Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-19 / 98. szám

f93B gprffl» T9. ÖECMAO?ARCI«3UO rr Régi hírneves békebeli cég HOLTZER S. és FIAI Tavaszi újdonságai meglepetések! ,T Kérjük áras RiralcaíainR megtekintéséi. MMMMMMMMMMMtlMMMMMHMIIMMMIItlIIMMMMMMMMMIIMMMIIII^^ A nélmaoygrorsssdg regénye MÁRIAPRÓFÉTA Irta Bcrcxell A. Károly 85 Mária sötétén csillógó szemei, melyele kiV'Acsian tapadtak rá s nemcsak felelétet, nanem hónapok gyötrő próblémáinák tisztázását várták tőle, ez egyszer, mintha olyan érzéseket váltottak volna kl belőle, melyeknek komoly élmény volt az alapja, „ — Tudja, Marika, nem tudok beletörődni abbé a szemérmetlenségbe. Naponta járok erre s ez a vak koldus a fekete pápaszemével v szinte üldöz. Szeretném felhívni rá ezeknek Í) betelt, elpuhult embereknek a figyelmét... Mert ez felháborító, kétségbeejtő... Nézze! — S újra a koldusra pillantott. — Valamit csinálni kellene, mert engem nemcsak írói becsvágy hajt, Marika... Sokkal több annál. ^ A leány megilletődötten nézett föl rá. — Micsoda? — kérdezte aztán s hevesen „vert a szive, hogy Iván azt mondja, amire ő ís gondolt... — Nem is tudom . . . Legszívesebben felráznám ezeket a szerencsétleneket... Eh! ~ S alig tudta legyűrni vad lázát, mely újr»i szertelen képzelgésekre tüzelte. — Majd meglátja .. * — S e percben már ét is cikkázott valami mentő ötlet az agyán. S a terv olyan kitűnőnek bizonyult, hogy többször is végiggondolta Hirtelen szórakozott lett s a vad iramban bontakozó villanás hatása alatt szinte ihletszerű révületbe esett. Csak néha lobbant "gy-egv sző ki belőle, türelmetlenül és elragadtatással hogy azért Máriát is értesítse Belső diadaláról. — Várjon csak ... Pokoli... Majd megmutatom én .;. Már tudom is ... S mikor visszafordulva újra elhaladtak a szoborrá kövesült világtalan rókkant élőtt, Iván egészen közel ment hozzá s míg néhárty fillért ejtett a sapkájába, alaposan szemügyre vette megnyúlt, drámai ábrázatát. , — Mind a két szemére vak .... Semmit :*em lát,.. — Mondta aztán elgondolkodva s önkénytelenül is meggyorsította lépteit. Nagy belső sietség hajtotta, legszívesebben •5'.ónnal elLúcsúioU volna Máiiálul. Ilyenkor l épteién volt tudomást venni a külvilágról. Jhllgatagön baktatott mellette s csak ideges Forgolódása árulta el, hogy egyre hevesebben tombol belső viharzása. — Ne haragudjon, de most jutott eszembe, hogv valamit még el kell intéznem ..: Valami fontosat... — Hadarta türelmetlenül s még nagyobbakat lépett. Mária bizalmatlanságnak vélte szótlanságát és a kapuban szemrehányóan fordult el tőle. V;,- Attól'fél talán, hogy elárulom..; — S maidnem elpityeredett. Iván, m»nt aki mar tudja, hogy mik kell tennie, újra fölényes volt s atyáskodóan nes etftt — Dehogv, kislány ,.. Hiszen még alig ismerem . .. Hanem várjon ... Holnap kike•eni magának azt a verset, aztán együtt átgyúrjuk. Jő? — Mikor? — kérdezte Mária valamivel en£ fflékenyebben. — Holnapután ünnep van". Esetleg úgy öt óra felé. Itt... Jó? Mária biccentett s különös, rossz érzéssel búcsúzott. A lépcsőn azonban már enyhült érthetetlen szorongása s míg fölfélé haladt, összecsókolta mind a két fiúcskát. Mert igen jól viselték magukat. 6. VAK VEZET V1LAGTALANT Ivánt kezdte egyre jobban érdekélni a leány, de most alig várta, hogy egyedül maradjon Annyira türelmetlen volt, hogy a szokásos fröccsöt is állva itta meg az egyik közeli kocsmában s már rohant is haza. Útközben még egy kis elemózsiát is vásárolt, mert a „terv" végrehajtásához idő kell s amig el nem készül mindennel, addig ki sem mozdul szobájából. S Ivánnak rnegvólt az a jó tulajdonsága, hogy csak abban bízott, amit azonnal meg léhetett valósítani, nem kétséges, hogy „regényei" is azért hevertek évek óta a fiókjában, mért azokat mégsem lehetett egy este nyélbeütni. De Iván kitűnően értett ahhoz is, hogy szinte az eksztázisig lovalja bele magát mindenbe, mert élénk fantáziával megáldva nem sok fáradságába került, hogy minden apró ötletét élete nagyjelentőségű eseményévé túlozza. Most hálát érzett Mária iránt is, mert ha nem találkozik vele, talán sohasem jut eszébe ez a pokoli gondolat, mely sikér esetén j felkavarhatja a Korona-uéca előkelő lakóit, ! sőt, ha meggondoljuk esetjeg az egész tár- j sadalmat is, S akkor a nagy felfordulásba ő j is méltó szerephez jut, mert szép a művészet |; s a tudomány sem mégvetendő dolog, de az ! ő helye mégis ott van valahol a társadalom j irányító szellemei között. Jelenlegi terve ugyan nem alkalmas egy ilyen gyökeres átalakító munkára, hiszen csak egy egyszerű kis jeladásról van szó, de ha történetesen semmi sem sikerülne belőle, ami alig valószínű, már maga a jeladás módja is komoly rémületet támaszthat. S végtére igazán nem árt ebben az alvadt világban egy kis pánik... Egy kis riadalom, egy kis botrány, mely titkos összeesküvőket, messziről nyúló fekete-kezeket sejttet. S a botrány lehetősége már jobban nyugtalanította, mint a társadalom gyökeres átalakulása ... Sőt, mint az ebből származó tömérdek előny... Azokat ki kell várni, talán még verekedni is kell értük... De a botrány az másl Különösen így a háttérből figyelve . .. Pokoli! Írógépe elé ült, ideges gondolatok tülekedtek a fejében. Végre a következőket kopogtatta ki: „Testvérek! Az idő elérkezett: Ne féljetei senkitől, mi mögöttetek állunk és várunk « nagy leszámolásra. Szegények vagytok, nincs veszteni valótok! Ütött az óra!" Folyékonyan, szinte megállás nélkül írta s mikor a végére ért, többször is átolvasta a veszedelmes szöveget. Jónak találta. A betűtipus sem lesz árulója, hiszen ezer és ezer ilyen gép van a fővárosban. Csak semmi gyávaság. Előkotorta egész papirkészletét, indigót rakott közéjük s megkezdte a komoly munkát. Egyszerre ötöt, hatot is gépelt, hogy hamarabb jusson a végére. Számítása szerint százötven röpcédula megfelel a célnak. A rémületnek, amin ő végtére is mulatni fog. De valahogyan neki is bosszút kell állnia, hogy éveken át kínlódott, nyomorgott, amíg végre eljutott az éhbéres boldog állapotába. Már szinte oda se nézett, ugv kopogott. A cédulák egyre szaporodtak az írógép mellett, olykor-olykor felemelte az egész csomót s megelégedetten méricskélte. Már ötvert hevert készen, aztán hatvan.. . Egész kőtegnyire dagadtak a cédulácskák. A betűk is jól fogtak, hibátlanul... Semmi bűnjel! Ez egyszer .holtpontra jut a rendőrség nyomozása. És arra gondolt hogyha egyszer nagy ember lesz, erről a csínyjéről önéletrajzában fóg beszámolni. Akkor már lehet. Az emberek bámulni fogják, hogy mekkora volt benne a rítérészség. Mert ő nem olyan megalkuvó és köpönyegforgató, mint Várady és társai. <5 tényleg fiatal, akinek van bátorsága hozzá, hogy szembehelyezkedjék a fennálló renddel. (Folyt, köv.) Divatot uivetefe, is,H „COVENTRY Modern szabás, elegáns Bifnyfltr, felöltök, raglíindV KPJ£R-ité9,~K*auzá! tér 5. mm kerékpárt vegyen, szabada mázott rugós villával DADD ARI mUíieréíMél, r H K K H \] I MikKáth Kilmtn-nco» 7. Gumik, nlKetréizek y A r 1 áron páratlan Heduezmény a Deimagyarorszao oluasűinaHi A főváros egyik elsőrangú családi szállodájává!, a csendes ¡ás központi fekvésű ISTVÁN KIRÁLY SZÁLLODA V lM PODMANICZKY UCCA 8. SZ. igazgatóságával sikerült olyan megállapodást kötnünk, hogy olvasóink 20 százalékos kedvezménnyel kaphatják a szálló minden modern komforttal (hideg-meleg folyóvíz, köz* ponti fűtés, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. — A százalékos ked-. vezmény igazolvány alapján vehető igénybe, melyet a Délmagyarország kiadóhivatala állit ki a jelentkező olvasók részére.