Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-12 / 165. szám

1936 juIius 12. DÉLMAGYARORSZÁG 17 Férfi divatkalapok, nyakkendők, esernyők A nagy választékban legolcsóbban Pollák Testvéreknél 9 A Délmagyarország regénye CSILLAGOK i HULLÓ Irta FARKAS ANTAL Éppen most volt a Kisasszony-napi fecskekongresszus. Jaj, hát ezek is itt hagyják a fészkeiket? Nem várják be az eltávozottak hazatérését? Pedig Kálmán még a mult hetekben kérdezte, hogy van-e már vadászkutya. A kántor ur a saját portáján apporti* roztat már egyet. Kitűnő vizsla lesz majd belőle: az aprójószágokat már parancs nélkül hordja, de a macskától nagyon fél. Lehet, hogy nyúlnak hiszi, szegény feje. A sógor ismét lógó orral jött haza. .. — Elemér, maga megint nem lett katona? — tudakolta Margit. Az ám, a sógornak nem kellett sem étel, ¿em ital. Mi baja ennek? A felesége is vallatta: — Talán a hivatalban volt valami kellemetlensége? — Végre eltaláltátok! Ott volt. — Micsoda? — Még a ti fejeteket is fájdítsam vele? — A tiedet ki fájdította meg? — A főnök ur, a drágalátos tanácsos ur. Azt mondta, hogy sok a restancia. — És te vagy ennek az oka? — Én? Még annak se volnék, ha egy szál restancia sem lenne. Csak hát bánt. A fene egye meg, mennyivel jobb volna most a fronton! — Legalább addig ugy-e, mig a restancia elesik. No ezt Kálmánnak megirom. — Egyáltalában Kálmánnak semmit se ir}. Az ilyen triccs-traccsot ugy sem engedi hozzá a cenzúra. Éppen azért parancsolt rám, hogy csak én írjak neki. Különben egyéb dolga is akadhat ott, mint a helybeli végrehajtási osztály restanciájával való törődés. — De ha én nem is irok, te legalább ebédelj. — Az idege^ég a gyomromnak árt. Talán majd estére. Visszaszaladok a hivatalba. Nem is csoda, hogy szegény Elemér sehol ?em lelte a helyét. Ma délelőtt visszaérkezett a tábori postán Kálmánhoz küldött levelezőlapja, azzal a megjegyzéssel, hogy a cimzett ilyen és olyan napok között eltűnt. Eltűnt, vagyis nincs a frontunkon tartózkodók sorában. Hol van hát? A jó Isten tudja. Él? Meglehet. Meghalt? Nem bizonyos. Megsebesült? Lehetséges. Hadifogoly? esetleg. Most mi lesz? ő mondja meg ezt az otthoniaknak! őrültség! Egyáltalában lehet ezzel a famíliával ilyesmit közölni? Hiszen ez mind leesik a lábáról, ez mind beteg lesz lelkileg is, ha megtudják, hogy mi történt Kálmánnal. Ezekben igy is a Kálmán postája tartotta a lelket és ha most ez a posta örökre vagy évekre elmarad? A mama igy is szívbajos. A váratlan rázuhanó katasztrófa megállítja azt a gyönge szivet. És ha Kálmán innen, vagy onnan hirt ad, hogy itt vagyok, vagy ott vagyok, Írjatok: mit írnak neki? Nincs baj, csak édesanyánk vette szivére az elmaradásodat, a hallgatásodat és kiment a temetőbe megmondani édesapádnak, hogy te már megint elcsavarogtad az időt valahol, nem jöttél hazaÉdesapád megharagudott rád 4* édesanyádat többé viésza sem eresztette. Kálmán, hát kellett ez neked? Miért csinálsz ilyesmiket? Mérgében egyik is, másik is bolondot csinált: olyasmit, amit tán soha el nem követ, ha te beváltod az Ígéretedet és szépen hazajösz. Jaj, hát ez sem lesz jó? Mit csináljunk itt? Senkitől sem mert tanácsot kérni. Senkinek sem merte elmondani, hogy Kálmánnak baja esett. Csak a levélhordóval beszélt, hogy mindenféle postát, akár hivatalos, akár nem, neki kézbesítsenek ki a városházára. Tetszik tudni, most nagyon zűrzavaros világ van, a máma beteg, egyetlen fia fronton és ki tudja, mi baj érheti? Kerüljük, hacsak lehet. Itthon is van elég. Nem igaz? (De van ám. Ördög vigye elí) Ezért a figyelmességért ő majd hálás lesz. — Kérem szépen, emberek vagyunk. - Jó, jó, de mit csináljon tovább az ember? Bemegy a hivatalába, fejtörés közben kotorász a fiókjában. Kezébe akad egy véletlenül ott felejtődött tábori posta, amit Kálmán a mult hetekben neki irt. Tréfás, csiklandós versike, ami inkább a Roznerheli asztaltársaságnak szól és nem való családi használatra. Ceruzával írott néhány sor. Elő csak azt a radirgumit. Már nincs is rajta rigmus. Most meg elő a festészeti tudománnyal! Hogy is pingálja Kálmán a betűket? Van itt a hivatalban írás garmadával. Nahát pingáljunk! Már megy igy a munka, hogy kedves sógor, váratlanul átcsoportosítanak bennünket. Ez nem kismiska. Olyan, mint a költözködés ló nélkül, kocsi nélkül. Még a tábori postánk száma is megváltozik: vagy kisebb numerust kapunk, vagy nagyobbat. Majd megírom, ha ezzel is rendben leszünk. Arra kérlek benneteket, hogy ne nyugtalankodjatok, ha hosszú ideig nem írnék. Egyébként sejhaj, kutyabaj! Csókol stb., stb. No, ez jó lesz egy ideig szegény famíliának. Ez hónapokra megzsibbasztja a nyugtalankodást. Közben csoda történhetik: Kálmán hirt ad valami uton-módon magáról. A Vöröskereszt tudakozó irodája majd kutat utána és hirt ad. Elemér a sikerült hamisítványt olvasta fel a famíliának. Ugyan ld vizsgálta volna a dátumot? (A hamisítvány visszakerült oda, ahonnan elindult: az iróasztalfiókba.) Csak néhány kérdéssel gyötörték a sógort: — Elemér, mi az átcsoportosítás?" — Istenkém, hét frontátcsoportositás. — Nehéz az? — Maga Kálmán irta, hogy olyan, mint r hurcolkodás ló és szekér nélkül. — A tisztek is gyalogosan költözködnek« — Nem, azokat a bakák a hátukon viszik — De azért csak baj érheti őket, ugy-e? • — Hogyne, ha lepottyannak a bakák hátáról. — Hát ilyenkor nem háborúznak Kálmánék? — Eszük ágában sem lesz. Háborúzni is költözködni is: kérem, az sok lenne egy-egy embernek. — Elemér — A sógor felugrott. — Kérem, én is átcsoportosítom a frontomat, költözködöm feküdni, a mai nap kimerített, tessék elhinni. Ugy tett, mintha szédelegne az álmosságtól. Ágyba bujt, de nem tudott elaludni; most meg színészkedett. Utánozta az alvót, nehogy a felesége faggassa: (Folyt. TtSv-> Páratlan heduezmfnü a oeimagyarorszeg oiuasmnah! A főváros egvik elsőrangú családi szállodájával, a csendes es központi fekvésű ISTVÁN KIRÁLY SZÁLLODA V lM PODKANICZKY UCCA 8. s z. Igazgatóságával sikerült olyan megállapodást kötnünk, hogy olvasóink 20 százalélcos kedvezménnyel kaphatják a szálló minden modem komforttal (hideg-meleg folyóvíz, központi futes, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. — A százalékos kedvezmény igazolvány alapján vehető igénybe, melyet a Délmagyarország kiadóhivatala á'lit' ki a jelentkező olvasók részére. ? Hol vásároltunk : Hol dolgoztassunk A Deimaguarország Hls Címtára szegedi hereshedOhrOl es iporosoHroi ANTIQUARIUM; tungárla könyveket vesz, elad és es«rél. FÉRFI PUHA: Uau lgnácz, Ketemen-n. 1 ILLAlbZEJRI AR: üáspáx illatszertár, Széchenyi-tér t IR ODA B F.R FN D F. 7 rtS: • vVírfh és Rengev Szirti <*nv1-'ér l KALYHAJAVITAS ÉS TISZTÍTÁS? I.éderer János, Somogyi-ucca 1&KÉPKERETEZÉS: Kreimann Miksa, Kárász-o. 1® KÉZIMUNKA: Fischer „KézimunkahAz" KAri&z-u. 11 MVtWI- és SZÖVÖTT ARU: , .. ¿» Hegyi, PQspo'.. JCZ&T uusztig Imre, Széchenyi-tér l OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK: Ruh Vilmos, Mikszáth K. a. i. RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: >eiiUch Albert, Kárász-ncca X Kelemen Márton. Kelemen-a 11. SELYEMARUK: Holtzer & és Fial, a föpostévaJ szemben SZŐNYEG: Domán Mihály &• Fia, Kárásr-n. la, SZŰCS: ftosmann Dávid. Kárász-n. 1 ÜVEG ÉS PORCELLAN: Scfi'UtPger Kálmán. Cséltonle-- a 1« VTLLAMOSSAG: öentseh Albert Káráswi. f. Rosner Jósét. Tisza Lajos-kőrnt 80. VÍZVEZETÉK SZERELŐ: Fekete Nándor, Kossuth Lajos-sngárut 18. Szegeden szerezzük be minden szükségletünket! L