Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-12 / 93. szám

14 0 C I MAGYARORSZÁG 1936 április 12. Takarékos hölgy KARINA harisnyát Nem fut le a szem hord. a harisnyatarlónál. Kapható eenagvobb vá asztékban fehér cégtálás Borosnál vers, a művészet, a szépség... ? Hát ezért vagyok beteg. Menekülés az én betegségem ebből a mai világból- Nekem nincs semmi keresnivalóm benne, idegenné váltam a számára és ez a világ is idegen az én számomra. Amikor fiatal voltam, tele volt napfénynyel, derűvel a szivem. Még ott, a szigeti, a szakolcai végeken is. Mert akkor szép volt az élet. Széppé tette a művészet, a betű. De ma, ebl>en az elidegenedett világban kipusztul belőlem minden napfény, minden derű ... Hidd el, nagyon komolyan beszélek. Ezt az érzésemet még soha, senkinek sem vallottam meg. Most mondtam ki először ... Elhallgatott és égő szemmel nézett föl a frissen meszelt, fehér mennyezetre. Mintha megnedvesedett volna vele. Mintha Sziget, Szakolca, Várad elsülyedt világát siratta volna. Vigasztalni akartam. Bizonyítani, hogy nincs egészen így, hogy ma is vannak, élnek és harcolnak még emberek, ha katakomhákbaszoritottan is, a Szépért, hogy akadnak még mindig, akik tapsolni mernek a művészetnek, akik át fogják menteni az elsikkadt abc-t egy szebb, igazabb korba. Hogy éppen ennek a maroknyi csapatnak lenne szüksége rá, Juhász Gyulára, a költőre és a verseire, az Írásaira. De közben bejött a szobáha az édesanyja és másra terelődött a beszélgetés. Juhász-néni vette át a szót. Elmondta, hogy nemrég levél érkezett egy debreceni tanártól, aki valami irást, adatot kért. A rákövetkező napokban aztán olvasták az újságok híradását, hogy a le•^liró tanár megbalt. A TORNATANÁR Juhász Gyula kissé türelmetlenül legyintett. Nem szerette azt az embert. — Sokkal jobhan meghatott B á r c z i Ede halálhíre — mondta —, csudálkoztam is, hogy csak néhány sorban irtatok meg. Pedig egészen rendkívüli ember volt. Babits Mihály irt róla valamelyik szép könyvében, Magántu dósok címen. A nevét természetesen nem irta meg, dc akik ismertük, tudtuk, hogy róla volt szó. Tornatanár volt a szegedi reáliskolában. Tornát tanitott, dc az érdeklődése a mathematika felé fordult. Teljesen belemerült ebbe a tudománvba. Azt h ¡szem, agglegény volt. Gvőnyörü szép emberpéldány. Magas, vállas, egészséges. Ott üldögélt a régi Európa-kávéháznak a Klauzál-térre néző asztala mellett. Most már ugv hetven éves lehetettJuhász-néni ismét kiment a szobából. A konyhában készült a vasárnapi ebéd és a hetvennégy esztendős nénike frissen forgolódott a tűzhely körül. A fia pedig ismét visszarévedezett a régi, váradi időkbe. A Ilolnaposok felé. Ady felé, Emőd Tamás, Dijtka Ákos és a fiatal Juhász Gyula felé. Aztán Széchenyi Istvánra terelődött a beszélgetés, még pedig Surányi Miklós Széchenyi -regénye alapján. A költő felháborodva kozva beszélt arról a politikai botrányról, amelyet Széchenyi az Aladár ismert felsőházi beszéde támasztott uj regény körül a közelmúlt napokban. — Föláll valaki a felsőházban — mondta —, hogy megbélyegezzen egy könyvet, de nem restelli 'bevallani, hogy magát a könyvet nem is olvasta, csak „értesült" annak tartalmáról. Ráadásul nem is volt igaza. Én olvastam Széchenyi naplótöredékeit, amely évtizedekkel ezelőtt jelent meg és amely csak nagyon megrostálva került a közönség elé. Nagyon jól emlékszem rá, hogy Széchenyi maga irt azokról a dolgokról, amelyeknek regénybefoglalása miatt most politikai botrányt akarnak egyesek rögtönözni. Én különben nem nagyon szeretem az ilyen regényes életrajzokat. Nem regények és nem életrajzok- A regényíró kénytelen költött adatokkal kiegészíteni a tényleges adatokat, amelyek rendszerint hézagosak, vagy pedig kénytelen megváltoztatni a tényeket, megmásítani az adatokat a regény kedvéért Ha ilyen regényes életrajz kerül a kezembe, mindig arra gondolok, hogy azzal a fáradsággal, ami a hozzávaló adatok összegyűjtéséhez kellett, tökéletes és teljes életrajzot is lehetett volna irni. Juhász Gyula egészen áttüzesedik, amint ezeket mondja. Minden szaván érzik az állásfoglalás lendülete és érzik az. hogy betegségének hét éve alatt talán egyetlen percre sem kapcsolódott ki az életből és a történések folyamatosságából. Tud mindent, értesült mindenről és kialakul a lelkében, a tudatában a maga véleménye is ezekről a dolgokról és történésekről. „MÁS A BETEGSÉGÜK..." Csak akkor hallgat el és hanyatlik vissza a párnájára, amikor ismét a szobába lép az édesanyja és leül az ágy mellé. Juhász néni „Gyuluska" makacs betegségéről beszél. — Nem akar bemenni a klinikára — mondja. — Minek menjek be? — halatszik a párnáról a költő panaszosra vált hangja —, annyiszor voltam már ott, annyit kísérleteztek velem minden eredmény nélkül, hogy nem lá* tom, nem láthatom semmi értelmét sem az uj kísérletezésnek. Nem megyek be, mert ott I ínég betegebb lennék. Azok között a betegek | között. Más a betegségük, mint az enyém. , Nincs, nem lehet semmiféle kapcsolatom velük. Igaz, ideghaza se jó, de azért még sem | olyan rossz, mint amilyen ott lenne, a klinikán. Megkérdezem, hogy jár-e ki, a levegőre? — Egy év óta nem mozdultam ki a szobából. Igen, tavaly februárban voltam kinn utoljára... Most aztán a betegségéről beszél. Nagyon megörültem .amikor kiderült, hogy a véleménye alaposan megváltozott róla. Most ezt mondja: — Nincs külön lélek és külön test. A kettőt ezer láthatatlan szál köti össze. Ha a test beteg, mint ahogyan az enyém az, beteg a lélek is és ha a lélek az, beteg a test is. Egészséges lélek csak egészséges testben lehel. Sokat gondolok mostanában P a p p Gáborra, aki a nagybányai festőiskola legtehetségesebb, legígéretesebb növendéke volt, akitől mesterei a legtöbbet várták. Az első képei igazolták is ezt a várakozást. Hatalmas művészet sugárzik ezekről a képekről. Dc aztán belopakodott a művész testébe a betegség, megmérgezte a testét. Végül megölte. Hál hová lett ebből a beteg testből az a lélek .amely megteremtette azokat az első, Ígéretes képeket? A testi betegség kórokozói fizikai lények, mikrobák, Papp Gábor testét pusztították el csak, de elpusztították a testtel együtt a lelket is. És a lélek pusztulása éppen olyan fokozatosan történt meg, mint a testé. Most aztán panaszkodott. Elpanaszolta testi fájdalmait, amelyek nem hagyják aludni, megmérgezik minden percét, felőrlik nyugalmát, elpusztítják az életkedvét. Elmondta, hogy nemrég Röntgen-vizsgálaton esett keresztül, de mint minden más vizsgálat, ez is negativ eredménnyel végződött. Nem sz*rvi elváltozás okozza a betegségét. Soha még nem éreztem hét év óta azt, ami meggyőződéssé ért bennem ezen a látogatáson. Juhász Gyula most már szeretne meggyógyulni és reménykedve várja azt az orvost, azt a belgyógyászt, aki meg tudná szabadítani testét a makacs betegségtől. Az ebéd közben elkészült, Juhász néni nem árulta ugyan el, de látszott rajta, amint leüH ismét az ágy mellé és ölberakta a kezét. Azok a háziasszonyok tudnak csak igy leülni, akik elkészültek legfőbb munkájukkal, az ünnepi ebéddel. Elbúcsúztam Juhász Gyulától és amint ballagtam le a lépcsőn, felém mzut-ikált az ódon ballada: A kocsma pállott, kék ködében Lócán iil Villon és dalol, Veszett láng villog a szemében S visszás hang kél a hur alól: „Mulandó minden e vidéken, Elrothad mind, ki »zép, ki jó..." De amikor az udvarra értem és megláttam a cseresznyevirágok szelid, Juhászgyulás rengetegét, Április költője muzsikálta a maga nótáját a szivembe: Mások világgá zengő zongoráját fin nem irigylem. A magad cigányát Lásd bennem, ó magyar, ki néked élek« Magyar László. löth HjlitoilMrgiiar Mars tér 13. Telefon 16-56. Telefon 16-56 Hz összes tipusu halott huM Készítse.