Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-07 / 89. szám

DEM A6YAK0RSZA6 SZEGED. SzerketzMaég: Somogyi ucco 22. L cm. Teleion: Z3-33.-KladOUlvalol, kUlMttnkOnyvtAr é* Jegyiroda: Aradi occa S. Teleion: 13.06..Nyomda: LÖW Upól ncca 19. Telefon: 13-Oft. - lAvlrall leveleim: OAImagyaronzAa Szeged. Mackó kontra Sámson Az, aki irja ezeket a sorokat, nem tud kártyázni s ha majd üt a végső óra, anélkül kell itthagynia ezt az árnyékvilágot, — mi a roszszaság, ha mindaz, amit itt lehet tapasztalni, csak árnyék? —, hogy valaha is be lett volna avatva a kártyajáték állítólag idegzsongító — hogy sok katasztrófát fölidéző, az biztos — titkaiba. Nem is arról van szó, hogy a kártyajáték — ismételjük — előt. tünk ismeretlen szabályai szerint kontrázott volna meg valaki valakit. A jelen esetben Mackó Sámsont. De ha már szabályok szóba kerülnek, akkor a legnagyobb kifogásunk épp a szabályok be nem tartása miatt van. Azoknak az Íratlan szabályoknak a be nem tartása miatt, amelyek mindenkit köteleznek, aki muzeum, zeneiskola vagy s z i n h á z élén áll, akinek tehetség és tehetségtelenség, esztetikus és Ízléstelen, művészi és banális, irodalmi és parlagi között adatott meg az alkalom választani. A színház a mult héten, csütörtökön bemutatta Berezeli Károlynak Sámson és DeKla cimü színdarabját. Nagy kedvünk lenne erről az iróról és erről a darabról még beszélni. De minek feszegessünk olyan kérdéseket, amelyeket esetleg vitássá lehet tenni. Az azonban, hogy Berezeli tehetséges ember, nem vitás és nem fér ahhoz sem kétség, hogy a bemutatón telt ház szokatlanul zajos elismerése szokatlanul forTÓ sikerhez juttatta a színdarabot. Az irodalom — bizonyára nem benne van a hiba — sose tudett a színigazgató kegyeibe férkőzni. Nem lepett tehát meg bennünket, hogy a bemutatón kivül csak egy előadásra tűzték ki a Sámson es Delilát, a bemutató zajos sikere után még hittük ugyan, hogy a tehetséges szegedi szerző darabjának szegecíí karrierje elől nem zárja el az igazgató a szegedi színpadot és kísérletezni fog további előadásokkal. Istenem, mi történt volna? Nem járt volna rosszabbul a színház, mint ahogy járni szokott azokon a dísznapokon, amelyeken operettekből vesz be 60—80 pengőt. Ennyit jövedelmezett volna a Sámson és Delila harmadik és negyedik előadása is. Ezzel szemben mi történt? A szinház péntekre és szombatra Kabos Gyula vendégszereplésével a Mackót hirdette. Kabos meghívása szerencsés gondolat volt. De a Mackóban való vendégszerepeltetése ugyanolyan sarokfélretaposásnak bizonyult, mint a Gózon számára való darabválasztás. Kabos egészen különálló egyéniség, akiben a groteszkség és humor művészi vénából táplálkozik. Viszont a Mackó mindentől távol esik, ami művészi, irodalmi, színpadi vagy szórakoztató s a mesteremberi munkának is annyira a legalsó fokán áll, hogy Kabos minden művészi ösztöne és rutinja sem tudja szinpadképessé tenni. Az első hibát ott követte el tehát az igazgatóság, hogy Kabost ilyen mackó módon szerepeltette. A pénteki és szombati előadással kapcsolatosán azonban még védekezhetik. De ha ez a vendégszereplés esetleg indokolttá tette is a Mackó müsorratűzését mi tette szükségessé, hogy levegyék a vasárnapi műsorról a Sámson és Delilát s helyette a Mackó cimü bárgyúságot adják elő helyi szereplővel? Nagyon szeretnők, ha az igazgaitó megKedd, 1936 április 7. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, SO. »z. ELftElZETÉ»: Havonta helybe" 3.2», vldéhen Budapesten 3.®0, UUlWldCn O 40 pengd. — Egye* uAm Ara Mikit» nap ÍO, vatAr- é* Ünnepnap ÍO tilt.'Hirdetések lei-vétele tarlta sx srlnt. Meglelenlk h^Kf nlV'Tlívctno^O '««» re«-«jel. értene bennünket. Mi szívesen támogatjuk és mellé állunk minden nehézség leküzdésében. A cél: az egyetemes kulturális föllendülés s e föllendülés keretében kiemelni^ a szegedi színházat a vidéki színházak liba sorából és megteremteni az ország egyik legelső színházát. Ehhez hatóság és szinügyi bizottsági támogatás és közreműködés sem ártana. Arról azonban már rég lemondtunk, hogy gondolatot, vagy koncepciót a szinügyi bizottságtól kapjon az igazgató. A hatósági közreműködést, jóhiszemű ellenőrzést és az állandó feltörekvésre való biztatást pedig ki kell erőszakolni. Lehetetlenség, hogy hatóság nyilvánosan hivatkozhasson olyan irodalmi ciklusra, amelynek a rendezésére rég tett Ígéretet az igazgató s amelynek a rendezése nélkül záródik be a szezon. A nagy strand előtt meg kell hátrálniok a fejlődést gátló, kizárólag helyi jelleget szolgáló osztálystrandoknak. A fejlődés, a presztizs és a jelleg magasra törő céljai mellett el kell törpülnie féltékenységnek és káros egyoldalúságnak. Mikor volt még olyan eset a világ bármely színházában, hogy levegyenek a műsorról olyan darabot, amelynek e bemutatóján telt ház tapsolt? Most ez is megtörtént. Az irodalom ezt a szegedi hátbarugást is kibírja valahogy, kibírja a szerző is. De meddig bírja ki ezt a stilust Szeged és a szegedi szinház? Szorosan talán nem a szegedi színészet történetéhez tartozik, mégis el kell mondanunk, hogy egyszer egy magyar társulat még abban az időben, amikor Velence az osztrákoké volt, szedte-vedte a sátorfáját és lement vendégszerepelni Velencébe. Nagy nekibuzdulás kellett akkor az ilyesmihez, dehát a régi magyar szinészet arculatát örökéletüvé hősi vonások avatják. Velencében a színészek megszálltak valami kis fogadóban s nyomban azután, hogy lerakták a kis cókmókjukat, rohantak a város csodáit megnézni. Csak az öreg Hódy Mihály, ez a kemény szegedi magyar maradt otthon, aki neki fogott olaszok bámulatára, gyönyörű Velencében szegedi paprikást főzni. Amikor a szinésztársai hazaértek s ámulva kérdezték tőle, hogy miként birja ki, hogy nem megy el a Márk-térre, nem nézi meg a bazilikát, a dozsék palotáját, rázott egyet a bográcson és azt felelte, hogy biz ő nem megy ki, látott ő már mindent Pesten a — panorámában. Ez az, amivel túlontúl jól laktunk. A panoráma. A látszata a színháznak. Élő irodalom és valóságos művészet nélkül nem vagyunk hajlandók tovább meglenni. Ezek ápolásában szeretnénk az igazgatóval közös útra kerülni. Hagyja a — panorámát. A kisantant tiltakozó Jegyzéke Bécsben Románia, Ji*9o?zlávla és Csehország a békeszerződés megsértése címen a Népszövetséghez fordul ? Bécs, április 6. Hétfőn délután 5 órakor 9 román és a jugoszláv követ, valamint a cseh ügyvivő a szövetségi kancellári hivatalban együttesen három azonos szövegű jegyzéket nyújtott át az osztrák kormánynak, azzal a határozatával kapcsolatban, hogy bevezeti az általános szolgálati kötelezettséget. A tiltakozó jegyzéket Be r g er-W a Idenegg külügyminiszter vette át. A külügyminiszter a jegyzék átvételekor semmi megjegvzést nem tett. Este Bécsben hivatalos nyilatkozatot tettek közzé. Az osztrák kormány — mondja a közlemény —, nem szándékozik Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia közös lépésére reflektálni. Amikor az osztrák kormány a jegyzékben emiitett uj törvényt meghozta, azt teljesen megfontoltan tette azzal a tudattal, hogy kötelességszerűen számolt az osztrák nép életszűkségségleteivel és az osztrák állam létének biztosításával. A kisantant jegyzékének tartalma a következő: — Április 1-én a szövetségi gyűlés törvényt határozott el, amely a saintgermaini szerződésben megállapított ausztriai katonai statutumok módosításáról intézkedik. Ez a módosítás minthogv a saintpermaini szerződés e részének esTvoJdnlu felnio-n^sával történt, formális megsértése a szerződés katonai záradékainak. Ilyen körülmények között a kormánv kötelességének tartia, hogy erélyesen óvás» emeljen a szóban forgó lörvénv határozata ellen. — Másrészről, mint a Nénszövetség tagja, élénken sajnália. hogy Ausztria, amely szintén tagja a Népszövetségnek, iónak látta, hogy olyan útra lépjen, amelvet a Népszövetség hasonló körülmények között 1935. április 17-i határozati javaslatával ünnepélyesen elitélt. — A kormány semmiképeen sem járulhat hozzá ahhoz, hogy Ausztria egyoldalú cselekményével, amely a nemzetközi kötelezettségek elvetését jelenti, alkotott magának. Ennek következtében a kormány fenntartja magának azt a jogot, hogy későbbi időben nyilatkozzék érdekeinek megóvásáról teendő rendszabályokról. Osztiák politikai körökben a kisantant lépését teljesen indokolatlannak tartják. A jegyzék a kisantantállamok esetleges további lépéseiről beszél. Osztrák politikai körökben azonban csupán formaszerünek tekintik a nvilatkozatol és egyáltalában nem tartják valószínűnek, hogv a jegyzéket átnyújtó hatalmak a kérdést a Népszövetség elé viszik. Az osztrák kormány a jegyzék átvételével lezártnak tekinti 97. ügyet. Húsvét után kezdődnek a vezérkari tárgyalások Előkészületek Londonban a locarn6i meQbeszélésre London, április 6. Az angol kormány tagjai a hét folyamán három tanácskozást tartanak a locarnói értekezlet előkészítésére. Az első tanácskozást hétfőn délben tartották a miniszterek. A minisztertanács azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy milyen magatartást tanúsít Anglia a 13-as bizottság tárgyalásán. A minisztertanács után jól értesült kőröl-Len ugy tudták, ho^y még nem állapították meg az angol—francia—belga vezérkari megbeszé -