Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-05 / 159. szám

ÍO DÉLMAüyARORSZftG 1036 julius 5. Kerékpárt,'alkatrészeket, gumit legolcsóbban részletre ínDéry gép áruház Nagy Jav lió műhely. Nóta a csárdában Irta HERKE MIHÁLY Az 6 reg Palatínus, Ráday egykori legbi­zalmasabb embere, aki a kegyelmes urat éjszaka és egyéb titkos túráira szokta hordani, mesélte ai alábbi, hetven esztendős históriát. — Szent István napja volt. Kéken ragyogott a magyar mönnybolt. ünneplőbe' volt a város is, mög a puszta is. Még a szögedi vár bástyáján is netnzetiíziuü lobogót csókolt az augusztusi nap. Ax első szent király emlékezetét ünnepeltük. Mi azonban: én, niög a kögyelmes ur akkor se ün­nepeltünk. Éppen akkor kocsiztunk hazafelé. Vá­sárhely felől. Az egyik fölvégi akácfás uocán fordiultam be a városba. A toronyban éppen ak­kor húzták meg a harangot — temetésre... — A gyászkocsi egy büszke, zöld zsalugáteres sárga ház előtt állt: Kö kié nyesi biró uram háza előtt. Neki szólt a nagy gyász: ő temette a lányát, a szép Kökényesi Piroskát... — Rosszkor jöttünk Palatínus — szólt a kö­gyelmes ur, mikor meglátta a halottas menetet. Temetésre értünk. — Nem a mienket temetik — mondtam neki. — Akárkié a halott, gyász van ott... Kerülj ki a másik uccába. Aztán mondd meg, ha tudod, kié ott az a módis sárga ház? rn Az, kögyejmes uram, a Kökényesi biró uré, akinek most temetik a lányát. Möghalt. Tudom De miképpen? — Egy éccaka — igy beszélik — vérös lett a selyemágya. S a biró uram lánya ezt a vérös esetöt az özvegy Barbásiné nemzetes asszony fiá­ra: Pali urfira fogta, mert hogy annak volt a jegyese. rsa Aztán mitől lett véres a selyemágy. erről nem beszélnek az emberek? —! Azt beszélik, hogy a Pali úrfi fokosától. Ü lanáta ott virrasztóba azon éccaka 9 jegyző urat. 1 fii mi történt a jegyzővel? _ Megszökött a cudar... De előbb elvötta a biró uram lányát. « A halottat f Akkor még élt, ke^elmes uram. — És Borbási Pál? — Arrul sömmlt se tud a világ. Azt mondják elbujdosott. — Hajts a Daróci kapitány ház» felél... — Félóra múlva ott álltam a hiztos ur kapuja előtt... A kegyelmes ur van itt —hujjáfltottam be neki. Mikor kilépett a hiztos ur, mordan szólt rá a kegyelmes ur: — Biztos ur, mi van a Kökényest biró lányá­val? — Tegnapelőtt esküdött, kegyelmes uram. — De ma már temetik... És én a gyilkos eset­Tői még mindig nem kaptam jelentést. Pedig az esemény itt történt a harmadik uccában. Holnap reggelre asztalomra várom a jelentést, biztos ur| * Este, amikor éppen az abrakos tarisznyát akasztottam az egyik 16 fejére, betoppant a há­tam mögé a kegyelmes ur. — Akaszd le azt az abrakos tarisznyát Palatí­nus és nyergelj! Kirándulunk. — Azt hittem, hogy a ló rúgott homlokon. Ugy érintött a kegyelmes ur szava. Csak három órá­val előbb értünk ház* és már is nyergelj^ hoz­zá, Szent István napján! De nem m^dihatt^m ellent a j^F$nouii}k, kám­for lett a kftgyplnjps ur! De amikorra kantárban, nyereg alatt állt a szilaj paripa, előkerült újra a ke^ejmes ur is. Csak nem 4 bőr&e'. Viseltes, de ezüstgombos kék dolmány volt r%j­ta, a fejére mög egy formás pörge kal^p lányhajjal. Huszáros csizmáján saik^ntyu. Magam is el széjty eltem mellette magamat, olyan kackiásan nézett ki Még mosolygott. Is. De oem sokáig tartott. A másik percben pattogott már a hangja: — Nyerget hamar a te lovadba i«> aztán gye­rünk. Ma nem csapkod a mennykő... — De csapkodhat még kegyelmes uram — szól­tam közbeágaskodva a múltkori eset miatt — Akkor is megyünk! Ma nem tudnék a fü­lemre feküdni. Ma a pusztában ^karom tölteni az éjszakát... Vagy talan vdwmelyik csárdában. Nézd, milyen csillagos az ég... Ilyenkor nem ve­szedelmes a puszta. Ma elnézünk a B u k i-c s á r­d a fejé. Induljunk. — Ekkor már engemet i« magához ölelt a nya­valya: a vágy... Én is szerettem a pusztát. Va­lamikor csikósszámadó voltain. Onnan sorozott be huszárnak Kossuth Lajos. Amikor meg Buki­csárdáról esett szó, olaj volt nekem a tűzre. Va­lamikor, busz esztendővel azelőtt, ott vert tövist az én szivembe is a szerelöm... Legalább ko­szorút töszök ma arra • sirra — kedvembfll, ahova húsz esztendő előtt eltemettem annak a lánynak az emiékit. — Möntem volna én most már 3 k^gyflmes úr­ral akár a pokolba is, ha abba lőtt voln a Buki­csárda. De bogara támadt a kegyelmes urnák. Nem igen iparkodott már akkor a kimondott cél felé. Előbb kóboroltunk a pusztában. Vonzott, lekötött annak szépsége: az alvó éccaka, a csönd, a beláthatat­lan vég. A csillagos mennybolt. A mező illata. Az éj csodálatos szürkesége és a távolság elérhetet­lensége, ahonnan mindannyiszor uj képeket fes­tett elénk a képzelet. — Azt hittem, hogy kóborlásunk kézben meg­feledkezett már a kegyelmes ur a Buki-csárdáról, ahova kedv« szottyant, a trágya tudta mért. Köz­ben pedig egyszerre elsötétült. Valami elnyelte fölöttünk a csillagokat. A kegyelqjes úrra néztem rosszallóan. Hátha abból a feketeségbőí megint kikecmelődik majd egy-ké* istennyila? — A kegyelmes ur elleste a gondolatimat. Nyomban megfordította a feketét és neki vágtunk az éjszakának... Csak akkor álltunk1 mög, arai­kor a zabosok fölhorkantak.., A sütétbe csak­hogy bele nem ütöttük fejünket a — Buki-csár­dába. Megálltunk hát neszelni... Az ivó ablakából csak egy bálvány mécs vilá­ga pislogott ki. Csöndes volt a csárda. Csöndes a környéke. Még 9 komondorok is csomóztak: aludtak. — Leszálltunk a lovakról. Hadd pihenjenek. Ad­dig majd figyeljük a csárdát — mondta a ke­gyelmes ur. pe hiába figyeltünk. Egy teremtett lelket sé láttunk az éjszakában. Csak a komondo­rok vakkantották el magukat. Alighanem mög­érözték a szagot. De röstelkedtek ugatni. Vagy talán azért hallgattak el, mert kicsendült már ak­kor belülről valami nót^féle... filyan volt annqk az áriája, mint mikor a kántor éneköl. Mög is torpant még 3 kegyelmes íjr js. Mög is 411tynk, mintegy száz rőfnyire a csárdától- A nóta mög mindig erősebben, mindig szomorúbban csendült ki a nyitott ablakon: Most mz^ a törvény «1«. Tekintet ps ^eqiétpr bírák, A sorsomat mög ma irjik. Biró ur^k az Ift«0f«, Na verjenek ma bilinesr*. Verhetnek rám holnap szazat — Ma esketik a rózsámat. Eresszenek a templomba, Csak amig szól az orgona. Csak amig a pap megáldja, Mig gyűrűt huz az ujjára... Sohase láttam a kegyelmes urat ugy mögfiatva, mint azon az éjszakán... Valamit mintha mo­tyogott is vona maga elé. De hogy mit, nem ért hettem mög. — Ennek se a fejire, de a szivére ütöttek —> mondtam halkan a kegyelmes urnák Mert nagyon szépen fújja, csak szomorúan, — Ne bántsd azt a sorsavert embert, Palatínus A sziv érzékenyebb, mint a koponya. Majd meg nézzük közelebbről. Megfogtuk a kantárszárakat és tipegtünk kő. zelebb. De ekkor újra felcsendült a nóta: Azt fogják rém a gonoszoks Csikót, lovat összelopok. Erdőt bújok, pusztát járok, Csak ugy, mint a más betyárok. Látja pedig az Ur-Isten, Neköm egyéb vétkem nincsen: Rám fogta a biró lánya, Véres lett a selyemágya. Ha irják a biró urak, Ennél többet ne Írjanak. Nem esett más kár, ha mondom, Cs«k eltölt rézfoLusom. Szótlanul álltunk egy darabig. A kegyelmes ur is Gsak nézett maga elé, hanem valamin gondol­kodott volna. Csak jósokára szólalt mög halkan. — Látod, Palatínus, ilyen a magyar puszta Minden lépten-nyomon egy-egy elbukott vagy el­játszott élet tragédiája tárul elénk. Ilyenekkel van tele az erdő, a mező, a puszta, a csárda, sokszor a templom is... Idekint minden éjszakának,min­den napnak megvan a maga szomorú, nagy ese­ménye. — Hallottad a nótákat?... Szomorú melódiák, rövid sorok, de bennük van egy egész élet múlt ja, jplene, Jövője, átka és imádsága. így csak a ma­gyar ember tudja elsirni az ő — hattyúdalát. 8 mintha sejteném is már a végét... BUDAPESTEN legolcsóbb és a pályaudvarok­4 hoz legközelebb fekszik a HUNGÁRIA gtfz,kádflirdö,ésvizgyógyintézet (VII., Dohány-uooa 44. szám) Nyitás: reggel S órakor. — Gőz- és kád­fürdő ára P 1.- Kiszolgálási dlj csak 10 fl|l. DOMK VINCZE kárpitos, diazitő lakberendező. Vidra u. 3. — Készít stíl és modern párnázott bútorokat elsőrendű kivitelben, wr-fsm Eletében csak egyszer vesz órát, ha vesz MÜLHOFFER (Széchenyi '.-i.- 9. a-zám) Ciironometer mtm-i 16 köves preeiziés szerkezet! 5 évi jótállás! Minden helyzetben szabályozva! Mindennemű márkás svájci zseb- és karórák, legszebb ékszerek, evőeszközök, ébresztők stb. na^jy választékban, részletfizetésre Í6 legélesebb árakon. Arany, ezüst zábajeav beváltás!

Next

/
Thumbnails
Contents