Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-29 / 106. szám

DIfö AGYARORSZÁG SZEGED. SzetkeulAMgi Somogy* uCCa «2.1. em. Telelőn: W-JJ.-Klodóhlvntol, kBlcíönkönyvtór *i fegvlroda: Aradi uccu ö. Telefon: 13-Ob. _ Nyomda: LOw Liptói ucca 1«. Teleion: 13-Ofl. - iAvlratl *» lavélclmi D«lnaos'arorMAa. Szeaed MHBHBBBii^HnMM Szerda, 1936 április 29. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 106. sz. ELÖFIZETES» Havonta helyben 3.2« vidéken e« Budapesten 3.6«, ttUlIUldBn Ö.-40 pen9ö. — Egyes >z«m ara heiktft nap 11», vasfir- éa Ünnepnap (111. Hir­detések 'elvtlele larlla uerlnl. Megle enlk hélfő Kivételével naponta reggel Egypárt-nemzet Az egypárt-rendszer elmélete időnkint ta­gadhatatlanul súlyos csapásokat kénytelen el­szenvedni. Nem állunk meg az újpesti köz­ségi választások eredményénél, ahol ötven­egy ellenzéki bizottsági taggal szemben csak kilencen kerültek be a közgvülésbe az egy­párt-rendszer több párthoz tartózó hívei kö­zül. Felidézhetjük mindazoknak a valaszta­soknak emlékét, amelyekből nem az ellenzék került ki győztesen. Akár a szigetvari, akar a mezőcsáti választásokra gondolunk s akármi­lyen lojálisán ismerjük is el, hogy a va asztok többsége a kormánypárti jelölt melle allr meg sem feledkezhetünk meg azokról az ezrek­ről, akik az ellenzéki politika mellett tettek nyilvánosan leadva szavazatukat bátor és fér­fias tanúságot. . Itt természetesen újra és megint es mindig csak felmerül a választási rendszer s a vá­lasztás eredménye között az összefüggés. Ez a kérdés megérdemelné a laboratóriumi vizs­gálatot, megérdemelné, hogy kisérletképen bármelyik kerületben kétszer rendezzenek szavazást, először nyiltan, azután titkosan. Ezt a választójogi v i v i s z e k c i ó t a humanizmus Iegtulzóbb védelmezői sem ki­fogásolhatnák. Akkor válna csak szemléletes­sé a titkos és a nyilt választás közötti különb­ség. Amikor 6500 nyiltan szavazó kormány­párti szavazattal 5500 nyiltan ellenzéki je­löltre szavazó állampolgár áll szemben, akkor csak a szent együgyűség szektájának hívei mondhatják azt, hogy a „nemzet" a kormány­áért politikája mellett nyilatkozott meg. De tegyük fel, hogy mindenki Alkibiades gáncstalanságával s Leonidas hősiességével rendelkezik, aki választójoggal van felruház­va. Tegyük fel azt, hogy a szavazót egyálta­lán nem befolyásolhatja sem a hatalom ked­vezése, sem a hatalom megfélemlítése. Te­gyük fel azt, hogy minden választó kivétel nélkül egyformán szavaz akár nyiltan, akár titkosan kell szavazati jogát gyakorolnia. El­végre elméletileg, lo^üres térben, más boly­góra feltételezetten ezt el is lehet gondolni. Ha mindez ugy volna s ha a választás rend­szere tökéletes és szabad megnyilatkozását biztosithatná az állampolgároknak, akkor is tekintetbe kellene venni az ellenzéki jelöltekre leadott szavazatokat, az ellenzékre leadott szavazatok abszolút és relativ számarányát, ha a nemzet állásfoglalására a választások eredményéből kellene következtetni. A kerületi választások rendszere a kisebb­ségek képviseletét nem biztosítja, akármilyen tekintélyes tömegek is ezek a kisebbségek. Két szótöbbség mandátumot ad akkor is, amikor tízezer szavazó nem jut képviselethez. A törvény akaratából képviselő lesz az, aki egyetlen érvényes szavazattal kap csak töb­bet, mint ellenjelöltje, de ha a nemzet aka­ratára akarunk következtetni, akkor számba kell vennünk a képviselethez nem jutott sza­vazatok számát is. Az utolsó általános vá­lasztás statisztikája azt mutatta, hogy ha az egyhangúan választó kerületeket nem számít­juk, a választók többsége ellenzé­ki jelöltre adta le szavazatát. Az időközi választások, vagy az ellenzéknek hoztak si­kert, vagy azzal az eredménnyel jártak, hogy a leadott szavazatoknak több, mint negyven százaléka esett ellenzéki jelöltre. Ha most nem is gondolunk azokra a módszerekre, me­lyeket a közigazgatási bíróság sorozatosan bélyegzett meg s nem is vesszük számításba a választási rendszernek a választási eredmé­nyekre gyakorolt súlyos, kivédhetetlen hatá­sát, akkor is világosan kell látnunk, hogy a nemzet tekintélyesen nagy része nem áll a kormány háta mögött, nem helyesli a kor­mány politikájának sem általános irányát, sem egyes megnyilvánulásait s más szellemet, más irányzatot, más rendszert sürget az ország kormányzata számára. Ilyen jelenségek mellett s ilyen tanulságok hatása alatt az egypárt rendszert lehet-e az alkotmányos küzdelmek céljai közé beiktatni? Objektívek vagyunk s nem mondjuk azt, hogy a nemzet tekintélyesen nagy része nem tá­mogatja helyeslésével és meggyőződésével a kormánypolitikát. Vannak azonban sokan függő helyzetben, akik támogatják helyeslés és meggyőződés nélkül is s akiket csak a tit­kos választás — választóvize tudna kiválasz­tani a lelkesedéssel helyeslők közül. Vannak azirrán igen jelentős tömegben olyanok is, akik nyiltan is kifejezést mernek adni el­lenzéki felfogásuknak és meggyőződésüknek. A meggyőződéseknek ilyen megosztódottsá­ga s az összehangolhatatlan felfogások mel­lett ezt a nemzetet alkotmányos eszközökkel egyetlen pártba bekényszeriteni, egyetlen párttá megszervezni nem lehet. Az erőszak végrehajthatja ezt a csudát is, példákat mu­tatnak azok az országok, melyekben az egy­párt-rendszer a polgárok meggyőződésére való tekintet nélkül alakult ki, — minél na­gyobb az elesettség, a munkanélküliség s a szegénység, minél szorosabb függőségi vi­szonyt teremt az ellátatlanok s a végrehajtó hatalom birtokosai között, annál egyszerűbb eszközökkel, annál biztosabb módszerrel lehet megteremteni az egy akol és egy pásztor po­litikai rendszerét. De amig a szabad meggyő­ződés, a független polgári gondolat a nemzet közkincsei közé tartozik, amig az alkotmány nem eszköze, de ura a politikai pártoknak, addig az alkotmányosság szelleme és ereje ejnei akadályokat a lelkek uniformizálása elé. föltartóztathatatlanul nyomainak Addisz-Abeba fcie az olasz seregek Ellentmondó hírek az abesszin császár haláláról Róma, április 28. Badoglio táviratozza: Az északi harcszintéren gépkocsin szállított osztagaink, amelyek Desezieből indultak ki, 140 kilométerre jutottak előre, anélkül, hoav ellenállásra találtak volna. Egy másik osztag, amely Uor'a Iluból kelt útra, 50 kilométert ha­ladt előre és elérte Quasit folyót. Mohamed Jajo ausszai szultán csatlakozott vonalaink­hoz 66 bejelentette, hogy meghódol az olasz ka­tonai !:a lóságoknak. A szomáliai harctéren foljta'odolt a győzelmes támadó hadművele­tünk. Arcvonalunk balszárnyán a libiai oszta­gok, araelvek Dagamedóból indultak ki, a Faf völgyéber. ragyobb ellenséges csoportokat meg­vertek é^ szétszórtak, finisei tábornok oszta­ga befejezte Kamanlei vidékén a terület meg­tisztogatását. Visszajutott kezünkre három har­cikocsi, amely a mult év november 11-én egy felderíti ut alkalmával a Faf völgyében sárba ragadt. eMgtalálták azt a géppuskát, amely Minniii, az arany éremmel kitüntetett repülő­hadnagy repülőgépe volt. A balszárny, amely Aaostinl tábornok hadoszflopa, megerősítette állásait, Gunagadó vidékén. Repülőink az egész harcvonalon igen hatásos működést fejtenek ki a csa;atokkal. . Londonból jelentik: Az olasz haderő gyorsí­tott géj kor«ikon vonul Addisz-Abeba felé. Elő­renyomulásuk közben eddig még nem találtak ellenállásra. A haditudósítók Addisz-Abebából jelentik, hogy a megvert abesszin seregek ke­resztül vonulnak a fővároson és otthonukba térnek vissza. Addisz-Abebában óriási a zűr­zavar és mindenki vária már nz olaszok bevo­nulását. Rendeletet bocsátottak ki, amelynek értelmében a visszatérő katonákat el kell tá­volítani a városból. Róma, április 28 Mint Dessziéből jelentik, a város egész lakossága kisereglett az nccák­ra, amikor a gépesített hadoszlopok elindul­tak a főváros elfoglalására. A hadoszlop előtt eritreai hadoszlopok haladtak. Dossziétól mintegy 100 kilométerre délre at előőrsiök abesszin harcosokkal találkoztak. Ezek heves tüzeléssel fogadtákr az olaszokat, de ádáz harc után sok halottat hátrahagyva kénytelenek voltak elmenekülni. Hírek a négus haláláról Páris, április 28. Addisz-Abebából és Dzsibu­tiból érkező ellentmondó és bizonytalan jelen­tésekből kiindulva, Párisban valószínűnek tart­ják, hogy a négus már nincs életben. Az Excelsior haditudósítója utal arra, hogy április 9. óta Addisz-Abebában egymás után el­halasztották a külföldi követek előre kitűzött császári kihallgatásait. A császárnak két izben kellett volna rádióbeszédet mondania s mind a kétszer a császárné beszélt férje helyett, ho­lott az etióp törvények határozottan megtiltják hogy nő nyilvánosan beszéljen. A kormánv ellentmondó jelenléseket közöl s császár hollétéről. Mindez bizonyos sulvt köl­csönöz a császár elhalálozásáról szárnyrakeH híreknek. A sajtó egy része lehetségesnek tart­ja, hogy az ifjú Menelik herceg, a trónfosz tott és nemrég elhalálozott Lidzs Jasu fia lesz a császár. A herceg jelenleg a francia szo­máli földön lakik. A Matin addisz-abebai tudósítója valószínű­nek tartja azt a feltevést, hogy a négus nem annyira az előnyomuló olaszoktól, mint in­kább a fellázadt törzsek bosszúja elől jelenlep rejtekhelyén bujkál és azon a repülőgépen akai külföldre menekülni, amelyen egy francia re­pülő pár nappal ezelőtt, a francia hatóságok áherségét kijátszva a Páris melletti repülőtér­ről útra kelt Addisz-Abeba felé. A Journal jelentése szerint a francia repülő szökése elől Kairóból titokzatos táviratot ka pott, amelynek szövege a kővetkező volt: — A késés érthetetlen, lehetetlen a száililá^t tovább halogatni.

Next

/
Thumbnails
Contents