Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-21 / 148. szám

———ni i ím i i SZEGED, SMTketdMég; Somogyi ucc« I. cm. Teleloiu 23»33..Klad6MValal, k81c»BnkönyvlAr tegvlroda: Aradi occo 8. Telefonj 13-06.. Myomda: LOw Mpftl neen 19. Telelőn: 13-o«. - TArlrort I* lOTÉlclm: Uélis acvrromae. SteeeO Vasárnap, 1936 Junius 21. Ara 1« fillér XII. évfolyam, 148. saj. Előfizetés, Havonta helyben a.^O vidéken «• Budapeilen 3.6Ü, kUllöldöq b.4U pengd. — Egyes izdm Ara beik«» nnn ÍO, vasár- é» tlnneonap '111- »«*rieieick invr'ele tariid »zc-lpl. Meglc ünii.nctiu KivMri*vei nagonla raggel Szankciók nélkül Amilcor Ansrliinak választani kellett a politikai következe lenség és a szankciók fenntartása között, Ansrlia habozás nélkül a következetlenséget választotta. Anglia a következetlenséget választotta, de mintha ez a következetlenség is következetes volna. Minél döntőbb súllyal avatkozhatok bele egy hat Jom a béke és háború monumentális kérdésének eldöntésébe, annál döntőbb súllyal kell éreznie és vállalnia a felelősséget is. A felelősség mértékét mindig a hatalom nagysága szabja meg. Akinek állásfoglalásán mulha'ik a háború, vagy a béke, az felelősséggel tartozik az emberiség békéjéért, még ha ki is térne a felelősség vállalásának kötelessége elől. Anglia a szankciók fenntartásának kérdésében határozott, de ezzel a háború és béke problémáját döntötte el — a háború ellen és a béke mellett. A békének is vannak szankciói és most — szankciók ütköztek meg egymással: a következetesség szankciói a béke szankcióival. Anglia következetlenséget mut atott a napi politikában, de következetes maradt évszázados politikájához. S ha a következetesség háborút jelent s a következetlenség békét, akkor Anglia békepolitikája tudott, mert következetlen lenni a politikában, hogy következetes legyen a béke akaratában. Az angol politika kiválóságát mindig a realitások hűvös számbavétele biztosította. Anglia nem folytat jelszópolitikát, nem a presztízs, hanem az érdek védelme vezeti minden állásfoglalásában. Amikor ugy látta, hogy a szankciók hirdetése védi a békét, követelte a szankciókat s amikor ugy itélte meg, hogy a szankciókkal való szakítást követeli a béke, egy pillanatig' sem habozott szakítani azzal a politikával, melyet addig követett. A világ betegágyban fekszik s mintahogy a nehéz beteget a betegség mu* ló, változó tünetei szerint kell kezelni s minden módot fel kell használni a gyógyuláshoz vezető ut megtalálására, a nemzetközi helyzetet is a világpolitika változó eseményei szerint kell szolgálni s csak azért, mert egyszer a tudomány egy orvosságot javait a betegnek, nem szabad görcsösen ragaszkodni a választott gyógyeljáráshoz akkor, amikor a betegség tünetei megváltoznak s amikor a betegség maga egészen más kifejletei vesz. A következetesség megölheti a beteget, ha nem a betegség legyőzésében, hanem az egyszer kimondott diagnózishoz s egyszer elhatározott terápiához való merev ragaszkodásban mutatkozik meg. Amikor azonban ilyen bátor, minden könynyü megítéléssel szembeszálló elhatározással tagadja meg Anglia korábbi politikáját, melynek helyességét s célravezető voltát tovább vitatni nem lehet, felvetődik a kérdés: miért nem szakit ez a világbirodalom m i nd e n olyan állásfoglalásával, amiről az események kérlelhetetlen hatása alatt meg kellett győződnie, hogy nem szolgálják a békét, inkább útjában állnak neki? A Páris körüli békeszerződésekért is viselnie kell a felelősséget Angliának, ezek a békeszerződések a i béke frontját sokkal szélesebb arcvonalban \ támadják, mint a szankciók fenntartása. Ha •Xnglián'ak a béke drágább, mint az egyszer kimondott szava, miért nem védi meg a világ békéjét a korábban kimondott szavának fenyegetésétől is? A trianoni szerződés reviziója nélkül nincs béke Európában, a békeszerződés az angol álláspont kifejezője is, ha az angol világbirodalom még a mag-a presztízsét is kockáztatni tudja a béke fenntartásáért, miért nem kezdeményezi annak a békeszerződésnek revízióját, amelyik a jogtalanságot és igazságtalanságot akarta erkölccs és joggá tenni s amelyik egy nemzet összetartozó, élő testének szétszaggatásávnl torolta meg a szerződéskészítők tudatlanságát és gyűlöletét. A szankciók hatástalannak bizonyultak s fenntartásuk veszélyeztette volna a békét, a békét szolgáló s a realitásoknak engedelmeskedő Anglia veti ki kezéből először a magakovácsolta fegyvert. Ámde a trianoni szerződés fenntartása is veszélyezteti Európa békéjét: — miért nem következetes a béke szolgálatában következetes Anglia ebben is s miért nem üzen hadat minden olyan politikának, minden olyan szerződésnek, álláspontnak és felfogásnak, melv nem a békét, de fi háborút szolgálja? Likvidálni kellene az eges;/ európai politikát, a kölcsönös biztonság elvét, a barátsági szerződések rendszerét, e hatalmi egyensúly fikcióját, mindazt a kísérletet, próbálkozást, kezdeményezést, amitől ez a botor világ békét várt s ami nem hozott rá mást, csak nyomort és szenvedést Lássunk hozzá egyszer már mindennek felgöngyölítéséhez, amit a háborús szellem e maga képére és hasonlatosságára alkotott a háború szolgálatában a béke ellen s ha a világ hatalmai megszüntetik Olaszországgal szemben a szankciókat, fogjanak hozzá a békeszerződések szankcióinak megszüntetéséhez is. Ne csak a Földközi-tengeren legyen béke. Legyen béke az egész világon! Hangos viharok között vonult nyári pihenőre a képviselőház Izgalmas jelenetek között interpellállak a Nep-szervezkedésrftl és a frontharcosokról — MafoJcsy Máfyós a póriszervezésről, Klein Antal az egykézrendszerről, Szecsey a hadikölcsönkárosuliakról — A belügyminiszter válasza Gaál Olivérnek Budapest, junius 20. A képviselőház szombaton délben tartotta utolsó ülését a nyári szünet előtt. Napirend szerint először megválasztották a 33-as bizottságba küldendő 22 tagot. A névsorolvasás közben, amikor a jegyző gróf l'eleki Jánost szólította, az ellenzéki padsorokban nagy zaj támadt: — Hol van, hol van? — kiáltották a baloldalról. Berg Miksa báró igy kiáltott: Vissza jön, mint SeftsikI... A szavazatok összeszámlálása közben heves öszszeszólalkozások vuí luk. A 33-as bizottság tagjaivá a következő képviselőket választották meg: Bud János, Csizmadia András, Eckhardt Tibor, Eszterházy Móric gróf, Hegedűs Kálmán, Ivády Béla, Kenéz Béla, Klein Antal, I^akatos Gyula, Lányi Márton, Marton Béla, Mayer János, Mecsér András, Pesthy Pál, Petró Kálmán, Hassa y Károly, Reményi-Schnel'er Lajos, Bonkay Ferenr, Schandl Káro'y, Temesváry Imre, Wolf Károly és Zsindely Ferenc. Sztranyavszky elnök ezután bejelentette, hogy Peyer Károlyt annakidején — mint emlékezetes — kizárták a Házból, ebből 26 ülésnap eltelt már. Javasolta, hogy a még hátralévő 4 ülésnapra hatálytalanítsák a kitiltást. A Ház elfogadta a javaslatot. Az elnök ezután javasolta, hosrv a Ház iiléeét bizonytalan időre napolja el. Következtek az interpellációk Matolcsy Má'yáj a jobboldal é* a közép zajos küzbeszólásai közben, a Nep, H'eíve Marton Béla szervezkedését támadta, hangoztatva, hogy Marton szervezkedése félretolta és elvitte a miniszterelnöktől meggyőződéses hiveit és olyanokat állított a szervezkedés élére, akik érdekből léptek a pártba. Emellett megfélemlítették a közigazgatást is, ez pedig súlyosan káros az ország nyugalmára. Amikor beszédideje lejárt, meghosszabbítást kért, a többség azonban nem járult hozzá. Klein Antal a németországi állatkivitel ügyében interpellált. Az volna helyes, ha szabad verseny volna. Meg kell embt;eni, hogy eddig ismeretlen szövetkezet, a Falu szövetkezet is 5 százalékos kiviteli kvótában részesül. Ennek a szövetkezetnek célkitűzése és szállítása cl'.s.itjtes a szövetkezet fogalmával. Nagy vihar a frontharcosok szervezkedési szabadsága körül Gaál Olivér arra kért választ a belügy minisztertől, hajlandó-e elismerni a világháború rokkantjainak, frontharcosainak és hadviseltjeinek szervezkedési szabadságát. Ellenkező esetben kötelességének tartaná, hogy a nemzet színe ©lőtt felhívja a világháború katonáit és rokkantjait, hogy szervezkedési szabadságuk elfojtásáért, helyzetükért felelős személyek feldősségievonását határozzák el és vagyonuk elkobzását követeljékKozma Miklós belügyminiszter válaszolt az interpellációra. Tiltakozott Gaál Olivér beállítása ellen. A pártpolitikának is lehetnek határai — mondotta — és a világháború sebesült katonáit, az árvákat és a károsultakat pártpolitikai célokra felír;. --¡'ni nem lehet. Nem hajlandó