Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-27 / 128. szám

DELM AGYAKORSZAG SZEGED, Szerkesztőség: Somogyi ucce ZZ. I. em. Telelőn:23.33..KlRd«hIvatal, kblcíönkönyvlftr és lentlroda: Aradi OCCa 8. Telefon: 13-Oe. .Nyomda; Lőw Llpoi occa W. Telefon: 13-oe. • 1 vlra« és levélcím: DÍIP-i>«yaromAa Szeoed Szerda, 1936 május 27. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 128. sz. ELŐFIZETÉS, Havonta helyben 3.ZO vidéken és Budapesten 3.00, kUllOldün «.40 pengd. — Egye* »«» M« toétköz. nap ÍO, vatAr- é* Ünnepnap 1® '"I. Hir­detések lelvctele tart** .«»érint. Megje, enlk nétio nirt'lfi*»«» n^pnntn reggel, flz egyetem segítsége Nagyon hála ak vagyunk mindazoknak, ftkik a város kő.'.igazgatási keretein kivüláll­va is foglalkozn ik városi kérdésekkel. Ami­kor még a „kivülrőlkormányzás" anatéma alá esett, akkor is számtalanszor adtunk han­got annak a meggyőződésünknek, hogy sem 8 hivatali Íróasztalhoz való leülés joga, sem a törvényhatóság i bizottsági tagság nem te­remt monopóliumot a város közügyeivel va­ló foglalkozás számára. „Jól nézne ki" ez a város, ha a közegészségüggyel csak a köz­egészségügyi bizottságnak, a szinházzal és a színészettel csak a szinügyi bizottság, ipari kérdésekkel csak az ipari szakbizottságnak tagjai foglalkoznának. Ez a város nem mond­hat le azoknak tanácsairól, hozzászólásáról, segítéséről, akinek tudása, tanultsága, hi­vatottsága tanácsadásra képesít és — talán egy kicsit kötelez is. Nincs ebben a városban egyetlen intéz­mény, amelyik nemcsak közvetlenül hivatá­sa teljesítésével, de közvetve is annyi szol­gálatot tudna tenni a városnak, mint ameny­nyit a közegészságügy javítása érdekében tehet az egyetem. Az esetek nagy száma bi­zonyítja, hogy a szegedi egyetem s annak mindegyik tényezője a legnagyobb készséggel, szinte azt mondhatnánk: oda­adással állt mindig közérdekű ügyek mellé s soha nem tagadták meg sem taná­csaikkal, nem egyetemi intézeteknek a vá­ros rendelkezésére állításával, sem az ügy­intézésben való közvetlen részvétellel azt a segítséget, amit a leggyakorlatibb kérdések megoldásánál is nélkülözhetetlenül nyújt a tudomány. Hogy ne soroljunk fel minden pél­dát, ami ennek a meggyőződésnek kialakítá­sánál szerephez jutott, elég, ha rámutatunk arra, hogy milyen fontos, mennyire nélkü­lözhetetlen feladatot végzett a közegészség­ügyi intézet a tifuszjárványok ide­jén s a gyermekklinikával együtt milyen megbecsülhetetlen szolgálatot végzett a gyermekparalizís fenyegetésének idején. Waltner professzor nép élel­mezési kutatásai megbecsülhetetlen ered­ménnyel jártak a városra, (csak hasznosítani is kellene ezeket az eredményeket) s szá­montartjuk azt is, hogy a 1 a k á s v i s z o ­nyok közegészségügyi méltatásában s a tű­ri ő v é s z elleni küzdelem irányitásában is milyen derékül s hálára kötelező módon vet­ték ki részüket egyetemi tanárok és egyete­mi intézetek. Ez természetesen nem teljességre törekvő felsorolás, csak egy-két példának felemlítése, amit legkönnyebben (és leghálásabban) őr­zött meg az emlékezet. S mindez akkor ju­tott eszünkbe, amikor a piacrendezés kérdésében megtartott értekezleten elhang­zott felszólalásokról olvastunk. Mennyi he­lyes szempont, mennyi megszívlelésre ér­demes ötlet vetődött fel s mennyi ösztönzést és szempontot nyert az, aki ennek a nagyje­lentőségű problémának megoldására készül. A gyakorlati érzék, ami a főszerepet játsza a gyakorlati közigazgatásban, a tiszta ítélőké­pesség mennyi szemponttal gazdagodik, ha szóhoz engedik jutni a tudományos álláspont képviselőit. Még egy olyan valóban „piaci' kérdés, hogy a város hogyan szabályozza a piaci árusítást, hogyan őrködjön a piac rend­jén keresztül is a közegészségügyön s ho­gyan teljesítse s teljesítheti annak követel­ményeit, nem nélkülözheti a tudományos vizsgálódás eredményeit. Ebben a városban mindenre volt pénz, díszre és fényre, cirá­dákra és tirádákra, de annyi pénz nem volt soha, hogy az elárusitásra kerülő vajat, tú­rót és tejfölt a beszennyezett földről egy méter magasságba emelje. Öt perc­cel ezelőtt ló-félreesőhely, öt perccel később élelmiszercsarnok, — ilyen fregoli-büvészet­re képes a szegedi piactér. A városnak a piac- és vásártartás joga évenkint 2—3oo.ooo pengő bevétek biztosit s mit ad ennek elle­nében a város? Egypár nem hibátlanul tevé­kenykedő söprőt, mely azonban inkább ösz­szezuz, mint eltakarít s amelyik nem akadá­lyozhatja meg, hogy élelmicikkek kerüljenek oda, ahol öt perccel azelőtt még — a citrom virult. A szegedi piac Mignon-jai­nak nem kell Itáliába vágyakozniok, ha — cftromot akarnak látni. Nem elég azonban az a készség, amit a sze­gedi egyetem s a tudomány szegedi képviselői a város ügyében tanúsítanak, ezt a készséget hasznosítani is kell a város számára. Talál­koztunk mi már s éppen a közegészségügy terén olyan felfogással is, amelyik a város egészségügyének közigazgatási szolgálatóból szerette volna kitudni az egyetemet. Amikor a járványok ellen kellett küzdeni, amikor e. baktériumok terjedésének útjait kellett meg­állapítani, akkor egyszerre kiderült, hogy a kozmosz is közelebb van a városhoz, mint a magunk egyeteme. Nem lehet olyan hiva­tali ambíció, amelyik erről a segítségről le tud mondani anélkül, hogy a közérdek, köze­lebbről: a közegészségügy szolgálata ne szen­vedné meg. Nem tékozolhatjuk el ugy a se­gítés eszközeit, hogy a tudósok munkájáról és tanácsairól mondunk le Az autonomiák függetlensége, a közszabadságok, a fiikos választójog, egészségügy! és szociális kérdések a belügyi tárca vitájában „4 köztisztviselők ne politizáljanak" Budapest, május 26. A képviselőház keddi ülését délután 1 órakor nyitotta meg Bobory alelnök. Folytallá-k a belügyi tárca költségve­tésének tárgyalását. Dinnyés Lajos azzal kezdte beszédét, hogv a közigazgatást összekeverik a politikával. Közpénzből fizetett köztisztviselők ne politizál­janak. A főispánok a kormány exponensei, de ne lehessenek a párt exponensei. Közegészség­ügyi kérdésekkel foglalkozva, egészséges kutak felállítását sürgette. Kérte, hogy a csendőrség a nyomozás során ne jelenjen meg szuronyos fegyverrel, ez nem tesz jó benyomást, Kozma Miklós belügyminiszter: Abszolút jó benyomást tesz! Dinnyés Lajos a kormány iránti bizal • matlanságból nem fogadta el a költségvetést. Vitéz Árpád a csendőrség létszámának emelését kérte. A költségvetést elfogadta. Petró Kálmán a városi nyomorról, a kol­duskérdésről beszélt. Ismertette az egri nor­mát és rámutatott, hogv ezen az alapon Kecs­keméten van legkitűnőbben megoldva a kol­dnskérdés, ahol a szegénygondozás a felekezeti kérdésnek valóságos apoteozisa. Tóth Pál aggályosnak mondotta, hogy az inségmunka állandósul a költségvetésben. El­ismeréssel szólt a zöldkereszt-mozgalomról. Különféle kisebb kedvezményeket kért az or­vosok számára. Az OTI-járulékok beszedését szerinte gyorsítani kellene, hogv ne szaporod­jék fel olyan nagyra a hátralék. A költségve­tést elfogadta. Sándor István elismeri, hogv a prevenció a legfontosabb a közegészségügyben, de a kór­házi ápolás kérdését nem lehet annvira hát­térbe szorítani, ahogy az az utóbbi időben tör­tént. A kórházak kis átalányt kapnak a beteg­ellátási adóból és igy nincs fedezetük a sze­gény beteg ápolására. A költségvetési nem fo­gadta el. C s i 11 é r y An<irás azt fejtegette, Kogy as egészségügyet államosítani kellene. Kérte • minisztert, hogy ha az orvoskamara megala­kul, valósítsák meg a szabadorvos választást Eckhardt Tibor nem kíván ezalkalom­mal a választójogi reform kérdéséről beszélni, mert ez a kérdés nem a belügyminiszter jog­körébe tartozik. Nem kíván beszélni a tiszán­túli nyomorenyhítés kérdéséről sem. minden­esetre kéri, hogy a nyomorenyhitő akciót központilag felelős helyről irányítsák. Ezután a belügyi adminisztráció néhány problémájá­val foglalkozott. Többek között a főispánok jogkörének kérdésével, amelyet a háború alatt kormánybi ztos-főispáni jogkörre terjesztettek ki és ez az állapot mindmáig fennmaradt. Ez­után az önkormányzatok költségvetési jogának fejtegetésére tért át. Hangsúlyozta, hogy a bel­ügyminiszternek nem áll jogában az autonó­miák költségvetésébe pozitiv tételt beállítani, éppen ezért aggodalommal látja, hogy a tör­vényhatóságokban a független elemek helyébe a teljes függő­ségben élő emberek társasága lépett. Elismeréssel látja, hogy a belügyminiszter az egész vonalon purifikációt ha jt végre. A hi­bák megszüntetésére az önkormányzatok el­lenőrzését látja helyénvalónak. A tárca költ­ségvetését nem fogadta el. P r o p p e r Sándor beszédében kevesette a közszabadsásokat. Sok helyen korlátozzák a szociáldemokrata pártot ós szakszervezeteinek működését. Ezután a munkásbiztositás és n munkanélküliek kérdésével foglalkozott. Be­széde végén uj községi és fővárosi törvényt sürgetett és az önkormányzat visszaállítását kérte. A költségvetést nem fogadta el. Beibel Mihály azt fejtegette, hogy bátor

Next

/
Thumbnails
Contents