Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-01 / 53. szám

T03Ö március I. DÉLMAGYARORSZ AC9 Ingatlanforgalom Szeged területén február 22-től 29-ig a következő ingatlanok cseréltek gazdát: Vas Fetrencné eladta Ábrahám István és nejének a Kunhalom dűlőben lévő 929 négyszögöles szántóját K 4.06 kataszteri tiszta jövedelemmel 929 pengőért. Kiss Sándor eladta Kispál Ferencnek a Nagysziílér dűlőben lévő 161 négyszögöles szántóját K 2.38 kataszteri tiszta jövedelemmel 180 pengőért. Bénák István eladta Sári Bélának a Nyári dűlőben lévő 2 hold 248 négyszögöles földjét a rajta épült Feketeszél 85. sz. házra! együtt K 10.04 kataszteri tiszta jövedelemmel 3000 pengőért. Ábrahám Tandari Ignátz eladta Fodor Emil és nejének a Nagy Mátyás dűlőben lévő 1475 n%yszögöles szántóját K 4.24 kataszteri tiszta jövedelemmel 1475 pengőért. Sebők Ferenc eladta Ördögh Pálmának a Nagy Mátyás dűlőben lévő 1272 négyszögöles szántótóját K 8.35 kataszteri tiszta jövedelemmel 600 pengőért. Ozv. Lacher Józsefné eladta Pollák Gyula és nejének a Babér ucoa 3. sz. házát 200 négyszögöles leiekkel 13.000 pengőért. Veszelka József eíadta Veszelka Jánosnak a Balástya dűlőben lévő 450 négyszögöles szántóját K —.68 kataszteri tiszta jövedelemmel 108 pengőért. Bakos Pálné eladta Frank Ferencnek a Sárosn völgy dűlőben lévő 187 négyszögöles szántóját K 3.16 kataszteri tiszta jövedelemmel 187 penaőért. özv. Farkas Istvánné és társai eladták Cseh Károlynak a Szénáskert dűlőben lévő 1273 négyszögöles szántójukat K 16.71 kataszteri tiszta jövedelemmel 1082.05 pengőért. özv. Budai Ferencné eladta Török Mihály és nejének a Munkácsi ucoa 1. és Sajka ucca 2. 3*. házát 176 négyszögöles telekkel 10.500 penaőért. Fekete Józsefné eladta özv. Eceedi Csapó Zollánnénak az Apáoa ucoa 11. sz. háaát 334 négyszögöles telekkel K 4.30 kataszteri tiszta jövedelemmel 7500 pengőért. Szél György eladta Szél Istvánnak a Gajfgonya dűlőben lévő 821 négyszögöles földingatlanát K 2.45 kataszteri tiszta jövedelemmel 300 pengőért. Hajdú Rozál eladta Schrott Ilonának a Ballagi dűlőben lévő 94 négyszögöles kertjék K —.70 kataszteri tiszta jövedelemmel 120 pengőért. Fodor Józset'né eladta Pticsár Gusztáv és neÍ

'ének a Sárosvölgy dűlőben lévő 1 hold szántóját í 27.— kataszteri tiszta jövedelemmel 1440 pengőért. Danner Mihály eladta Szegedi Iparosok Temetkezési Egyesületének a Horváth Mihály-ucoa (A Démagyarország munkatársitól.) Mint ismeretes, a mult év őszén a belügyminiszter rendeletet adott ki, amely a hátralékos OTI tartozások egyrészének elengedését tette lehetővé, amennyiben a tagok ilvirányü kérelmet nyújtottak be. A kérelmek benyújtásának határideje 1935 október 31-ike volt. Az ipartestületek központja és több OTI kerületi pénztár, köztük a 6zegedi pénztár választmánya ¡6, azt kérték, hogv a kérvények benyújtásának határidejét hosszabbítsa meg a belügyminiszter, mert aránylag kevesen kérték a munkaadók közül a hátralékuk elengedését. Az OTI központja a határidő meghosszabbítása kérdésében most döntött és ez a döntés elutasító 7. sz. alatti házát 408 négyszögöles telekkel 60 ezer pengőért. Erdélyi József és társai eladták Lovászi Jánosnénak a Béró dűlőben lévő 726 négyszögöles szőlőjüket K 10.20 kataszteri tiszta jövedelemmel 544.50 pengőért. Malatinszky Andrásné eladta Tóth Sándor és nejének az Árvíz-ucca 8. sz. házát 222 négyszögö'es telekkel 12.000 pengőért. Az igazgatóság ugyanis nem javasolja a benyújtási határidő meghosszabbítását és ilyenirányú kérelmet nem is terjeszt a belügyminiszter elé, mert azt a rendesen fizető OTItagokkal szemben méltánytalannak tartja. Az OTI központja szerint október 31-ig elegendő idő állt rendelkezésre az érdekelteknek, hogy a hátralékuk egyrészének elengedését kérelmezzék és igen sokan éltek is ezzel a joggal. Ha újból meghosszabbítanák a kérelmezések beadásának határidejét, az — az igazgatóság felfogása szerint — megrendítené a bizalmát azoknak, akik rendesen fizetik az OTI járulékukat és arra való számítással, hogy utóbb esetleg elengedik a hátralék egyrészét, számosan nem tennének eleget a fizetési kötelezettségüknek. Ilyen körülmények között nem lehet egyelőre arra számítani, hogy az ÓTI-tartosások részbeni Csillárt, rádiót HFYFfin Pcillórnvár saíá! szegedi üzletében fásá ;MlIlUH uSlHldiyydl rollon! Néhány tájékoztató ár 4 lángú modern ebédlőcsfllár P 17.— Állólámpa, modern 3.SO "1 METEOR villamossági és Csillár-Ggár R. T. Szegedi Üzlete : KARASZ UCCA 1«. TELEFON. 33-76. Jtedi>ex0 flxBiétJ Mltélelek. Unió hVnyvöcskéree QavI bíleí. Kérfuk 20 kirakatunk megtekintéséi Világmárkás ORION 2x1 rádió havi 8 pengős részletre kapholft. Díjtalan bemutalás. 500 szegedi munkaadó kérvényéből hatvanat ulasitott vissza az OK-bizottság Nem hosszabbitiák meg a kérvények beadásónak határide|ét Elkésett katonák Irta SOMLYÓ ZOLTÁN Este tiz 6ra lehetett, gyenge nesz hallatszott a cellák körül, a folyosón. A falba vágott kis kemencék már nem adtak semmi meleget, kívülről pedig be-besipolt a vasrostélyokon át la téli szél dühe. A nesz eleinte csak akkora volt, mint hogyha öt-hat tücsök összeveszett volna és pörlekedne. De aztán mind konokabb lett és féltizenegyig tartott. Akkor a száztizenegyes cellája megvilágosodott és a slarokban térdenállva, megjelent a százüzesnek sápadt, kopár, szigorú alakja. összenéztek. Összerázkódtak és az első pillanat után, mintha szégyenkeznének egymás előtt a veszélyes vállalat miatt, mindketten megdörzsölték a szemüket és aztán szétnéztek a cella padlóján. A téli hideg összeölelkezett rossz csontjaikban a különös és fanyar lázzal, a szökés alantas lázával, amely éveken át megkövesedett, egy mozdulatra merevített karjukat kiforgatta és a töblöcből súlyos lábaikat mértföldes csizmákba bujtatta. A börtön északi részén voltak, az országút határán, amelynek közelségére építették egész szökési tervük sikerét. A szürke darócot nézték magukon. a szőrös korniszruhát, amelyben meg kellett mnradniok, mert nem tudtok mást szerezni. A száztizenegyes tüdőbajos volt és folyton köhécselnie kellett, de nem mert. Amikor egy-egy rohama elfogta, a másik vérbeborult ábrázattal, dühösen nézett rá s már majd hogy laz öklével nem vert bel« szőrös elgémberedett ábrázatáiba, amikor az kínjaiban halkan megreszelte torkán a köhögés csiklandós fürészét. így telt el nehánv perc é* a köhögős ezt mondta; — Nem fog sikerülni. Manadjunk inkább! Vagy — te menekülj, én maradok... — Gazember — sziszegte a másik —, áru-óm akarsz lenni. Itt haisitlak széjjel, ha most cserbenhagysz. De ugy-e, te komisz, éjszakákon át sírtál nekem a falon keresztül ia feleségedről, a nyakáról, meg a hajáról, meg a melegéről... Gyáva kutya, attól félsz, hogy lelőnek, de attól nem félsz, hogy itt menten leszúrlak? — És a dereka mögül kirántott egy hosszú, kemény kést. — A konyhában loptiam tegnap; számítottam rá, hogy gyáva leszel, hogy áruló vagy. Egy-kettő! Nekem ne remegj, három emeletet kell mászni a bádogcsatornán. Ha a csatorna szétszakad alattunk, egv mukkot ne merj szólni vagy kiáltani. Ugorj le. vagy dögölj meg. de én nem akarok miattad hajba kerülni. Egész éjjel holtrafárasztottam magamat, hogy laz ablakomat kidöntsem. Most szabad az ut. Rongy ember, aki gondolkodik. Ne felejtsd el, hogy a csatorna balra van Az éjszak(a elég sötét; ha lejutunk, jobbra kell iramodni, de nem futni, osak gvorsan menni. A többit bizd rám ... Az őrházig könnyen eljutottak. A rsatorna megmegnveikkent alattuk, de a kőbe ágyazott vaskapcsok Iszonyú erővel tartották. A két rab egészen egymás lalá került, az egvik úgyszólván tólfa maga alatt a másikat. Álmélkodva nézték életveszélyes munkájukat, hogy ily gyermeki könnyedséggel megy minden, i Az őrháznál két csendőr várt. feltűzött szuroj nyokkal. Valami katonaszökevényt szállítottak I be ezredéhez. A katonaszökevény nriféle volt. fej jén a kalap félrecsúszva, az egyik keze a csendőr ; vállán. Adomákat meséltek egymásnla*. a cs-md' őrök kaikastollai vígan lengtek a sötét szellőben. | Ezel; hárman már jól összebarátkoztak. A két , i rab fájdalmasan görnyedt össze, lábaikon meg- i rándultjak az izmok, a nyárfasorban összeverődött a foguk a vak hidegben. Egyszerre csak messziről felpiroslott a közeledő vonat két lámpaszeme. Már a sipolás is hallatszott. Rekedten sípolt a kődben és a százitizenegyes boldog szabadsággal engedte ki a torkán a köhögést. A hangja fölrepült a nyárfák galyai közé s ott elveszett a téli világiban. Most a fasor mélyéből két futó ember sötét árnyéka jött feléjük. Két katona szaliadt, szabadságról jöttek a közieli faluról, hogy a vonattal visszarukkoljanak. A két rab két átellenes fa mögé bujt. Nem beszéltek össze. Még a szemüket se sütötték össze. Lélegzet tel énül álltak ott és vártak. Két másodperc múlva a két kiatona dobogva, lihegve ért eléjük. Kétfelül rájuk csaptak, a meglepett két katonát egy percnyi küzdelemmel megfojtották, aztán átöltözködtek. Az egyik káplár volt, a másik közkatona. A két halovány, sötét archoz jől illett a színes gallér. ruhájuk jól festett rajtuk és mind a kettő klntonaviselt ember volt. A kehesnek jutott a káplár ruhája, a sötétben nem értek rá, hogy válogassanak. A másik peckesen lépegetett és azt ajánlotta, hogy a fagyos szántóföldekem menjenek keresztül, irányt változtatva, igv már ugy sem kell tartamok attól, hogy gyanúsak lesznek, de jobb minél messzebb inmén. Megindultak a szántóföldek szük ösvényén és mire a hajnal derengett, már messzire voltak. Messziről tejszlnü párázat szállt fel az égnek, amelyben la hatalmas börtön falait látták kirajzolódni és ngv rémlett nekik, mintha a rengeteg épület közelebb szállna feléjük és rájuk nyitná borzasztó kapuit. Kissé megszomorított a őket a hajnali világsoság, IS sötétség reményekkel volt teli, de a napfény könyörtelen ébrenlétet parancsol a testre és a lélekre; csak mentek előre és nem tudták hova. mert hiszen azt se tudták, hogy hol járnak.