Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)
1936-05-24 / 126. szám
TO"56 május 24. DÉLMXGyARORSZXG Lopott motorkerékpáron Abessziniába akart utazni, de Kecskemétnél elfogyott a benzin (A DélMagyarország munkatársától.) Jelentette a Délmagyarország, hogy csütörtök éjszaka ismeretlen tettes betört Endreffy István Gyöngy-uccai motorszerelő műhelyébe és onnan ellopott egy értékes motorkerékpárt. Endreffy közölté gyanúját a rendőrséggel, hogy szerinte egyik volt alkalmazottja, aki a helyzettel ismerős volt, vitte el a kerékpárt. A rendőrség rövidesen megállapította, hogy a lopást valóban Endreffy egyik volt alkalmazottja, egy fiatalkorú müszerészinas követte el, az is kiderült, hogy az inas a. géppel még a lopást követő órákban megszökött Szegedről. A rendőrség körözést adott ki ellene. Nemeokára azután megkerült a gép is, az inas is. sőt az inas előbb, mint a gép. Kiderült, hogy a tizenhatesztendős gyerek a géppel Pest felé robogott. Pénze azonban nem volt 06 igy benzint sem tudott venni Kecskeméten, ahol a gép benzinhiány miatt leállott. Megijedt tettének következményeitől, a gépet az uccán hagyta, ő maga kiment a pályaudvarra és felszökött egy Szeged felé haladó tehervonatra. Másnap hajnalban már meg is érkezett Szer gedre. A rendőrségen a gyerek beismerte a lopás elkövetését és azzal védekezett, hogy Abeszsziniába akart menni. Az utóbbi időben sokat olvasott Abessziniáról, olvasta azt is, hogy az olaszok ott nagyszabású munkálatokba kezdtek, elhatározta, hogy maga i6 elmegy oda és résztvesz a munkálatokban. Nem volt azonban pénze az utazáshoz. Sokat töprengett, hogy mit csináljon, igy jutott eszébe az a gondolat, hogy elviszi Endreffy gépét és azon elszökik Olaszországba, onnan majd valamilyen hajón kijut Abeesziniába. Arra azonban nem gondolt, hogy a benzin is elfogyhat. A rendőrség a kalandos természetű gyereknél megmotozásakor egy sereg álkulosot és több más gyanús szerszámot talált, valószinü, hogy a gyerek el volt szánva arra, hogyha kell, lopások utján tartja fenn magát. A fiatalkorúak bíróságának adták át. Fürdőruhák divat formák, megbízható minőség. Napernyők nagy választék olcsó árak Pollák Testvéreknél Razzia helyett koldus-telepet kérnek a kihágásért elitélt koldusok (A Délmagyarország munkatársától.) A mult héten a rendőrség összefogdosta a koldusokat és elitélte valamennyit kihágás cimen. A nagyszabású razzia megint aktuálissá tette a kolduskérdést. A koldusok Szegeden is, mint minden nagyobb városban, külön kasztot alkotnak. A Délmagyarország munkatársa felkereste azt a kocsmát, ahol a koldusok szoktak napközben és esténkét összegyülekezni. Egy kocsma, ahol csupa koldusból áll a vendégsereg, ahol egyik-másik tekintélyesebb koldusnak szinte törzsasztala van. Nem is kis kocsma ez, valamilyen ledugott helyen, hanem szép, tágas helyiség. Ragyog a söntés-asztal a tisztaságtól, az asztalok katonás rendben sora. koznak a falak mellett. Jelenleg üres a kocsma, mert a vendégek még kint vannak az uccán, de nemsokára megtérnek a hüvős terembe és megbeszélik egy pohár pálinka, vagy egy fröccs mellett a napi eseményeket. Addig is, amig megérkeznek, beszélgetünk a kocsmárossal, aki mindenek előtt arról beszél, hogy miképpen lett a kocsmájából — kolduskocsma. Elmondja, hogy valamikor az ő üzlete is szabályos üzlet volt, jártak ugyan akikor is koldusok, de csak elvétve. Megálltak a söntés sarkában, állva megittak valamit, azután elmentek. Lassan-lassan kezdtek odaszokni, mert barátságos volt velők és egy napon azon vette magát észre, hogy egyre több koldus keresi fel. Már nem lehetett ugy kiszolgálni őket, hogy a söntés előtt szerényen megálltak, le kellett ültetni őket. A többi vendég ennek láttára elmaradt, ő pedig most már teljesen rá volt utalva a koldusok támogatására. Nem csalatkozott azonban, mert a koldusok sürün látogatták, egyre többen jöttek, végül is birtokukba vették; az üzletet. Ma már ugy ismerik a kocsmát, mint a koldusok törzshelyét. — Hát kérem — mondja a kocsmáros —, szomorú dolog volt ez a razzia. Tessék elhinni, nagyon megijedtek ezek a szerencsétlen emberek. Aznap itt nem volt semmi forgalom. Azt szokták a koldusok szemére vetni, hogy elisszák keresetüket, azért nem akarnak nekik adni. Hát mi öröme legyen az életben egy szegény koldusnak, ha nem az ital... Ha az nem volna, elpusztulna valamennyi ... Lassan kezdenek szállingózni a koldusok is. Egymásután nyitják az ajtót és telepszenek le az asztalok mellé. Fröccsét, pohár pálinkát rendelnek, majd hozzálátnak, hogy napi keresetüket megolvassák. Ez bizony nem könnyű dolog Csupa kétfilléres hul ki a zsebükből, csak elvétve akad a barna pénztengerben egy-egy fehér pénzdarab, az se nagyobb, mint tizfillér. Rövidesen megtelik az üzlet. Senki sem mondaná, hogy koldusok ülnek az asztalok mellett, olyan mozgalmas élet uralkodik az asztalok kőzött. A kocsmáros izzadtan hordja az italokat, közben érdeklődik itt k, ott is. Hallgatja a panaszokat és vigasztal mindenkit. — Nehéz idők ezek — mondja az egyik öreg néni —, amikor én menyecske voltam, más idők jártak aikkor... Igaz, hogy ez régen volt... A néni, aki a nehéz időkre panaszkodik, most nyolcvan esztendős ... A kocsmáros figyelmeztet egy öreg koldusaszszonyra, akinek Szegeden előkelő rokonai vannak. Beszélgetni kezdünk az asszonnyal és elmondja, hogy rokonait megtagadta, mert azok sem akarnak róla tudomást venni. Évek óta nem találkozott velők és nem is akar... Az egyik sarokasztalnál magas, hajlotthátu férfi ül. Láthatólag (i a feje a társaságnak. Már ő sem mai gyerek, felette van a hetvennek. Azt mesélik róla, hogy valamikor 6 is gazdag ember volt, de hogy miképpen jutott el idáig, azt senki sem tudja. Titkát jól megőrizte. Most sem akar múltjáról beszélni, d« hajlandó a kolduskérdésről beszélni, mert ez a probléma foglalkoztatja. — A város nem törődik velünk — mondja. Szívesen mennénk mi szegényházba, csak adnának helyet számunkra. De nincs hely és azt a bat pengőt sem adják, ami igen sokat jelentene számunkra. Ilyen körülmények között nem marad más hátra, mint a koldulás, mert mi i« élni akarunk. Az volna a legjobb megoldás, ha a koldustársadalom részére valahol a város határában kiszakítanának egy telepre való földet és oda kis hátakat épitve letelepítenének valamennyiünket. Ami kellene a konyhára, azt mi betermelnénk a földön, a többi szükséges dolog se okozna már nagyobb fejtörési a városnak ... De ezek a razziák és elitélések nem segítenek a helyzeten ... A többi koldus is odasereglik az asztal köré és helyeslőleg bólogatva hallgatják az öreg szavait Csak egy-kettő tiltakozik a letelepítés ellen, a többi azonban lehurrogja ezeket. A másik asztalnál tréfálkoznak a koldusok. Egy jókedvű ősz öreg vicceket mesél, a koldusok mosolyognak a tréfákon. Lassan ürülni kezd a koosma. Veszik mankójukat, botjukat és elbicegnek, elvonszolják magukat haza. Holnap kora reggel kezdik a munkát. Elfoglalják megszokott standjukat, alázatosan nyújtják a járókelők felé tenyerüket, közben pedig álmodnak a koldus-telepről, amely valahol ott terülne el a város határában zöldelő mező kő «. pén... Moly kár ellen megóvást o csón és pontosan vül«lnak Méhes «• P.1 •inaiky páriái divatért ötök KÁllal A. (Hld) <t. t.