Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-01 / 84. szám

1© DÉCMAGyARORSZXG Gyümölcsfa és szőlő PERMETEZŐK GytJmölcsfakefék Keritésf onat Minden gazdasági felszerelések és szer­számok Konyhafelszerelés éí flpdöszoüa berendezés LEGOLCSÓBBAN 1 BRUCKNER ns VASUDVARBAN | Bnda.pesti értéktőzsde zárlat Csendes, ese­ménytelen volt a mai értéktőzsde. Az első kötések « tőzsde egész területén nagyrészt tartott árfolya­mokon jöttek létre. A nyitási árfolyamok kialaku­lása után ösztönző hirek hiányában az üzleti te­vékenység elcsen1 ,dett A tőzsdeidő második felében barátságosabb alaphangulat mellett ki­sebb véleményes vásárlások voltak és ezek árai kissé emelkedtek. A közeli ünnepek miatt a vál­lalkozási kedv ma igen csekély volt, ugy, hogy a részvények árfolyama a tegnapihoz képest zár­latig alig változott. A tőzsde jól tartott irányzat­tal zá-rt. Magyar Nemzeti Bank 173 50, Kőszén 366.5, Ganz 21 70. Izzó —, Szegedi kenderfonógyár 41.50. Zttrfehi devizazárlat. Páris 20.26, London 15.21 egynegyed, Newyork 307.25, Brüsszel 52.00, Milánó 24.30. Madrid 41.975, Amszterdam 208.30 Berlin 123.10, Schilling 56.25, Prága 12.725, Varsó 57.875, Belgrád 7.00, Athén 2.00, Bukarest 2.50. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai: Angol font 16.70-17.00, dán kor. 74.50-75.30, belga 56.90- 57 50. cseh korona 14.15—14.35. dinár 7.80— 7.95, svéd kor. 8fi.10_87.00, dollár 336.70 340.70, kanadai dollár 329.00—339 00. francia frank 22.30— 22.50, hollandi forint 229.00—231.00 lengyel zloty 63.60--64.20, leu 2.80—3.00, leva 4.00-4.15, lira 29.90- 30.25, (500 és 1000 lírás bankjegyek kivé­telével). német márka . , norvég korona 83.75—84.65, osztrák schilling 80.00—80 70. svájci frank 110.70—11165 Budapesti terménytőzsde hivatalos árfolvamni• Buza tiszai 77 kg-os 16.60—16.90, 78 kg-os 16.75— 17.05, 79 kg-os 16.90-17.20, 80 kg-os 17.10-17.40, felsőtiszai 77 kg-os 16.30—16.45, 78 kg-os 16.45— 16.60, 79 kg-os 16.60-16.75, 80 kg-os 16.75-16.90, fejérmegyei, dunántuli 77 kg-os 16.20—16.40, 78 kg-os 16.10 1 6.55, 79 kg-os 16.55—16.70. 80 kg-os 16.70—16.85. Pestvidéki rozs 14 40—14.50, egyéb 14.50—14.60, sörárpa I. 1900—20.00, takarmányár­pa I. 15.00—15.75, zab I. 15.80—16.10, tengeri 12.90 —13.05. Csikágói terménytőzsde zárlat. Buza lanvha. Máj. 95.5—ötnyolcad (97—97 egynyolcad), jul. 85.25 -4iároim nyolcad (87 hét nyolcad--háromnegyed1), szept. 83 hétnyolcad—84 (86 ötnyolcad—fél), Ten­geri lanyhuló. Máj. 60 egynyolcad (60.25), jul. 59 háromnvolcad (fiO egynyolcad), szept. 59 (60 egy­nyolcad). Zab lanyhuló. Máj. 25 háromnyolcad (23 hétnyolcad), jul. 25 hétnvolcad <26 háromnvole.ad\ szept. 26 háromnyolcad (26.75). Rozs lamvhuló. Máj 51 hétnvolcad (52 ötnyolcad"), jul. 51 hétnyolcad _ (52 háromnyolcad), szept. 51.75 (52.5). Tótkomlósi liszt a legjobb! Vigyázzon a Kék szalaggal lezárt csomagolásra! A Délinaayarnrsxöa regénye MÁRIA PRÓFÉTA Irta Berezeli A. Károly 72 Délután két gyerekkel sétálgatott a közeli parkban. Emőke szelídebb volt és az apjára hasonlított, de Rudolfka nyugtalanságát ne­héz volt lefékezni. Mindenkivel kikezdett, belecsimpaszkodott a járó-kelők ruhájába, Mária nem győzte rendreutasítani. A végén már neki sem hagyott békét s addig cibálta a kabátja szélét, míg ő is elvesztette türel­mét. Rákiáltott, verést igért neki. Erre Ru­dolfka levetette magát a földre és ordított. Csak nehezen sikerült fölráncigálnia. Már látta, hogy sok dolga lesz a gyerekkel s ön­kénytelenül is Ernőkéhez pártolt. Szíveseb­ben foglalkozott vele, mert Emőke kérde­zősködött és illedelmesen baktatott mellette. Később hűvös szél kerekedett s nagy hó­pelyhek szállingóztak. Rudolfka kitátotta a száját, hogy elkapkodja a hópihéket. Sokáig kísérletezett velük, de sehogy sem akart si­kerülni. Erre újra Máriának esett. Besötéte­dett, mire hazaértek. Néhány nap telt el így. Judit divatdolgok­kal traktálta s elmesélte a mozidarabok tar­talmát, az orvos szokott módján tűnődött és morfondírozott, a gyerekek civakodtak s ala­posan elagyabugyálték volna egymást, ha Mária kellő időben közbe nem lép. Emőke sokszor az ölébe mászott és csókolgatta. Má­ria örült, hogy szeretik. Egy reggel, hétfő volt, beállítottak Pinte­sék is. Sacy úgy kapaszkodott az unott áb­rázatú ügynökbe, mint valami élettelen man­kóba. S Pintes meg is roggyant néha az ir­galmatlan teher súlya alatt. Valóban veze­kelt. Ez a Sacy betegsége kényelmes fele­lőtlenségében mindent vele végeztetett s el­várta tőle, hogy még az orvosi utasítást is ő tartsa a fejében. Sacy csak szuszogott és ovett, mert a tálak előtt egy-egy pillanatra mindig elmúlt a tériszonya s minden egyéb funkcióját férje gondoskodó szeretetére há­rította. A reggeli keserűvíz éppen úgy Pin­les úr kötelességeihez tartozott, mint este az újsághírek felolvasása és jaj volt neki, ha va­melyikről megfeledkezett. Ilyenkor az asz­szony a szemrehányás hideg bazaltoszlopává merevedett s még drámaibb ábrázattal érez­tette környezetével (vagyis Pintes úrral), hogy határtalanul szenved. Mógpedig mint­denkiért. Az eeész emberiséi helyett, mert az ő betegsége egyedülálló, kivételes, tehát ebből is látszik, hogy rejtett célok lappan­ganak benne. Azonkívül ő a matriarcha, fa­jok letéteményese, a tabu; hogy éppen a Pintes nemzetség fönmaradésához nem tu­dott hozzájárulni, nem az ő hibája. ^Pintes ezért is tartozik őt szolgálni. Mert ő mondta neki már tizenöt évvel ezelőtt is, hogy itt az ideje a gyereknek ... Pintes úr illedelmesen bekopogtatott a szobába, feleségét egy pillanatra a szoba­lány gondjaira bízta s Máriát kereste. Mikor a leány fölsugárzott a nehéz függöny előtt, Pintes úr lármás örömmel rontott elébe. De i csak a kezét szorongatta, telhetetlen szere­tettel, mert zavarta felesége közelsége. Leg­szívesebben összecsókolta volna. Ó, min­den mellékgondolat nélkül... — Jöjjön, aranyosom, bemutatom magács­kát a feleségemnek. Itt van szegény. — S nagyot sóhajtott. — Jöjjön! — S kivonszolta a várószobába. Sacy, hogy ne kelljen túlságosan kedves­nek lenni, úgy ráncolta össze homlokát, mint aki éppen ebben a pillanatban szenved a leg­pogányabbul. Fájdalmasan nyújtotta a ke­zét s mindjárt fel is szisszent, mintha bele­ctíptek volna. — örvendek, — mondta kimérten s meg­gyűrt arcának sáncai mögül kelletlenül vizs­gálgatta, hogy ez a Mária ugyan miféle le­het. Persze csinos — gondolta — az már szentigaz. Ezért nincs nekünk gyerekünk. Mert ilyenek futkosnak az uram irtán ... S hirtelen vad gyűlöletet érzett minden nő iránt, aki szebb és kívánatosabb volt nála... Így éppen elég dolga akadt a gyűlöletének is. De azért nem állhatta meg, hogy valahogyan bele ne döfjön a lányba: — Ez már a tisztességes asszonyok sorsa. Hogy a végén szenvedjenek ... Mások pe­dig élik világukat... — S akkorát szusszan­tott, hogy léghuzam támadt a szobában. Pintes úr lelkendezett: — A Máriácska mintakislány... Ugye jó helye van? Mondtam én ... Ritka finom em­berek ... Csakhogy sikerült... Tudtam én, hogy meg fogják magát szeretni... Sacyra éles tőrökként hullottak e szavak. Mennyire becézi — gondolta. Persze, neki sohasem örült ennyire. Csak a mézeshetek­ben halmozta el mindennel, azóta sem. Voh idő, amikor hetekig nem látta... Ki tudja, mit csinált, amíg vidéken kötött üzleteket, ö meg a kezdődő tériszonyával vergődött. Igaz ugyan, hogy azért neki is akadt kísérő­je... Istenem, Istenem, ha tudta volna, hogy ide jut... Mária nem tudta, mit mondjon s kénysze­redetten mosolygott. Észrevette, hogy Sacy nem túlságosan barátságos hozzá s utólag örült, hogy akkor mégse állított be kofferrel Pintesékhez. A kínos helyzetnek Braun ve­tett véget olymódon, hogy megjelent szoká­sához híven a rendelő ajtajában és beintette az asszonyt. Pintes készségesen kísérte be s már kint is termett. A kezelés ideje alatt ugyanis, senkisem tartózkodhatott a rende­lőben. Az ügynök most valamivel felszabadul­tabban kérdezősködött. Különösen az orvos felesége érdekelte s nagy megelégedéssel hallotta, hogy Mária igen jó viszonyban van vele. — Maga igazán olyan drága ... — Tört ki belőle az elragadtatás. Ó, ha a sors egy ilyen lánnyal ajándékoz meg! — S elmeren­gett Mária arcocskaján. De hamarosan ész­rekapott s a rendelő ajtaja felé pillantva, már újra a heroikusan jó férj színében igyekezett feltűnni: — Nem mintha a Sacy nem lenne mintaasszony... — s hamarosan el is tá­vozott azzal, hogy egy óra múlva úgyis visz­sza kell jönnie. Addig néhány rendelést sze­retne elintézni. Mária megszerette Pirvtes urat s szomor­kodva nézett utána. — Istenem, hát senki sem boldog? — kér­dezte önmagától. A szobában Judit hevert a díványon ró­zsaszín selyempizsamában. A lába fönt ló­srptt a virágállványon, az egyik karját a feje fölé hajlította s valami könnyű német re­gényt olvasott. — Talán ő . . . ő bizonyára boldog — gondolta — s nehéz sziwel ment át a gyere­kekhez. (Folyt, köv.) örmtly rosss a kalap/a, Komáromi axt meafavttfa i batvat Kárász ueca 5. udvarban Kérr:m a címre "gvelnl/ bS Pengőket takarít meg szu^íotoitHegedűs Nándor fűszer, csemege, kávé. tea és vetőmag szaküzletében vásárolja me?. ti szí' IJ03 KRf 51. Legfinomabb hódmezfi' vásárhelyi, tótkomlósi lisztek ós őrlemények nagy raktára

Next

/
Thumbnails
Contents