Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-07 / 58. szám

HrmWOKST nri M A fi y A R M C S 7 s r 1936 március 7. c fejben és tagok* kan a kezdődő influenza jelei. Ilyenkor hívjon orvost és addig is vegyen be 1—2 ASPIRIN """Ny TABLETTÁT [BAlERl Minden tablettán IdlhohS u ,Joy«r" keretit. «Int • m*gbfzh«l4<6p lele. Ctyig/UMUraklMo Iwphali kaiban és aligha van Szegeden lapvállalat olyan tőkeerős, mint a Központi Tejcsarnok vagy a Belvárosi Mozi. 4. A rendezőbizottság a kor- • mánnyal szemben reverzális alapján vállalta a játékok ren­dezését. Ebben a reverzálisban benne van, hogy a kockázatot az állami, váro­si és társadalmi támogatás biztosítása melleit vállaljuk. A városi támogatást meg­kaptuk. Az 1935. augusztu­séra biztosított nyolc ezer pen­gős állami támogatás kiutajását mai napig — 1936 március 6-ig — sem sikerült kieszközölni. A társadalmi támogatásra befizet­tek eddig 4340 pengőt, vannak, akik megtagadják a fizetést, vannak, akik részletre akarnak fizetni, a többség március 1-től számított hat hónap alatt akar törleszteni. 5. A kisgyűlés megvette a lel­tárunkat. Hogy ennek a lel­tárnak milyen értékes darabjai vannak, arról már irtunk. A kis­gyűlés! határozat 1935 decem­ber 21-én kelt és ma se, tehát közel húrom hónap ulún — pol­gármester személyes sürgetés és drlngend távirat ellenére — sincs jóváhagyva, sőt állítólag még mindig a pénzügyminisz­tériumban van. 6. A szegedi katonazenekarnak kifizettünk az 1935-ös játékon 1500 pengőt. Kétszázhat­vannyolc pengővel — hatalmas kinnlevősé­geink mellett igazán érthető — adósok ma­radtunk és kértük, hogy várjon a zenekar erre az aránylag kis összegre, amig künlevő­ségeink befolynak. A katonazenekar nem vúrt. Bepörölt. Hétfőn délben tizenkét óra­kor nyilt meg számára a foglalás lehetősége, de már hétfőn repcéi foglalta­tott ; • Az a katonazenekar, amelynek a szabadtéri játékóknál érdekelt újságok nem 260, hanem 2860 pengő értékű ingven kommüni­két is közé tettek s amelytől a filhnrmonikua hnnrrversenvek reklamirozásáért az idén sem kaptak az újságok díjazást. Azon a cimen, hogy a filharmonikus zene­kar kulturmunkát végez. A szabadtéri játékok rendezősége nem kultur­munkát végzett? Legalább olyan érté­kű, olyan hatású s a városra nézve annyi előnyt biztosító kulturmunkát, mint aminőt Varga törzsőrmester végez a katonazene­karban, aki Tabódy Zsolt ügyvéddel — neki egy okirathamisitási ügyben tettünk néhány hét előtt szolgálatot — jogosulatla­nul foglaltatott. A rendezőbizottság felfolya­modással is élt az ellen a foglalás ellen. 7. Csütörtökön egy pesti ügyvéd közbe­jöttével, a Phönix biztosító foglaltatott a ren­dezőbizottság tagjainál. A Phönix három év alatt esőbiztositás cimén mintegy huszezor pengőt vitt el Szegedről és nagyon jól tudja, hogy kö­vetelésének a kielégítése most már igazán nem huzódhatik soká. Hatezer pengővel tartozunk neki. Pörölt ér­te. Azt, hogy nem fog foglaltatni, többeknek megígérte. Nem hisszük, hogy az, ami a tavalyi já­tékok körül még mindig történik, alkalmas légkört segit teremteni az idei játékok ré­szére. Azt mondják, hogy a régi rendezőbi­zottság bizonyára rendelkezésre fogja bo­csájtani értékes tapasztalatait az idei rende­zőségnek. Azt hiszik, hogy a bizottság tag­jainak ahhoz is lesz lelki erejük, hogy ok nélkül dobra került egzisztenciájuk romjain csinálják a színházat a — Phönixek, a Varga zenészek és a Tabódyk részére? Még mindig nem lát­ják hitelezők, tőlük telhetően segíteni akaró hatóságok és képviselők, hogy itt együttes hatalmas megmoz­dulásra van szükség, még mindig nem érzik át egyes ügyvédele, hogy itt a költségszaporitás, most fölösleges, akkor is bün, ha nem arra megy ki a játék? A város együttes ereje dacoljon, paran­csoljon és teremtsen. A máglyára együtt kell menni és nem azokat küldeni, akik idegösz­szeroppanásíg vállalták, végezték és világ­sikerre vitték a — szegedi alkotást. Olyan közszellem kell, amely nem hogy nem bántja, de nem is hagyja a közért dolgozókat s amely kitessékeli a szegedi pol­gári közösségből a Phönixeket. Mi becsülettel és — hivalkodás nélkül mondhatjuk — világraszóló eredménnyel vé­f eztük el azt a munkát, amelyre elhivattunk elkiinkben büszkeség és boldogság lobog, hogy szolgálhattuk hazánkat, városunkat és polgártársainkat. A megpróbáltatások útjait sokszor végigbotorkáltuk. A tévelygők ellen s a leggyorsabb eredményt ter­mő legerélyesebb cselekvés mellett való felsorakozásra most sem azért figyel­meztetünk elsősorban, hogy magunknak szerezzünk kíméletet, hanem azért, hogy az eszme, a kultura, a város és az ország presztízsének védelémben való tömörülés­re az utolsó pillanatokban szavunk minden nyomatékával kérjünk fel mindenkit. Dr. Balogh István, Pásztor József, Rácz Antal. Revolverlövések a skupsíinában A miniszterelnök beszéde közben lövöldözöl! egy részeg képvlselfi Belgrád, március 6. A belgrádi parlament pén­teken ismét botrány színhelye volt. Egy ellenzéki képviselő a miniszterelnök költségvetési beszéde alatt lövöldözni kezdett s még szerencse, hogy teljesen ittas volt, mert golyói legalább célt té­vesztettek. A kormánypárti képviselők majdnem meglincselték a lövöldöző képviselőt, akit több sebből vérezve vittek ki a teremből. A példátlanul álló botrányt végignézte a pápai nuncuissal az élén az egész diplomáciai testület, amely teljes számban felvonult Sztojadinovics miniszterelnök expozéjának meghallgatására. Arnautovics képviselő, aki szemmelláthatólag részeg volt, félretolta a karzat pereméről az új­ságírókat és közbeszólásokkal kezdte zavarni a minisztsrc'nijk expozéját. Szlojauiuovics ininiai­terelnők felszólt a karzatra, hogy ha a képviseíő­| nek valami mondanivalója van, akkor jöjjön le az ülésterembe. Arnautovics néhány pillanat mul* va tántorgó léptekkel bement az ülésterembe. El* kezdte rázni az öklét és a kormánypárti képviselők padsora felé rohant. Néhány képviselő elébe ug­rott, mire Arnautovics i Browning-pisztolyt rántott elő zsebéből s gyors egymásutánban három lövést adott le. Óriási zavar támadt, több képviselő Ijedtenl menekült a teremből, Sztojadinovics miniszter­elnök otthagyta a szónoki emelvényt és a kor« mány többi tagjával együtt eltávozott. A vissza-« maradt képviselők rávetették magukat Arnauto•> vicsra s minden bizonnyal meglincselték volnq ha a teremőrök nem lépnek közbe. ' Arnaiitovicsot erőszakkal kellett kiszabadítani a képviselők kezéből. A teremőrök vérző fejjel vW ziették ki az ülésteremből. A szerb miniszterelnök Ausztriáról és Magyarországról ,,4 restaurációra válaszul ez: nem és nem!" Az ülést félóráig tartó szünet után folytatták. Sztojadinovics miniszterelnök folytatta beszédét. Az egyes államokról szólva, kijelentette, hogy Jugoszlávia továbbra is keresi a nyugati és a középeurój>ai államokkal való lojális és bensősé­ges együttműködést. — Ami Olaszországgal való viszonyunkat il­leti — mondotta a miniszterelnök —, törekvé­sünk odairányul, hogy elsimítsuk a múlt. ellen­téteit és a közeljövőben minél jobb viszonyt te­remtsünk a két ország között. Igen jó a vistony Jugosz'ávia és Németország között — mondotta — és igen meleg hancon szólt a miniszterelnök a kisantantról. — A kisdntant a béke zdloda ®5 ezSrt továbbra is rajta kell lennünk, hogy Középeurópának e biz­tonsági szerve megerősödjék. — Ami Ausztriát illeti — mondotta —, nem tudjuk megérteni, sőt elitéljük az osztrák légi* timizmust, amely felborulással fenyegeti az euró* pai békét. A restaurációs kísérletekre csak azt mondhatjuk, mint már két vagy három izben is mondottam: Nem és nem. — A dunamedencei államokkal, Ausztriával és Magyarországgal kívánjuk a szoros együttműkö­dést elsősorban gazdasági alapon. Ami különösen Magyarországhoz való viszonyunkat illeti, kíván­ságunk és óhajunk az, hogy a jövőben megszüni jenek mindazok a félreértések és viták, amelyeik a múltban a két ország közötti viszonyt megza-> » Várták. - y -

Next

/
Thumbnails
Contents