Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-07 / 137. szám

Í956 utniua 7. OeLMAGYARORSZ^G 3 mit csinálj mielőtt kerékpárra ölsz. Mire gondol], mi legyen a legfontosabb tennivalód? Szerelj a kerékpárodra EMERGÉ gumiabroncsot Zavartalan, kellemes lesz a túrád, még akkor is, ha hepehupás, zökkenős utakon jársz. Minden igénu megtalálja a maga kerékpárgumiját az EMER6É hét fajtájából. VigyázzI EMERGÉ védjegy < EMERGÉ minőség nyei vannak. Egj részt Petrik, okulva az első választáson szerzett tapasztalatokon, hallani sem akart arról, hogy közös listán jelöljék Schwan Jánossal. Bukásának okát ugyanis abban látta, Aogy Schwan az általános választások alkalmával, hogy mindenképen biztosítsa a maga számára a győzelmet, Petrik nevét kihúzatta párthíveivel a közös listáról. így most is attól tartott, hogy ez az eset megismétlődik. Ezért közölte a Nep elnökségével, hogy semmiképen sem indul közös listán Schwannal. De oka ennek a Kstaatakulásnaik az is, hogy Szeged kisiparossága nyíltan állást foglalt Schwan János jelölése, illetve támogatása ellen. Schwan ugyanis frontharcos pékmíihelvt rendezett be és azt olyan módon reklannirozta, amely siilyosan sértette a szegedi péki porosok, — köttök elsősorban a frontharoos-pékiparosoik érd»keit. Az ipartestület elöljárósága éppen ezért felkérte alelnökét, Takács Bélát, hagy Schwannai közös listán ne induljon. A Nep móravárosi pártszervezete elég viharos és izgalmas ülésen foglalkozott a jelölés ás a választás kérdésével és miután a helyzet nagyon elmérgesedett, a párt vezetősége ugy határoaott, hogy nem avatkozik bele a választásba, a küzd»« lem lebonyolítását a jelöltekre bizm. Ezzel azután megindult az ádáz küzdelem a két frakció között és ez a küzdelem olyan jelenségeket produkált, NÓI FEHERCIPOK 68 a legújabb modellek. Nyári cipők, saruk, bocskorok, szandálok, VáSZOftCipŐk óriási választékban A. B. C.-tag HH-HH Cipőáruházban Sn^e Példátlan hangú választási röpcédulákkal árasztották el Móravárosi Schwan János hadjárata Petrik Antal ellen (A Délmsigyarország munkatársától.) A XIII. törvényhatósági választókerületben példátlan szen-i vedélyességgei folyik hetek óta a választási küzdelem. A közigazgatási bíróság, mint ismeretes, a kerületben uj választást rendelt el. A közigaz* gatási bíróság így megsemmisítette az ellenzéki! dr. Berkea Imre orvos városatyai mandátumát. Mivel a bírói ítélet csak a választás eredményét semmisiliette meg, a jelölés változatlan marad, tehát a választási küzdelemben csak azok vehetnek részt, akik az első választáson is jelöltek voltak. A szövetkezett városi balpárt természetesen ismét felvette a küzdelmet, hogy megtartsa régi mandátumát és nagyon valószínűnek látszik, hogy dr. Berkes Imre a junius 2I-re kitűzött választáson még nagyobb többséget kap, mint az első aVmlommal. Az ellenzéki listának most nem egy, hanem l:ét listával kell felvennie a küzdelmet, miután a kormánypárt nem tudott megállapodni a jelölés sorrendjében és igy szabadjára engedte a küzdelmet a pártjához tartozó jelöltek kőzött. Tgy két Nep-Iista lesz a kerületben. Az egyiken Petrik Antal indul Takács Bélával, az ipartestület alelnökével, a másikon pedig Schwan János, aki sokirányú próbálkozásai ellenére sem tudott mindezideig mandátumhoz jutni. A Nep-lista kettészakadásának érdekes előzméBelvárosi Mozi VnsArnap, hétfő Pflmitéli pusztulása Bulver regénye nyomán készfiit nagy történelmi dráma 3, 5, 7, P Szér hányi Mozi Vasárnap, hétfő A- vitái? kedvencének Ichlrley Temnie-nelc le«- 1 abb fl II KIS EZREDES í A könny ¿8 mosoly rus-roaró fílrr ie és a pompái j kísérő műsor 3, 5, 7, 9 dalmat érzett a bokájában, ha rája lépett S most már csak két karjában bízhatott, ha el akarja érni a barlangot. Gyötrelmes erőlködéssel végre sikerült elérnie a magaslatot Ekkor azonban újra megcso&zott Sikerült mégis megfogódzkodnia a kőpárkányban, dc prőlködés közben a hóna alatt szorongatott kincses táska kiesett és halk puffanásssl eltűnt a keskeny szakadékban. — Eltűnt a kincs! — kiáltott föl halálravált arccal, míg biztonságos helyre érve utána bámult a zsákmánynak, amelyet a sors kegyetlensége kiütött a kezéből. Valóban a táska ott volt a szűk szakadék alján és innen a magasból alig lehetett megkülönböztetni a barna kavicsoktól. Köntös Jánosnak első gondolata az volt, bogv lekúszik a mélvségbe és kiszabadítja a zsákmányt, de azután eszébe jutott, hogy krtnarinlt lábbal az lehetetlen. — Majd holnap... dadogta reménykedve. Biztonságos helyen van . .. onnan eT, nem lophatja senki. Belépett a barlangba. Halálosan fáradt volt. Leroskadt egy kőducra s lankadt fejét ahogv lehajtotta összehajtogatott kabátjára, nyomban elnyomta az álom. Meddig aludt, maga sem volt tisztában vele, mert óra nem volt nála. Talan tizennyolc óráig feküdt dermedt eszméletlenségben. Odakünn világos volt, de ke.gyetlenüJ zuhogott az eső. — Éhes vagyok — suttogta a bujdosó révült tekintettel. Föl akart áltai«. de szisze eve visszaült megint. Lába kegyetlenül fájt, amint rája lépett A bokája meg volt dagadva. Kimarjult inait próbálta viisszaimaszirozni a helyükre, ami rettentő fájdalmat okozott. Szeme kidagadt a félelemtől... szája szegélyén hab fehéredett. — Ehen Fogt>k halni. mint a barlang foglya. — dohogta i'lszoruló sziwe]. Éhenhalok, meTt járni nem tudok! A egyik zsebében szalámimaradékot talált, azt majszolta, néhány harapást félretéve gondolva a másnapra is. A reggeli jó volt. de utána rettentő szomjúságot érzett. Olyan szomjas volt, hogv majdnem megőrült és halántékán majdnem szétpattantak az erek. — Mi lesz belőlem! — tördelte kezét. Százezer pengőm van és elpusztulok, mint valami szerencsétlenül járt csavargó. Két napig élt a barlangban, mozdulatlanul feküdve és fájós lábát borogatva, «sővizben áztatva ingének rongyait. F.kkor hajszolva az éhségtől, elhagyta a barlangot. Négykézláb kúszott ki kőrejtekhelyéről, mint valami ősvilágban élt félmajom. amelyik még nemi tanulta meg az emberi já rást. Alkonyodott. Kiért az erdőbe. Gombát keresett és azt megsütötte a szabad tűzön, amehfet száraz mohából kapart össze. Másnap kövekkel tömködte tele a zsebeit, hogy leverje n madárfészkeket és megdézsmálja azokat a tojásaikért. A tojásokat amngy nyersen itta ki. Három hétig élt egy. Néha gyümölcsöt és zöldséget lopott a közeli kertekből. Eavszer a kutyák megkergették és fél éjszakán át rostokolt egy fa tetején, míg ádáz üldözői elvonultak. Lesoványodot csontig és bőrig. Arcát szárazra égette a nap. Egyszer annyira merészkedett, iioay elment a közeli vendéglőbe élelmet koldulni. Ekkor már torzonborz szakálla nőtt és rongyos lábbelijében olyan volt, mint valami fiatal remete. Megsajnálták és enni adtak neki. Vasárnapokon ott ődöngött a kirándulók körül és mohón szedte össze az ottfelejtett ujságlapokat, részint a tűzrakáshoz, másrészt, mert olvasni akarta, hogy a lapok mit írnak a bankrablásról. Sehol egv sornyi említést nem talált, az ügyet már ugy látszik elfelejtették, vagv a bank titokban tartotta a rablást. A negyedik héten boldog mosollyal ébredt. A lába már nem fájt. Nyugodtan és biztonságosan lépkedett. — Fölhozom a kincset a pokol fenekéről! — kiáltott föl a barlangi ember ujjongva őrömében Kiszabadítom magam a fogságból és a szegénységből! Mégis keserves munka volt. mig sziklakövekbe kapaszkodva lejutott a ««köles mélységbe. Néha már azon a ponton volt, hogy lezuhan és menthetetlenül a nyakát szegi A táskát megtalálta a kavicsok között. Nem tudta a zárját kinyitni s vad idegességében, éles kődarabbal vagdosta le a bőrt, hogy a pénzhez nyúljon Arca elsápadt, mikor a táiskn tartalma kitárult. Nem pénz volt abban, — tele volt postáról hozott vidéki és külföldi hírlapokkal.