Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-08 / 59. szám

1936 március 3. DÉI MAGYARORSZÁG 3 patmozdulatok március 8-ig befejeződnek. A csapatok nagy részét a Rajna mentén, a Fekete-erdő és a Rajna között helyezik el. Achenbe Tierbe és Saarbrückenbe csak kisebb helyőrség érkezik. Két vadászrepü­lőgéposztag Kölnbe, Majna-Frankfurtba és Manneimbe megy. Két légelhárító ágyús osztag végleges állomáshelye Köln és Man­heim lesz. KOBLENZ Koblenz, március 7. Az első század katona­ság 18 óra tájban érkezett meg Koblenzbe. itt, valamint Trierben nagy lelkesedéssel fogadták a bevonuló katonaságot, akik végigvonultak a város mcáin. SAARBRÜCKEN Saarbrücken, március 7. Fél 5 óra tájban ér­kezett a birodalmi véderő osztag a pályaudvar­ra. A lakosság ünnepelte a katonaságot. Flandin tanácskozása a nagykövetekkel Páris, március 7. Flandin külügyminiszter és Sir John Clerk párisi angol követ megbe­szélése 16 óra 10 perckor kezdődött és 45 percig tartott. Flandin ezután mintegy 20 perces meg­beszélésre fogadta V e r u 11 i párisi olasz nagy­követet. aki után a szovjet nagykövetet fogad­ta. Később Flandin a cseh követet fogadta. Genf, március 7. H i 11 e r bezséde a locarnoi egyezményt aláiró államok diplomáciai képvi­selői körében nagy megütközést keltett és olyan lépésekről beszélnek, amelyeknek igen komoly következményei lehetnek. A francia haditanács állítólag három korosz­tály mozgósítását határozta el arra az esetre, ha a Rajnavidékre katonaság vonulna be. Franciaországban holnaptól kezdve biztonsági intézkedések lépnek életbe. Az erődítéseket és a közbeeső részeket ellátják katonasággal. Holnaptól kezdve beszüntetik a szabadságolásokat, i szabadságon levőket pe­dig visszahívják csapattesteikntx Belvárosi Mezi Vasárnap és héttön lem M'eh muzsihaszá Ml Móricz Zsiga színmüve filmen 3, 5, 7, 9 Széchényi Mozi Vasárnap és né főn Fekete rózsák Lillán Harvev és Wl'ly Frltsch 3, 5, 7, 9 ujabb nagy szállítmánya beérkezett. fi legkényesebb izlést is kielégítő remek modellek A. B. C. könyv érvéuyes „DIXI" és „RADIO" cipók egyedárusitása. HB-KO cipőáruház /zesed Kelemen ucca 12. 78 Franciaország válasza Fiandin külügyminiszter nyilatkozata Páris, március 7. A miniszterközi értekez- I let Flandin elnöklésével másfél óra hosz­szat tartott és este 7 órakor ért véget. Az érte­kezlet után Flandin külügyminiszter nyilatko­zatot tett. — Február 29-én — mondotta Flandin — utasítás ment Franciaország berlini nagykö­vetéhez, hogy kérjen kihallgatást Hitlernél és tájékozódjon arról, hogy milyen alapokon gondolja a német birodalom vezére a közeledést. — Hitler március 2-án Neurath báró kül­ügyminiszter jelenlétében fogadta a nagykö­vetet. A nagykövet határozottan tájékoztatást kért, mire azt a választ adták neki, hogy a né­met kormány később válaszol a kérdésekre, de egyelőre azt kéri, hogy átmenetileg — tartsák titokban a megbeszélést. Ennek a kérésnek ele­get is tettünk. — Szombaton délelőtt Franciaország nagy­követéhez eljuttatták a német emlékiratot, amely egyoldalúan megtagadja a locarnoi szerződést, holott ennek hatályosnak kell ma­radnia mindaddig, amig a Nemzetek Szövet­sége azzal ellenkező határozatot nem hozott. — A német kormánv a francia—szovjet egyezményt teljesen tévesen értelmezte, nem vette figyelembe a francia kormány magyará­zatát és a kezeskedő államok válaszait. A fran­cia nagykövet ma délelőtt megkérdezte, hogy vajion a neki átnyújtott okmány választ je­lent-e arra a kérdésre, amelyet a francia-né­met közeledésre nézve feltett, erre igennel vá­laszoltak. Ilyenformán a kibékülés alapjául egy megkö­tött szerződés egyoldalú megtaga­dása szolgálna, nemkülönben az a befejezett tény, amelyet német katonai osztagoknak a katonamen­tes övbe való belépés jelent. A francia kormány érintkezésbe lépett a többi állammal, hogy ezzel az egyoldalú szerződés­felbontással szemben közösen foglaljanak el el­lentétes álláspontot. A francia kormány egyéb­ként a Népszövetség Tanácsa elé terjeszti a* ügvet — fejezte be szavait a francia külügy­miniszter. Anglia London, március 7. Eden és Höss német nagykövet szombat délutáni tanácskozásán az angol miniszter nem mulasztott» el kifejezésre juttatni, hogy nem fogad el olyan eljárást, anielv abban nyilvánul meg. ho«v tárgvslásl ajánlunk, de az abból származó előnyöket — befejezett ténnyel előre biztosítjuk magunkat Belgium Brüsszel, március 7. Az ország keleti hely­őrségeiben a katonák szabadságolását meg­szüntették és katonai intézkedéseket is készül­nek foganatositani. Vasárnap a PRÚFEH-ETTEREMBEN reggel 4 óráig nyitva I 1flN*rULAT! «i ZEME! tűk a haldokló, viasz Miksa császárt Javában mulattunk, amikor a szomszéd huszár­laktanyában megszólalt a takarodó. Szálkái Fer­kó busáin szólt. — Haza kell menni. Hazafelé igyekeztünk. A Ferkó karja a leány dereka köré fonódott, aki egykedvűen simult a karjába. A kapunk előtt a legény kibontotta az ujságpapirosból a mézeskalácsszivet és odaadta Julinak, — Ezt szántam neked Juli, szép vásárfiának. — Köszönöm, Ferkó. Megcsókolták egymást, aztán bementünk. A ka­pu aljában a fiu földhöz csapta a sipkáját. — Hej, tekintetes úrfi, hogy szeretem én ezt a cudar, hányaveti fruskát! Másnap újra csak kimentünk a nagyvásárba. De már másnap hiába kerestük a barnaszoknyás hajadonok között Balog Julist Nem volt ott Vé­gigmentünk az egész soron, kétszer is. Sehol sem találtuk. Amikor a leányok csoportja mellett el­mentünk. az egyik leányzó csúfondárosan elkezd­te énekelni: Bort kíván a fonatos, A babám már kapatos. A Ferkó arca elsötétedett. Egy szót se szólt, osak vitt, ragadott magával a fonatos sátrak felé. Ezek a sátrak már a Nagy Hatvani-uccába tor­koltak ZMrpercegés, pompás, friss peesenyeszag csiklandozta az orromat. Puhafából kés/ült pado­kon, hevenyészett asztalok körül ültek a magva­rok és falatozták a finom lacinecsenvét. amit sze­mük láttára foreattnk a nyárson és hozták a napv tál fonatost, még pöfögött, ugrált, sercegett a forróságtól, amelyben megszületett. Az asszony­nép mazsolás, magyar bélest maiszolt és alacsony. négyszegletes öblű, hosszunyaku üvegekből it­I ták hozzá az érmelléki kocsisbort. Az egyik asz­tanlál felfedeztük Balog Julist. Nem volt egye­dül. Egy kis magyar ember volt vele. Kerekképü, kerekvállu kis ember A válla odaért a Juli vál­lához. A karjuk szorosan öszesimutl, akár egy fonatos. — A Pongor Pista, — hördült fel Szálkái Ferkó. Azzal leültünk a hosszú asztal túlsó végére. Nem sokat értettem a dologból, de azt kívántam, bár hagyná ott Juli a kerekfejüt és jönne át hoz­zánk. Éreztem, hogy ez a dolog rendje. Hanem a leány dacos-halaványan simult ahhoz a másikhoz és ugy tetszett, hogy ügyet se vet ránk. — Hé. anyó! Ezt Ferkó mondta. A vén szakácsnét hivta, aki a parázs körül settenkedett. — Bort ide. Szegénv huszárgyereknek valót. Akinek nincs egyebe, csak az a hűséges tiszta szive. Nagyon helyeseltem a Ferkó szavait. Atsandi­tottam a másik párra és lestem a hatást. -— Mer' azt a bort ipp' ugy megfizetem, mintha hatökrös gazda vóna az apám. A jó öreg asszonynak egy ezüstforintos hullott a markába. Ettől vigyorgóra vált az arca és pis­logva tekintgetett szét. Látszott, hogy megértette a helyzetet. — Mer" tudd meg anyó, ha engem ölelnek, maga­mir ölelnek. Ezir a tiszta szivemir'. A másik legény felelet helyett csöndesen pe­derhetni kezdte a bajuszát. Szép. selymes, dus lia­juszkáia volt. Nekem a Ferkó is makacs bafasz­pedrő-támoiralta, erőlködö-baiuszcsuesocskáiira vetödött a tekintetem, az volt az érzésem, hogy most alul maradtunk. Azok mentek. izgatottan mentünk utánuk. Ki­mentek a komédiásbódék elé és iegvet váltottak a panoptikumba, ahol tegnap még nekünk hal­doklott sárga arccal, zöld egyenruháján megal vadt vérrel, hörgő, ziháló mellkassal a vias» Miksa császár. Ferkó megszorította a kezemet. — A panoptikumba mentek. Lassan fájdalommal ismételte: — Vele is odament, oda. A panyótikumba. Valamit mondtam, magam se tudom, hogy mit — Haza talál a tekintetes úrfi? Menjen haza Azt mondtam, hogy jó volna, ha ö is haza jönne. — Menjen haza. Ezt már olyan hangon mondta, hogy elenged tem a kezét és szó nélkül hazamentem. De oda haza igen nyugtalanul vártam az én barátomat Magam se tudtam az okát adni, hogy miért, dt módfelett megörültem, amikor befordult a kapun — Hát megjöttél, Ferkó? — Igenis, úrfi, megjöttem. Szelid volt és nyugodt. Hátrament az istállóba, megitatta, etette a lovakat, amelyek nagy könv­pyes szemükkel vissza-visszanéztek rá. Azután felöltözött az ünneplő átillájába, hetyke kis hit­szársipkát ráncolt a fejebubjára, ragyogó csizma szárba meg igen vékony kis nádpálcát szart. Al'n hogy készen volt az öltözködéssel, nehéz léptcV döngtek a fedett kapualjban. Az őrjárat. Hat szu ronyos baka. — Szálkái Ferenc! — kiáltotta a tizedes. — Tgenils — felelte Ferkó elnyújtva, min» nhocrv a huszárkommandót kiáltják. A bakák közrefogták. Elvitték, fin sírva fakad­tam. Ferkó szelíden odaszólt hozzám: — Tsten megáldja minden jóval, tekintetes úrfi. Pongor Pistát ezalatt vérbe-fagyva. lepedőben vitték nz isnotálvba. a Naev Hatvani uccán végig.

Next

/
Thumbnails
Contents