Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-28 / 105. szám

LMAuVARORSZAfi »ZEOED. scerketxlMcoi Somogyi ucca Teleloni 13>M^KIatfdhlvaial. kölcöBktlnyvlAr «• letrrtroda: Aradi ucca 5». Telefoni 13-06..Nyomda: LOw L lpoi ucca 1». Telelőn: 13~00. • iAvlratl *>* leveleim; »«InacyaTortzAiL SzeaeO Kedd, 1936 április 28. Ara lO fillér XII. évfolyam, 105. sas. tLÖMEETts, Havonla helyben 3.M TlMken «a Budapesten 3.W, ItUlIHldOn S. IO pengő. — Egyes »riSm ara heikOs nap ÍO. vaiar- 6» Ünnepnap >• HU. Hlrdeiesek (elvétele larlin szerint. Megle 'eolk hé«« kivételével naponta reggel fldó, színház és tanya Egyik legutóbbi cikkünkben szót emeltünk az ellen, hogy a sajtót tegyék felelőssé, mert az idegenforgalmi hivatal — személyzethiány és más okok miatt — nem szuperéi. Ma ismét olyan kérdéseket vagyunk kénytelenek taglalni, amelyeket szóvá tettek a sajtóban — a tanyai héffői&en— és amelyek miatt csak cáfolatra volt erélye a hatóságnak. Megint az volt a fontos, hogy az újság irt valamit, hadat üzenve kötelességszerüleg tarthatatlan állapotoknak és nem az, hogy megszüntessék, ami nincs rendben és segitsenek, ami minden kulturember idegei szerint ordit a segítésért. Célt tévesztenénk, ha bárkiben, akár abban is, aki a legelfogultabban nézi a munkánkat, az a tévhit támadna, hogy sajtópolitikai meggondolások sugalják ezeket a sorokat. Sajtópolitikája van mór a városházának. Még pedig, sajnos, sajtóellenes sajtópolitikája. Annak a városházának, amelyen Pálfy Ferenc, Lázár György és Somogyi Szilveszter három évtizedes hivataloskodása alatt „a mi sajtónk" mindig, a legélesebb harcok idején is otthon érezhette magát s amelynek szőnyeges, de gyakran izzó levegőjű hivatalszobáiban eggyé forrt a tervezgetésben, a városé, t való vitában, sőt nézeteltérésben is az emberi és közhivatalnoki önérzetében mindig megbecsült főtisztviselő és a kritikája ellenére is munkatársul szívesen látott újságíró. Ismételjük: nem az izgat, hogy a sajtó megrendszabályozása lett a városházán a legsürgősebb teendő, hanem az, hogy a legnagyobb energiával nem a legnagyobb feladatokhoz közelednek s alkotások helyett, amelyekből élhetne és fejlődhetne ez a város, intézkedéseket kapunk, amelyeknek a munkához semmi közük és nyilatkozatokat, amelyek a fejlődést nem viszik előre, a legjobb esetben is nem gátolják. Nem akarjuk megismételni, sőt ismertetni Se a tanyai újság cikkét. Az elég hosszura nyúlt bevezetés után — ugy érezzük, szükség volt rá! — nemcsak jogunk, de kötelességünk is in médiás res menni és megkérdezni: mi akadályozza olyan újítások — szégyen, hogy 1936-ban ujitás! — bevezetését, mint amilyen az lenne, hogy huszonnégy pengő adó vagy bór törlesztése miatt ne kelljen bejönni a városba és hogy a tanyai központok ne csak szegénységi bizonyítványt adjanak ki, hanem helyhatósági bizonyítványt is? A csekkel való adófizetés nem vált be, viszont nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy ahhoz, hogy a központokon lehessen adót fizetni, egész szervezetre lenne szükség. JÓ, .hogy nem mondják, hogy szervezeti szabályrendeletre. 160 oldallal, 1700 paragrafussal, évekig tartó bizottsági és közgyűlési vitákkal, de évekig tartó jóváhagyással is. A közigazgatás egyszerűsítéséről ne csak beszéljünk, hanem intézkedjünk is végre. Az adónak és bérnek a központokon való szedésére egy szól tisztviselő elég s ha azt hiszik, hogy a kellő ellenőrzés hiánya miatt könynyen érheti kár a várost, forduljanak csak egyhez azok közül a kereskedők közül, akiket szövetkezeti szerelem mostanában készül kinyomni az egzisztenciájukból, majd beállítja az a központokon ugy a tisztviselő^ hogy a* ügykezelésben benne lesz az ellenőrzés s az adó beszedése, kezelése és a főpénztárba való beszállítása a rendes kereskedői gondosság szerint — a várost is kielégítheti — fog történni. Alsóközponton a mult hét óta kis szinhaz játszott. Vándor-társulat, talán tizenhat taggal, kevés ruhával, díszlet nélkül, igénytelenséggel az élettel s lelkesedéssel a mesterséggel szemben. Sok vonatkozásban fogunk még beszélni ennek a társulatnak a szerepléséről. Most csak azt emiitjük meg, hogy azóta, amióta ez a kis vándortrupp a sátorfáját Alsóközponton felütötte, a javadalmi hivatalból naponta kimotorbiciklizik két ember s a befolyt „összegeket" — nagy részük természetben folyik be — megvámolják vigalmi adó és forgalmi adó cimén tizenhárom százalékkal. Senkit azok közül, akiben a hitnek csak szikrája ég a magyar kulturával Szemben, meg nem sértünk azzal, hogy érveléssel akarjuk megnyerni ezt az eljrárást lesujtóan elitélő álláspontunknak. De megkérdezzük, mibe kerül két ember napi kimotor biciklizése Alsóközpontra? Van-e annyi adó bevétel, mint amennyibe a két ember utazása kerül, helyes-e, hogy ugyanakkor, amikor a városi szinházat mentesitik a vigalmi adó fizetése alól — és igy van jól — a kis tanyai szinhóz napi hetven-nyolcvan pengő bevételéből, amelynek egy rész© természetbeni szolgáltatás, elvisznek adó cimén nyolc-tizenegy pengő készpénzt naponkint? Nasfbu elkeseredett ellenállása Szaszabanénél Az olaszok 6riási gépesített hadoszlopai vonultak fel az AddlszAbeba elleni offenzívára — Grazlani előrenyomulása Gorahal, április 27. A Szaszabane körüli csata teljes mértékben kifejlődött, • miután előzőleg, 24-én és 25-én igen heves összetűzések voltak. Az abesszin csapatok nagy eltökéltséggel szallnak szembe az olasz csapatokkal és igen nagy veszteséget szenvedtek. Az abesszin részről esett foglyok csak sebesülésük után adták meg magukat az olaszoknak. Egv kavernáhan, amelvet az olaszok csak hosszas harc után tudtak elfoglalni, amely egy parancsnokság állomáshelye lehetett, megtalálták a hősi halált halt M i na t ti repülőhadnagy gépéből való géppuskát. Ugyanebben a kavernában foglvul ejtették Nasíbu tábornok személyi titkárát. A Stefáni Iroda jelenti Aemaráhól: Mohames Jajo auesai szultán, akit az abesszinek megakadályoztak a kormányzásban, megjelent az olasz katonai hatóság előtt és bejeimtette meghódolását. A Tana-tó leőrüH terilltf- megxsállása tovább folyik. flz utolsó fejezet London, április 27. Mint a Reuter Iroda haditudósítója jelenti, megkezdődött Addisz-Abeba ellen a döntő olasz támadás utolsó fejezete. Az északi ha rc.szin téren óriási gépesített hádoszlopok vonultak el a Desszié felé vezető uton. Délen az olaszok három oldalról körülzárták Sznszobánet, amelvnek eleste után északnyugat felé haladva vonulnak Addisz-Abeba iránvába. Az- egyiptomi és a svéd tábori kórházak személyzeté. valamint az addisz-abebai belga tisztek az abesszin fővárosból távozóban Dzsibutiba érkeztek. A londoni abesszin követség azt közölte a Reuter Iroda munkatársával, hogv Haile SzeIwsszié császár és felesébe a vereség, vagv fogsá" elől a halálba menekül Tivadar császár néUl.íiára, aki annak idején kijelentette, hogy inkább az Isten, mint az emberek kezébe kerüljön. Dum-dnm golyók Róma. április 27. Az olasz gvarmatügyj minisztérium táviratot kapott Badoglio tábornagvtól. amelvbcn a tábornagy beielenti, hogy az északi hadszintéren eddig mintegy 2000 dum rhnii lövedéket ?zQl*ált£tt3,k be az olasz főhadiszálláson. A dum-dum golyókat az elfogott abesszin katonáktól kobozták el. Minden jel arra mutat, hogy az abesszin katonák majdnem kivétel nélkül él vannak látva dumdum lövedékkel. Ej»y másik távirat, amely a szomáliai alkonzultól érkezett, arról számol be, hogy a legutóbbi harcok után Mogadiscióba szállított 166 sebesült közül 120 sebesült sebesülését robbanó golyó okozta. Ezeket az adatokat fényképmellékletekkel együtt az olasz kormány Genfne küldi és a Népszövetség figyelmét ismételten felhívja az abesszinek embertelen harcmodorára. « Aszmai-ából jelentik: Gondari értesülés szerint az olasz előnyomulás uj erőt adott a négus elleni lázadásnak a Godzsam tartományban. Hír szerint a lázadás vezetői néhány volt aszkari katona, akik ezelőtt az egyik eritreal zászlóaljban szolgáltak. Hnglia kérdései Németországhoz Szerdán tárgyalja a minisztertanács London, április 27. Az angol kérdőívet valószínűleg a hét végén küldik el Berlinbe. A kormány előreláthatólag a szerdai minisztertanácson vitatja meg a Németországhoz intézendő kérdéseket, amelyek állítólag a következők lesznek: 1. A német kötelezettségek értéke a jövőben, egyenjogúsági ós gyarmati igényei, 2. A népszövetségi alapokmány és a versaillesi szerződés szétválasztása. 3. A népszövetségi alapokmájjy előbbvalósága, kétoldali megnemtámadási szerződéssel szemben. 4. Németország magatartása a kölcsönös biztonság kérdésében, a kancellár nyilatkozata a döntőbíráskodásra, Németország álláspontja a német kisebbségek dolgában.