Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-10 / 163. szám

PELMAGYflKOKSZACi •ZEOED. 8cerke»lft««g: Somogyi ucea Dániai/ Iiiliiic 1A ELOFIZETCSI Havonta Helyben 3.2« 22. I. em. Teleion:23-33^Kladóhlvolal, rCIIICH. ljJU JU1EU9 IV* vidéken Budopctlcn 3.00, kUllí)ldítQ KOIciOnkOnyvlAr ét legylrodat Aradi 0.40 peng«. - Egye* Mám Ara betkO» ncCa 8. Telefoni 13-00.. Nyomdát L0w Ara ÍO fillér nap iO, vnüftr- é* Ünnepnap 1® Ilu- Hlr« Llpól ncca 1». Telefon: 13-00. - iAvtrníl _ detétek -elvétele tarifa szerint. Megje t* levélcím: Délmeavarorszéuo. Szened XII. éVfOlydlII 103. S2J. lenlfc nétfo Kivételével naponta reggel A genfi mérleg Talán még méltóztatnak rá emlékezni, hogy mult szombaton ért véget Genfben a Népszövetség nyári ülésszaka, amelynek legfontosabb tárgya volt az abesszin kérdés rendezése és a Népszövetség alkotmányá­nak reformja. Akiknek nagyon jó az emléke­zőtehetségűk, azt is tudják talán, hogy a nagy nemzetközi összejövetel közönséges polgári elbírálás szerint eredménytelenül végződött. A szankciók megszűntek, de nem a Népszövetség jóvoltából, hanem azért, mert a szankciós országok nem tudtak egye­bet csinálni. A négus nem kapta vissza or­szágát, de megkapta elégtételét: tizenkét órai lezárás után a sipoló olasz újságírókat kiutasították Svájc területéről. A népszövet­ségi alkotmány reformja ügyében azt hatá­rozták, hogy semmit se határoztak: a tag­államok a szeptemberi ülésszakig elmélked­jenek, hogy milyen módosító javaslatokat kí­vánnak majd előterjeszteni. Az Egyesült Ál­lamokhoz, Japánhoz és Németországhoz, amelyek kivül állanak a Népszövetségen, a mostani ülésszak ideje alatt ismét két kö­zépamerikai köztársaság csatlakozott, ugy Ítélvén meg a helyzetet, hogy az az arany­ban fizetendő tagdíj, amelyet Genf számá­ra be kell szolgáltatni, hiába terheli meg országuk amúgy is ingadozó költségvetési egyensúlyát. Az ülésszak mérlegének ilyetén felállítá­sa mellett kissé különösen hat, ha azt ol­vassuk, hogy a Népszövetség határozati és egyeztető bizottsága holnapra készül el nagy munkájával, a hozott határo­zatok megszövegezésével és irásba foglalá­sával. Töprengeni lehet ugyan rajta, hogy az eredménytelenségnek rezignált beismeré­se és az összes lényegbe vágó kérdések meg­kerülése, vagy elsibolása után mi volt az, amit teljes egy hétig kellett szövegezni és paragrafusokba belegyurni. Aki nem tudná, annak megsúghatjuk: a formát kellett szövegezni. Az egész népszövetségi alkot­mánynak velejárója ugyanis a forma imáda­ta és a formának a lényeg fölé helyezése és túlértékelése. Talmudista szómagyarázók és skolasztikus fogalomboncolók iskolába jár­hattak volna a Népszövetség tudósaihoz, hogy miként kell a szavakat lemérlegelni és a lemérlegelt szavakat olyan kicsiszolt mon­datok láncolatába öltöztetni, hogy határozati formájuk legyen, minden bennük legyen, amiről beszéltek és mégse legyen bennük egyetlen olyan kifejezés, vagy for­dulat, amelyről valaki azt hihetné hogy el­lene irányul, vagy amely alkalmasnak látsz­hatnék arra, hofey valamikor később rá köte­lező formában lehessen hivatkozni. Nem akarjuk gúnyolni ezért a Népszövet­séget, hiszen nekünk magyaroknak csak az lehet a reménységünk és erősségünk, hogy valamikor ez a szervezet, amely még most is a kezdet gyermekbetegségeit szenvedi, ki fog fejlődni és alkalmas szerve lesz a nem­zetközi igazságszolgáltatásnak és a nemze­tek közötti valóságos egyenjogúság biztosí­tásának. A mi törekvésünk csak az lehet, hogy szűnjék meg a Népszövetségnek mai üres formalizmusa és lépjen helyébe az élet­bevágó kérdések komoly és becsületes meg­vitatása, az érvek meghallgatása, a panaszok kivizsgálása és ha kell, resDektálandó és vegreHajtKató ítéletek formájában való eldöntése. Tudjuk, hogy ez igen sok tekintetben az elérhetetlen ábrándok közé tartozik, de mégis ebben az irányban kell látnunk és keresnünk a Népszövetség és vele együtt az emberi társadalom fejlődésének és a valóságos nemzetközi jogrend megteremté­sének útjait. De éppen mert ismerjük és látjuk a ne­hézségeket, a szeptemberben összeülő őszi ülésszaknak, amely talán tárgyalni fogja a népszövetségi alkotmány reformjának ügyét, felcsigázott reményekkel nem nézhe­tünk elébe. Azzal ugyanis, hogy a mostani ülésszak szeptemberre kérte a tagállamok el­gondolásait és javaslatait, még nincs egyút­tal kimondva, hogy ezeket már tárgyalni is fogják. Vitásnak látszó kérdéseknél — már pedig vitás kérdések kétségtelenül lesznek —, fennforog az elhalasztás s a jogi és szö­vegező albizottságokhoz való utalás vesze­delme. Félő az is, hogy az olyan alapvető jelentőségű ügyekben, mint a sokat emlege­tett tizenkilencedik paragrafus értelmezése, melyre mi minden revíziós jogunkat alapít­juk, a plénum tartózkodni kivan a döntéstől és meghagyja mindkét csoportot a maga jo­gi értelmezésének birtokában: az egyik azt mondja, hogy ez a szakasz jogcímet nyújt­hat bármely szerződésen alapuló, vagy attól Brüsszel, julius 9. Van Zeeland miniszterel­nök a szenátus csütörtöki ülésén külpolitikai kijelentéseket tett, amelyekben homályos célzá­sokkal szólott a fenyegető veszélyekről, ame­lyek nagyok és közeliek, mind Genfben és mind Brüsszelben. Genfben az volt a benyo­más, hogy a háború veszélye óriási léptekkel közeledik. Talán még meg van a lehetőség, Montreux, julius 9. A tengerszorosok kér­désével foglalkozó értekezlet csütörtökön az angol delegáció javaslatát tárgyalta. A kü­lönböző fontos pontok tekintetében komoly nézeteltérések támadtak, különösen a népszö­vetségi beavatkozás tekintetében. A jjapán delegáció indítványára elhalasz­tották . népszövetségi hatáskörre vonatkozó indítvány tárgyalását. Közben a műszaki bi­zottság az orosz és román javaslatok alapján iparkodott, a kellő formulát felállítani. A Balkán Szövetség tagjai határozottan tá­mogatták a török álláspontot. Valószínű, hogy kompromisszumos megoldás jön létre. Titulescut hazaparancsolta a belpolitikai hetyzet London, julius 9. T i t u 1 e s c u Montreux­ból, ahol a román küldöttséget vezette, sür­gősen és váratlanul Bukarestbe utazott. Hiva­független nemzetközi viszony u} szabályo­zására, mig a másik szerint ez csak a többi paragrafusok intézkedéseinek módosítására nyújt alapot. És van a magyar igazság érvényesítésének még egy akadálya. Másként beszélnek az egyszerű politikusok és másként beszélnek ugyanazok, mikor felelős állásban levő kor mányférfiu lett belőlük. Egyszerű képviselő korában valaki meg lehet győződve a Ma­gyarországgal történt vérlázító igazságtalan­ságról, ugyanez a képviselő esetleg másként fog beszélni, helyesebben hallgatni fog er­ről a kérdésről, mikor tagja lett a londoni, vagy párisi kabinetnek. Mikor elég baja van odahaza a parlamentben, a határokon tul pedig idegen országokkal, a dolog természe­téből folyólag csökkenteni, nem pedig sza­porítani igyekszik a felmerülhető ellentétek számát. Léon Blum például 1931-ben a szer­ződések megváltoztathatása és a revízió mel­lett nyilatkozott, ma bizonyára elég baja van odahaza, hogy ne ezt sorozza a legsür­gősebb kérdések közé. Az igazság el­méleti elismerése és az igazság gyakorlati alkalmazása közötti űr hozzátartozik a magyar tragikumhoz. És mé­gis azt kell hinnünk, hogy a nemzetek kö­zötti igazság utja ezeken a nehézségeken át vezet egy jobb és igazságosabb jövő felé. hogy kitérjenek előle. A belga kormány össze­köttetésben marad mindazokkal az országok­kal. amelyek az ország sorsába befolyhatnak. Van Zeeland beszédét azzal fejezte be, hogy a belga kormány továbbra is folytatja a nép­szövetségi alapokmányon és a locarnói szerző­désen alapuló eddigi külpolitikáját. talosan azt állítják, hogy a kormánynak kíván jelentést tenni az értekézlet állásáról, tényleg azonban a Reuter Iroda értesülése szerint Ro­mánia belső helyzete teszi hazatérését sürgősen szükségessé. Nehézségek és tisztázatlan kérdések a locarnói konfe­rencia előtt London, julius 9; A nemzetközi helyzetet Londonban még mindig sötétnek látják. A lo­carnói hatalmak brüsszeli konferenciája míi egyáltalán nem látszik biztosítottnak. A Timi t és több más lap ugy tudja, hogy az olasz kor­mány mindenekelőtt Berlinnel akar érintkezői­be lépni és csak azután dönt, hogy résztvesz-e a brüsszeli értekezleten. Németország meghívása kérdésében viszont még nem döntött az angc1. francia és a belga kormány. Van Zeeland bel­„A háború veszélye óriási léptekkel közeledik" A belga miniszterelnök komor beszéde Kompromtssznmus megoldás készül a tengerszorosok kérdésében i

Next

/
Thumbnails
Contents