Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-14 / 142. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1956 juniua 14. dolgoztatott ki a városépítési szakértekkel. Rómá­ból a legközelebbi na[>ol;ban bizottság utazik Ad­disz-Abebába, hogy előkészítse az fuj abesszin főváros felépítését. Abesszínia természeti kincsei­nek kiaknázására szintén rövidesen szakértői bi­zottság utazik a helyszínére. A kiaknázási terveket a tudományos kutatóintézet neves tudósai dol­gozzák ki Mnrconi szenátor vezetésével. Sztranyavszky az alkotmányos kormány­zásról és a diktatúráról Mátraverebély, junius 13. Sztranyavszky Sán­dor, a képviselőház elnöke választókerületében több beszédet mondott. — A miniszterelnöknek és a kormánynak a -Munkássága — mondotta —, kiá'lja a bírálatot és ugy vele szemben, mint munkásságával szem­ben a bírálat legnagyobb részi igyekszik is tár­gyilagos lenni, de mégis megtörténnek olyan ki­jelentések, amehek kii'színre túllépik a tárgyila­Uigosság határát. Most ujabban többször felhang­zó és állandóan kisertő szólam, liogv a kormány diktatúrára törekszik, ennek azonban élesen el­lentmond a kormányzat ténykedése. De van-e szüksége diktatúrára olyan országnak, amelynek kormányzása alkotmányos keretek között, az al­kotmány által előirt formák mellett parlamentáris nton végezhető? Minden kormány érzi azt a nagy po'ittkti erőt, ami az alkotmányos kormány­zásban rejlik a kormányzás minden terén. — Meg kell emliteni azt is — folytatta Sztra­nyavszky —, hogy ugyanakkor, amikor Magyar­ország mínisz'erelnöke nyolcévi munka után egész­ségnek helyreállítása céljából pihenőre ment. vannak, akik hlzalmailamságot igyekszenek kel­teni és a társadalom lelkében különböző híresz­teléseket ter j e ztemek. Ne akarjanak máris Göm­bös Gyula helyére nj embert á'litani és ne bo­csátkozzanak jós'ásnhbo, mert Wagvarorfág rrti­uis.terelnöke ismét er/észséqes lesz és elfoglal­ja helvét. Fehér antilop cipők! weeckend, txandpié» bocsftorcipők minden szinben és kivitelben olcsó gyári árakon! Városi Utalványra 1 4 havi hitel- ZSIirKÓ cipőáruház 118 KoMuth Lajot sugárut »• Véget éri a iömegsztrájk Hétfőn mindenütt megindul a munka uccákon Nyugodt hangulat a párisi Páris, junius 13. A párisi uccákról szomba­ton eltűntek a sztrájkolók lüntető csoportjai; elmúlt a nyugtalanság, amely csütörtökön láb­rakapott a francia fővárosban. A mészáros- és hentesüzleteket szombaton ismét megnyitot­ták, a páriskörnyéki nagy gyárak munkásai hétfőn megkezdik a munkát. Vidékről is min­denünnen a munka ujrafelvételéről érkeznek jelentések, bár részleges sztrájkok még előfor­dulnak, ezek azonban jelentéktelenek. Általá­ban hétfőn reggelre várják az egész ország­ban a munka általános újrafelvételét. Esti jelentés szerint a sztrájk még csak a következő iparágakban tart: filmipar, illatszer­ipar, szabóipar, szőrmeipar, továbbá az építő­ipar egyes ágaiban. Sztrájkolnak még a lóver­senyterek alkalmazottai. Az északi megyékből érkezett jelentések szerint a sztrájkhelyzet ott is enyhülőben van. Páris, junius 13. A tegnapi feszült hangula­tot főleg egy kommüniké okozta, amely elő­ször a kommunista Humanité cimü lapban je­lent meg és utána az egész sajtóban. Ez a kom­müniké bejelentette, hogy a nehéziparban megszakadtak az egyezkedő tárgyalások és a szakszervezetek emiatt elvetnek maguktól minden felelősséget. A bejelentés hatása alatt szinte minden szakmában megszakadtak, vagy elnehezültek a tárgyalások. Délután hirtelen félbeszakadt az egyik leg­jobban hallgatott párisi rádióállomás műsora és a speaker jelentést olvasott fel, amelyet a Humanité szerkesztősége telefonált a stúdióba. A bejelentés szerint a reggel kiadott kommü­niké hazugság és szerzőjét, Ravau szerkesz­tőt mint provokátort a lap szerkesztősége le­leplezi és kizárja a szerkesztőség tagjai sorá­ból. Megkönnyebbülés fogta el a közvéleményt. A félbeszakadt tárgyalások megindultak és né­hány óra múlva már jelentették a rádióállo­mások. hogy a nehéziparban megkötötték szin­te egyhangúlag az oly régóta várt egyezményt. SS mniszterrnik Bfiép két hétig marad Balatonfüreden Budapest, junius 13. Gömbös Gyula minisz­terelnök előreláthatólag még 14 napig marad Balatonfüreden. Utána nagytétényi birtokán fog néhány hetet pihenni. Moet már orvosi en­gedéllyel látogatókat fogadhat a miniszterel­nök, szombaton délelőtt Lázár Andor igazság­ügyminiszter, Darányi Kálmán helyettes miniszterelnök és Mikecz ödön, a miniszterel­nökségi sajtóosztály vezetője kereste fel. Aranyvonat Irta SOMLYÓ ZOLTÁN Márciusban, egy illatos, melegszellős ifjú na­pon, amikor a határban az eltakarodott hó nedve alól az első ibolyák kibújtak, az ellenség a met­ropolis határába ért. A hónapok hosszú marsoló, verekedő katonákat egy karcoshangu tábornok hozta ennyire. Már napok óta békésen visszavo­nuló ellenség után ballagtatta a seregeket s ami­kor a kifáradt hadak hazaérkeztek a fővárosuk­ba, körülzáratta azt és elhatározta, hogy a vá­rost kiéhezteti. A nap percről-percre izmosodott A csillogó hi­degségü télre szelid, ájtatos tavasz jött. A barna föld lihegve dobálta ki magából a forró párát, amely gomolyogva szállt fel a nap felé a íeron­gyolódott katonák izzadt teste alól. Az első na­pon alig hittek ennek a rémi tő borzalmas fordu­latnak. A hadvezetőség pontos kimutatást készi. tett és kitűnt, hogy az összes hadbaszállt seregek elvesztek. Az egyetlen hadtest maradt még, ame­lyet most az ellenség hazáiig kisért hátulról s amelyet oly végzetesen rászedett, öreg férfiak sir­va ültek otthon az eblakon s a halmok felé só­hajtoztak, amelyek alatt fiaik és leányaik szerel­mései feküdtek. El kellett végül Is hinni a teljes összeomlást, a hires és fiatal ország tdjes beke­belezését. Néhány katonaszökevény a kloákában bujdo­kolt. Némelyik gyávaságból bujt el a csatorna szennyébe, de sokan a reménytelen jövő felett ke­seredtek el. Tisztek akadtak, akik dinamittal rob­bantották ki a testükből egy-egy karjukat, comb­jukat; ezek is a csatornákba kerültek, a hadbíró­ság sújtó kezétől való félelmükben Most ott fe­kűltek bénán, véresen és mocskosan és nem volt, aki ápolja őket Az éhség rémének fekete feje be­leszúrta zöld tekintetét a város szennyvizének szükbwltu földalatti rejtekeibe, ahol kiáHhatat­lan bűz é* riadtság öldökölte az embereket. Véres volt a csatornák alja Cafatokban lógott az el­,Emberedett hus a menekültek ökléről, am^yet dühükben a kábelek oementbuTkoLatához verdes­tek, nem tudván már különbséget tenni reggel és éiiel. délelőtt és délután között. Végre tudatára ébredtek annak, hogy az anyák, nővérek és szere­tők elhagyják őket és megfeledkeztek róluk. Két fivér is guggolt a kloákában. Két szende, arcú, fiatal, művészek mind a ketten. Vértelen tes­tű fiuk, akik hosszú éveken át tanulással foglal, koztak és megrettentek a háború hirére. Már hó­napok óta bujkáltak a boulevard alatt és végül már annyira kifinomodott a hallásuk, hogy meg­ismerték alulról az ismerőseik lépéseit, akik két­háromnaponként felkeresték őket, hogy élelmet adjanak át. Ezalatt a városban könnyek között fogytak a kenyerek és a vágóhidakon az utolsó állatokat vágták le. Az emberek még egyre nem voltak ve­le tisztában, hogy egymást ölik meg egy harapás élelmiszernek az ára aranyakba került és még így is csak protekcióval lehetett élelemhez jutni. A fe­jetlenség és elkeseredettség pokoli zsivaja böm­bölt az uccákon, amelyeken megszűntek a távolsá­gok. Az emberek a hatodik uccába kiáltoztak át egymásnak és éjjelenként félmeztelenül szaladgál­tak a paloták alatt. A rendőrök két centiméternyi kenyérhajért elfordultak a léptep-nyomon törté­nő gyilkosságok színhelyéről és fiuk apáikat ök lükkel, egy csapással verték agyon egyetlen ara­nyért. Feleségek egy hét leforgása alatt ötven férfi kezébe kerültek egy rendes ebédért, egy se­lyemköpenyért. A hábor'u felcicomázott csontváza lógott a táviróvezetékeken, üzletek fölött a meg­vakult cégtáblákon és a vendégek és kávéházak nagy üres ablakaiban Otthon már nem volt senki. A tulajdon becse halálos gyűlöletté vált, nyílt uccán rángatta le az erősebb a gyengébbnek az óraláncát és a nők, kis buta színésznők mezitelemre vetkőztették az egyedül haladó úriasszonyokat őrült és megva­dult apró lovagjaik segítségével, akik hirtelen vi­lágiaknak és életmüvészeknek képzelték • magu­kat. Egész kis portyázó csapatok l<életkeztek élv­vágvó fiatalemberekből, akik monoklival és pénz. zel felfegyverkezve, éjjel-nappal az uccán flangé­roztak. El-elkiáltották magukat, hogy itt az ellen­ség .betört az uocákba és ennek a/. örve alatt vé­delmükbe vették • megriadt nőket. Csak'két héti? tarfbnt^H tg-' A «rél<* viros teliasen élelem nélkül maradt. Végül élel­mes vállalkozók patkáaVokkil kendtek keresked­ni és vagyont gyűjtöttek. A harmadik héten beizent a torzonborz ellensé­ges tábornok a városba ,hogy fizessék már meg a hadisarcot, ötmilliárdot. Semmiféle pénzt nem fogadott el, csak aranyat. A vonatok már hetek óta vesztegeltek, az ország semmi pontja felől nem lehetett hírt vagy segítséget kapni. Az arany, ami a városban találtatott, uzsorások és gyilkos vállalkozók kezében pihent és várt a borzasztó kamatokra. Különös zenéje lett az aranynak. Aa enberek fülei vérre és acélsurolásra emlékeztető zenét hallottak lázukban, amikor aranyról be­széltek. Az ötmilliárdot össze kellett gyűjteni két nap alatt. Ennyi időt kaptak a pénz beszállításá­ra, különben a határban fenevadakká bátorodott ellenséges csapatok bejönnek és összekaszabolnak mindent. Egyszerre leszállott az arany napja. Férfiak" örömrivalgással kapcsolták íe magukról az aranvgombokat és minden aranyat odaadtak. A nők kiszállottak aranyaik fényéből és csupaszon szórták el maguktól a vakitó ékszereket. A nya­kakon sürfien bepuderezték a láncok és csattok régi nyomát és forróságát, csak a karikagyűrűk tömege valóságos hegyet tett. óráról-órára szál­lították a rengeteg aranyat,, amit az emberek fel­szabadulva, lélekzetet visszafojtva adtak a hadi­sarcba. Hivták az ékszerészekét, akik már készen tartották az irtózatos mennyiségű beolvasztott aranyat. Az egész várost elöntötte az arany vi­lágassárssa szine, amely ott táncolt a szemekben é. sott ugrált az ujjak hegyében. Senkinek sem ju­tott eszébe akár egy kis medaillont is megtarta-1 ni. Megutálták az aranyat a puskapor füstjének közelségében és lenézték az ékszereket a bombák­kal teletűzdelt álmaikban. Harmadnapra összegyűlt az ötmilliárd. At aranykötegeket egv hosszú vonatra cipelték. Min­den vagon szinültik megtelt a sárga fémmel, amely a rostélyos ablakokon át sápadt hajnalt derengett bele az agyonzaklatott tájba. A frissen zöldelő fák aarny&ugárban nedveztek. a vetéseken gördolt az aranynak fénye és döcögve, csikorog­ja.'fáradt kattogással megindult az ellenség felé a béke zsírjával megkent, idomtalán. nebéz vo­iáL az aranyvonat.

Next

/
Thumbnails
Contents