e 9 órak ^ Ufsaűlrő Qardcii porfg Ulszctlcdcn Nyári utazás Deszken, ahol elfelegtették a Gerliczy-birtokot (A Délma>Y irorszig munkatársától.) Hét kiló­mé ternyire járok Szegedtől: Deszkm, ebben a csanádmegya községben, ajmely sok-sok éven át a Gerliczy-bárók ősi fészke volt. A széles, fával sűrűn benéjiesitett főuccán megyek befelé a temp­lom irányába, egy öregasszony jön szembe: — Dobár dan! így köszön. Szerbül mondja, jó napot kíván. A legnagyobb alföldi várostól egy köhajilásnyira szerbül köszön lik a járókelőt. — Háromszáz és egynéhány szerb lakik Desz­kán — moséli a kísérőm. Külön templomuk, pap­juk, i kolájuk és tanítójuk van. Megőrizhették za­vartalanul nemzetiségi szoká alkat. Nyugodtan be­szálhetnek szerbül ós élnek is ezzel, vannak so­kan, különösen az idősebbek között,, akik egy­általán nem tudnak magyarul: 30—40 éve itt laknak Magyaioi-já^on, de nam tanultak még meg magyarul. Ezulán már nem is tanulnak meg. A szerb gyermekek is csak törik a magyar nyel­vet, kevés alkalmuk van ezt megtanulni Otthon nem hallanak mást, mint szerb beszédet, « is­kolában is szerbül tanítanak. \ deszki szerb elemi iskolába 27-en járnak, egy tanítónő látja el az oktatást. Hetenkint egyszer van magyar óra ás ez bizony édeskevés arra, hogy jól elsa játít­sák a magyar nyelvet. De egyet meg kell hagyni: a deszki szerbek — jó magy arok, szertlik Magyarországot. Ebben • nagyközségben soha nem fordult elő nemzeti­ségi villongás. Még a legcsekélyebb nézeteltérésre mm került sor a magyarok. 06 a szerb lakosság között. Pár hete, hogy leleplez lék Deszken a világ­háború hősi halottjainak emlékszobrát Nyohvan­három hősi halottja van a községnek, a 83 ne­vet rávéstél: az emlckmiire. A nyoicvanhái-om név közül fele szerb. A deszki szerbek magyaroknak vallják magukat, talán nem is egészen az ő hibá­juk, hogy nyelvűnket nem tanulták meg. Deszk körül csupa apró parcellák sorakoznak egymás mellé. Ez volt valamikor a Gerliczy-uradalom földje. Nem is ojvan valami­kor még, 1928-ban parcellázták az uradalmi föl­deket Nyolc esztendeje Szegedről, Budapestről, Félegyházáról, Makóról, Kiszomborból tömegeden jöttek ide földet vásárolni. A Félix báró, az ¡utolsó dctzki földesúr eladósodott, parcelláz­tatni volt kénytelen az ősi birtokot A szántó­földért 2400 pengőt adtak katasztrális holdan­kint, a réti földek, legelők 600 pengőért kel­tek fi. Vagy háromszáz vevő között oszlott meg a deszki uradalom, egy nagy ur helyett 300 kis­ember lett az ur. De van még itt agy kis földbirtokuk a Ger­ficzyeknek is. Félix báró két húgáé, gróf Degen­feta Kristófné és báró Tislyar Ivómé a tulaj­donosa. Most még ezt a földet akarják eladni, de a parcellázás eddig nem sikerűit Ha ezt a földdarabkát is eladják, semmi sem marad itt a Gerlíezrek­nek, csak a> ősök csontja. A Gerlicxy ősök a deszki kápolna kriptájában vannak eltemetve. Az öreg Garliczy, Félix apja valóban cizelláltan szép ká­polnát építtetett a kastély mellé Ez még a (jer­Qczyek birodalma ... A kastfly is neveoefaeMáge Dasrknek Gyönyörű park közepén, árayatadó hársfák kőzött emelkedik a cioiaszép bárói kastély, amely nyolc, esztendő óta gycrmekszanalórtum, de azért, talán kegyeletképen, rajta hagyták még a homlokzatán a Gerliczyek ősi címerét. A népjóléti minisztérium vette meg ezt a pa­lotát ás a hatalmas parkot gyermekszanatórium­nak randeaték be. Állandóan 50—60 gyermek keres itt gyógyulást beteg tüdejére. A kastéllyal jól járlak, eddig már vágy fél­ezernyi szegény gyermeknek adták itt vissza a legdrágább kincset: az eg'_ séget. De bizony a deszki földekkel rengeteg baj van. Az újdonsült földtulajdonosok többnyire bankkölcsönből vá­sárolták a parcellákat, közben lement a föld ára, nehézséggel járt a termés értékesítése, a legfőbbje bajba jutott Harmadik-negyedik gazda kezén 'van már a föld. A parcellázás dolga foglalkoztatja a szegedi birófcágol ifi. Félix báró két huga az ők«t illető résznek valoriráltan való kifizetése iránt. pert indítottak fivérük ellen, aki a Kehtensteini nagyhercegség állampolgára. A szegedi törvényieknél elfekvő iratokból lát­tuk, hogy Gerliczy Félix báró a deszki föld­birlc' áért 6,422.703 pengőt, a gazdasági felsze­relésekért pedig kűlőn 162 700 pengőt kapott, tehát az egész uradalom összesen 6,585.412 pen­gőért kell el. A hosszú ideig elhúzódó parcellázás költségei 1,106-339 pengőt emésztetlek fel, vagy­is ezek levonása után a báró 5,479 073 pengőt kapotl kézhez. A parcellázási költségek közt szere­pri egy összegben egy 500.000 pengős tétel, ame­lyet — mint megtudtuk — egv budapesti ingat­lanközvetítőnek, Rrvnaí Sándornak fizetett ki Gei'i—y báró a sikeres üzletszerzésekért. A mér­nöki ü'oték 30.640 pengőt tett ki a p. rcellázas­nál. Milliók, százezrek. Ilyen nagy összegek te­remtek a deszki földekből. Mosl D&xkeu bizo­nyára nagyon sok házba kellene bekopogtatni, amíg sikerülne egy százpengőst valahol felvál­tani. II. N. NfcPERSYőK esernyők nairy vA'aaztékban, íúzflk, melltartók ipen olosó úrban. megren­delésre hozott anyagból is. Minden szakmába vájó munkát, valamint javítást pon­tosan elvégzek VecyesdandárparaöcBTioksAp Kfileaey u- |2- 'Tieza L.­rnhizati osztályának szállítója. Hermes és Kalász szelvények érvényesek 1 I k. sarok). Alapítva 1913. Tanárok, orvosok, jogászok céltáblát állítanak a versenyen Szegedi állástalan diplomások az ÁOOB-Otihonban (A Délmagyarország munkatársától.) Évek óta működik Budapesten az állástalan diplomások országos biaottsága, az ÁDOB, amelynek a célja az állástalan diplomások elhelyezése. Az ADOB­nak — sajnoö — igen sok tagja van, akik arra várnak, bógy elhelyezzék őket A szegedi egyetem végzett hallgatói, ha már Szegeden végkép el­hervadtak minden reményeik, akkor útra kelnek ás az ADOB-Ötthonban kötnek ki, ahol leg­alább élelmezésük ás lakásuk biztosítva van és néha még a zsebpénzüket is megkereshetik. Az ADOB valósággal földi paradicsom sók-eok nél­külöző diplomásnak. Vannak olyanok, kik már esztoidők óta ülnek az Otthonban ós még min­dig nincs semmi reményük az elhelyezkedésre. Ha sikerül is állást kapniok, 70—80 pengős ál­lásnál többre nem számiihatnak. Aki ilyen állást elcsip, azt foglalkoztatott dipárnásnak nevezik és csak annyiban különbözik a nem foglalkozta­tott diplomástól, hogy mégis van néhány pen­gője, amiből lerongyolódott ruhatárát kiegészít­heti. Szegedről sok végzett jogász, tanár él az ott­hon falai között. Az Aréna-uti von.", konyában van ez az otthon. Az állástalan díp • iiásök le­génységi kosztot és legénységi lakást kapnak. Husj-huszcuikét diplomás k^rül egy terembe. A felvétel azonban nem könnyű dó.óg, méri kér­vényezni kell és jó, ha valakit felvesznek, mert a jelentkezik száma nembogy csöki enne, ha­nem mindig emelkedik és amellett a Iveket sem lehet kitenni onnan. Van olyan diplomás, aki már esztendeje lakik az otthonban és jóllehet, már állása van, mégsem költözik ki, mert jövedelmé­ből nam tudna megélni Nemr% sző volt arról, hryv «7 öttnún lakóit, láto'.epiíik. Az állástalanok erre küldöttségileg mentek a kabinetirodába ét elérték azt, hogy októberig kegyelmet kaptak. Egy szegedi ADOB-ista, ala hónapokig lakolt az otthonban, a kővetkező szomorú képet festi az állástalan dip'omások otthonbeli életéről. — Jó legény é?i ko-/,!ol kaptunk, amivel min­denki meg volt elégedve. A lakás ellen sincs pa­naszunk. ?7)ege<lii k együtt laktunk egy nagy ten rémben ée ott szőttük terveinket napról-napra, éjszakáról-éjszakára. Reggel akkor keltünk, ami-«; kor akartunk és este akkor tértönk haza, amikor jól esett. De már kilenc órakor rendszerint mind­annyian együtt voltunk, mert az egész napi re­ménytelen lótás-futás mindannyiunkat elgyötör­te. Én például a környékbeli nagy vállalatokat jártam állásért. Mindennap gyalog mentem Új­pestre, Kispestre, a cipő leszakadt a lábamról* ruhám «¿rongyolódott és minél rongyosabb vol­tam, annál kevesebb volt az esélyem arra, hogy alkalmaznak. De mentem, mert egyébként meg­őrültem volna. Minden reggel ulrakelt az egész lábór, kezünkben a diplomával nekiindultunk a városnak, hogy szerezzünk magunknak valami kis állást. Néha sikerült mellékesre szert tenni. Leg­utóbb például a nemzetközi céllövőversenyre men­tünk ki céltáblát tartani... Csupa tanár, orvos, jogász, gazdász, mérnök tartotta a céltáblát a ver­senyzőknek ... Kaptunk az egészért fejenként há­rom pengőt... De ilyen alkalmi munka havonta csak kétszer-háromszor akadt... Igv élnek a szegediek az otthonban. Sok ^helyezkedett már közülök, mint Toglafikoztatott diplomás, de továbbra is bent lakik, mert a ke­resőiéből először ki kell ruházkodnia. Mert. pél­dául a közigazgatási bírósághoz beosztott diplo­más mégsem mehet hivatalba ugy, hogy a lába kint van a cá»A>íx>l . . • mai citromos k^ziimínyeli. arc.uíT, Wétnek, olajok, púderen Szepiö' elleni fényvédő swrek. ae'ier Gszkárné mm Szeged. Dugonics-tér 1U I. am. Te­lefon 26—02. Arcápolás. Széoséehv bák, szemölcsök, szőrszálak végié ges eltávolítás«. Fénykezelés. ranltványok k!két>2ése. Olcsó bériét- .„Lhwl

Next

/
Thumbnails
Contents