Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-24 / 102. szám

OCLMAGyARORSZÁG 1936 április 24. TUzIfái, — szenet, — Kokszot zsákban csak plombálva vegyen át Nemzeti Hitelintézetnél, sulysza valóssággal változatlan áron. Dr. Györffy Imre professzor, volt rektor érdekes vallomása a Pellykó—Lázár-perben Csütörtökön is egyetemi tanárokat hallgatott ki a törvényszék '(A Dilmagyarortzág munkatársától.) Csü­törtök reggel tovább folytatta a törvényszék a Pettykó—Lázár-űgyljen tanukónt bejelentett professzorok kihallgatását. Vaday tanácselnök a saját ezobáját engedte át a professzorok ré­szére várószobának, mert annak ellenére, hogy a tanukat 9 órára, 10—11 ós 12 órára idézik, sokat kell várakozni. Csütörtökön az első tanú dr. Erdélyi László egyetemi tanár volt, a magyar történelem pro­fesszora. Az adócsalásokkal kapcsolatban kel­lett először vallomást tennie. Kijelentette, hogy nem tud közvetlenül arról, hogy Pettykó adócsalást követett volna el, csak hallott a "do­logról. Rá olyan benyomást tett a dolog, hogy tájékozatlanok voltak a hivatalok ós igy egye­nesen csalásról nem lehetett szó, legfeljebb hi­bákról, czabálytalanságokról. Pettykó mellék­jövedelmeiről vallott ezután, de nem tudott határozottat mondani. A Soóky-ügyről is csak mende-mondából értesült. Egyizben Soó­kynó panaszkodott, hogy Pettykó a férjét ül­dözi. Elmondotta, hogy Várady Irént kitünó tisztviselőnek tartja ée hogy leminősitésében Pettykó keze volt benne. Ugy tudja, hogy Vá­radyt a rossz minősítés miatt nem nevezték ki. Dr. Farkas Béla egyetemi tanár kijelentette, hogy csak a fegyelmi eljárás során hallott adó­csalásról, pozitív tudomása nincs a dologról. A vádlott által hozzáintézett kérdésekre sorba „nem tudómmal" válaszolt. Nem tudott vallo­mást tenni a „csúnya hátterű" mellékjövedel­mekről eom, sem ezeknek az „összeharácsolá­sáról". A professzor kihallgatása közben a vádlottat az elnök többizben rendreutasítottw és kilátásba helyezte a megbüntetését, ha továbbra is ugy viselkedik. A vádlott ugyani« azt állította, hogy a biróság kérdéseivel meg­rettenti a tanukat. Ez ellen elsősorban maga a tanu tiltakozott, kijelentette, hogy ő csak az igazat vallja, őt nem rettenti meg senki. A Lázár-ügvben felvett tanácsi jegyzőkönyv hely­telenül lett felvéve — vallotta —, később a jegyzőkönyvet kiigazították. Pettykó irodájára nézve az elnök azt a kér­dést intézte a professzorhoz, hogy pazarul volt-e berendezve? — Ez nagyon relatív dolog. Például a ta­nácselnök ur szobájához képest, amelyből most jöttem ki, bizony pazar volt, egyébként nem. Dr. Fröhllch Pál egyetemi tanár azt vallot­la, hogy nem Lázár fellépésére mérsé­kelték Pettykó mellékjövedelmeit. A mel­lékjövedelmek tanácsi határozaton alapultak, legálisok voltak, do hogy ezeket a minisztérium jóváhagyta-e, azt nem tudja. A tanú több kér­désre nem tudott feleletet adni. A Lázár-ügy­ben felvett jegyzőkönyvet 8 nem irta alá, mert a jegyzőkönyv nem Í6 került hozzá. De azt tudja, hogy a határozat nem az volt, ami a jegyzőkönyvben szerepelt, ezért vált szükséges­sé a jegyzőkönyv kiigazítása. Emlékezete sze­rint, ami ez ülésen Lázárra nézve elhangzott, azokat Pettykó mondotta. Az bizonyos, hogy Lázár cikke idején már szó volt Pettykó mel­lékjövedelmeinek csökkentéséről. Kifogásolta a tanú, hogy Pettykó, amikor személyes ügyé­ről volt szó. résztvett az ülésen és 6 szöve­gezte a jegyzőkönyvet. A lakásügyre vonat­kozólag kijelentette, hogy nem tud arról, Pettykó miképen szerezte a lakását. Emlékszik arra, hogy arról is volt izó, hogy a tanácsjegy­ző háromszobás lakást kap, eredetileg négv­fzobás lakása volt. A tervrajzon azonban négy szoba volt feltüntetve Pettykó számára. Arról, hogy Soókyt kitúrta volna lakásából, nem tud. Rendelkezési joga Pettykónak a lakását-alaki­tásnál nem lehetett, tény azonban, hogy az iparosok először Pettykó lakását igyekeztek rendbehozni, de hogy ebben Pettykónak része volt-e, vagy sem, arról nem tud. A Rerrich­féle átalakítás után Pettykó lakása nem gya­rapodott, ellenkezőleg kisebb lett. Hivatali szobája a tanárok szobá­jához képest nagyon ssfpm volt berendezte, nem tud azonban arról, hogy a berendezést ön­kényüleg szerezte volna be. A szobája lehetett volna egyszerűbb is — vallotta a tanu. Túl­zottnak találta a szőnyegeket és a függönyö­ket, lehet azonban, hogy ezek a rektori sza­lón korából valók voltak. Várady Irén minő­sítésére vonatkozólag kijelentette, hogy csak hallomásból tud a dologról. A dékáni tisztvi­selőket a dékánnak kell minősítenie a tanu vé­leménye szerint, elismerte azonban, hogy nem tud ilyen kialakult gyakorlatról. Soóky eltip­rására vonatkozólag előadta, hogy Soóky után Pettykó következett a gazdasági hivatal­ban, de azt már nem tudja, hogy ebben Petty­kónak része lett volna. Előadta, hogy Soóky egy éjjel tévedésből az ő lakásába csöngetett be, feltételezte akkor, hogy Soóky ittasan té­vedt el. A rektornak felemlítette a dolgot. Pettykó kijelentette ezután, hogy a Soóky­flgyre vonatkozó ellenbizonyítást ól eláll. Dr. Német Sándor „eltiprásáról" nem tu­dott vallomást tenni a professzor. Dr. Fógel József egyetemi tanár lépett most a biróság elé. Vallomásában elmondotta, nem tud Pettykó állítólagos „csúnya hátterű" mel­lékjövedelmeiről. Várady Irénnel kapcsolat­ban elmondotta, hogy Pettykó Szegedre helye­zése előtt nagy fegyelmetlenség volt az egye­temen, az altisztek is szinte félvállról beszéltek, a tisztviselők pedig nem egy esetben nem kö­szöntek. Pettykó rendszabályozta meg őket, 5 teremtett rendet, 8 rendelte el, hogy az alan­tasok, nemre való tekintettel köszönjenek a magasabb rangúaknak. Várady Irén neki se kö­szönt. Elmondotta, hogy Várady Irén őrmesteri hangon bánt nemcsak az altisztekkel, hanem az egyetemi hallgatókkal is. Pettykó többizben védelmére kelt Soókynak gyermekeire való tekintettel. A tanu eokszor volt együtt Pettykóval, de sohasem hallott Pettykótól semmiféle gyűlölködést Soóky ellen, sőt inkább Pettykó ellen jelentek meg gúnyos versek 06 cikkek- Pettykó részéről jóindulatot tapasztalt Soóky irányában. Pettykó nem di­rigált a lakásátalakitásmál, egyizben a fes­tésre vonatkozólag ezt a kijelentést tette: „ezt igy óhajtanám". Dr. Györffy István professzor vallomását érdeklődés előzte meg, ugyanis rektori tisztsé­get viselt a kritikus időkben. Emlékszik arra, hogy Pettykót a minisztérium hosszasan ka­pacitálta a gazdasági hivatal átvételére. Petty­kó a 300 pengős működési pótlékot szét akarta osztani a tisztviselők között, de éppen ő ja­vasolta, hogy ezt ne tegye, mert később meg­vesztegetéssel fogják gyanúsítani. Altalános szokás volt, hogy a diplomairással egyetemi tisztviselőt bíztak mes. A tanácsjegyző nagy hatalmat gyakorié tisztviselő az egyetemen, ő is csak azért fogadhat-ta el a diszes rektori tisztséget, mert ilyen képzett, jogilag kiművelt tanácsjegyző állott a rektori hivatal élén. A bíróság déli egy órakor félbesaakitotta a főtárgyaidat és délután 4 órakor folytatta dr. Györffy István kihallgatását. 'A volt rektor elmondotta, hogy Pettykó említet­te neki, hogy rendelet érkezett az egyetemhez és ebben kérték a szolgálati beosztás miatt aa egyetemi tisztviselők minősítésit. Pettykó el­mondotta ekkor, hogy 8 már valamennyi rek­tori hivatali és dékánátusi tisztviselőre vonat­kozólag elkészítette a minősítést. Várady Irénre vonatkozólag azonban arra kérte őt, hogy Váradyt 6 minősítse, mert neki Várady ellen panasza volt és el szeretné magától b*~t* tani a minősiitést. Pettykó nerasokkal előbb ugyanis tiszteletlen magatartása miatt panaszt tett. Várady Irén ellen ós akkor 8 rektori dor­gatóriumban részesítette Várady Irént. — Nem váltott eléggé az agyam — vallotta a professzor — és csak igy történhetett meg, hogy Várady Irént előzőleg nem hallgattam uog az ellene emelt panaszra vonatkozólag, be­látom, hogy hibáztam, mert meg kellett volna hallgatnom őt is. A minősítésre vonatkozólag az volt az álláspontom, hogy mivel rektori dorgálásban része­sült, nem kaphatja semmi körülmé­nyek között a legjobb osztályzatot magaviseletből. — Nem emlékszem azonban, hogy kettesben, vagy hármasban állapodtunk-« meg, de az bi< zonyos, hogy nem akartam magaviseletét kifo­gástalannak feltüntetni. Később jöttem rá, hogy a karoknak kellett volna minősíteni, de mivel az egyetemen azelőtt sohasem volt minősítés és semmiféle szabálya nincs a dolognak, nem gondoltam arra, hogy a miniszteri leiratot a karoknak kiadjam. Á minősítéseket én végez­tem, vállalom érte a felelősséget, hár elismerem, hogy hibáztam. Engem Pettykó nem téveextett meg, mert a minősítéseket velem megbeszélt« ós biztos vagyok benne, hogy a minősítéseket igy is ejtette meg. Várady ellen nemcsak a nem­köszönés miatt merült fel panasz, Kogutowita dékán is panaszt emelt ellene és akkor rektori figyelmeztetésben részesült, hogyha mógegyszer hasonló panasz merül fel ellene, akkor elbo­osájtják. Ezt a rendeletet is én boesájtoitam M és ón Í6 ir.tam alá. A professzor Soókyra vonatkozólag elmon­dotta, hogy Pettykónak módjában állott volna 8t az egyetemről elbocsájtania, de ebben as irányban nem tett lépéseket. A Soóky-ügyre vonatkozólag nem tud semmit, legalább is ar­ról, hogy Pettykó eltipprtía volna Soókyt. Pettykó egyizben elmondotta neki, hogy Soóky részegeskedik é6 hogy a tanárokkal váltót irai alá. — Ezeket a dolgokat annyira komolyaknak tartottam — folytatta vallomását a volt rek­tor —, -nert hiszen Soóky abban az időben milliókat kezelt, hogy lelkiismereti kötelességemnek tartottam a dolgot a Szegeden idSző Magyary Zoltánnak megemlíteni, aki arra kért, hogy ezeket az ér­tesüléseimet foglaljam írásba. Pettykót ekkor felszólítottam, hogy közölje velem írásban mindazt, amit Soókvra vonatkozóiig tudattak. Ez a jelentés elkészült ós ezt felküldöttem a minisztériumba. Soóky sokszor kért 06 kapott segélyt az egyetemtői, Pettvkó soha nem tett elutasító javaslatot, sőt a fedezet megjelölési' vei megkönnyítette a kiutalást. Psttykó a Soóky elleni fegyelmi eljárásba nem folyt bele. A professzor végül a lakásügyről vallott, lényegeset erről nem tudott mondani. A tárgyalást pénteken folytatják.

Next

/
Thumbnails
Contents