Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-03 / 157. szám

DELMAGYARORSZAG Péntek, 1936 Julius 3. SZEOED. Szerkesztőség: Somogyi "cca 22. I. em. Telelons 23-33.- Kiadóhivatal, kBlc»«nkOnyvl6i «• Jegyirodát Aradi ncca 8. Telelőm lMO..Nyomdai Lrtw Ara ÍO fillér Lipót ucca 18. Telelőn: 13—O«. - Tóvtratl _ ___ _ _ __ M leveleim: Uéimocynror^íio. Szened Ali. eVIOlyain, 137. SZ. ELŐFIZETÉS, Havonta helyben 3.2C1 vidéken «s Budapesten 3.®o, kUUOlúün ®.40 pengő. — Egyes széni "ra hétköz­nap JO, ratár» ét Ünnepnap "U. Hir­detések 'elvétele tarifa szerint. Megje, Icnlk netlo Kivéte'érel nanonla reggel Az egyetem Senki se neheztelhet meg érte, ha minden megbecsülés mellett, amely a tudománynak és a tudomány hirdetésével foglalkozó vala­mennyi egyetemnek kijár, a szegedi egyete­met érezzük magunkhoz legközelebb állónak. Nemcsak azért van ez igy, mert nehéz küz­delmet folytattunk először a megszerzé­séért, azután a megtartásáért és mert minden téglájához ehhez a nehéz viszonyok közé jutott, szinte életéért küzködni kényte­len városnak súlyos áldozata tapad, hanem azért is, mert büszkeségünk, szívügyünk is lett az egyetem, amely most van azon az uton, hogy elveszítse idegenből ideplántált jellegét és szerves része legyen a város tes­tének és életének. Mert szívügyünk lett az egyetem, folytattunk keserves küzdelmet, mikor három esztendővel ezelőtt ismeretlen jóakaróink takarékosság címén ennek az egye­temnek legnépesebb és önmagát fenntartó fakultását akarták halálra Ítélni. Mert szív­ügyünk lett az egyetem, olvastuk és hallot­tuk aggódva azokat az időről-időre felmerü­lő hireket, melyek majd egyik, majd a má­sik tanszék elsorvasztásáról regéltek s a töb­bi egyetemekkel egyenlő elbánás jogcímén mesterségesen akarták leszorítani a legné­pesebb vidéki egyetem hallgatói­nak létszámát. Ezek a küzködések a szegedi egyetem csorbítatlan fenntartásáért teszik érthetővé, hogy valahányszor az állami költségvetés megjelenik, aggódva lapozzuk fel a vallás­és közoktatásügyi minisztérium fejezetét, hogy milyen elbánásban részesült a mi egye­temünk és biztosítva vannak-e számára azok a fejlődési lehetőségek, amelyek tudomá­nyos és nevelő hivatásának igazi ellátására képesitik? És megnyugodva csak akkor tesz­szük le a hét és nyolc jegyű számoktól duz­zadó füzetet, ha egy esztendőnek pengőkben előrevetített képe legalább is azt igéri, hogy a szegedi egyetem nem kényszerül arra, hogy valamit is feladjon elfoglalt poziciójá­Ebből a szempontból nézve az 193G—37 évi állami költségvetés túláradó öröm he­lyett legfeljebb a langymeleg bizakodás ér­zését válthatja ki belőlünk. A személyi kiadások a három vidéki egyetem közül legmagasabbak a szegedinél, mert Szeged (,047.750, Debrecen 952.290, , Pécs pedig 909.420 pengővel van felvéve az előirány­zatba. De döntőnek a személyi kiadásokat nem tekinthetjük, mert ez nagyon sok vé­letlentől — az alkalmazott oktató és egyéb személyzet szolgálati idejétől, minősítésétől, egyes állások ideiglenes megüresedésétől stb. — függ. Sokkal fontosabbak a dologi kiadások, amelyekből arra lehet következ­tetni, hogy az egyes egyetemek mekkora ké­szültséggel fogják a következő költségvetési évben feladataikat elláthatni. Itt már nyug­talanítóbb á kép. Szeged előirányzata 1,009.500 pengő, a pécsi 1,164.500 és a debreceni 1;602.600 pengővel szemben. Erre az aránytalanságra nehéz magyarázatot találni. Mi ugyanis ugy tudjuk, hogy Pécs hírül sem áldozott annyit az egyeteméért, mint Szeged és azt is tudjuk, hogy az úgy­nevezett egyetemi egyenlősítés előtt Szeged­nek jóval több hallgatója volt, mint akár Pécsnek, akár Dedii? Debrecennek. Mi indo­kolja tehát, hogy Pécs másfélszázezer pen­gővel, Debrecen pedig teljes félmilió­val többet kapjon egy esztendő­ben egyetemének fenntartásá­ra, mint Szeged? Drágábban mérik ezen a két helyen a tudományt, vagy becsesebb az az anyag, amely Pécsről és Debrecenből kikerül és megéri a sokkalta nagyobb áldo­zatot? De tovább lapozgatunk a költségvetésben és az átmeneti kiadások főcsoportja alatt Debrecennél további 50.000 pengőt találunk az egyetem felszerelésé­nek kiegészítése cimén. Ami a fél­milliós többletben nem talált fedezetet, min­den valószínűség szerint itt nyer elszámolást. Igaz, itt Szegednek is van egy 12.500 pen­gős tétele állami hozzájárulás a Horthy Mik­i iós kollégium vásárlásának költségeihez. ! Mellékesen megjegyezve, a vakolat lehámo­zása a költségvetésben seholsem szerepel. Ezt valószínűleg póthitelből fogják fedezni. Szerepel ellenben a beruházások főcsoportja alatt a debreceni egyetemnél ismét T25.0Ó0 pengő, az egyetem központi épü­letének építési költsége címén. Az apróbb tételeket is hozzászámítva a most megkezdett költségvetési évben a szegedi egyetemre költ az állam 2,073.750 pengőt, a pécsire 2,077.920 pengőt, a debrecenire pedig 2,733.890 pengőt. Kommentárt ehhez a megállapításhoz fűzni felesleges. Elég, ha a kérdést vetjük fel: lehet-e egyenlő értékű és egyenlő eredményű munkát kívánni az anyagi alapok ilyen eltérő megszabása mel­lett? Van azonban még egy kérdésünk. Debre­cenben a Nagyerdő szélén, ahol a magyarsá­gában és kálvínistaságában ércesen kemény Tisza István szobra áll, az állam nagyszerű központi épületet emelt az egyetemnek. A mostani költségvetésbe felvett 125.000 pen gős beruházási tétel a központi épület építé­si költségének egyik részlete. Annak idején, mikor Szeged város minden építési költség fele részének vállalásával és az ösz­szes kisajátítási költségek viselésével vásá­rolta meg a saját egyetemét, szer­ződésszerű jelleggel leszögezett ígéretet ka­pott az egyetem központi épüle­tének és még hiányzó tudomá­nyos intézeteinek felépítésére. A tervek el is készültek. A központi épület a püspöki épülettömb folytatáséban emelke­dett volna, a tudományos intézetek pedig a Templom-tér túlsó oldalán nyertek volna el­helyezést. Elhisszük, hogy a nehéz viszo­nyok és a gazdasági válság ezideig megaka­dályozták az államot Ígéretének beváltásá­ban. De íme, másutt építettek és építenek. Mi sem lehetünk mostohább gyermekei az államnak, mint Debrecen. Nekünk is jogunk­ban van, hogy jelentkezzünk. És jelentke­zünk is, nehogy az ígéretek és elkötelezett­ségek, amelyekre biztosan mertünk számíta­ni, idővel feledésbe merüljenek. A maipr kormány hflsegnqilatkozafa a népszövetségi gondolat előtt A magyar megbízott deklarációt olvasott fel a Népszövetség közgyűlésén — Jultus 10-én megszűntetik a szankciókat Genf, julius 2. Az olasz újságírókat, akik a négus ellen tüntettek a Népszövetség tanácster­mében, — mint ismeretes —, szahadonbocsá­tották, igazolványaikat elvették tőlük és az el­járás tovább folyik ellenük. Az ügyben végső döntést a berni szövetségi tanács pénteken hoz­za meg. A Népszövetség főtitkársága értesítet­te a hót olasz újságírót, hogy a szövetségi ülé­seken többé nem vehetnek részt és a palotába sem léphetnek be. Az olasz újságírók elhagy­lak Svájcot és Franciaországba utaztak. Népszövetségi körökben csütörtökön sok szó esett érdekes cs fontos politikai eseményekről, bár a politikusokat még mindig az olasz inci­dens foglalkoztatta. Az abesszin kérdésben V e­1 i s László magyar delegátus valószínűleg pén­teken délelőtt fog felszólalni. A szankciók megszüntetése mellett beszéllek a Népszövetség csütörtök! ülésén Genf. julius 2. A Népszövetség csütörtök délelőtti ülésén valamennyi 6zónok a megtorlá­sok menszilnte1f.se mellett, foglalt állást. Bruce Ausztrália, Munch Dánia, De Graeff Hollandia kiküldötte, de különösen Motta svájci kiküldött emelte ki a megtorlások cél­talanságát. Munch és Motta a Népszövetség egyetemességének fontosságára hívta fel a fi­gyelmet, a Népszövetség reformját ie pártol­ják valamennyien, de célszerűnek tartják, ha. az utóbbi kérdés megvitatását a szeptemberi közgyűlésre halasztják. Bár az ülésen az erő­szakosan végrehajtott teriiletmódositások el nem ismeréséről szó npm volt. egv véleményen yoltak etekintetben. A népszövetségi közgyűlés délutáni ülésén az első szónok Chile kiküldötte volt, aki hosszasan foglalkozott azzal az indítvánnyal, hogv a Népszövetséget újjá kell szervezni. Westmann svéd külügyminiszter beszé­dében többek között kijelentette, hogv Svéd­ország mindaddig együttműködik a Népszö­vetséggel, amíg a Népszövetség általános érde­keket és nem egyes hatalmak érdekeit szolgálja. De V a 1 e r a, az ir szabadállam képviselője ki jelentette, hogy Európ:i népeit már most nagy bé­keértekezletre kellene összehívni. A Népszövetség délutáni ülésén de V:il ra után James Parr tíjzeelandi képviselő imá­dott beszédei. Kijelentette, hogy ellenkező in­dítvány hiányában csatlakozik a megtorlások megszüntetéséhez. P h 1 ü ge 1, Ausztria képviselője reméli, hogv

Next

/
Thumbnails
Contents