Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-18 / 97. szám

Tűzifát, — szenet, — kokszol zsákban csak plombálva vegyen át Nemzeti Hitelintézetnél, sulyszavalóssággal változatlan áron. Megismétlődd éles szóváltáson, heves viták e§ elnöki rendrentasitások a Pellykó-Lázár-per tárgyalásán 4 tanuk és a vádlott (A Délmagyarország munkatársától.) Pén­teken is tanuk kihallgatásával folytatódott a Peltykó—Lázár per főtárgyalása. A közönség ér­deklődése ismét fokozódott a tárgyalás iránt. Majd minden tanúkihallgatás jelent valami izgalmat. A vádlott rendkívül izgatott hangon kérdez, látszik, hogy néha nem tud uralkodni az idegein, különösen, amikor a tanuk nem tudnak válaszolni kérdéseire. Pénteken elsőnek Sandberg Henrik or­vosi müszerkereskedőt hallgatták ki. Sand­berghez dr. Lázár fokozódó izgalommal tette fel a kérdéseket, ezekre azonban a tanú alig tudott érdemben válaszolni. A vádlott kérdé­seit sokszor alig lehetett megérteni, az elnök többizben közbeszólt, mire dr. Lázár semmi­ségi panaszt jelentett be azért, mert az elnök szerinte elvágja a tanú válaszát. — Felhívom a vádlottat, hogy vagy tegyen tiszta, érthető kérdéseket a tanúhoz, vagy pe­dig megvonom a szót, — válaszolta az elnök. Sandberg Henrikné kijelentette, hogy ő sem, akárcsak férje nem tud arról, hogy Petty­kó a Soóky állal náiuk tett rendelést megsem­misítette, csak azért, hogy ezzel Soóky ellen fegyvert kovácsoljon. A vádlott és a tanú között szó­váltás keletkezett. Amikor a tanú kijelentette, hogy nem tud a szállításokról. Lázár erre hangosabban kér­dezett, mire Sandbergné rászólt: — Velem ne kiabáljon! Sávav József auesturai ellenőr sem tudóit semmi érdemlegeset a szállításokról. Elmon­dotta, hogy a szóbanforgó dolgokról csak hal­lott, de pozitívumot semmit sem tud. A Soóky­féle eltiprással kapcsolatban előadta, hogy Holló Domonkos gyűjtött Soóky privát éle­lére vonatkozó adatokat, de hogy' ebben Petty • kónak volt-e valami része, azt nem tudja. Dr. Lázár emlékeztette a tanút arra, hogy ők ketten gyerekkori jóbarátok, tiz év óta es­téről-estére együtt ülnek és a tanú minden este elmondotta neki, hogy aznap mi történt a gazdasági hiva­talban. A tanú mesélte el ilyen alkalmakkor, bogv Holló gyűjti Soóky ellen az adatokat és viszi Pettykóhoz. — Nem, ez nem felel meg a valóságnak —•, Felelte a tanú —, mert ezekről a dolgokról ne­kem nem is lehetett tudomásom. — A vádlott mikor beszélt önnel utoljára a trágvalást megelőzőleg? Beszélt-e önnel ak­kor a tárgyalásról? — kérdezte az ügyész a tanútól. — Nem, nem beszéltem vele a tárgyalásról, — felelte a tanu. Lázár felugrott. — Ezután is fel fosom keresni, a tanukat és megkérdezem őket, hogy mit tudnak, mert eh­hez jogom van. — Hát csak csinálja, — jegyezte meg az Ügyész. — Csinálhatná, ha rendörspicii volna és nem biró... — mondotta dr. Dettre János. : A tanu kijelentette, hogy nem tud arról, hogy Soókvt Pettykó üldözte és tiporta el. Nagy érdeklődés előzte meg Dr. Soóky Istvánné kihallgatását. Lázár széket kért a tanu számára, hogy imigodtan tudion vallani. — Tessék ránkbizni! Mi n«m kínozunk sen­kit. A tanu első mondatai után Lázár semmisé­gi panaszt jeléntett be az elnök kérdései el­len, azután vitába szállott az elnökkel, aki háromszor egymásután rendreuta­sította a vádlottat és figyelmeztette, hogyha továbbra is így vi­selkedik, erősebb rendszabályokat fog alkal­! mázni vele szemben. Soókyné azt vallotta., hogy Pettykó költö­1 zött be az ő lakásukba és azt előzőleg átala­! kittatta. Kijelentette azonban, hogy az át­alakításról csak hallomásból tud, a hivatalos dolgokról nincs tudomása. A tanu elmondot­ta, hogy férje többizben panaszkodott előtte Pettvkóra, aki meg is fenyegette öt. A tanu a szüntelen hozzáintézett kérdésre azzal a meg­jegyzéssel tett vallomást, hogy mindenről férje utján szerzett értesülést. Stampay János mérnök a Leszámoló-palota átalakításánál fíerrich Béla művezetője volt. Kijelentette, hogy nem Pettykó intézkedett az átalakításnál, ami történt a lakással kap­csolatban, az mind szükségszerű követelmény volt. A lakás az átalakítással inkább vesz­tett. értékéből, mint nyert. Simándi Irén egyetemi dijnok kijelentette, tud arról, hogy Pettykó Várady Irént leminősí­tene. — Honnan tudja ezt ilyen biztosan? — kérdezte az elnök. — Hallottam — felelte a tanu. Huszty pro­fesszor és Imre professzor mondotta nekem, én magam nem tapasztaltam. A kérdésekre elismerte, hogy az egyetemen nincs olyan rendelkezés, amely megszabná, hogy kinek hatáskörébe tartozik a minősítés. A tanu elmondotta, hogy egvizben Várady Irénnel kapcsolatban őt is megdorgálták a nemköszönés miatt. Kogutowitz professzor olvasta fel az erre szó­ló rektori átiratot, de előzőleg kiüzent nekik, hogyha majd felolvassa előttük a rektor ren­delkezését, őrizzék meg komolyságukat és ne nevessék el magukat. Elmondotta ezután a tanu, hogy egvizben Várady Irént azért Í6 megdorgálták, mert az indexekbe a helytelenül irott neveket utasí­tásra kijavította. Amikor a dorgálás megtör­tént, a rektor megtudta, hogy Várady Irén utasításra, cselekedett. Ekkor tett olyasféle kijelentést, hogy Pettykó beugratta őt ebbe a dorgálásba. Erre vonatkozólag Pettykó elmondotta, hogy a rektort később felvilágosította, hogy tulajdonképen Várady Irénnnek, mint, eskiit nem. tett. napi díjasnál:, nem lett volna szabad az indexbe belejavítania, ez a jog egyedül a questurát illeti meg. Ezért kapott, helyesen, dorgálást. Taiszer János szobrász és városi napidíjas Soóky privát életére vonatkozólag tett vallo­mást. Kijelentette, hogy művészember és memóriája már rossz. Elmondotta, hogy egv­izben Soóky meghívta őt. egy kávéházba, a végén nem tudott fizetni és amikor a zsebében keresgélt pénz után. a pincér gúnyos és bántó megjegyzést tett. Megfogadta ekkor, hogy töb­bet nem megy el Soókyval. mert nagyon kelle­metlen volt az eeet. Éles összetűzés keletkezett ezután az elnök és a vádlott között. A vádlott azt kérdezte a tanutói, hogy ezt a» esetet mikor mondotta el Pettykónak, az el­nök azonban nem engedte meg erre a kérdésre a. feleletet. — Nem firtattuk azt sem, hogy a vádlott mindegyik tanúval keresett érintkezést, sőt ma. is kijelentette, hogy ezután is fel fogja keresni a. tanukat és velők beszélni fog, — mondotta az elnök. — Semmiségi panaszt jelentek be, — vála szólta Lázár a kérdés megtiltása miatt, d< azért, is, mert az elnök megsértett, amikor azt állította, hogy én a tanukkal érintkeztem — ön mondotta, nem én! — felelte az elnök — és figyelmeztetem, hogy máskép viselkedjer a bírósággal szemben! Lázár az elnöki figyelmeztetés és rendre utasítás ellen is semmiségi panaszt jelenteti be. Várnai Dezső nyomdaigazgató vallomása után a tárgyalás folvtatását délutánra halasz­tották. A délutáni tárgyaláson hallgatták ki Várady Irént, akinek neve gyak­ran szerepelt a per során. Részletes vallomást tett. Elmondotta, hogy ő volt megbízva a la­kások átalakitásának ellenőrzésével, amelyet egyébként a gazdasági hivatal műszaki osztá­lya, az államépitészeti hivatal és a kultu6zmi niszter kiküldöttjei is ellenőrzött. A lakásban ugyan nem járt, de kivülről látta, hogy Pettvké fürdőszobája mellé egy heverőt rendeztek be Azt is vallotta a tanu, hogy a függőfolyosó meghosszabbítása nélkül is lehettt volna Petty­kó lakásának bejáratot készíteni. Ekkor a tanu elé tárták három szakértő­elemmel rendelkező tanu vallomását, amely sze­rint a függőfolyosó meghosszabbítására szük­ség volt, a tanu ennek ellenére fenntartotta vé­leményét. A minősítésre vonatkozó dolgoknál elmondotta, hogy mik voltak azok az ügyek, amelyek miatt Pettykó neheztelhet reá. Kije­lentette hogy ennek tulajdonítja azt, hogy a rektor által aláirt minősítése nem volt ked­vező. Pettykó János elébetárta a szolgálati sza­bályzatot-, amelyből kitűnt, hogy napidijast nem szoktak minősíteni, ós hogy ez a táblázat nem Í6 a személyi osztályhoz, hanem a számve­vőséghez ment fel. A tanu elismerte, hogy ei a táblázat rangsor megállapítás lehetett é6 nem minősítés. Elmondotta, hogy nem köszöni Pettykónak, de a guestomak sem köszönt, mert az is megsértette őt. A rektor ebben a? ügyben átírt a. karhoz azzal, hogy figyelmez­tessék a. tisztviselőket a magasabb tisatviser lökkel szemben az udvariassági szabályok betar­tására. Kogutowitz dékán ezt a rektori intel­met. azzal i lvasta fel előtte, hogy ne mosolyog' jon rajta. Vallomása, végén elébe tárták, hogy a rek­toj: hivatal alkalmazottainak esküvel megerő­sített vallomása szemben áll, az ő vallomásával. mire a tanu kijelentette, hogy ennek ellenérí fenntartja vallomását. Szombato" rngel folytatják a tanuk kihall­ja tását. özv. Imri Fercncnc a maga- és családja 4 nevében fájdalomtól mélyen lesújtva je- H lenti, hogy szerencsétlenül járt férje IMRI FERENC 15 éves korában rövid szenvedés után I csütörtökön reggel elhunyt. Drága ha- H lőttünk holttetemét folyó hó 18-án, szom- I haton délután fél 4-kor kisérjük utolsó H útjára a közkórház halottas házából Áldás és héke hamvaira! I

Next

/
Thumbnails
Contents