Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-06 / 57. szám

Î936 március 6. Üti! MAGYARORSZÁG 3 LISZT FERENC MAGYARSAGA Csekey professzor előadása az egyetemen (Á Délmagyarország munkatársától.) Dr. Csekey István egyetemi tanár mint az Egyetem Barátai Egyesületének főtitkára, több, mint négy esztendeje rendezi a szabadegyetemi előadásokat, amelyek magas színvonalra fejlődtek. Kiváló belés külföldi, szegedi és budapesti előadók szerepelnek, megszólalnak a társegyetemek kiválóságai is. 'A szabadegyetemi előadásoknak nagy szerepük van Szeged kulturális életében. Állandó, nagy törzspublikumot vonzanak, valóságos összekötői lettek az egyetem és a város közönsége között. Tegnap Csekey professzor foglalta el az előadói széket, az ülést dr. E r e k y István egyetemi tanár, az Egyetem Barátai Egyesület« elnöke vezette. Megjelent az ülésen dr. vitéz Imecs György főispán is, aki ezúttal először vett részt nyilvános összejövetelen. „Liszt Ferenc származása az ujabb kutatások tükrében" cimen tartotta meg rendkívül érdekes előadását Csekey professzor. Búvárkodásainak eredményét tárta fel köninyed, népszerű formában. Liszt körül úgyszólván csak a származás kérdése volt mindmáig tisztázatlan. Híres embereknél a gloriíikálás szabad utat enged a képzelet csapongásának. így történt, hogy Liszt első komoly életrajzirója, Ramann Lina, családját a nemes, illetve báró, sőt gróf L i s z t h y-osaláddal hozta kapcsolatba, holott ez az erdélyi szász eredetű család fiágon a XVII. század végén teljesen kihalt Ennek ellenére még a Liszt-év magyar előadói is folytonosan erről beszélnek. Hivatkoznak a nagy történetíró, Takáts Sándor 1928-ban megjelent tanulmányára, amelyben azonban csak azt olvassuk, hogy a korabeli hírlapok megírták, hogy Liszt családja már Zsigmond királytól kapott nemességet s családját rokonság fűzi a Thurzókhoz. Ez azonban csak zsurnalisztikái beállítás volt. A rokonságot és a nemességet senkinek sem sikerült bebizonyítania. Azt is megírta Ramann, hogy Liszt dédatyja, Sebestyén, alacsonyabb rangú tiszt volt az I. császári huszárezredben. Ebből az életrajzírók daliás huszárfőhadnagyot csináltak. Holott most az anyakönyvi adatok feltárásakor kitűnt, hogy Liszt Sebestyén 1793-ban halt meg a mosonmegyei Rajkán mint „özvegy zsellér" 90 éves korában. így legfeljebb, ha a huszárkáplárságig vihette. — Liszt Ferenc atyjára és nagyatyjára vonatkozólag — folytatta —, igen érdekes adatok tömegét tartalmazza a herceg Esterházy-féle családi levéltár, amelynek idevonatkozó irományait Csekey professzor a herceg engedélyével először használta fel. Már nála, sőt atyjánál, a mester nagyatyjánál is jelentkezik a zenei képesség. Ez utóbbi az Esterházy-birtok több községében tanítóskodott. Aztán elbocsátották, sokat nélkülözött, majd munkás volt a herceg pottendorfi posztógyáréiban. Mint orgonista halt meg ugyanitt. Háromszor nősült és 26 gyermeke volt. Első feleségét Slezak Borbálának hivták. Ettől született Adám, a mester atyja. A Liszt-nagyapa a hercegi levéltár személyi indexei szerint nevét még L i s t-nek Irta és csak németül beszélt. Ferenc atyjának szintén német volt az anyanyelve, de keveset beszélt magyarul és latinul Is. ö már mindig magyarosan Irta a nevét. — Miután a List-család már a XVIII. században igen elterjedt volt azon a vidéken, sőt evangélikus ágai ma is élnek, nyilvánvaló, hogy a család eredetileg gntgesinnt nyugatmagvarnrszági deutsch -ungar volt. Ezekből az Ankerschmidtekből tömérdek jó magyar származott Ha Liszt itthon marad, ép ugv elmagyarosodik, mint számtalan nyugatmagyarországi német. A romantika korszakában ezek a németek már csak nvelvükhen voltak azok. de lelkükben magyarok voltak. Nincs rá tehát semmi szükség, hogv Liszt származását mondákkal vegyük körűi. Anyai ágon méginkihb német volt, mert hisz anyja. Láger Anna Mária Kremshen született, ennek anyja nedig. Sckuchmann Franciska Romána Ettingből. Bajorországból származott. — Annál nagyobb a magvar röf dicsősége — mondotta ezután a Professzor —, hnsv Liszt Ferencet magyarrá tette. Mert annak ellenére, hogy német szülőktől származott és nyelvűnket nem beszélte, ami különös életkörülményeinek volt ÍIZ eredménve, mégis magyar volt és marad is kizárólag azért, mert annak érezte és tartotta magát. Magyarnak vallotta magát ezerszer és ezerszer Írásban és szóban, nyilvánosan és maffónbrszélgetéíben, müveiben és leveleiben. Magyar volt szóval és tettel egyaránt Ma nem forog fenn már semmi kétség a tudományban afelől, hosv a nern• zetlségre egyedül a belső érzület a döntő. Gyönyörű önvallomásaiban mutatta be ezután Csekey professzor Liszt lángoló magyar hazafiságát. Nem kényszeritette senki rá, hogy magyarnak vallja magát, mégis mindig és mindenütt büszkén mondotta magát e nagy és nemes nemzet hü fiának. „Meg kell nekem engedni, írja báró Augusznak, hogy — eltekintve a magyar nyelvben való sajnálatos járatlanságomtól — születésemtől a si romig, szivemben és lelkemben magyar maradjak és esinek folytán a magyar zen« kultúráját komolyan ápolni kívánjam." Ugyanannak irja: „Valamennyi élő művész között én vagyok az egyetlen, aki büszke hazára mutathat... Szerencsecsillagom azt mutatja, hogy Magyarország egykor büszke lehet rám." — De semmije sem volt annyira magyar, mint a muzsikája. Liszt zenéje hangokba siiritett magyarság. Az ő magyar rapszódiái mutatták be a külföldnek a magyar lelkiséget. Csoda-e, ha mint nemzeti hős áll hazája előtt. „Bebizonyult és kétségtelen. hogy a nemzeti büszkeség alkotó eleme vagyok" — irja 1856-ban. Ez a nagy ember, akinek uralkodók állanak útjában sorfalat, akinek hercegnők omlanak a lába elé, akihez versek százait dalolják Furópasz-rts a l'öltők, korának ez a leghíresebb t iuueie — a mienk. Csoda-e, hogy honfitársai a nemzeti zene «éniuszának megtestesítőjét látják benne, akit immár elszakíthatatlan szálak fűznek nemzetéhez? — Példájából azt is láthatjuk, — fejezte be előadását a professzor —, hogy az általános emberi mellett mire képes a magyar szellem és milyen kincseket rejt magában a magyar földből kinőtt európai lélek." Juhász Gyulának, Szeged költőjének ódájából idézve zárta be előadását a következő versszakkal: Oh nagy világnak hírhedett zenésze, Kinek csodás és K»zdag húrokon A legnagyobb költő hódolt szerényen, Lélekben és zenében oly rokon; A késel kor bánatos miivésze, Hogy emlékezzék méltón vissza rád. Ki egykor lázban és gyönyörben égve, Világot járva hóditál hazát, 8 míg arany és taps váltakozva esengett. Magyarnak tudták ott künn Liszt Ferencet! A mindvégig érdekes és szelleme előadást a nagyszámú közönség lelkesen megtapsolta. Ai előadónak Ereky professzor elnök mondott köszönetet. Nem élhetek muzsikaszó nélkUI Móricz Zsigmond flitmje. Szombat BelvAroíl Lesz-e Külön polgârmesferhdQettest állás? Röv'desen jóváhagyok a státusz-szabályrendeletei (A Délmagyarország munkatársától.) Nemrégen az a hir érkezett Szegedre, hogy a belügyminiszter nem hagyja jóvá a városi státusz szabályozásáról szóló közgyűlési határozatnak a polgármesterhelyetlesi állásra vonatkozó részét, hanem elrendeli a közigazgatási törvény rendelkezéseinek megfelelően a külön polgármesterhelyettesi állás megszervezését és igy Szegeden is ki kell majd irni erre az állásra a pályázatot. Eddig, mint ismeretes, az volt a helyzet, hogy külön polgármesterhelyettesi állás nem volt a városnál, a polgármesterhelyettesi teendők ellátásával a közgyűlés a tanácsnokok és a főjegyző kqzül jelölt ki valakit és a polgármester helyettesítésével megbízott tanácstag nem kapott polgármesterhelyettesi fizetést, csak meghatározott működési pótlékot. A belügyminiszter annakidején fölhívta a várost a polgármesterhelyettesi állás megszervezésére, a közgyűlés azonban decemberben ugy határozott, hogy ezt fölöslegesnek tartja, mert a polgármesterhelyettesi teendőket elláthatja bármelyik ügyosztály vezetője és igy inkább a negyedik tanácsnoki állás visszaállítására van szükség. Dr. P á 1 f y József polgármester, aki az elmúlt napokat Budapesten töltötte, érdeklődött a belügyminisztériumban a kérdés iránt és azt az értesülést szerezte, hogy a belügyminiszter minden valószínűség szerint komolyabb változtatás nélkül, eredeti formájában és tartalmával jóváhagyja a közgyűlés státusz-határozatát, tehát nem ragaszkodik a külön polgármesterhelvettesi állás megszervezéséhez, ft belügyminiszter jóváhagyását tartalmazó leirat állítólag rövidesen megérkezik Szegedre és akkor — ha ehhez is hozzájárul a belügyminiszter — hamarosan ki fogják irni a pályázatot az újonnan szervezett és a megüresedett állásokra, kőztük a negyedik tanácsnoki állásra is, TISZTVÍSELOCSERE . TIZEMET VíDEKI VAROS KÖZÖTT (A Délmagyarország munkatársától.) Érdekes .mozgalom kezdődött a vidéki városok között. Azt a gondolatot akarják megvalósítani, hogy egy bizonyos időre egymás között kicserélik a tisztviselőkel. A tisztviselőknek ezzel a cseréjével lehetővé válnék, hogy a városi tisztviselők megismerjék más városok igazgatását, cserehelyükön pedig előadásokban ismertetnék a maguk városának adminisztrációját. Ezzel a városok közötti összeköttetés is megélénkülne. A terv kivitelébe egyelőre tizenkét várost vonnának be, ezek a városok a következők: Szeged, Sopron, Szombathely, . Pécs, Győr, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Debrecen, Miskolc, Kecskemét, Hódmezővásárhely és Szentes. A terv szerint bekapcsolódnék később a városközi tisztviselőcserébe Budapest is és szó lehet arról, hogy egy nagyobb külföldi városok között is megindulna a tisztviselő csereakció. Később kialakulhatna egy városközi kulturdiplomáciai szolgálat a tizenkét magyar város '>s a nagyobb külföldi városok között. A vidéki városok rövidesen kijelölik megbízottaikat és ezek valamelyik városban, valószínűleg Szegeden ülnek össze, hogy a tisztviselőcsere részleteit megbeszéljék és kidolgozzák azt a tervezetet, amelynek alapján az akció megindulhat. A nyers tervezet szerint gondoskodás történne arról is, hogy a cserébe adott tisztviselőket anyagi tekintetekben se érhesse hátrány. Mindegyik tisztviselő uj helyén a cserébe .eltávozott tisztviselő illetményeit kapná és igy az idegen tisztviselő semmiféle költségtöbbletet nem jelentene a városok számára. A esereviszony előkészületeit még ebben a hónapban megkezdik. A terv szerint egyszerre egy, esetleg két tisztviselőt küldenének ki a városok és a csereidőt ugy szabnák meg, hogy azalatt kényelmesen tanulmányozhassa a kiküldött tisztviselő cserehelyének igazgatását. Ila a cserébe küldött tisztviselő visszaérkezik, akkor tisztviselőtársai előtt előadásokban számol be arról, hogy uj helyén mit tapasztalt és az igazgatás szempontjából hogyan lehetne értékesíteni ezeket a tapasztalatokat. Szó van arról is, hogy a vidéki városok alapot létesítenek tanulmányi kirándulásokra é3 időnkint 3—4 napra egy-egy tisztviselőcsoport utazna el az egyes városokba, hogy a közigazgatás menetét és az adminisztrációt tanulmányozza;