Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-08 / 59. szám

DÍM MAGYARORSZÁG 1936 március 8. gyobbak-e az adók, mint nálunk, rövid né­hánynapos tapasztalat alapján természetesen nem tudom hitelesen megállapítani. Sok min­denféle emberrel beszéltem ellenben és egyet se találtam, aki kevcselte volna az adóját. Ebben az olasz adófizetők teljesen egy állás­ponton vannak a mieinkkel. Egyik kereskedő ellenben különlegesség gyanánt emlegette, hogy a pénzügyi hatóságok emberei időről­időre megjelennek az üzletekben és visszame­nőleg ellenőrzik, hogy a számlák helyesen vannak-e felülbélyegezve. Másik különleges­ség, hogy itt minden hirdetés adót fizet. Ha kiteszem az ablakba a cédulát ..Hónapos szo­ba kiadó", rajta kell lenni a 25 centisimi bé­lyegnek. Ha a mozi nem a nyilvános hirdető vállalat átalányozott oszlopain, vagy táb­láin helyezi el hirdetését, hanem valamely más üzletben, vagy kávéházban helyezi el, ez is bélyegkötele«. Ha valaki a saját kiraka­tában. közli, hogy üzletét, a következő hónap elsején máshova helyezi át és erre az értesí­tésre nem ragaszt bélyeget, megleletezik. Az adónak és illetéknek nálunk még ismeretlen formája. Ezt talán kár is volt megirni. * Az érem másik oldala az, hogy Fiumét, Abbáziát és környékét, amely elvesztette hin­terlandját és idegenforgalmának jelentős ré­szét, az olasz kormány vámmentes zónának nyilvánította. Ami árut ide a külföldről be­hoznak, nem fizet vámot. Ez most annyiban módosult, hogy a behozatal a szankciós orszá­gokból meg van nehezítve, egyébként azon­ban a vámmentesség fennáll. Mindazonáltal az árak — a kávét és teát leszámítva — át­számítva majdnem fillérnyi pontossággal a magyarországi áraknak felelnek meg. Még a narancs és njandarin is Fiúméban és Abbáziá­ban körülbelül annyiba kerül, mint Szege­den. Kávé kilója ellenben átszámítva a mi pénzünkre három pengőért kapható. A bé­lyeggel ellátott magyarországi tojás ugyan­annyiba kerül, mint minálunk. * Egy dolog, amely nagyon me;, nyerte a tetszésemet. A fiumei lapokban gyakran látok ilyen cimü hireket: ,,Dono all muzolo civico", „TVno alla biblioteca civica", — adomány a városi muzeumnak, adomány a városi könyvtárnak. Követésre méltó példa Szeged számára, ahol nagyon sokan szeretnek ötleteket hozni, hogy mit kellene tenni a kultúráért, ötletek be­lvett, különösen azok részéről, akik tehetik, többet érne néha-néha egy kis adomány. * Ha nem a betegség láncolna ide Abbáziá­hoz, ezt a cikkemet vagy csak később írtam volna meg, vagy egyáltalán nem irtam volna meg. A kicsi abbáziai kikötőben, ahol nya­ranta kiránduló gőzösök, motorcsónakok, uri vitorlások és idegeneket fuvarozó csónakok nyüzsögnek, tegnapelőtt kikötött egy chiog­"iai vitorlás bárka. Egészen közönséges kis bárka, a személyzete öt ember, a nagy vitorlá­ja barna és rajta a felkelő nap képe. Az ilyen primitív ábrázolások divatosak a Velence vi­déki vitorlásokon. Szóba elegyedtem a hajó tulajdonosával ós egyben kapitányával, aki hajlandó lett volna, hogy hihetetlenül potom pénzért elvigyen Velencébe. Igaz, menet­rendszerű megérkezést nem mert volna ga­rantálni. A kis hajó tegnap és ma délelőtt te­lerakta magát fával és délután három óra tájban lassan elhagyta a kikötőt. A molo mentén emberi erővel húzták végig, kint az alig észrevehető szellő tolta előre a gyengén fodrozódó viz felületén. Langyos, párázó eső fát.yolszerii szürkeségbe burkolta, a vegliai és chersoi hegyeket. A kis hajó távolodott, be­lemerült a ködfátyolba és egészen eltűnt a szemem elől. Sajnálom, hogy nem mehettem vele. Cikket valószínűleg még fogok irni, de ezt az utat, vitorlás bárkán, ebben az élet­ben aligha, fogom megtenni. »Jó egészség« Kenyér a boa»zn élet titka ! Kapható a készítőnél: ÓloU Kov&ct-tUlűdében. Oroizl&n ucoa 3. 57a ÉPULETFA ASZTALOS-ARII PADLÓ DESZKA KEMÉNYFA-DESZM és PflLLO ENYVEZETI LENEZ AKácosmip. i£c, Karo Szt István tér, Páris, krt 35. (V.Somló telep) UiJíeg-d. Bethlen u. 35. AZ AFRIKAI HABORU NYOMABAN Ki lehet jó törzsfőnök Abessziniában Nagy drágaság Keletafrikában Az európai ember legnagyobb és legérthetetle­nebb ellensége Afrikában a szinte helységenként változó hőmérséklet. Amig Massauaban a hőguta környékezini az embert és a nagy forróság miatt a nappali órák 50—60 fokos atmoszférájában képte­len kilépni a ventillátorokkal hűsített szobából, addig a tengerparttól alig 70 kilóméternyire fek­vő vidéken már jótékony szolgálatot tesz a felöl­tő. Az idegen az első településnél észlelt hősüly­lyedésnél gyorsan kiegészíti meleg ruhával gar­derobját, ellátja karavánját áilatbőrökből készült bundáikkal és csak ugy folytatja útját tovább Af rika ismeretlen belseje felé. Az óvatos európai ugyanis ugy véli, hogy a tengerparttól távolodva a hősüllyedés tovább fokozódik. Mily nagy az­után a meglepetése a jóhiszemű külföldinek, ami­kor párnapos ut után a hőmérő higanya ismét váratlainui felszökik és újból 40— 50 fok körül jel­zi a meleget. A trópusi vihar Az Afrikában harangoló idegen, aki éppen ta­lán egy tipikus afrikai jóidőben lépett a titokza­tos .világrész földjére, mindenre el van készülve, csak arra nem, hogy a hőmérséklet szeszélyes változásain kívül, az Időjárás még más meglepe­tést is tartogat számára. Afrikai tartózkodásom hetedik napján, Asmarában kaptam váratlanul az első esőt. Egyetlen szemernyi felhő sem volt lát­ható a tikkadt kék égen, senki sem mert volna ar ra gondolni, hogy pár pillanat múlva irtózatos mennydörgés és villámlás közepette olyan zápor­eső zudul az olasz Erilrea fővárosára, mintha el j akarná sodorni a föld színéről a misztikus és örökké rejtelmes Afrikának ez» a jámoor telepü­lését. A trópusi vihar legtöbbször 2—3 óra hosz­szat szokott tartani és érzékeny károkat okoz a karavánok á'latállományaiban, mnlbáiban, sőt sok esetben még az emberekben is. Két órás, 3 fogásos ebéd: — 12 pengő. Európai embernek lehetetlen megszokni az it­teni ételeket. Amig az elinduláskor beszerzett csokoládé és kétsze.rsült-készlet tart, addig ró­zsás élete van az idegennek Afrikában Banán, ananászeper és kávé van bőven, ez pompásan ki­egészití az ember ebéd- és vaosoramenüjét. Mele­gebb helyeken a tamarindalé és ar, afrikai méh­sör (tecs) a hálás üdítő-itala az európainak, aki a nagy hőség miatt legtöbbször elfelejti még azt is, hogy aznap talán egy falat sem volt a szájá­ban. Amikor az ember szeme már kopog, az éh­ségtől és a gyomor kiszáradt gépezete követeli a zsirozást, akkor az ember nagy lelkitusa után végre rászánja magát, hogy betér egy vendéglőbe és alaposan megebédezik. A vendéglős a belépés pillanatában meglátja az emberen, hogy idegen és jó abesszin szokások szerint igyekszik minden igényét és kívánságát kielégíteni. A nagy ven­dégszeretetnek és igyehnességnek azután anyagi­lag nagyon érzékeny vége van. Három fogásos ! ebédet ettem ós a két óra hosszat tartó felszolgá­lással valamint a teriték és bélyegilletékekkel együtt a menüért harmincegy Urát fizettem ki, ami magyar pénzben megfelel 12 pengőnek. Ez az összeg példája az Afrikában uralkodó drágaság­nak. Miből áll a harmincegy lirás menü? Először is minesztrából, ami afrikai elképzelés szerint va­lami leves-féle akar lenni, de az európai ember képtelen lenyelni belőle még egy kanállal is. Sürö kifőtt tészta, kelkáposzta-levél és valami orrcsa­varó-szagot előidéző gyökér van felhígítva papri­kás vizzel. Ilyen összetételű „leves" után faszé­nen sült hust tálalnak fel, köret nélkül. Köretet és savanyut külön kell rendelni — és természetesen fizetni is. Az egész ebédből legtöbbet ér a har­madik fogás, a csodás-zamatu és felejthetetlen Il­latú feketekávé. Ezzel nem spórolnak Afrikában. Ebédhez féllitert adnak belőle. Érdekes, hogy nem I csészében, hanem mélytányérban tálalják fel a fe­ketét, éppen ugy, mint minálunk a levest. A terí­tékért az afrikai vendéglőkben fiz lírát, több, mint három pengőt kell fizetni, amihez még kü­<ftn bélyegilleték is jön. A törzsfőnök. Afrikában nagyon becsülik azokat a benszülöt­teket, akiknek testét nagy sebek és sebhelyek tar­kítják. Nem ritka látvány Afrikában, hogy a ben­szülött késsel cifra díszeket vagdal karjának, vagy a mellkasának húsába. Jellemző az ittlakók felfogására, hogy például a galla-törzs főnöké­nek a hátából, amikor népe megválasztja vezé­rül, egy husz centi hosszú és hét centiméter szé­les bőrsávot hasítanak ki és ha ezt barbár mü-1 tétet minden jajszó nélkül tudja kiállani, csak aki kor ismerik el törzsfőnöknek. Olyan emberre van ugyanis szükségük, aki bátorságát és testón#k szívósságát népének ilymódon már előzőleg be­bizonyította. i Az afrikai benszülfttt az idegennek ugy köszön, hogy leborul előtte, kezeivel átkarolja két lábát és°homlokával megérinti annak cipőjét. így üd-< vözli a benszülött azt is, akitől munkát kap és ilymódon fejezi kl tiszteletét az Abuuna (főpap) előtt, ha az átlépi hajlékának küszöbét. Abessziniában rengeteg ünnep van, amelyeket mindig párnapos szigorú bőj vezet be. Ezek köt­zül a legnagyobb a gasszika, (húsvét), melynek ünnepe előtt már hat héttel nem eszik mást a benszülött, mint csak kovásztalan kenyeret. A mászkál (keresztelés ünnepe) előtt két napig nem vesz magához táplálékot az ittlakó. Abessziniá­ban nincs egyetlen olyan ember sem, aki a val­lás által előirt szigorú böjtöket be ne tairtaná. Az asmarai olasz főhadiszállás egyik tisztje kiszámította, hogy a harcvonal légvonal 800 ki­lométer, de ha figyelembe vesszük a hegységeket és a magaslatokat, akkor a harcvonal hosszúsága már túlhaladja az ezer kilómétert is. Hcrmann József. nuiUBimi A világmárkás APENJA budai keserűvíz 2 literes befont plomoáit csaladi palackban Szegeden az a anti cégeknél kapha'ó: lSnn«>ua Szövetkezet üzletei Szegedi vendeaiftsöK Szállodások es Korcsmára sok SzikvizgudrszOvefkezete Köztisztviselők Szövetkezete üzleteiben, liere* ucca 13/b Az első 2 liter pa ackbetétiel együtt Pengő 2.30, minden további 2 liter Pengő 1.30 palackcsere ellenében. — Ivókurázóknak, kórházaknak, szanatóriumoknak, nevelőintézeteknek stb. óriási megtakarítás. M*

Next

/
Thumbnails
Contents