Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-08 / 59. szám

IO DÉLMACiyARORSZAG 193G március 8. részesül. Ha a bizalom az egyik részen hiányzik, avagy megszűnik, ugy további működésének biz­to» alapja elvész.'- Ezzel egyidejűleg megüzente a közgyűlés azt Is Nagy Mihálynak, hogy irányában teljes mértékben bizalmatlan, vele együtt működ­ni nem kiván. FEGYELMI ELI ÁRAS Óriási felháborodással értesült a közgyűlés ar­ról, hogy a város két főtisztviselője, dr. Tóth Pál főjegyző és Rainer József főkapitány Szil­veszter napján elutazott Kecskemétre és ott meg­látogatta Nagy Mihályt. A közgyűlés dr. Gerle Imre indítványára dr. Tóth Páj polgármesterhe­lyettes-ffijegyzőt állásától felfüggesztette, de Kó­S7,ó Istvánnak Rainer főkapitány fölfügfte&ztését kérő indítványa már nem kapta meg a többséget. Különben a mai napig sem tisztázódott a kérdés, hogy a két főtisztviselő a maga jószántából uta­zott-e Nagy Mihályhoz, vagy pedig a sjegedl párt­vezérek előzetes tudtával és hozzájárulásával. A fegyelmi eljárás mindkét tisztviselő elleti megin­dult, de az Ítéletig nem jutott el, mert Tóth Pál időközben nyugalombavonult, Rainer főkapitány pedig agyonlőtte magát, öngyilkosságának tulaj­donképpeni oka valószínűleg nem a politika volt, de kétségtelen hogy niagy mértékben siettette tra­giku elhatározásának végrehajtását az a rideg elzárkózás, amellyel a szerencsétlen kecskeméti ki­rándulás után lépten-nyomon találkoznia kellett Szegeden. Leghiveibb barátai elfordultak tőle, va­lósággal kiközösítették a város társadalmából. INSTALLÁCIÓ Nagy Mihály január 15-én érkezett meg Szeged­re és az egykori följegyzések szerint nem mert lakást venni a városban, de nem is kapott volna hajlékot, mert nem akiadt senki, aki házába fo­gadta volna. Kinn lakott a pályaudvaron, az ál­lomásfőnök lakásában és hosszú ideig nem is merte ehagvni a vasút területét, ahol állandóan katonaság és csendőrség vigyázott testi épségére. A beiktatás megérkezésének napján, január 15­én történt meg. A városban forradalmi hangulat uralkodott. Az uccáfcat katonaság és csendőrség szállta meg és a város egész lakossága a szé­gyenteljes bevonulás útvonali mentén tolongott. Nagy Mihály, a darabont-kormány főispánja, zárt hintóban száguldott be az állomásról a vá­rosháza elé. A hintót vágtató lovaskatonák és csendőrök fogták körül, de nem tudták megaka­dályozni. hogy a lakosság záptojás-záporral ne üdvözölje a főispánt. A városiházán üres közgyűlési terem fogadta. A törvényhatósági bizottság tagjai ellepték folyosó­kat, megtöltötték a hivatalokat, de a közgyűlési terembe nem ment senki. Nem csak a városi, de ai állami tisztviselők is távolmaradtak ettől az installáló közgyűléstől. Csak három bizottsági tag asszisztált a hivatalos aktusnál, dr. Tóth Pál polgármesterhelyettes-főjegyző, Rainer Jó­zsef főkapitány és Politzer Sándor ékszerész. Mivel a törvény értelmében a közgyűlés határo­zatképességéhez két bizottsági tag jelenléte volt szükséges, Nagy Mihály határozatképes közgyűlés előtt ismertette a kinevezéséről szóló rendeletet, majd letette a főispáni esküt. Az egész aktus csak néhány percig tartott, utána Nagy Mihály ismét a zárt batárba menekült és fegyveres kísérettel visszavágtatott a pályaudvarra. Onnan üzenge­tett azoknak a tisztviselőknek, akikkel tárgyalni kivánt, de a legtöbbször eredménytelenül. Nagyon kevesen jelentek meg nála, de azok is titokban. Akiről kiderült, hogy engedett a főispáni hivő szónak, társadalmi bojkott alá került. TÖRVÉNYTELEN... Nyolc nap múlva, január 23-án összeült a ren­des közgyűlés Lázár György polgármester el­nökletével Ez a közgyűlés újból törvénytelennek deklarálja a Fejérváry-kormányt, kimondja, hogy minden korábban hozott, de a belügyminiszter ál­tal táviratilag megsemmisített határozatát fenn­tartja. Az egyik bizottsági tag, Kiss Gyula meg­lnterpellálja a polgármestert, hogy kl rendelte ki a Nagy Mihály beiktatását dekoráló karhatalmat és ki viseli annak költségeit. A polgármester vá­laszában kijelentette, hogy a karhatalom kiren­deléséihez a város hatóságának semmi köze sem volt és így a költségeket a tanác« semmi esetre sem utalja ki. Dr. Kószó István indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy a behívott póttartalékosok csa­ládjáról gondoskodni fog, erre a oélra ötezer ko­ronát szavaz meg. Nagy derültséget keltett Bitó János Indítvá­nya Bitó egy ötezer főnyi polgárőrség megszer­vezését és fölfegyverzését indítványozta a város békéjének biztosítása és az esetleges kívülről Jö­vő erőszakoskodás megakadályozása céljából. In­Teljesen száraz éger, jávor, rfoevliéll hárs, nyár, tölgy, kőris UGDtlldn) továbbá kőris keréktalpak és küllők nagyon olcsó árban kaphatók, mig a készlet tart ditványozta azt is, hogy minden városrész szá­mára szerezzen be a város egy-egy Uoháriós ágyút megfelelő munícióval. A közgyűlés elismer­ve aa Indítvány jóhiszeműségét, azt nem tartotta tárgyalásra alkalmasnak. A KÖZGYŰLÉS ELLLENÁLLASA A botrány teljes hevességével a február utolsó napján tartott közgyűlésen lángolt fel. Ezen a közgyűlésen végre megjelent Nagy Mihály is, aki ismét erős fegyveres karhatalommal vonult föl a pályaudvari szállásáról. A zsúfolt közgyűlési te­rem pokoli zajjal fogadta és amikor a főispán el­foglalta az elnöki saéket, felzendült a Kossuth­nóta. Nagy MiháJy helyéről felállva együtt éne­kelt a városatyákkal. De azután, amiint egy szót szólt, ismét fölzengett a nóta és aiz abcugolás. Végre R ó s a Izsó szólalt fel és igy ke«dte: — Távol áll tőlem, hogy a főispánt melegen üd­vözöljem ... Aztán megállapította, hogy a főispán kinevezé­se törvénytelen volt, mivel azonban nincs eszköz aira, hogv működését magakadályozza az autonó­mia, meg van győződve róla, hogy senki nem fog az erőszak terére lépni, mert hiszen ezzel ürü­gyet szolgáltatnának a törvénytelen kormányzat­nak az autonómia felfüggeztésére. Polczner Jenő indítványában annak a ki­mondását kéri, hogy mindaz, amit Nagy Mihály „ur" a közgyűlés határozataként kihirdet vagy kimond, érvénytelen. Dr. Kószó István igy kezdi: — Mélyen tisztelt értekezlet Ezután megemlékezett Nagy Mihály bevonulá­sáról. Amikor meglátta a lovasőrség által körül­vett hintót, azt hitte, valami gonosztévőt kisérnek a városba. Nagy Mihály erre megvonta Kószótól a szót, mire óriási lárma keletkezett. Kószó végül indit­vánvozta, hogy a főispán bemutatkozását ne ve­gyék tudomásul, mert esküje ugy sem érvényes. Közben kialakult az obstruáló közgyűlés takti­mars-ifir 23 Teleion 26-18 kája. Mindent levesznek a napirendről, minden előterjesztést, minden indítványt, mindén korira, tot. A cél az, hogy a közgyűlés ne hozhasson ér­demleges határozatot. Leveszik igy a napirendről az egész napirendet. De közben szakadatlanul zeng a tüntetés, hallatszik a pfujolás, az abcu­golás. Másnap folytatódnak a dolgok. Nagy Mihály felé záporként hullanak a kellemetlen indítvá­nyok. Kormányos Benő például azt indítvá­nyozza, hogy a hírhedt Rigó-uccát nevezzék el Nagy MiháJy-uccának. Dr. Pap Róbert felszólalá­sálban elmondotta, hogy a törvényes főispánnak el nem ismert Nagy Mihály nevü egyénről külön­böző rágalmazó állitások forognak közszájon. Szükséges tehát ezeknek mielőbbi tisztázása. Ezért indítványozza: küldje ki a város Kecske­métre dr. Tóth Pál polgármesterhelyettest és Rai­ner József főkapitánvt Nagy Mihály előéletének földerítése céljából. Dr. Dobay Gyula annak a kimondását kéri, bogy a jövőben a főispán nem elnökölhet a tanácsülé­seken, ha pedig mégis megjelenne, a polgármester jelöljön kl számára a hallgatóság soraiban he­lyet. Dr. Gerle Imre elmondotta, hogy Nagy Mi­hály kormányügynök Szegedre jött lakni, a városházán és a városatyáknál állandóan vizl­telget és hangoztatja, hogy szeretne a város javá­ra dolgozni. Ezt megakadályozni nem lehet, mi­vel azonban Nagy Mihály Szegedet eddig csak a földrajzból ismerte, a köz.eyülés jelöljön ki szá­mára megfelelő működési területet. És lángolt a politikai ellenállás egészen az áp­rilis 14-rn összehívott rendkicüli közgyűlésig, amelyen bemutatták a király leiratát. Ez a 1»< irat arról értesítette a város közönségét, hogy május 19-re összehívta az országgyűlést. Ezzel véget ért a darabont-korszak és kezdődött a koa­líció korszaka. A darabont kormány tagjai és fó­i ispánjai pedig letűntek a közélet szinteréről, de ' viselniük kellett holtukig a szégyenbélyeget. Gvufcits és *?gyéb ióminfts^p f*rf! divat kalanok nagy választékban Pollák Tesívéreknél, Csekonics u. 86 Az elvált férj tartásdíjpere volt felesége ellen (A Délmagyarország múnkntársátói) Érrielu* per kerül a napokban tárgyalásra a szegedi bíró­ságokon. Egy fiatal férfi indított pert felesége ellen, akitől nemrégen választotta eJ a bíróság. A kei-esetben a következőképein adja elő a 32 esz­tendős volt férj válásánalk történetét: — Feleségem — írja — rabiálus természetű asszony volt, aki már az első napokban ütlegelt, Mézeshetemk veréssel telteik el. Feleségwm a leg­kisebb do'og miatt is az első kezébe eső tárgyat hozzámvágta, vagy pedig nekem esett és ott ütött, ahol ért... Eleinte nem értettem viselkedését, tiltakoztam, de soha vissza nem ütöttem. Olyan asszony voit, akit mindenre képesnek tartottam. Viselkedésének az oka az volt, hegy feleségem gazdag volt, mig én földhözragadt szegény és teljesen feleségem vagyonára voltam utalva. Ezt a helyzetet állandóan éreztette velem, fölényes volt és nem egyszer kijelentette, hogy cselédsor­ban ixilónal; tekint eng°m ... — Megalázó helyzetemen. nem tudtam seliogy­sem segíteni, gyenge voltam és főleg sajnáltam otthagyni azt a jóléte'. .1 melybe felesésem révén kerültem. De az idők folyamán el is vesztettem minden kapcsolatomat az emberefckel, kizárólag feleségem gazdaságának éltem és azt kezeltem, gondoztam. Nem volt reményem sem arra, hogy sikerüljön láíflásba kerülni... — Végül is nem bírtam tovább ezt a helyze­tet. Feleségem egyik délben olyan súlyosan bán­talmazott, hogy napokon keresztül beteg voltam, súlyos sérüléseket szenvedtem a bántalmazás kö­vetkeztében. A bíróság szét is választott minket, még pedig feleségem hibájából mondotta ki a válást, a bántalmazások miatt. — Most minden nélkül állok, zsebemben nincs egy fillér sem, állásom sincs és valósággal néU külözök ... Feleségemmel való együttélésem alatt nem volt gondom semmire, mert abban a hi­szemben voltam, hogy nem is lesz szükségem arra, hogy állásba menjek, elhanyagoltam az ügyeimet. Ez az oka annak, hogy most nem tudok elhelyezkedni. Nem lehet vitás, hogy feleségem! miatt jutottam ebbe a kétségbeejtő helyzetbe ée igy méltányos és jogos az a kívánságom, hogy feleségem részemre tartásdíjat fizessen mindad­dig, amig megfelelő állási nem sikerül valahol kapnom. Arra kérem a bíróságot, hogy kötelezze feleségemet havi 110 pengő tartásdíj megfizeté­sére, ez az összeg arányban áll anyagi viszonyai-' val és részemre is megfelelő megélhetést biz­tosit. Az érdekes férjtartási per kimenetele elé nagy érdeklődéssel tekintenek. (EÜY epri ¡¡19, sai »Ka«» katonai tel- a ípí szerelésekben "•'•"J a Illóbba« adia H rier, KiauzáS «ér 5| RENÜISSANCF PENSíO Budapest szivében 34 8V. Irányi ucca 21. a legtökéletesebb konfortot, a legkitűnőbb konyhát, kívánatra diétás ellátást is nyújt mérsékelt árak mellett. A legideálisabb tartózkodás családoknak. Minden szobában hideg és meleg folyóvíz, lift éjjel-nappal. Autóbusz és villamosközlekedés minden irányban. — Telefon: 825 27.

Next

/
Thumbnails
Contents