Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-06 / 112. szám

DELM AGYAKORSZAG SZBOBU. IcerketzIMég: Somogy' "CCB U.I. «m. Teleion: 23-33.-Kled öhl-valal, kMMBBkltnyvtér és tegvlroda: Aradi uec* o. Telefon» 13>06..Kyomda: löw Llpól occa ÍM. Telefon: 13-00. - Tévlrall és levtlclm: Dílp-rnyrrori7Ao. S*eqed Szerda, 1936 május 6. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, Í12. sz. smmmmmmmmmn ELŐFIZETÉS, Havonta helyben 3.2« vidéken é* Budapesten 3.®U, kUUOldOn 0.40 penqö. — Egyes izAn Ma txCiUümnap ÍO, vasár, é* Ünnepnap 1® HU. Hlrtlelétek 'elvéiele tarlta tzorlnt. Megje. cdiK héttő Kivételével naponta reggel. Beszéljenek a paprikatermelők is ! A paprikaügy hullámai egyre magasabbra emelkednek, a nyilatkozatok egyre jobban élesítik s teszik izzóvá a közhangulatot, a megnyugtatás szavai egyre jobban — nyugtalanítják az érdekelteket s attól kell tartanunk, hogy a paprikaügy rendezése a — szegedi paprika elsőségét örökre eltemeti. A kalocsaiak éppen annyi ellenállást tanúsítottak a paprikamonopóliummal szemben, mint amennyi — készséggel jelentették hozzájárulásukat azok, akik a szegedi paprikatermélők nevében nyilatkoztak. A kalocsaiakat le kellett szerelni s a kalocsaiak értékes engedményekhez jutottak leállásuk fejében, — a szegedi hódolóknak nem jár semmi, legalább azoknak nem, akik nevében a Hangyának hűségnyilatkozatot tettek." Különös játéknak vagyunk elkedvetlenedett nézői. A minisztérium urai akarják a Hangya monopóliumát s most nem keressük, hogy a termelők érdeke játsza-e ebben a felfogásban a főszerepet. A hatóságok érthetően és természetesen a földművelésügyi minisztérium álláspontját képviselik az érdekeltekkel szemben. S most már az történik, hogy aki helyesli a földmüvelésügyi minisztérium Hangya-tervét, az illetékes nyilatkozni a oaprikatermelők nevében, annak helyeslését a termelők nevében történő nyilatkozatnak tekintik, azt a termelőt igazolt képviselőjének tartják akkor is, ha a paprikát csak a szalonnáról ismeri, — de aki ugy látja, hogy a termelőket nem szabad kiszolgáltatni egyetlen vevőnek, aki aggodalmaskodik, mert a tervezet szerint az egyetlen kéz nem lesz köteles az egész termést átvenni, arról kitalálják, hogy ellentéteket szít, izgatja a békés termelőket, annak nincs felhatalmazása a termelőktől arra, hogy nevükben nyilatkozhasson. Bennünket, akik jól tudjuk, hogy a szegedi paprikából nemcsak a termelők, nemcsak a kikészitők és kereskedők, de közvetve a város polgárai foglalkozásra való tekintet nélkül éltek és élhetnének meg, bennünket megrémít az a gondolat, hogy a szegedi paprikát a kalocsaiak kívánságára s a kalocsaiak ellenállásának leszerelésére ki akarják törölni a fogyasztók köztudatából. Magyar paprika lesz, de szegedi paprika nem lesz. Szegedi termelőknek, szegedi kikészitőknek és szegedi kereskedőknek évtizedes munkája, tisztes, jószándéku összefogása tette világhirüvé a szegedi paprikát, szerzett v i lágmárkát az itt termett, itt feldolgozott és itt forgalombahozott paprikának s most — fizetési eszközzé válik ez a „szegedi" márka a Hangya kezében, megvették rajta a kalocsaiak támogatását. Évtizedes szegedi munka semmisül meg, ennek a világmárkának nagy értéke megy veszendőbe, a szegedi paprika elsőbbsége és keresettsége szűnik meg vele. Mi érdeke fűződik a Hangyának ahhoz, hogy a szegedi paprika világhírét fenntartsa? Semmi. Ha a paprika monopóliumát megteremtik, más úgysem hozhatja forgalomba, verseny nélkül a fogyasztók rá lesznek utalva a Hangya paprikájára akár szegedi, akár kalocsai, akár — érsekújvári, vagy horgosi paprikát — sóz majd a fogyasztók nyakába az e gy k é z. Annyian beszéltek, nyilatkoztak már a szegedi paprikatermelők nevében, hogy végre valóban meg kellene kérdezni a termelőket: akarjá k-e ők a monopóliumot, akarjá k-e, hogy egyetlen vevőjük legyen, aki az egész termés átvételére kötelezve nincs, akarjá k-e, hogy kis termés esetén a bő termésre megállapított átvételi áron kelljen odaadniok paprikájukat, amikor meg nagy termés van, akkor ne legyen senki, akinek azt biztonsággal eladhatják? Akarjá k-e, hogy mások szabadon spekulálhassanak munkájuk eredményével, csak ők maguk, a termelők legyenek a konjunkturális előnyökből kizárva? Akarjá k-e, hogy csak egyetlen vevőnek adhassanak el s ne választhassák ki a vevők közül azt, aki számukra a legkedvezőbb ajánlatot teszi? Akarjá k-e, hogy mindig mások beszéljenek helyettük, mindig mások nyilatkozzanak nevükben s mások tegyenek őket kötelező kijelentéseket, vagy végre elérkezettnek tartják-e azt az időt arra, hogy amikor a mindennapi kenyerükről van szó, akkor feltételezzenek bennük is annyi komolyságot, érettséget és hozzáértést, hogy hozzászólhassanak a maguk dolgához? Ha csak annyiról volna szó, hogy „a kereskedők hasznát megregulázzák", sokkal kevesebb volna az izgalom. A kereskedőket az uj rendszer nem érinti annyira, mint a termelőket; a kereskedők könnyebben megelégednek a kisebb haszonnal, ha az biztosítva van számukra s nem kell vállalniok az áralakulás kockázatát s nem kell vesziteniök azért, mert e termelőknek többet fizettek, mint ahogy az árut tovább tudják adni. A termelőkről van szó elsősorban. A termelőkről s rajtuk keresztül az egész városról. A 1 e g fontosabb szegedi termeivény sorsáról van szó, egy szegedi világpiaci cikkről s egy szegedi világmárkáról. Ezt fenyegeti a Hangya, a városnak azt a közkincsét, amit szegedi polgárok munkája, szorgalma, kitartása és áldozatai teremtettek meg. Ezért kell most harcolni a város népének, ha nincs senki, aki a szövetkezet számára kigondolt paprikamonopólium fenyegetéseivel szemben meg t u dn á és meg merné védeni a szegedi paprikatermelők és kikészitők, a szegedi kereskedelem és a szegedi gazdasági élet fenyegetett és pusztulásra itélt érdekeit. Badogllo csapatai kedden délután bevonultak Addlsz-Abebába Mussolini esíe bejelentette Abesszínia elfoglalását és a háború befejezéséi Róma diadalmámorban ünnepli az afrikai győzelmet Róma, május 5. Addisz-Abebához pontos hir szerint közeledtek kedden délelőtt az olasz gépkocsiosztagok. A város előtt voltak már azok a benszülött csapatok, amelyek már na|X>k óta a főváros közelében táboroztak, ott várják be a még előrenyomuló csapatokat. A sahaudi hadosztálynak jut az a kitüntetés, hogy elsőnek vonulhasson be a fővárosba. Badoglio tábornagy vezérkarával személyesen ügyelt fel a géfiesitett hadosztálynak Addiíz-Abebába való előrenyomulásánál. A hadosztály óriási nehézzé* gekkel leüzdött meg az előrenyomulás során, a gépkocsikat gyakran katonák huztálc ki a sárién-' gerhöl. Ezerhatszáz gépkocsi átkelt a Ternaderszoroson, a gépesitett hadoszlop sehol sem talált ellenállásra. Az olasz hadvezetőség súlyt helyez arra, hogy elsőnek olasz csapatok jelenjenek meg a városban. Addisz-Abebából érkezett jelentés szerint az olasz csapatok kedden délulán 4 órakor (ottani Idő szerint) bevonultak Addisz-Abebóba. Addisz-Abebából jelentik: Az első olasz csapatok nem az úgynevezett császári uton, hanem a Dessziéből patakokon és a hegyvidéken át vezető uton érkeztek a városba. A kormányépületek teljesen néptelenek voltak. Az olasz csapatok birtokba vették a várost. Az első bevonuló csapatokat Botai római kormányzó vezényelte. Az olasz csapatok a késő délutáni órákban megszállták az olasz követséget, amelynek épületére tiszteletadás közben felvonták az olasz lobogót. Az olasz csapatok később megszállták a két császári palotát, a repülőteret, -a vasútállomást, a rádióállomást. A lakosság csaknem minden házra kitűzte a fehér lobogót. Több alkalommal rálőttek az olasz csapatokra. A követségeken menekülést kereső idegenek egy része már visszatért lakóházukba, amelyeket a rombolásban nem pusztítottak el. Mussolini : „A háborúnak vége van, Abesszínia Olaszországé Róma, május 5. Kedden délután 5 óra 50 perckor megszólaltak a szirénák, amelyek kihirdették a polgári mozgósítást. A rádióállomások 6 órától kezdve az olasz Himnuszt játszották. A városok és falvak központjai körül gyülekezni; kezdett a nep, hogy a hangszórókon át hallgassa Mussolini beszédét, amelyben az bejelenti a győzelmet. Tiz perccel a gyülekezésre kiadott jelzés