Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-21 / 124. szám

T936. május 21. DÉLMAGYARORSZKG 5 Szombatra elkészül a szegedi Iparosok kiállítási csarnoka Az első Ipar! csarnok építésének története az első téglától az uf vásárig (A Délm/rgyarorszég munkatársától.) T\i nap múlva nyílnak meg a nyolcadik szezedi ipari •vásár kapui, az ipartestület környékén -máris ünnepi a hangulat. Hatalmas embercsoportok álldogálnak a vásárcsarnok épülete előtt Ó6 figyelik azt a szorgos munkát, amelylyel ez az impozáns épület készül. Munkások tömege dolgozik éjjel-nappal a Horváth Mihály-uccában és a szünetnélküli munka tette lehetővé, hogy szinte bámulatos rövid idő alatt épült fel az iparcsarnok. Két hónappal ezelőtt, még a vizelőttj épület állott a mostani impozáns iparcsarnok helyén. Alig pár nap kellett hozzá és a régi épületet lebontották és hwz iparos százötven szakmunkással riczzáfogott az építkezéshez. Hétezer hét nap alatt készült el ez az épület, amely méltán forakozhatik Szeged uj építkezései mellé. Az iparcsarnok egyik látványossága lesz a városnak és emellett a törekvő, szorgalmas szegedi iparosság legszebb céljait fogja szolgálni. Kétireletes az épület, amelyet ugy építettek, hogy bármikor egy harmadik emeletet is rá lehet majd húzni, ha a szükség ugy kívánja. Külön látványosság a tctőterrasz. az épület frontja művészi szempontból is megragadó. Az épület már tulajdonképen elkészült most. már a szorgalmas munkáskezek a belső berendezésen dolgoznak. Három-négy nap alatt ezek is készen lesznek és szombaton a közönségnek is bemutatják az iparcsarnokot. Állandóan ott tartózkodik az építkezés színhelyén Körmendy Mátyás volt országgyűlési képviselő, az ipartestület elnöke, akinek tevékeny része van abban, hogy felépülhetett ! az iparcsarnok. Hónapokkal ezelőtt szinte ma gárahngyottan, egyedül inditott. akciót azért, ; liogv a szegedi kézmüipárosságni-k állandó ; kiállítási csarnoki legyen. Pénz nclkiil fogott, hozzá és ma már a szegedi iparosság dicsekedhetik azzal, hogy Magyarországon a legelső kézműipari csarnokot mondhatja magáénak. A kiállítási csarnok forraszán beszélgettünk Körmendy Mátyással az építkezésről. — Az ipari vásár fejlődése mutatta meg az ipari csarnok felépítésének szükségességét, — mondotta Körmendy. A kiállítók száma évről-ovie növekedett és férőhely hiányában nem tudtuk kielégíteni az igényeket,. Már tavalv is száz kiállítani szándékozó iparost voltunk kénytelenek visszautasitani. Az eddigi vásárok túlzsúfoltak voltak, az árukat nem lehetet t jól megteginteni és a7. összezsufoltságon nsm tudtunk segíteni. Ezek a körülmények késztettek arra, hogy uj és állandó iparcsarnnkot építsünk. Módot kell adni arra Szeged SziilöK fíőucliréöc! m Gyermekének lenül nálunk ^o pőt trikót nadrágot blúzt TORNA; Sport inget — Fürdőruhát *tb. — Nálunk leco'csőbb! Tisza Áruház PUspök baiér FüszerkeresHedfl is árusíthat szalicilt A kózel jövőben megjelenő miniszteri rendelet a füszerkereskedök üzletkörébe is utalja a szalicil árusítását. Ezen intézkedés következtében a 40 év óta fennálló gyakorlat, hotry minden háziasszony befőzéshez szalicilt a fűszeresnél vásárolha', továbbra is háborítatlanul ervónyton marad . jöríRznye, ktwdődik a beffitós I Minden íüszerkereskedft saját erdekében azonnal szerezze be szalicil szükségletét, mert a küszöbön álló rendelet a mai bizonytalan he'yzetnek véget vet CHINOIN gyógyszer és vegyi termékek gyára r. t. ÚJPEST. iparosságának, hogy termékeit bármikor bemutathassa a fogyasztóknak. Amikor hozzáfogtam, hogy a gondolatot valósággá formáljuk, most megvallom, nehéz aggodalmak támadtak. Nem volt anyagi felké szükségünk, de biztam abban, hogy Szeged közönsége megérti nemes intenciónkat és segítségünkre jön. Reményeink részben beváltak, voltak azonban sokan, akik megtagadták a* iparosokkal szemben a támogatásukat. Amikor az építkezés megindult, méa nem. volt egyetlen fillérünk sem. — A régi épület elbontott anyagát értékesi tettük először 5500 pengőért. Ez volt az első alap. A kereskedelmi minisztertől később 3000, az iparügyi minisztertől 1000 pengő támogatást kaptunk. Időközben 200 darab 100 pengő* kötvényt bocsájtottunk ki, ebből eddig száz hatvanat jegyeztek le, reméljük a meglévő 40 is gazdára talál. Az építkezés költsége 42.000 penSchubert Lőtte Irta FARKAS IMRE Balogh Nagy János uram, akit közönségesen <t ,,Hegyeshasu Balogh" epitetonna! tisztelt meg az érdemes civis-város, levelet kapott. Föltette az okulárét, végigolvasta az irásmunkát, azután kifcallagott a kapuba és végigharsogott a hangja az Egymalom-uccán. — Pista teee. Valahonnan, az ucca végéről, egy poros akácfa tetejéről, vékony gyerek-hang sipította: — Jövök mán, idesapám. Egy-két pillanat múlva hetyke kis tízéves suhanc állott Balogh uram előtt és elkezdett fölnézni rá. Először a csizmája rózsáját nézte meg, aztán a hasát, végül a harosabajszát. Ekkor már egészen hátraszegte a csokoládészinü, feszes kis • nyakát.. — Mi tetszik idesapám? — Hát — itt a levél. Schubert nénédtől. Ugy ¿m. Megyünk öcskös Szepes-Iglóra. A kislányt hozzák hónapután. Ugy ám. — Büüii, bőgte el magát Balogh Pista. — No, no. Ne sirj te gyerek. Nem lesz ott semmi bajod ... jól megy ott majd a dolgod. Bőgött a gyerek tovább teletüdővel. Balogh Nagy Jiános uramnak nagyon gyanúban kezdett mozognii a bajsza. Nyelt egyet, köpött egyet és befordult a házba. A gyerek még szipogott egy kicsit, megtörölte a kezefejével a szemét meg az orrát, aztán újra fölmászott bánatosan az akácfa tetejére. Harmadnap megérkezett Kari Schubert iglöi fiiszerkereskedő felesége, akit Tan te Standnak hívott 3 tizenhárom szepesi város. Jött egv kis szeplős, piszeortu szőke leánygyerekkel, akinek maszatos volt a képe a sírástól. Délután jött, este indult. Magával vitte Balogh Nagy Pistát oseregyereknek. Még a nyáron beszélték meg ezt a dolgot a Balogh Nagy familia, meg a Schubert-család Koritnica-fürdőn, ahová nyári pihenőre mentek. Stand néni látta a nagy módot, az oldalszalonnákat, a zsák kukoricát, amit külön az ő csibéiknek hoztak fel Baloghék. Ezek aztán kihizlalnák az ő ki« vézna lányát. Balogh Nagy Jánosnak is megfordult a fejében ilyesmi. — Te anyjuk. Egészen rendes népek ezek a capcerek. Odaadhatnánk a gyereket német szóra hozzájuk. Hej, de csípőre rakta a két keaét Baloghné aszszonvom. — Meg van kend gárgyulva, apjuk. Mi az Isten csudájának beszéljen az a gy«r«k németül? Talán a Lencsés Nagy Bálint gyerekével, vagy a Pecsenye-szemű Tóth-kölyökkel? Az öreg rácsapott a fenyőfaasztalra: — Nem értesz te ahhoz! A műveltség — műveltség. Tgy esett, hogy Kari Schubertné elvitte Balogh Pistát Iglóra és otthagyta a lányát, Schubert Lotte-t Debrecenben a Balogh Nagy János portán. Ez volt a cseregyerek intézménye. Kedves, csupasziv nevelési szisztéma, poéta lehetett és egyben gyöngéd szülő, aki kitalálta. Egy délutánt töltött együtt a két gyerek. No, nem lehet mondani, hogy valami jó szívvel néztek egymásra. Pista egyenesen gyilkos kedvében volt. Ez a szőke pisze, az a vakarcs, ez a maszatosképü foglalja el eztán az ő helvét. Nézegette, kerülgette, oldalba bökte a könyökével. — Játszatok gyerekek. — ín — ezzel? — mondta Pista Lánv, aztán még magyarul se tud. Kiküldték őket a hátsó kertbe. Pista körülnézett, nem látott senkit. Odament a szétterpesztett lábakkal álló, tátottszáju kislányhoz és irgalmatlanul megrándgálta a copfját. Ezután, hosszú éveken keresztül, hol a Stand néni, hol Balogh Nagy János uram vitte, hozta a gyerekeket. Minden istenadta évben elhatározták: no a jövő évben már idehaza tartom. De az után mégis osak visszaküldték őket, kosztba, ko vártélyba. Hiszen ugy nyiladoztak a gyerekek, mint a bazsarózsa a napon. Jót tett a Pista gyereknek a tátrai levegő. Schubert Lotténak meg az alföldi napsugár. A második esztendőben újra csak egy délután látták egymást a gyerekek. Lotténak még eszében volt, hogy megráncigálta a vásott Pista kölüyk a varkocsát. Egy álló évig forrt benne a düh. fi* ugyancsak ott a hátsó kertben, egész váratlanul és egész ötletszerűen, az apró kezeivel jól pofonvágta Balogh Pistát. És odaszólt nem hibátlan debreceni kiejtéssel. — Nesze, a tavalyiért. Azzal elszaladt. Pista utána. De hát kergethet te azt. Jobban ismerte már a Balogh Nagy portár a búvóhelyeket, mint a Pista gyerek Nyolc, esztendőn keresztül mindössze csak egyegy délután találkoztak. De már amikor Pista he. fedik gimnazista volt, a Lőtte nasvon bizonyko dott, hogv még egy rapig ott kellene maradni Debrecenben. Akikor éppen olyan virágos volt a nagyerdő és tele volt a kis hátsó kert jázminná! meg violával. De hát Stanci néni nem tágított hazavitte. Maturáns diák Tett Balogh Níigv Pista. Csinos, barnaszemü legény volt, pelybedző bajuszkával. Az iskola padjába belevéste az Sc.li 1. betűket s amikor a szép zip/er lányokról .'sell szó. ha-