Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-17 / 122. szám

T^fi máius 17. Ofl MAGYAR ORSZÁG S Tbc-haciliussal megmérgezte feleségét? ¥ Concours d'Elegonce 1936 A Magyar Touring Club vándordija a legtöbb pontot nyert márka részére A legszebb olasz kocsi dija 5 Grand prix d'honneur 1 Grand prix d'èlegance 5 első dij Kftrzetkénviselet : liARhOVICS SZILÁRD c£g Szeged, Tisza lfl|OS Könil 44. Vigalmi adó és kamaraszínház Győr, május 16. Borzalmas gyilkossági kísér­letei fedeztek fel a csendőrök a győrmegyei Kóny községben. -Névtelen lev él irója közölte a csendőr­séggel, hogy a kónyi vendéglős feleséért, Horváth Jáno^nét, született Adler Klára ötvennégyéves asz­szonvt tuborkulózis-bacillus'okkal mérgezte m-egi és ezért került a szerencsétlen asszony súlyos bete­cen a győri kórházba. A csendőrség megállapította, hogy az asszony awJőtt soha betegségre nem panaszkodott. Kará­csony óta állanrló fejfájásról és torokfájásról pa­naszkodott. A csendőrség táviratilag kért enge­délyt a győri ügyészségtől, hogy házkutatást tart­hasson a Horváth János és barátja, Navratil Jó­zsef iványi gazdálkodó lakásán. Az engedélyt megkapták, a csendőreik házkutatást tartottak,' amely meglepő eredménnyel járt.. Leveleket ta­láltak, amelyekben Horváth ismeretlen célra mér­geket kér Navratil tál. Özvegy Navratil Jánosné­nál, Navratil édesanyjánál huszonöt pengőről szóló postautalványt találtak, amely összeget a vendég­lős adta fel. Mind a hármukat bekísérték a győri ügyészségre, ahol megkezdték kihallgatásukat. A kihallgatás során Horváth János elmondotta, hogy tuberkulózis-bacilhisokkal mérgezte meg a szerencséilen asszonyt. Elmondta, hogy a mult év novemberében megjelent nála Navratil József iványi gazdálkodó, akinek panaszkodott, hogy fe­leségével rossz viszonyban él, elválna tőle, de/ az asszony nem hajlandó válni, mert szereti őt. Horváth akkor megkérdezte a gazdálkodót, hogy nem tud-e valami mérget. December 8-án tért vissza a vendéglőbe Navratil és valami fehér folyadékot hozott magával. Nyolcvan pensrőt kért ezért, amely összeget ő ki is fizette neki. Deoenn berr 25-én, karácsony napjának reggelén, amikor az asszony kávét készitett és kiment a konyhába kalácsért, a fór fii az üvegcse egész tartalmát beleöntötte az asszony kávéjába. Az üvegcsét Hor­váth összetörte és szétszórta a kertben. December végén Navratil még huszonöt pengőt kért tőle, amit szó nélkül el is küldöttt februárban. Navratil levélben érdeklődött, hogy él-e az asszony? Ö meg­írta neki, hogy él, csak beteg. Ekkor Navratil újra eljött és egy egész üveg folyadékot hozott. Ezt azonban már nem használták fel, mert Nav­ratil másnap reggel kétségbeess lton megjelent és azt mondotta, hogy törjék össze az üveget, mert a csendőrök szimatolnak valamit. Az asszony ek­kor már a győri kórházban feküdt. A nagyobb üveget akkor összetörték és cserej>eit szétszórták. A vendéglőst letartóztatták, letartóztatták Nav­rü tilt is, aki azzal védekezett, hogy rossz anyagi viszonyok között élt, ezért vállalkozott erre a cselekedetre, özvegy Navratilné azt állította, hogy nem tadoU a dologról. Ki akarták hallgatni Hor­váth Jánosnét is a kórházban, ő azonban annak ellenére, hogy felfedték előtte az egész borzalmas merényletet, nem volt haji meló férje ellen vallani. Magyar Komédia Kamaraszínház Igazgató: Vitéz Bánkv Róbert. A HÉT ÖT SZENZACIÓJA: Kedden és csütörtökön este Mágory Mária fellépése a PYG MALIONBAN és a Ki babáfa vagyok én cimü remek bohózatban. Pénteken, szombaton é svasárnap este /OMLAY ARTÚR játszik Szegeden, a Haláltánc, Kékszakái nyolca­dik felesége és a Töltötollban Ma, vasárnap két filléres előadás van: d. u. OLYMPIA, este TÜZMADAR 4 bevétel 20 százaléka terheli a (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi színházban egy hét óta vitéz Bánky Róbert ka­mara társulata tart előadásokat. A Lelkes kis szí­nészgárda a komolyabb műfaj szolgálatába sze­gődött. A nézőtér igen változatos képet mutat Bán­kyék előadásain. Van este, hogy a kassza nem több ötven-hatvan pengőnél, de előfordul az is, hogy teljesen benépesedik a színház és a közönség élvezettel nézi végig a gondosan megrendezett, nivós produkciókat. Ennek a kis társulatnak nincsenek sztárjai, de minden tagja lelkes, szerény katona, aki becsület­tel, hittel végzi a dolgát, vállalja a ráosztott sze­repet. Az éé.ük majdnem olyan, mint a magyar színészet hőskorában volt a szinésznépé, azoké a fanatikus magyaroké, akik esőben, hóban, por­ban, sárban, téli fagyok ós perzselő nyári hői ségek idején járták a magyar kuitura országú tjait, sorra látogatták a városokat, Thália templomává szentelték a kocsmák füstös ivóját és terjesztettek a magyar szó, a magyar kuitura szeretetét. Vándorkomédiások a szó szép, nemes értelmé­ben, talán éheznek is néha, talán nyomorognak is sokat, de kitartanak, mert van valami, ami össze­tartja őket: a művészetükbe, a hivalottságukbj vetett hitük. Pedig sorsuk talán mostohább, mint volt elődjeiké, hiszen abban az időben, ötven évvel, száz évvel ezelőtt, ha nem is tallérral, ga­rassal, de legalább jó szívvel, elemózsiával várták mindenfelé széles e hazában őket. Ma pedig — helyzetüket a szegedi eset is jellemzi. Egy héttel ezelőlt jöliek be Szegedre, ahol már többször jártak és ahol mindig kellemes emléke­ket hagytak hátra munká jukról.' Jöttek, hogy ki­egészítsék az idő előtt félbehagyott törvkiyes sze­zont, mert Sziklai Jenőnek, a szegedi színház szer­ződéses igazgatója vk a s. i ügyi bizottság egy­Bánky-társulat minden előadását hangú javaslata alapján engedélyt adott a város hatósága, hogy a szerződésben meghatározott sze­zont megrövidítse, már most elfoglalja nyári ál-« lomását, Győrt. Ezt a kérelmét Sziklai színigaz-« gató annakidején azzal is alátámasztotta, hogy Szeged azért nem marad színház nélkül, mert megállapodott a Bánky-féle társulattal, az jön he­lyette vendégszerepelni. í Sziklai ugy állapodott meg Bánkyval, hogy a kamaratársulat a szegedi szinház használatának jo­gáért bruttó bevételének hét százalékát fizeti neki bér cimén. Bánky Bóbert társulata ilyen körülmé­nyek között a várossal nem áll jogviszonyban, csak Sziklaival. A várostól egyetlen fillérnyi támogatásban sem részesül, sőt meg kell fizetnie a vi­galmi adót is, ami a bruttó bevétel liz százaléka. A Sziklainak fizetett hét százalékos szinházbér, a városnak fize­tett tiz százalékos vigalmi adó és az államnak fij zetet* bárom százalékos forgalmiadé együttvéve husz százalék, ami azt jelenti, hogy egy előadási után, amely mondjuk hatvan pengős kasszát csi­nál, rögtön le kell adni tizenkét pengőt, a külön­böző ügyeleti dijakon felül. Hogy mi marad a kasszában a színészek fizetésére, azt nem nehéz kiszámítani. Ezt a bánásmódot méltánytalannak, igazságta­lannak éreztük, hiszen vitathatatlan, hogy ezekben a napokban Szegeden a Bánky-társulat szolgálja a szinikultúrát, a város színházában szolgálja és Szeged számára biztosítja a színházba járás lehető­séget, tehát ugyanazt teszi, mint akármelyik szer­ződéses igazgató. Teszi pedig azokban a hetekbem, amelyek még szorosan beletartoznának a rendes szini szezonba. Érdeklődtünk az ügyben dr. Pálfy József polgármesternél, megkérdeztük tőle, liogy miért kel! vigalmi ;}dút fizetnie a kamaratársuíat igazgatójának? — Mert az érvényben lévő, töné:i\erejű rendel-

Next

/
Thumbnails
Contents