Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-10 / 116. szám

D t í. M A G y A R O R S /K G 1036 május 10. EPtlLETEA A SITALOS-ARII PADLÓ DESZKA KEMEMYFB-DESZHO és POLIO ENYVEZEL I LENEZ m Ahdcosziop. iec, Karó BACH! Wetoi lt-28 é* 11-27. I Szl István tér, Párisi krt 35.(v.Somló telep) Újszeged. Bethlen u. 3S 8 ünnepi szentmisét celebrál. A püspöki palota és a Dóm között az ifjúság áll sorfalat, amikor a püspök negyed tiz órakor az egész egyházmegye papságának kíséretében bevonul a templomba. Az ünnepi szentmise féltiz órakor kezdődik. A mise alatt a szentbeszédet dr. Breyer István győri megyéspüspök mondja, beszédét megafonok kö/vetitik a térre. Mialatt a püspök a szentmisét mondja, azalatt az ifjúság tábori misét halleat a téren. A püspöki mise alatt a székesegyházi ének- és zenekar Liszt Ferenc „Esztergomi miséjét" adja ¿16. Déli tizenkettőkor az egyházközségek együttes diszülht tartanak a városháza közgyűlési termében. Itt hangzanak el a különböző üdvözlő beszédek a hatóságik és egyesületek részéről. Külön fogadás netr. lesz. Két órakar ünnepi díszebéd fejezi be a jubileumi ünnapségeket a Tiszában. A banketten körülbelül ötezáz személy vesz réezt. A vasárnap! ünnepségek Vasárnap délelőtt a szegedi ifjúság ünnepli a színházban rendezett előadáson a jubiláló főpásztort. Az ünnepséget a hittudományi főiskola és a Szent Tmre Kollégium rendezi. A műsoron Szögi Endre és Knpossy Gyula vezényletével ifjúsági énekkarok szerepelnek, II. — Bori»! — kiáltott fel indulatosan a csendbiztos. Ne Ingerelj, ma nem vagyok Játékos kedvemben. Azt mondod, ha az én két karom lenni Is az eleven békód, a kulcsa meg a szivem, akkor sem volna ma hozzám más szavad Hit én meg azt mondom Boris, hogy lesz más szavad is! Ma nemcsak szerelmet, hoztam egyebet ls. De ma mind a kettőért árat kivánok — Tudod-e Boris, hogy Ráday gróf jön a szegedi várba? — Tülem gyühet... Messze van ide a szögedi vár .. — De hosszú ám a Ráday gróf keze. Én nem akarom a veszteteket, a tiedet legkevésbé, mert — szeretlek. S hogy ez igaz, bizonyítja ez a kutya-idö, amelyben fölkerestelek. Nézz a szemembe Boris ... — Szépek — szólt elpirulva a manyecske és Ijedten igazította meg fehér homlokán a csintalan fürtöket, mert valami neszt hallott alulról... — De azért? — vágott közbe a csendbiztos —, íppen azért, ma na enyém leszel. Szólt és szinte pirosra égette szemeinek bomlasztó tüzével a menyecske tejberózsa arcának két fehér búbját, miközben áthajolt az asztalon egészen a másik oldnlra ugy, hogy a bajusza alatt felkínált csók egész váratlanul esett oda Boris két piros njkára. Hamis, halk sikolyt hallatva ugrott fel a me.lyecuke. S miközben a kapo't csókot nem le, hanem közelebb törölte n szájához, duzzogva pattogott a szava: — Hiába helytelenkedik a biztos ur, ma a szám is, a szivem is csukva van. Ma magam vertem lakatot mind a kettőre... A biztos ur meg veressen rám tüzes vasból acélbékót, akkor se mondok mást: nincs nálam senki, csak egymagam vngyok egyedül!... Ha elég leszek a biztos urnák egymagam, vígyen el, itt vagyok! Itt a két karom, itlt a derekam, veresse keresztnyüghe, akár a szivemet is. . A tagndó, dacos szavakra visszahőkölt a betyárhajtó komiszáros. Hát ezt * cudar némbert ma •e fenyegetés, (a Ígéret, te esók nem veszi le a lábáról? — Pcdifl ma biztosra jöttem — harapott ajkászínre kerül egy regősjeleuet ós egy kéífelvonásoe misztérium. A fopásztort Harass íléza teológus üdvözli, Nagy Töhötöm jezsuita atya bevezető beszédet mond a misztériumhoz. Közreműködik a katonazenekar Fricsay Ferenc vezényletével. A matiné 11 órakor kezdődik. Vasárnap délután 4 érckor a Katolikus Népszövetség és az Encikl'ka-mozgalom nagygyűlést tart a városháza közgyűlési termében. A gyűlésen megjelenik Glattfelder Gyula püspök is, akit jubiuleuma alkalmából a Katolikus Népszövetség és az Encr'klika mozgalom üdvözöl. Tóbler János országgyűlési képviselő, az Enciklika mozgalom eiröke „Quadragesimo anno és a család szociális védelme" cimen tart előadást, dr. Dsida Elemér előadásának cime. .,A város nwnkásproblf mái és a munkaVrf ize < les elvei", Dvthally Gc/,a a „Quadrage-simo anno ós a jövő társadalma" témáról értekezik, végül gróf Széchenyi György „A pápai enciklikák és a vidék szociális életkivánalmai" címen tart előadást. A díszülésen az egvhíri és világi hatóságok is képviseltetik magukat. ba a csendbiztos Hiszen láttam a nyomokat is, oz acélpatkók kemény nyomait... A kapu előtt is megolvastam ötvenkettöt. Éppen tizenhárom paripa ötvenkét patkójának a nyomát Mégis azt mondja a snép boszorkány, hogy egyedül van, nincs itt senki, ötvenkét patkányom bizonyít ellene, mégis tagad. Hazudik a cudar. — Itt vannak mindnyájan, itt vannak egyszálig. Csak azt nem tudom, hol és merre? Ma kétszer jobban megkötötte magát a boszorkány Mintha sejtene valamit. Csütörtököt mondott tehát a fegyverem, a bilincs is, meg ¡» csók is. No de azért nem fog ki rajtam... Rövidre fogta a szót. — Sajnálom Boris, hogv esak egymagadat találtalak itt. Pedig számítottam a mésik tizenháromra is. Tizenhárom c?nmag puskaport hoztam, két-két fontot mindegyiknek. A puskapor egyszerre átformálta a Boris ar. cát. Szemeiből elszállt a dac, arca mosolygós lett, homlokára kiült a derű, az öröm pirosbiborral vonta be két arcának fehér havát és mosolyogva fordult a csendbiztos felé. — Tréfál velem a biztos ur. De akkor ne puskaporral kezdje azt, mert az könnyen robban... — Az se baj, ha robban, Boris, legalább kiveszi belőled az igaz szót! De az se kell már nekem Szavad helyett beszél az arcod, Boris. Beszél minden szónál szebben a mosolyod és szemeidben a tüz, pedig föl se robbant még a puskaporom — Ebbep a börzsákban 36 font puskapor van. S a tarsolyomban kiilön né$y font a Sándor számára ... —. Vagy nem ennyien vannak, Boris? — Annyian vannak, biztos ur — szakadt le a szó Boris ajkáról, S fölugorva székéről, áthajolt az asztalon, hogy fürtös feje, bodros haja, piros arca odaért a csendbiztos arcához, amelyet esak ugy perzselt mir a meleg lehellet. Ugy suttogta rezgőn, lágyan: annyian vannak, biztos ur Itt a szám... — Verje bilincsbe mind a két karom, békó«a meg a derekam. Éppen tizenbáíomtB vannak .. Itt van « vezér is. Néhány perc múlva kialudt a faggyúgyertya, sötét lett a» ivó s csöndes mint a temető. A csrndbiztos odaát ült már akkor a másik szobában, egymagában így akarta ezt Boris. S míg ő tett-vett, csoszogott a sölétben, lassan megélénkült az ivó. A hosszú, kecskelábú asztal két oldala megtelt sötét arcú legényekkel. Karabélyaik, fokosaik keresztbetéve hevertek az asz talon. Darutollas pörgeszélü kalapjaik le voltak húzva a szemeikre. Csöndben, fagyosan, némán üllek helyükön, amikor újra kigyulladt a mécses' faggyúgyertya és belépett a szomszéd szobából a betyárhajtó komiszáros... Megbillentek akkor a kalapok a boiontos fejeken. Nem hazudott a Boris. Tizenhárom»n voltak Ennyit olvasott a biztos is. Ott volt a vezér is. Ehhez fordult a csendbiztos. — Tudod-e, miért jöttem, Sándor? Elfogyott a puskaporotok, ugy hallottam Nektek pedig kélt a puskapor Ámde a megye szűken méri azt méj nekünk is. Amit hoztam ,azt is pandúr számára adta. Én azonban nektek szántam, Sándor, hs megfizettek érte. Nem pénzzel, lopott csikóval de adott szóval: betyárszóval. — Nektek adom a puskaport, ha megígéritek hogy elhagyjátok az én határomat. Hallottátok már, hogy a szegedi várba biró ül bele: Ráday gróf. Nem szeretnék előtte rossz hírbe kerülni miattatok — Ha adott szó kell, adunk azt a biztos urnák — szólalt meg Sándor. De a puskapor mel lé nekünk ts adott szó kell, hogy más határban békét hágy nekünk és Borisnak akkor sem lesí bántódása, ha elfogyna a puskaporunk és újra visszajönnénk ide — Sándor! — pattant fel a komiszáros, az adott szónak csak egy feltétele van, hogy megtartjuk És puskaport hoztam nektek s ti ezért elmentek a határomból. így lesz? — AH az alku .., Az bánja meg, aki . «avat szegi -- felelt Sándor. * Mire elöntötte aranyával a pusztát a fölkel* nap, a betyárhajtó komiszáros határában nem volt szegény-legény. Annál több volt azonban a másik határban. Ettől azonban nyugodtan alhatott a betyárhajtá komiszáros. Az ő határában nem talál betyárt Ráday gróf... Mikor egy éjszaka visszatér» kerülő útjából a komiszáros. istállójából idegen nesit hallott. Sietve rántotta elő fegyverét és föltárta az ajtót Szive az agyába szaladt, akkorát dobbant. A jászola előtt négy gyönyörű paripa prüszkölt. Csillagos homlokú, kpsejlábu volt mind a négy; hullámos a sörényiik, bársony a szőrük. — A cudar! — kiáltott fel szinte magánkívül a betyárhajtó komiszáros Lefőzőtf!... Négy font puskaporért... négy dn.ral» nemes paripa! — János, vagdosd el a kötőfékeket és ereszd őket szabadon! Nem csendbiztos, király alá va lók ezek! — El ne eressze őket a biztos ur! — szólalt meg egy öblös hang az ajtó mögül. Igaz jószágok azok. Az őrgróf tiszttartójától kaptám őket ajándékba, mert visszahajtottam az uraság elírzott gulyáját. Itt van rólufc a négy darab paszszus. . . — Sándor! — harsant fői a csendbiztos hangja — ez több, mint a szótartás — IH van a tar solyom... Négy font van benne megint. Ha el fogyott, hozd vissia a tarsolyomat. De vigyász Ráday gróf bent iil már a szegedi várban.., — Hát a Boris? — Üzenetet hoztam tüle. — ?? — Aszonta, aljún puskaporral játszaöak, ott ű nem maradhat Elgviitt velünk a másik bqtérba. Elsőrendű Kárpitosmunkák, modem fotelek, reesmUk, fifyalmes, pontos kis¿o!gálás. Sachs 71 károitosmeslér. Oroszlán ucea 8. M II' •• J & m nrcín és non'osín Moly kar ellen megovaitigs A HALLGATÓ-CSÁRDA REGÉNYE Irta HERKE MIHÁLY