Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-16 / 168. szám

DELMA6YAK0KSZAG ——MH—B t iiiiii 11 WMMW , «laggpriawMWMWWw^ »'.WJBIMHH •ZEOED. Sierke»rifl»éBiSomo<jyí ucea fciHKvtfKLr 4QtA illlillC 4 fi ELŐFIZETÉS , Bevonta Helyben 3.20 S2.I. em. Teleiont 23-33..KladólirvalaI, WUIUriUP f IjjD JU11U9 IO. Tldtken «• Budapesten 3,OOf kUlIöldöi, kBlctKnkOnyvtAr legflrodai Aradi 0.40 penqO. — Egye* uAm 6ra tieiktix. Beca Ct. Teleiont lM)«..Nyomdai L«w Ara ÍO fillér nap 1«, vnshr- Ünnepnap >® tlu- Hir« Llpöl ticen ÍO. Teleion: 13-Oíi. - Tévlroll „„ , . . _ _ deléseli 'elvétele «arlio siorlnt. Megje, H levélclmi DtHraayaroiuAiL Szenrd XII. éVfOlyalIl, IOS. SZ. eolk nítíomvÉteléTet naoonla raggel II világ legnagyobb pajtája Dőreség volna tagadni, szép volt az a pro­pagandagyülés, amelyet még május havában a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara érdemes elnöke rendezett a paprikamonopó­lium érdekében. A megjelent és kellően be­paukolt ötvenkilenc ember közel hétezer pap­rikatermelő nevében „majdnem egyhangú­lag" megszavazta a monopóliumot és közvé­leményszerü jogforrása lett annak a paprika­rendeletnek, amely most kavarja fel a kedé­lyeket. Az „ellenvélemény" a városháza köz­gyűlési termében megrendezett gyűlésen nem lehetett jelen. Az ellenvéleményt óvatosság­ból rendőrkordon zárta körül a Valéria-téren, nehogy zavarólag szóljon közbe a program­szerűen kitervezett „majdnem egyhangú" vé­lemény megszavazásába. Ez az ellenvélemény a következő napok folyamán a polgármester előtt kűldöttségezés, vagyis defetáció for­májában adott kifejezést meggyőződésének. Ez a meggyőződés nem nyilatkozott meg min­dig parlamentáris formák között, de talán ép­pen azért volt benne legalább annyi őszinte­ség, mint a „majdnem egyhangú" szavazás­ban és mindenekfelett volt benne jellemző erő. A város polgármestere kétségtelenül so­kat tanult a mezőgazdasági kamara elnöké­nek érveiből, mert a következő napok folya­mán az ő érveivel igyekezett a tiltakozó ma­gyarokat — félreértés ne essék közöttünk: nem a kereskedők tiltakoztak, — megnyug­tatni. Szépen elmagyarázta nekik, hogy a paprikánál vége lesz a bizonytalanságnak, mert a földmüvelésügyi miniszter ur atyai gondoskodásából a termelők m i n d i g egy­forma kétpengős árat fognak kapni a paprikájukért. Ismételjük, nem a kereske­dők tiltakoztak, hanem valamelyik Kisgnci Il­lés bökte oda a bajusza alól: — Köll a fenének az egyforma ár. Mondja meg a méltóságos ur a miniszternek, hogy szeretjük mi a lutrit. Ha nincs ára a papri­kának, hát megszenvedjük. De ha ára van, lögyön a haszna egészen a miénk. Nem tudjuk, eleget tett-e a polgármester ennek a megbízásnak és eljuttatta-e az üzene­tet. Lehetetlen elhallgatni azonban azt az észrevételt, hogy az emberi léleknek mélyebb ismerete rejlik a Kisguci ülés nekikeseredésé­ben, mint a most készülőben levő paprika­rendeletben. Ez a rendelet rövidesen a leg­nagyobb elégedetlenséget fogja kiváltani, mert még ott is, ahol jót akar, vagy legalább is jót igér, nem számol azzal a lélektani igaz­sággal, hogy tartósan senki sem bir­j a el, hogy más gondolkozzék he­lyette. Lehet, hogy az a Korom Mihály, aki elnöke a szövetkezetnek, az uj renddel na­gyon meg lesz elégedve, de az a Kisguci Il­lés, aki jobbnak tartott paprikájáért nem kap­hat többet, mint a Förgeteg szomszéd, meg­csalatottnak fogja érezni magát és nem fog­ja a monopólium híveinek számát szaporí­tani. Nagyon sok józan meglátás volt ezeknek a küldöttségeknek az észrevételeiben és kár, hogy a polgármester monopóliumot sürgető táviratok helyett csokorba kötve nem ezeket prezentálta a rendelet szerkesztőinek, mert akkor talán másként ütött volna ki a rende­let is. Mikor a polgármester azt a varázslatos képet csillogtatta meg egy másik küldöttség előtt, hogy lesz egy nagy bevásárló szövet­kezet, annak lesz egy nagy raktára, amely minden paprikát felvásárol s a szgeény ter­melőnek többé nem lesz gondja, hogy mi tör­ténik a paprikájával, Vera ángyó kitanította a podesztát: — Ugyan ne mondjon már ilyent a polgár­mester ur ... Ha Szegeden építenék a világ legnagyobb pajtáját, az se volna elég nagy, hogy jó terméskor beletérjen minden papri­ka. Mi lössz, ha mögtelik a pajta egészen? Vera ángyot megnyugtathatjuk, hogy neki van igaza. A Hangya paprikaosztályának tisz­teletreméltó igazgatója mai nyilatkozatában már kezdi kioktatni az érdekelteket, hogy nagy baj a jó termés, mert jó termés­nél nem számithatnak olyan árra, mint mi­kor kevés paprika termett. A kétpengős Ígérvényekig felcsigázott reményeket tehát jó lesz mór kissé megnyesegetni. Az árral így alkalmasint baj lesz. De mi lesz akkor, ha Vera ángyó aggodalma teljesedik és e g é ­szenmegtelikaviláglegnagyobb pajtája? Erre csak következtetések utján lehet meg­felelni. Amint mondják, a rendelettervezetnek van egy olyan pontja, mely szerint a központi Bécs, julius 15. A nemzetközi politikai vilá­got még mindig az osztrák—német egyezmény ügye foglalkoztatja. A kommentárokkal szem­ben hivatalos osztrák helyen állandóan azt hangoztatják, hogy a megegyezés az osztrák belső politikai viszonyokon semmit sem változ­tat, továbbra is a Hazafias Fronton alapul Ausz­tria politikája. A kormány már ki is nevezte a Hazafias Front úgynevezett vezérlő tanácsát, amelynek 40 tag­ja lehet. Eddig 32 tagot neveztek ki. Kinevezték többek között Stockinger kereskedelmi, P e r t n e r közoktatásügyi, dr. Drascher pénzügyminisztert, Hoyos Rudolfot, a szövet­ségtanács elnökét, herceg Fürstenberg Páris. julius 15. Az Havas Iroda jelentése szerint a belga kormány azzal a kérdéssel for­dult az angol kormányhoz, hogy a locarnói ha­talmak értekezletét julius 22 én Olaszország tá­volmaradása ellenére is tartsák meg Brüsszel­ben. A londoni francia nagykövet délután felke­reste Eden külügyminisztert és bejelentette, hogy Franciaország is kéri a brüsszeli értekez­let megtartását. szövetkezet előterjesztésére, ami alatt való­színűleg a Hangya értendő, a földművelés­ügyi miniszter megállapíthatja a paprikamalmok működésének feltételeit, leszállíthatja a mal­mok munkaidejét, sőt elrendel­heti a malmok bezárását is. Mit jelent ez magyarra fordítva? Azt, hogy mikor a szövetkezetek raktárában felszaporo­dott a paprika, mikor a kivitel pang, mikor a monopólium uj áruval nem tudna mit kezde­ni, működésbe lép a malomkorlátozás. A mo­nopólium-szövetkezetek csak őrölt árut tar­toznak átvenni, gondoskodás történik tehát, hogy a Hangya ne jöjjön zavarba és fölös mennyiségben őrölt áru ne kerül­hessen a^iacra. A termelő és kikészítő nem akkor adhatja el paprikáját, mikor neki van pénzre szüksége, hanem mikor a paprikaszövetkezetnek van pap­rikára szüksége. Ha elkeseredésében a megszorult kisember mégis eladná valakinek paprikáját, ugy neki, mint a vevőnek feje fe­lett lebeg az elzárás, vagy pénzbüntetés ve­szedelme. Ez a válasz a Vera ángyó kérdésére, hogy mi lesz, ha mögtelik egészen a világ legna­gyobb pajtája. Károly Emilt a monarchia volt madridi nagy­követet, Starhemberg Fanny hercegnőt, herceg Starhemberg-Rüdiger Ernő édesanyját. Az üresedésben levő helyekre a nemzeti ala­pon álló körök képviselőit fogják kinevezni, ezek azonban távolról sem nemzietí szocialis­ták. A jelek szerint tagja lesz a vezérlő tanács­nak az úgynevezett nagynémet pártból dr. Schürf, a Seipel-kormány volt igazsát ügyminisztere, dr. Dinghofer Ferenc, Möd­ling polgármestere, dr. G1 a s s, a Dollfuss-kor­mány volt államtitkára. Bécsben ugy tudják, hogy Starhemberg her­ceg meg van elégedve az osztrák—német meg­egyezéssel. Ezzel szemben Londonból érkezett jelentések arra mutatnak, hogy az angol kormány felfo­gása szerint a locarnói értekezlet megtart'su nehézségekbe ütközik. — A brüsszeli tanácskozásokat ugyanis — mondják politikai körökben — a német kor­mány Németország ellen irányuló fenyegetés­nek tekinthetné ugyanakkor, amikor Németor szng megegyezett Ausztriával és ezzel válaszol» a kérdőív egyik legfontosabb pontjára. Ez az Ellentétek Páris és London közölt a brüsszeli Locarno~értekezlet előtt Páris Olaszország és Németország nélkül is tárgyalni akar, London a tanácskozás elhalasztását kivánja Az osztrák-német egyezmény európai háttere — A Vati­kán nyugodt, Bécs kommentál Brüsszel? Locarno?

Next

/
Thumbnails
Contents