Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-12 / 165. szám

lo DÍLMAGyARORSZaO 1936 fulius 12. í/esícift arvaiici fiágt, Csányl Mihály Feketesas u. 22. Telefon 19—42. Készit elsőrendű kivitelbea szobafestést, eimfestést nii^oUst éf butorfényezést. öltözött, átjött velem az operáló főparancsnokság vezetőjéhez, Mezger vezérőrnagyhoz és mialatt vele beszélgetett, én a következő telegrammot fogalmaztam meg: Dringend. Neue Freie Presse, Wien: Przemvsl várát ebben a pillanatban foglalták el osztrák-magyir-bajor-peroszegyesült csapatok. A támadás északróldélről-keletről-nyugatról történt, csapataink 100-200-300—400-500 ágyul zsákmányoltak, az ellenség északra-d^ re .keletrenyugatra vonul vissza. — Amikor Metzger tábornok megerősítette a hirt, amelyet én csak sejtettem átadtam Hoen generálisnak a sürgönyt azzal a kéréssel, hogy a „B^ID kívánt szavakat" törölje belőle. így Is történt. A sürgönyt azonnal a táviróhivatalba küldöttem. én pedig Hoen irodájának előszobájában foglaltam helyet, hogy vigyázzak rá: a fontos hirrel ne előzzön meg senki .. — Két óra hosszat kellett vigyáznom. Ha ugyanis két órán belül Secflonchef von K o n y, a bécsi Corr. Burftau szerkesztője, vagy Gáspár miniszteri tanácsos, a Magyar Távirati Iroda kiküldöttje tudomást szereznek a dologról és megtáviratozzák az eseményt Bécsbe, vagy Pestre, engem a táviratuk megelőz. Másfél óráig nem történt semmi. Ekkor megérkezett Kony ur. Valami lehetetlen mesét mondottam el neki egy rokonomról, aki orósz állampolgár és Münchenben van és akinek az érdekében ajánló levelet kértem tőle Wiesner miniszterhez. Amikor a levelet megirta, leitatás köziben tintával öntöttem le, mert — még husz perc Hiányzott. Konynak újra kellett irni a levelet. De még mindig hátra volt tizenöt perc. Kony bement Hoerthez és ragyogó arccal jött ki onnan. Elmesélte, hogy Przemyslt bevették. Én azt mondottam erre: „ön ezt nem sürgönyözheti meg a Corr. Bureaunak. mert a mfgyarok megharagszanak, ha Bécs előbb jön ki a hirrel, mint Budapest." Igazat adott nekem és elindultunk megkeresni Gáspár doktort. A tanácsos ur beretválkozott. Mire elkészült - letelt a félóra is és mire a hivatalos megérkezett Bécsbe, a Neue Freie Presse különkiadása már az nccán volt.,. Paál Jéh. GYERMEKKOCSIT «soda ölesén vehet a Deseen! CsíWi* leraka'áhan, RzAsbenví tér 8. 201 Nóta a csárdában Irta HERKE MIHÁLY II. Lépjünk be a kapun s akasszuk ághoz a lovainkát. Benézünk az ivóba. Amint azonban beléptünk a kapun, ránk ugattak a láncos komondorok. Vége lött a csöndnek. Még a mécs is kialudt odabent... De azért kilépett elébünk az ajtón az én régi ismerősöm: Borii... — De sütét van nálad Boris — mondtam neki. Pedig Szent István-napja van. Legalább hoztál volna magaddal egy kis világosságot. Nem látom a szömeidet. — Majd möglátja kelmed, ha gyertyát gyújtok. Csicsergett. (Ráismert a hangomra.) — El se köllött volna azt oltanod, hiszen az imént még égett az. Nem felelt a Boris. Csak szemei elé kapta köténye osücskéjit és beosont az ajtón. Kisvártatva hozta már a mécset. Akkor vötte csak észre, hogy ketten vagyunk. Mögrőkőnyödött. — Ne szégyönlősködj Boris. A cimborám .,. Elfáradtunk a pusztába'. Mögpihennénk egy kicsit nálad. Negyedmagunkkal vagyunk, de kettő kint marad közülünk. Remélőm, nem köll addig vasbékó a lábukra, Boris. — Többet érnek annál a kutyáim, tudja klgyelroed. Mosolygott rám és ajtót nyitott. — Lépjenek be kigyelmetek. Van még üres székem, csak ketten vagyunk... Egy szögény sziveszakadt legény vetődött be hozzám — három nap előtt. Azuta nem kívánkozik ki innen. — Még mindig értesz a marasztaláshoz Boris? — Ne huncutkodjék kigyelmed. Nem köll azt marasztalni. Nincs a lelkinek hova löftni. Hát csak elüldögélget Itt nálam. ám — Mög eldalolgat, ugy-e? Mert hallottuk odakint a nótákat. — Mit csináljon szögény, ha nem bír a szivivel. — No hozzál akkor nekünk Is egy üveg bort, ide a sarokba. Mikor azt mondtam, a kögyelmes ur már le is ült az ivó innensíf sarkába, szembe a másikkal. Mikor engedelmével én is helyet foglaltam, akkor néztem csak át a másik sarokba. Bizony, szép szál legény ült ott. Ekkor már a kögyelmes ur szömel is rajta legeltek. — Derék legény!... Csupa termet, erő, izom. Magyar fa hajfása. De ha ugy töredeznek le annak ágai, mi marad akkor a nemzetnek? Ilyesvalamit motyogott a kögyelmes ur, mikor nézte a nagyszál legényt. A homloka mög befőllegösödött. Én is nagyon megnéztem a legényt... S bizony, valami nagyot szúrt a balfelembe. Még a bor se esött jó. Pedig nem bicskanyitogató volt az, hanem valami fáintos högyi bor. Kitött magáért Boris a viszontlátás örömire. Azt hitte elfelejtettem a husz esztendőt A kögyelmes ur se Igön tött kárt a borba. Miné dig csak a legényt nézögette. Nem is tetszett ez neköm. Ahun megakad a kögyelmes ur szöme, alighanem baj van ott. Amig ott üldögéltünk, a nagy legény nem igen adott életjelt magáról. Szemére húzta a kalapját és iszogatott. De ugy láttam én. olyan jól esött az ital neki is, mint neköm a Boris bora. Minthacsak bicskát nyelögetött volna körösztbe. Ahogy néztem, az én torkomon is mőgakadt a bor... Mindön gondolatom ott roskadt egy ámbitusos fehér ház küszöbénél .. Eszembe jutott a Borbási nemzetesasszony. Ekkor bökött felém a kögyelmes art — Gyerünk, Palatínus! Csak amikor elhagytuk a csárdát és rá akartam lépni a szögedi útra, akkor mordult rám újra a kögyelmes ur: — Nem arra! A Sándori major felé. Előbb benézünk az őrsre. Mikor odaértünk, maga kopogtatta mög a Iák. lanya ablakát. Zordképü zsandár nyitott ajtót. — Hol a parancsnok? — szólt a kögyelmes ur. — Én vagyok, — felélt amaz ridegen. — Buki-esárda Ivójában mulat három nap óta egy legény. Ezt kisérjék kendtek be haladéktala nul a szegedi várba. így akarja ezt Rádáy kir biztos. Nagyot nézett a zordképü zsandár és alighancn mond is valami furcsát, ha mög nem előzi a — kögyelmes ur. Valami írást húzott elő a kék dolmány alul azt tartotta oda a zsandár orra elé. És hátra hőkölt... S hogy hanyat ne essen, s kapuiéinál haptákba vágta magát. A kögyelmes ur pedig megrántotta a karttárszárat és visszafordult a szögedi útra. Csak 8 várkapuja előtt szakadt ki belülem a könyörgf szó: — Miért tötte ezt kögyelmes uram? Ha élne a Borbási főhadnagy ur, mögszakadna a szive! Többet nem tudtam akkor mondani. A könnyem torkomra szaladt... Csak amikor lekantároztsm a feketét, akkor tört ki belőlem újra a szó: — Tört volna kl mind a négy lábad patkóstul, nyakastul, még mielőtt elérted volna a Buki_ösár dát, te fékete sárkány! Hólnap ravatalozhatják már a Borbásiné nemzetes asszonyt is. Koporsó lesz a gyászból. — Honnan tudód ezt Palatínus?! — bujjántött rám a kögyelmes ur keményen. — A Pali úrfi fokosától lett véres a selyemágy A kögyelmes ur nagyot toppantott a lábávál. — Ki ne merd ezt mondani még egyszeri Lakatot veretek a szádra! Daróci kapitány, parancshoz híven, mástláp reggel letette a jelentést, Ráday asztalára. — Mit mond a jelentés kápitány ur? — szólt keményen a nagyúr. — A halott nem beszél... A biró hallgat... A bűnös nem tudatik... Fölvillant a kögyelmes ur szöme; — Kapitány ur elmehet Odakint bilincs csórdült. Borbási Pált hdtfiY Ráday gróf komoran nézstt maga elé. — Nagy a bűne a szegény fiúnak... Még nagyobb volt a biró leányáé. Dé egy uccában elég egy nap egy temetés. — ,.. A halott nem beszél... A biró hallgat... A bűnös nem tudatik. * Harmadnapra letette gyászát a Borbásiné nem zetes asszony. Piros rózsa nyílt a két fehér orcán, amikor keblére ölelte elveszett fiát. Pgp|||mn|| kölnivizek, púderek, kimérve Is, szipoa rfll lll'SIifflp nok, horotvapengék, kötszerek, gumiáruk fogkefe, fogpaszta. Tisztviselőknek kedvezménv Bényl Illatszertár. Tábor-u. 7. Városi adóhivatallal szemben. Keréhpárosoft flitiieJutóItt! Megérkeztek a legújabb tipusu női és férfi kerékpárok! Mindenféle alkatrész, külső és belső gumi a legolcsóbb árak mellett beszerezhető. Javítások fillérer árakon. Használt kerékpárok is kaphatók SCHON HENRIK kerékpArOzletében, Tisza Latos körút 37. (Református palota.' 11, NYARAUUNK ITTHON! Utazási kedvezmény 150 km-en feliili utazásnál 200 nyitásra alkalmas beszervezett községről dijfalan felvilágosítást nyújt a DELMAGYARORSZAG UTAZA/I IRODAJA j, i