Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-07 / 160. szám

DEM AGYAKORSZAG SZEGED. SserkeszWség: SrmoflVl Ucc« W. I. em. Telelőn: Z3-33..Klad«hlv«taI k»IcsönkönyvtAr tegvlroda: Arad» ucca S. Telelem 13-06. - >yomcJn: L»w Llpól nccn 19. Teieton: 13-06. - lavlratl levélcím: l)élB> acyarortzAa Stegetf János vitéz A szabadtéri játékok első rendezőbizottságában állandóan napirenden volt a János vitéz előadásának gondolata. A terveztetésekből ma talán nem tartozik több a nyilvánosság elé, mint még az, hogy a kérdést a rendezőbizottság alaposan megtárgyalta gróf Bánffy Miklóssal és hogy a játékok illusztris főrendezője foglalkozni kezdett az uj. az elsőnél megalapozottabb, mert művészibb karrier előtt álló daljáték müsorratüzésének tervével. Azzal, hogy a régi rendezőbizottságnak ezt a tervét nyilvánosságra hozzuk, nem ahhoz akarunk alapot, v;igy anyagot teremteni, hogy párhuzamokat, vagy összehasonlításokat vonjanak. Attól, hogy a párhuzam alkotó tényező legyen, elkéstünk. Ennek — a színpadi alkotásnak - - egyébként sem a napilap a fóruma. De nem fóruma a bizottság sem. Ahhoz viszont, hogy kedvben, fantáziában, eredményekben szárnyaló legyen a szabadtéri játék, nem nehézkesen mozgó szervek kellenek, mint amilyen a bizottság is, hanem szárnyaló kedvű, alkotó tehetségű emberek, akiknek átadják a lehetőségeket, megadják a szabadságot a munkára, de akik aztán felelősek is nemcsak pzért, amit végeztek, hanem azért is, amit elmulasztottak. Ez a szerves része nemcsak művészi, hanem pénzügyi, adminisztrációs és propagandisztikus elgondolásunknak is és az, hogy most mégis megrögzítünk tapasztalatokat, nem ezzel az egyetlen jogosult meggyőződéssel ellentétben, hanem azért történik, mert lehetőséget látunk arra, hogy az egyéni — máskép nem lehet művészi — hitvallás sérelme nélkül lehessen érvényesíteni egyes, még el nem késett szempontokat. * A nemrég zárult pesti színházi szezon vegén műsorra tűzte a János vitézt a Nemzeti Színház. Az aktualitást ahhoz, hogy az állam prózai színházában is menjen ez a ragyogó magyar daljáték, a Juniusi Hetek, illetőleg a Nemzeti igazgatójának az a művészi meggyőződése adta meg, hogy a János vitézt a Juniusi Hetekben Budapestre érkezett külföldiek prózai, tehát olyan színészek előadásában lássák, akikről ép azért, mert prózai szinészek, föltételezhető, hogy érzékeltetni tudják a darab szellemét, a szerepek lelkét, persze az örökéletű költemény jegyében is. Annak megállapítása, hogy ez az elgondolás — zenés darabról lévén szó — mennyiben volt helytálló és milyen sikerrel valósult meg, nem ide tartozik. Mi most a szegedi játékok sikerén akarunk lendíteni és a Nemzeti Színház előadásával kapcsolatosan ennek a sikernek az egyengetése érdekében teszünk megjegyzéseket. Azt a lázas érdeklődést, amelyet a Nemzeti előadása kiváltott, ma szintén nem mérlegeljük. Egyébként sem mérhető mindig a művészi teljesítmény a pillanatnyi sikerrel. De a Nemzeti előadásának volt egy egységeshangulata s ez nem azzal jellemezhető, hogy magyar, hanem azzal, hogy a 1 földi. Ennek az alföldi hangulatnak, amely azért volt itt helyén, mert ez a költemény nem a Kékesen, nem a lillafüredi Palota-szállóban játszik, minden ize, szilajsága, ereje, festőisége és költőisége az első jelenettől az utolsóig gazdagon áradt Jávor Pál felejthe-. Kedd, 1936 julius 7. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 160, sz. 1-LŐFIZETES ( Havonta helyben vidéken «a Budapesten 3.00, RUltöldon 6.40 pengő. — Egyes tzAm Ara hetkü«. nap 10, Talál* é« Ünnepnap 1® ttll. Hlr« defétek >el»élele »«rlí* «*orlnt. Megle '«nlk htttOüivéleiével nagonia reaoel Julius 15-én szüntetik meg a szankciókat Hétfőn befejeződött a Néoszövetség tanácskozása - R megtorlások eredménytelenségének okát külön bizott< ság tanulmányozza Genf. julius 6. A Népszövetség közgyűlése — mint jelentettük —, szombaton kimondotta, hogy megszünteti a szankciókat és a Népszövetség reformjáról, valamint az olasz területi hódításokról szeptemberi ülésszakán fog tárgyalni. Hétfőn délelőtt összeült az összeegyeztető bizottság, hogv részleteiben is határozatot hozzon a szankciók megszüntetésének végrehajtásáról. A bizottság határozati javaslatot fogadott el, amely szerint az összeegyeztető bizottság indítványozza, hogy a népszövetségi tagállamok kormányai julius 15-i kelettel szüntessék meg mindazokat a korlátozó intézkedéseket, amelyeket a népszövetségi határozat következtében Olaszországgal szemben életbeléptettek. Franciaország megbízottja javasolta az angol megbízottal egyetértésben, hogy egyes államok folytatólagosan állítsák ki és küldjék meg az Olaszországgal és az olasz gyarmatokkal ez év junius végéig folytatott kereskedelmi összeköttetésükről szóló kérdőivet, október 31-ig közöljék a Népszövetség főtitkárságával mindazokat a tapasztalati eredményeket, amelyeket a megtorlások alkalmazása során szereztek, végül jelöljék ki megbízottjukat, akik a fenti jelentések tanulmányozásaira kiküldött bizottságban képviselni fogja őket. Az indítványt az összeegveztető bizottság egyhangúlag elfogadta. Madariaga spanyol megbízott ezután köszönetet mondott Vasconcellosnak a bizottságban kifejtett munkájáért. II négus Londonba utazott Paris, julius 6. Hailé Szelasszie Nasibu herceg: kíséretében Pariéba érkezett, majd rövidesen folytatta útját Londonba. A volt négus a svájci hatóságok felszólítására utazott el Genfből. Londonba érkezett jelentések szerint a négus elutazása Genfben egyszerű formaságok közt, helyesebben formaságok nélkül történt. Mindössze tizen kisérték ki a vonathoz és csak egyetlen egv halk hang próbált éljenezni. Azzal a hírrel szemben, hogv Motta svájci szövetségi elnök felszólította volna Hailé Szelassziét, hogv Svájcot a népszövetségi ülés befejezésétől számított négy órán belül hagyja el, itt ugy tudják, hogy ez a felszólítás nem történt meg. de nem is volt rá szükség, mert a szövetségi kormány amúgy is kifejezetten csak a népszövetségi ülésszak tartamára adott tartózkodási engedély a volt uralkodónak. Annyi kétségtelen, hogy az elutazás a nén'i órás határidőn belül történt. A Daily Express genfi jelentése szerint a négus teljesen meg van törve, genfi tartózkodása alatt szemmelláthatóan megöregedett. Páris és a Népszövetség Páris, julius 6. A lapok részletesen foglalkoznak a genfi eseményekkel. Általában nem túlságosan rózsás szinben látják a Népszövetség jövőjét. — Ma már csaknem az egész világ ugy érzi — írja a Figaro —, hogy az olasz—etióp viszály kérdése sohasem fenyegette volna a világ békéiét, ha nem lett volna Népszövetség. A Matin ezeket mondja: „így végződött a Népszövetség valóban kiábrándító ülésszaka, amelynek nem sikerült megmenteni a genfi szervezet tekintélyét." Az Echo de Paris diplomáciai munkatársa annak a reményének ad kifejezést, hogv a francia nép le fogja vonni a Népszövetség drámai üléséből a megfelelő következményeket. Az olasz—abesszin viszály megoldási módja arra irányul, hogy lerombolja a pénzügyi és gazdasági megtorló intézkedések lehetőségét. A kisállamok nagyrésze nem titkolja azt az eltökélt szándékát, hogv nem vesz részt többé más támadókkal szemben olyan kényszerítő rendszabályokban, amilyeneket most Anglia kívánságára Olaszország ellen alkalmaztak. Ezek az államok a szó szoros értelemben sértve érzik magukat és el vannak szánva, hogy néni ismerik el a hefeiezett tények elvét, sem a népszövetségi közgyűlésnek a kérdések megkerülését célzó, eljárását. tetlen játékából, sőt énekéből is. Olyan kolosszális alkotás, mint amilyen az ő Kukoricza Jancsija, kevés elevenedett meg magyar színpadon. E sorok írójának nem az a véleménye Budapestről, hogy bűnös város. Budapest ragyogó város. Ismerjük már el mi magyarok Is, hogy alig akad párja Európában. De az, aki Pesten születik és Pesten éli le az életét, nem érezhette és nem érezheti magát olyan rokonnak a Jávor Pál Kukoricza Jancsijával, mint az, aki Szegeden, vagy mondjuk ugy: az Alföldön született, akinek sok-sok őse járta már ezeket a gazdagon termő tanyákat és reggeltől estig napsütötte, tágas horizontú pusztákat. Az alföldi ember — bizonyára ezért — ugy érezte magát a Nemzeti Szinház nézőterén, mintha csupa idegen között ülne s mintha azokhoz több Kvr lenne, akik a színpadon ágálnak s akik tiszaparti naptól barnultak le, tiszai halászat bámulatán révedeznek nyáron, egykor a tiszaparti forró homokban bukfenceztek strandolva, a szegedi tanyákat kószálták és a betyárromantika szegedi emlékein révedezve nőttek fel. A János vitézt kitűnően kel! játszani! A Nemzetiben is a Juniusi Hetek idején idegenek részére. De Szegeden is, a szabadtéri játékok műsorában, közel a váromladékhoz, ahol betyársorsok tragédiája teljesedett be, száz méterre a Tiszától, melynek kanyarulatainál nyári napnak alkonyulatában sokszor merengett el Petőfi. * A rendezők a katonazenekarhoz ragaszkodnak, ugy halljuk, nem művészi meggondolásból, hanem azért, mert a polgári zenekar állítólag három- négyezer pengővel többe kerülne s az előirányzat keretein belül nem lehet már ezt a tételt elhelyezni. Az, aki ilyet állit, rosszul gazdálkodik a ke-