Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-13 / 118. szám

o DÉLMAGYARORSZAG 1936 május 13. Szemüveg FOTO CIKK Liebmann Kelemon u. 1­Mulatozás után megtámadták a vendég­látó gazda tanyáját (A Délmagyarország munkatársától.) Ma­gánlaksértés miatt került kedden a szegedi törvényszék elé két királyhalmi gazdálkodó, fíranyák Simon és Herédi Mihály. A magán­laksértést Bak Ferenc gazdálkodóval 6zemben követték el. A két ember Baknál mulatott, éj­jel azután részegen visszatértek 06 azt köve­telték, hogy a gazdálkodó folytassa a mulato­zást telük. Zörgettek az ablakon, azonban a gazda már megelégelte a mulatságot és nem volt hajlandó ajtót nyitni. A két ember dühé­ben felkapta az udvaron elhelyezett hasábfá­kat ée azokat a bezárt ablakon át a tanya­szobába dobálták, majd mint akik dolgukat jól végezték, elmentek és egy kocsmában foly­tatták a mulatást. A gazdálkodó feljelentésé­re megindult ellenük az eljárás. A keddi tárgyaláson azzal védekeztek, hogy nagyon ittasak voltak és nem emlékeznek arra, amit elkövettek. Kihallgatták a gazdálkodót ifl, akinek haeábfákkal beverték az ablakát, azt vallotta, hogy a vádlottak ugyan ittasak vol­tak, de nem annyira, hogy ne tudták volna, mit cselekszenek. Véleménye szerint a vádlot­tak bosszúból verték be ablakait, amiirt nem adott nekik több italt. A biróeág mind a két gazdálkodót bűnös­nek mondotta ki és fejenkint. kithónapi fog­házra Ítélte őket. Az Ítéletben az elitéltek megnyugodtak. Három gyermek a fáskamrában Segítséget kér egy nyomorgó, kétségbeesett család (A Délmagyarország munkatársától.) A Szil­léri-sugárut 26. szám alatti ház fáskamrájában la­kik szombat óta Fábián Ilona három apró gyer­mekével. A szerencsétlen anya napok óta egyebet sem tesz, minthogy' megmozgat mindenkit gyer­mekei érdekéhen, de eddig nem segítettek rajta. A népjóléti hivatal is elutasította, pedig ha valahol indokolt a segítség, akkor Fábián Ilonánál és a három gyermeknél indokolt. Meglátogattuk a kis családot, Fábián Ilona a kővetkezőket mondotta: — Néhány hónappal ezelőtt balt meg az uram, akivel évekig együtt éltem. Halála előtti napok­ban szándékoztunk egybekelni törvényesíti, de erre már nem volt Idő Itt maradtam hárocn apró gyerekkel, akik közül a legidősebb most öteszten­dős, az utána következő másfélesztendős és a leg. kisebb mindössze néhány hónapos... Mind a há­rom kislány. A legkisebb beteg, egy héttel ezelőtt hoztam ki a gyermekklinikáról, de még inost sein egészséges. — Ennek a háznak a földszintjén laktam al­bérletben két hónap óta. Fizettem a lakásért ha­vonta három pengőt, azonkívül mostam és ta­karítottam. Azonban nem voltak megelégedve a gyerekekkel, mert a három apróság bizony *irt. Napirenden voltak a veszekedések, szombaton az­után a»t mondották, hogy továhh nem tartanak, hétfő reggel kt kell mennem... Meg <em vártam a hétfőt, már szombaton kimentem A háziasszony, aki látta a helyzetemet és látta, hogy nem tudok lakást kivenni, kiürítette a fáskamrájat és én be­költöztem Ide... Azóta már Jártam mindenfelé, ahol segítséget reméltem, de nem segített eddig senki, öngyilkos leszek, ha tovább is igy kell itt élnem a gyerekeimmel... A legkisebbet ápolni, fürdetni kellene, de ebben a fáskamrában ezt se lehet... Különlben is, Innen is el kell mfnnem, mert a háziasszonynak szüksége van a kamrára, eddig is csak emberségből tört meg. Körülnézünk a „lakásban". Teteje van ugyan, da mennyezet nincs. Ha esik az eső, a cserepeken keresztül becsorog az eső. A legkisebb gyerek egy bölcsőnek kinevezett teknőben alszik. Az egyik sa­rokhatr vaságy áll, előtte spék. ez az egész bútor­zat. A padló természetesen föld, amelyet vastagon elborít a táskámra pora. A másik két gyerek a KIS HIRDETESEK •MMMHWMMMMWMMWMMMMMW a nagy szegedi kereskedelemről és 1 p a r r 61. Férfi tatiérnemü­wdopsmk f\ !i»"«livrttfmabh nnyngokhAl UtS^n u»érték vzorint 10IK1PEU HEGVI-nei Aí elit közönség talMUozónelye a BARO tf étterem VARtf.2. Kltflnfl mentlrendsier Üvegezés Körösi Géza Mérey a. ». Tel. 19—ST. FOGALOM a Rubln-folelág» *« kétezimíiye» rekuwer KUUy Albert mid) noca í: újdonságok osak Stel-Jfo clpöáruházban. pénz neikoi emet Pesten, ha tagja a HíláSZnOH Kérjen Omega szelvényeket a Kalász-Irodától, Deák F. a. 21 VARTA Accnmlátor VACUUM MobUoll ... Alföldigép Feketesss «oca. 22. Ebédeljen a suba-pincében 1 panfA, kihordásra i». Délmagyaroazág legnagyobb sittes ée e > ür­me & r u hilft CsillárRádirt legszebb, legolcsóbb, legmeg­Ä ffleieer „„,» Győr Kérész u. II. fiókjánál. Blifirondü kárpitosmunkák kés» fotelek, rekamiék szeflpesinei» i fFodor n. sarok. KALDOR 10x0 ét ernyökéaillti ipartelep, nOI dlvafkdiOnlegeaeégek nagy raktára. Szeged. K&ráaz-a. 6 Teleion 21-02. H m Megnyílt az njszegedl UlGADO Pnroai Peoi ciffánr- és Elegáns, sikkes ém divatos clpOu/donságok HAHA clpöaruO á m b a a N01 fts térti azfíTelkdlSnle­qesaépek. valamin! sely­mek, moaOéruk szolid Arakon BIHARINAL Széchenyi tér 2. — Kalász szelvények érvényes. KARDOS tarhonya, leveatéazia, c»Oté»zta ira lényegesen oloaóbb, mlnfi­aége az eddigi kifogástalan Mlndenlitt kapható Qyirt eladási helyek: Valéria •fc tér 15., Károlyi n. 3. * laifcjeoekaraw Pureai Pepi cirtay- <s» I inzsikál est*nkiut I Mu»Láil¡-Uf I« FüqqoBy-Lll >1 Olcsó-Ült !• Kárász-ucca 3. »Jj KIONT ILANC CIPŐ nv SRi I SR) KATi Kárász u. 6. sz. fáskamra előtt játszik. Mind a három feltűnően szép arcú, mosolygós gyerek, csak egy kissé sá­padtak és éhesek. • Az anyjuk a népkonyhán fcap kosztot, bizony a népkonyhai koszt nem megfelelő a gyerekek számára. Az anya maga is beteg, nem tud dol­gozni, meg kellene operálni — mondja. A házbe­liek ott üldögélnek a fáskamra előtt és vigasztal­ják a szegény asszonyt, aki elkeseredetten pa­naszkodik. Egyedül áll a világon Fábián Ilona és a három árva gyerek, nincs senki, aki segiten« rajtok és ha már mást nem, legalább emberhea méltó lakást adna nekik. „Lady níttqyfodrAszszalonban egszakszerübb a tartós ondo­lálás olajpakolással. Illatszertár 2) SzÉcnenyl tér 2. CSIPETKE A NfiMASAGI PARANCS változatlan erő­vel uralkodik a szegedi városházán. A tiszt­viselők, a fölóttesek éppen ugy, mint az alá­rendeltek, valósággal reszketnek, ha újság­íróval akadnak össze. Nem mernek nyilatkoz­ni. Semmiről. Még magánügyekről sem. Ajkuk vékony vonallá zárul, fejüket tagadólag in­gatják, ujjukat tiltó mozdulattal fölemelik. Vigyáznak, hogy bele ne essenek a némasági parancs megszegésének vétkébe. Ez a tilalom szinte elviselhetetlen' súllyal nehezedik az idegrendszerükre, idegesiti őket, mert hiszen állandósítja körülöttük a bizonytalanságot. Nem tudják, mikor vétkeznek, félnek, hogy még a jónapkivánással, vagy a fogadjistemnel is megszegték a parancsot. Jó napot kívánni esetleg bizalmas közigazgatási óhajt is Je­lent, tehát szigorúan tilos elárulni, informá­ciókat adni, beszélni róla. Amióta életbelépett ez az uj rend, minden megváltozott a torony alatt és a tilalmi pa­rancs hatása megérzik ott ls, ahol különben semmi helye sincs. így például a referáló ülé­seken. Ezeket a referáló ülésnek elkeresztelt tanácsüléseket annakidején azért rendszeresí­tette a polgármester, mert maga is lehetet« lennek tartotta, hogy az uj közigazgatási tön« vény kizárta még a város vezietö tisztviselőit az ügypsztályub hatáskörébe nem tartozó vá­rosi ügyek ismeretéből. Gondolta, igy, ha egymás előtt referálják el aktáikat, a többiek is tudomást szerezhetnek a dolgokról, tehát pótolhatják azt a tájékozódási veszteséget« amely a tanácsi intézmény megszüntetése kö­vetkeztében érte őket is, a közigazgatási éle­tet is, a közönséget is. Megjelentek ezeken a póttanácsüléseken a sajtó képviselőt is, ki­fejezetten azért, hogy az ujságirókon keresz­tül a város köaönsége és hozzájuthasson a közigazgatás közérdekű híreihez. A némasági tilalom életbeléptetése utáa ezek a tanácsülések csodálatosképpen meg­maradtak. Minden hétfőn és csütörtökön, ha nem jön közbe valami, összegyülekeznek a reiferensek, hónuk alatt cipelik aktatömegei­ket, körülülik a tanácsterem zöld asztalát éa szép sorjában referálnak a polgármesternek, aki határoz, teljesit, vagy elutasít. A tilalom óta nagyon meghalkult a tanács­ülések hangja. A referensek ijedten nézegetik az újságírókat, nem tudják, beszélhetnek-e, vagy most is hallgatniuk kell, itt is érvény­ben van-e a szigorú tilalom. Hát — hogy a tilalom-kecske is jóllakjon, meg a referálás­káposzta is megmaradjon — nagyon közel bújnak a polgármester füléhez és ügyeiket halkan, suttogva referálják bele. Olyan halkan, hogy sokszor maga a polgár­mester se hallja ezt a fülbereferálást. Hétfőn megkérdeztük az egyik tanácsnokot, hogy miért suttog olyaa halkan. — Azért, mert itt ültök ti is — mondotta kertelés nélkül — és nem tudhatom, bogi' amit referálok, arról szabad-e nektek tudo­mást szereznetek...

Next

/
Thumbnails
Contents