Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-26 / 177. szám

SZEOE1). 9xerke»iM»«g: Somogyi "cca 22.1. em. Telelőn. 23.33..KladóhlvatBl, kBlctönkönyvlér é* legrbodai Aradi ucca S. Telefoni tVOft. - Nyomda J Iflw 'Jnrti «re« lí». Telefon» l'V-OO. . TAtirafl Vasárnap, 1936 Julius 26. Ara 16 fillér it«i> r-r-yr*ror|zéo> Szeaed XII. évfolyam, 177. E3S5SS ELŐFIZETÉSI Bevonta helyben 3.20 vidéken Budapesten 3.0Ü, tíUltöldön 6.40 pengő. — Eflye» izAm Ara hétkö*. nap ÍO, TatAr. é* Ünnepnap 10 Hlr. det«»ek felvétele tarifa szer Int. Meg Ja. 'enlk hítlö klvMelével nxnonts "«Inrl, H gyilkos politika Spanyorországban megölik egymást a po­litikai ellenfelek, Ausztriában szabadonbo­csátották a politikai foglyokat. Mi a bünük azoknak, akiket legyilkolnak vagy börtönbevetettek? Más uralmat támo­gattak, másnak parancsait teljesítették, más­nak rendelkezéseit hajtották végre, más előtt hajoltak meg és emelték mélyre a kalapot, mást tekintettek az Isten kegyelméből való­nak és nem azt, akinek parancsait velük szemben hajtják végre s akinek nevében őket ítélik el. A polgár csendben él, végzi kötelességeit hiven és becsülettel, betartja az Isten és emberek törvényeit, rosszat nem tesz, senkit bántani nem akar, engedelmes­kedik feljebbvalóinak, — hogyan lehet a de­rék és tisztes polgár szabadságával és életé­vel felelőssé tenni azért, hogy elöljárói, részesei annak az uralomnak, melyet becsü­lettel és hiven szolgált, szerencsétlenek let­tek, vagy becstelenek? „Itt nem mérkőzés folyt, becsületes tusa, Amelynek hőse van és van áldozata, Csak éhes volt Moloch és D a g o n szomjazott..." A sötét vers költő­iének derűs optimizmusa ugy fejezte be eze­ket a lázongva lüktető sorokat: „És egyszer ióllakott." Sohase lakott jól és sohase fogja megelé­gelni a Politika sötét és kegyetlen réme, üdí­tő és részegítő italát: a vért. „Vér, vér, vér, vér, sok vér, vérből, golfi áram" ömlik a vi­lágon mindenfelé, amerre politikusok vetél­kednek a hatalomért s nyújtják ki sóvár ke­züket az uralom után. Zászlóikon mindig ne­mes ígéretek. Fölszabadító gondolatok, vi­gasztaló és életet szépítő remények szent sza­vai tündökölnek, de kardjuk mindi? halált osztogat, táborukban mindig több a porosz­ló, mint Isten igaz szolgája s mindenki szá­mára csak két álláspont foglalható el előttük: meghajolni, vagy meghalni. Hatalmuk forrá­sa a halál, legfőbb érvük a halál, uralmuk támasztéka a halál, egyetlen jutalmuk az élet és egyetlen büntetésük a halál. Bünte­tőtörvénykönyvüknek csak két paragrafusa van: aki támogat, az élhet, aki ellenem van, az haljon meg. Erkölcsi törvényekül csak azt fogadják el, ami hatalmukat erősiti. Jogi szabály csak az lehet, ami uralmukat védi, a történelmet ugy íratják meg, hogy kormány­zatuk jogosságát, történelmi hivatását, vi­lágpolitikai küldetését bizonyítsák, egyete­mi katedrákra, akadémiai díszhelyekre azo­kat ültetik, akik a maguk személyi és tudósi tekilntélyükkel égetnek tömjént az uj urak dicsőségére, iskolákban a felnövő generáció lelkét, meggyőződését és hűségét kerítik el az uj uralomnak a kivezényelt tanárok, a fiatal lelkek számadó juhászai s a függet­lenségüktől sterilizált bírák az igazságszol­gáltatás palástják takarják rá arra az átala­kulásra, amelyik a nyers erőszak síkerét le­gális uralom jogrendévé emeli. Az egy kaptárban élő dolgozó méhek nem pusztítják egymást azért, mert a sejtek alak­ján vagy méretein megegyezni nem tudnak, az egy bolyban élő hangyák nem öldösik egymást azért, mert összegyűjtött anyagrak­táruk közvagyonán különbözőképpen akarnak osztozkodni, de az egy nemzetben élő emberek gyilkolják, ölik, pusztítják egy­mást, mert különböző jelvényt tűznek gomb Ivukukba, vagy különböző szinü selymet tiiz nek fel egy rud végére. Hiven szolgálni, be­csülettel tisztán élni, a közvagyonnal hiven sáfárkodni, a törvényeket engedelmesen be­tartani, megadni Istennek azt, ami Istené és a császárnak azt, ami a császáré, — nem elég. Kell tudni a jövőbe látni is, kell tud­ni látni is, kell tudni, hogy uralmon marad-e a császár, akinek hiven megadta azt, ami a császáré volt, mert jöhet más uralkodó, el­nök, király, népbiztos, vagy diktátor és meg­öleti csak azért, mert becsülettel és tisztes­séggel szolgálta törvényesnek tisztelt és Is­ten kegyelméből valónak tartott urát. A pestist, a kolerát, a lueszt legyőzte az emberi tudomány, talán le fogja győzni o rákot ,s a leprát is, de mikor fogja legyőzn* a Politikát, ezt a szörnyű, kegyetlen és vé­rengző, az értelmet sarkaiból kifordító, szelíd férfiakat vérengző gyilkosokká vadító epi­demíát. Jött egy sánta vegyész és legyőzte a veszettség rémét. Ki lesz az a jóltevő, k lesz az a megváltó, aki szellem veszettségé­től: a Politikától fogja megszabnditani ezt e szerencsétlen emberiséget. Madrid és Sevilla külföldről kér segilséget Tovább dul a spanyol polgárháború A francia kormány nyilatkozatban jelenti be, hogy nem szállít lőszert és bombavető repülőgépeket a kormány* nak - A felkelők Berlinből és Rómából kérnek muníciót — Angol és olasz cirkálók a spanyol kikötők előtt Páris, július 25. Kilenc napja tart a véres spanyol polgárháború; a szembenálló fe!ek vál­tozó szerencsével küzdenek. A legelkeseredettebb harc Madridért folyik. A kormány jelentése szerint a katonaság és a mi­lícia elvágta a lázadók visszavonulási útját; a Lagranja fensikot és a Nova Ferradát a vörös milícia elfoglalta és bekerítéssel fenyegeti Mo'la Ubornok seregél. j Ezzel szemben szombaton délulán azt jelen­tene Sevilla, hogy a lázadók egy milícia had ' oszlopát legyőzték Madrid közelében és eLvágták a főváros gáz- és villanyvezetékét. San Sebastian, amely a kormányosa pn tok ke­zére julott, szörnyű állapotban van. A biztonsági őrszolgálatot a milícia tartja fenn, amelyben sok a feltűzött szuronyu asszony és leány. A lázadók a város szomszédságában lévő domb­oldalba fészkelték be magukat. A kor má nyes apa ­lok parancsnoka ultimátumot intézett a híradók­hoz, akiket felszólított, hogy adják meg magu­kat, mert alá foqjn aknázni a domboldalt és fel­robbantja. Páris cáfolja a francia támogatást Páris, julius 25. A spanyol események hullá­mai átcsaptak Franciaországba és politikai, bot­rányt okozlak Parisban. A jobboldali la|tok azt ;'i! iiják, liogy Franciaország támogatni késziil a spanyol kormányt, amelynek ágyukat és más hadi­anyagot akar szállítani. Az újságok hadi repülő­gépekről is i^iak. Ereket Col légügyi miniszter ígérte volna a spanyol kormánynak. A híreket hivatalos helyen megcáfolták és ki­jelentették, hogy fegyverszállításra idegen hata­lom részére csak a Quai d'Orsay hozzájárulásá­val volna lehetséges, de ez nem történt meg. A hivatalos cáfolatra a jobboldali Le Jour azt irla, hogy akkor az egész üzlet a Quai d'Orsay meg­kerülésével történt. Azt állítják a jobboldali la­pok, hogy az egész ügy Pierre Col légügyi mi­niszter akciója. A légügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány semmiféle szállítást nem vég­zett, ¡¡zt azonban nem akadályozhatja meg, hogy a:o'ial a repülőgépeket, amelyeket a spanyol kor­mány már régebben rendelt a francia gyáraknál, az üzemek elszállitsák. A fe?ke!ők Olaszországtól és Németországtól kértek segítséget Lorudon, julius 25. Anglia aggodalma annál nagyobb, mert a spanyol ellenforradalom Lon­donba küldött megbízottja bejelentette, hogy Franco tábornok, a felkelők vezére a francia be­avatkozás folytán Olaszországtól és Németország­tól kénytelen fegyvert, muníciót és politikai tá­mogatást kérni. Parisban elterjedt hírek szerint Franco tá­bornok már meg is vásárolt Olaszországban hu­szonnégy bombavető repülőgépet, amelyek ma >agy holnap indulnak útra az ellenforradalom fő-« hadiszállására. A francia kormány nmm szállít hadianyagot engedélyezzék

Next

/
Thumbnails
Contents