Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)
1936-04-03 / 86. szám
D£L MAGYARORSZÁG BZEOED. SzerketzIAtög: Somogyi ucca ZZ. I. em. Telelőm 23-33.- K ladóhlvalal, köIc»i)nk»nyvtAr «* Jegyiroda: Aradi ucca S. Teleion: 13-oe. - Nyomda: low Upól ucca 19. Teleion: 13-00. - Távirati e» levélclmi Dtlmagyarortzág, Szeged. Péntek, 1936 április 3. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 86. sz. ELÖEiZETtS: Havonta heiyben 3.20, vidéken ea Budapesten 3.®0, klllllildlSn « 4U pengő. — Egyes uám ara hétkdsnap 1«, vatAr- ét Ünnepnap tO Ilii. Hlrdeiések (elvétele tarlla szerint. Megje" 10 klvélelével nimnnta re»«rl, A válasz A válasz pontosan olyan lett, aminőnek várni lehetett. A német csapatok nem azért masíroztak be a rajnai kntonamentes övezetbe, hogy onnét megint kisétáljanak. Ennek a válaszba foglalt megállapításnak lehetnek szépítő mellékzöngéi, a német kormány tehet Ígéretet, hogy egyelőre a létszámot emelni nem fogja és egyelőre az erődítések építését nem kezdi meg, maga a tény tény marad. Németország egyoldalú elhatározással hatályon kivül helyezte a versaillesi diktátum gyűlöletes intézkedéseit és helyreállította a teljes katonai szuverenitást a saját területén. Ez már történelmi mult, amelyen változtatni semmiféle francia kormánynak nincs módjában. Egyedül Franciaország nem idézhet fel konfliktust, az angol közvéleményt pedig ezért nem lehet sorompóba állítani. Nincsen olyan angol, aki természetesnek ne találná, hogy Németország is ur akar lenni a saját házában. Franciaországon most kezdi megbosszulni magát a kérlelhetetlenségnek az a politikája, amely legelsősorban francia szempontból bizonyult károsnak. A francia kormányok Stresemann- idejében, mikor a német vezetőkörökben meglett volna a hajlandóság, hogy teljesítsék, ami teljesíthető, elmulasztották, hogy egy nagylelkű gesztussal fátyolt borítsanak a multakra. A lehetetlenhez való ra- j gaszkodással egyik oldalon, apró tüszurá- i sokkal, az egyenlőtlenség érzésének állandó | ébrentartásával a másik oldalon, legalább is ' annyit tettek a nemzeti szocializmus diadal- i ra jutása érdekében, mint Hitlerék agitációja. ! Viszont a nemzeti szocializmus hatalomra | jutása óta a francia politika egymás után veszi tudomásul a befejezett tényeket. Kemény volt ez a politika az engedékeny Németországgal és most kénytelen engedékeny lenni a kemény Németországgal szemben. Mert — ismételjük — lényegbe vágó változást várni a rajnai fronton nem lehet. Mit jelent azonban a rajnai front a többi Európa szempontjából? Mi elhisszük a hitleri Németországnak, hogy nyugat felé terjeszkedési igényeiről lemondott. A multak tapasztalatai alapján Németországnak nem lehet célja és érdeke, hogy olyan területekre tegye rá a kezét, amelyek állandó visszavonást jelentenek közte és szomszédai között. Németországnak a katonai felségjogok helyreállításával mások a céljai a rajnai övezetben. Biztonságot akar nyugati irányból, hogy szabad kezet kapjon a keleten. Amig a rajnai határ védtelen, a németség nem tud súlyának és erejének megfelelően fellépni a Duna völgyében. Ha kiépül a védelmi rendszer nyugaton, ha a német katonai vezetés biztos benne, hogy a megépítendő technikai berendezésekre támaszkodva viszonylag csekély katonai létszámmal tudja magát biztosítani Franciaország és Belgium felé, ismét megkezdődhetik az expanzió kelet felé. Ma az Ostraumpolitik fekszik a nagynémet álmok és törekvések irányvonalában. Franciaország addig érték keleti satelleseire nézve, amig elég hatalmas ahhoz, hogy teljesen lekösse Németországot nyugaton. Mihelyt megszűnik ez az állapot, a kisantant országai másként kénytelenek orientálódni. Elszigetelten Práera. amely vonaton nem is egy órányira fekszik a német nyelvterület határától, nem engedheti meg magának a birodalomellenes politika kockázatát. És Jugoszlávia, amely a mi fejünk felett egyik legjobb beszerzési forrása és egyben vásárlója Németországnak, világháborús emlékeket és szentimentális momentumokat félretéve, szintén kénytelen számolni a realitások politikájával. Egészen véletlennek még sem lehet tekinteni, ha nemcsak a német magánvállalatok fejtenek ki igen eredményes tevékenységet Jugoszláviában, hanem közszállitások révén ismét kezdi megvetni lábát a Krupp gyár, amely már a háború előtt is túlemelkedett a magánvállalkozások színvonalán. És mi? Tagadhatatlan, hogy mi is beleesünk a keletre és délkeletre irányuló német expanzió irányvonalába. Beleesünk gazdaságilag, kultuorailag és politikailag egyaránt. A magyarság jelszava csak az éber őrködés lehet. Amennyire meg tudjuk érteni és szimpátiával tudjuk kisérni, ha a német nép lerázza magáról Versailles bilincseit, annyira óvatosaknak kell lennünk a gazdasági és kulturális öncéluságunkat érintő törekvésekkel és olyan politikai eszmeáramlatok importálásával szemben, amelyek ezer éves alkotmány- és jogfejlődésünktől teljesen idegenek. A német válasznak ezek a távoli vonatkozásai. Óvatosaknak kell lennünk. Az uj német politika hullámverései már a budapesti magyar-német kamara üléstermében érezhetők. is A kisantant államok tiltakozásra készülnek az osztrák „szerződésszegé* ellen Az osztrák lépés visszhangja a nemzetközi politikában — Az angol és a kisanlantiapok szerint Magyarország rövidesen kSi vei! az osztrák példát Bécs, április 2. Csaknem pontosan ugyanabban az órában, amikor Ribbentrop nagykövet Londonban átnyújtotta a német válaszlegyzéket, egy másik, ugyancsak nagyjelentősegü középeurópai esemény történt és pedig az osztrák fovárosban. A szövetségi tanács ülésen Schuschnigg kancellár törvényjavaslatot ter jesztett be és indokolt meg az „általános szolgálati kötelezettségről". Az egyhangúan elfogadott törvényjavaslat első szakasza megállapítja, hogy testi és szellemi alkalmasságukhoz képest fegyveres, vagy fegyvertelen szolgálatra bevonható minden 18. és 42. életkor között levő osztrák férfi. Világszerte óriási feltűnést és meglepetést keltett az osztrák kormány és törvényhozás elhatározása, amely lényegében ujabb rést üt a páriskörnyéki békék omladozó falain. így értékeli az európai sajtó is, amely az uj törvényben Ausztria döntő lépését látja a fegyverkezési egyenjogúság és a teljes állami szuverenitás helyreállítása felé. Álig két héttel az osztrák szövetségi kancellár és a külügyminiszter római látogatása után történt meg az Ausztriában lobogódisszel megünnepelt esemény, amelynek jelentőségét meg fokozza az Ausztriához hasonló helyzetben levő államok várható magatartása. Európai vezető sajtóorgánumok már megállapítják, hogv a saint-germaini békeszerződésben megígért leszerelést az úgynevezett győző hatalmak nem hajtották végre, a leszerelési konferenciát bizonytalan időre elnapolták és ezért Ausztria most már kénytelen a felfegyverzett szomszédokkal szemben védelemről gondoskodni. Osztrák részről annál indokoltabb ez az eliárás. mert ezt az önvédelmet éppen azok a hatalmak teszik kötelességévé bármelv oldalról jövő veszedelemmel szemben, amelyek a békeszerződésben Ausztriát leszerelésre kötelezlek. Az osztrák kormány döntése bizonyos izgalmat keltett a francia fővárosban. A nagv lapoknak az a véleményük, hogy a kötelező katonai szolgálat visszaállilását a német veszély teljes mértékben indokolttá tette. Egyes lapok Bécs eljárásában a st germaini szerződés katonai záradékainak egvoldalu felbontását látják. Páris kíváncsian várja, hogy a kisantant milyen tiltakozó lépésre határozza el majd magát. Á kisantant Hatása alatt átló reráiédleue* sajtó siet megbélyegezni Ausztria „szerződésszegését". Általában számolnak azzal, hogy Ausztria példáját Magyarország, Bulgária és esetleg Törökország is rövidesen követi majd. A Matin szerint Ausztria elhatározása annak' a bizonytalanságnak tudható be, amely a hatalmak egy része között a diplomáciai tárgyalások kibontakozásával kapcsolatban uralkodik. Ausztria bevezette a kötelező katonai szolgálatot és lehet, hogy ezen az uton más felfegyverzett államok is követni fogják. Ezzel olyan helyzet jön majd létté, amellyel srámo1 kell vetni. London, Majdnem az összes angol lapok feltűnő egyhangúsággal állitják, hogy az osztrák védkötelezettség bevezetését a legutóbbi római háromhatalmi értekezlet határozta el, hogy Olaszország pártolja Ausztria és Magyarország felfegyverkezését és hogy Magyarország rövidesen követi az osztrák példát. A kisantant az osztrák eliárás ellen nem tiltakozik és egyelőre nyugodtabban fogja tűrni, sőt Csehszlovákia ugy véli, hogy az osztrák haderő erősítheti a német támadás elleni közös védelmet; ellenbe« i Magvarország felfegyverkezése ellen tiltakoznának. A Daily Herald szerint a kisantant a Népszövetség elé viheti az ügyet és diplomáciai uton is tiltakozhatik. Prága A Polidni Lisfi hangoztatja, hogv Csehország nem hunvhat szemet a békeszerződések ilyen megsértése felett. Ausztriát Magvarország fogja követni, mint a római jegyzőkönyv második rláiróia. A Cseszko Slovo szierint a figyelem most Magyarország felé irányul. A Lidnve Novini is annak a véleményének ad kifeiezést, hogv Ausztria lépése mosott nem fog elmaradni Magyarország sem. Eeltétlenül szükséges, hogv a kisantant mé« szorosabbra fűzze szövetségét esvmás közölt, valamint Franciaországgal és Szovjetoroszországgal. Rukarest A román lapok részletesen foglalkoznak az osztrák lénéssel. A Diminiata szerint Ausztriának ei a lépése brutálisan megsértette a béke-