Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-29 / 82. szám

1956 -wirdus 29. DÉLMAGY ARORSZAC' n Meghitt beszélgetés Pálmay Ilkával az operett bukásáról, a színpad csődjéről és arról, hogy mi az oka annak, hogy nincsenek primadonnák Budapest, március végéra. T^nap este dolgom •karit az egyik dunaparti szállodában, Keresztül­mentem a hotel haliján, « tangóhoz eloltották a osillárokat. A vörös plüssel behúzott rotokokó székek között ismerőst fedeztem fel: a legújabb divat szerint öltözött elegáns hölgyet. Szinte meg •em ismertem: gróf Kinskyné Pálmay Ilka volt. Apáink, sőt — bocsánat — nagyápáink színpa­di ideálja testvérek között se nézett ki ötven esz­tendőéi idősebbnek. Pedig — Pálmay Ilkánál már fcl léhet árulni —, hogy a művésznő felül van a hetvenen. Csak ha az ember leül vele egy asz­tálhoz és közelebbről nézi meg az arcát, aki-ór fe­dezi fel azokat a ráncokat, amiket ebben a kor­ban a kozmetikus már nem tud eltüntetni. De aaert Pálmay Ilka igy is szép és — legalább is ö fiatalnak érzi magát. Az öltözködése nemcsak elegáns, hanem izléses, finom. A mai generáció már alig ismeri a nevét. Negyven esgtendfin keresítül legragyogóbb csil­lagja volt a színpad egének. Pálmay Ilka énekel­te először Magyarországon a Szép Helénát. Leg­nagyobb Sikerét a régi Népszínházban a Rip van Winkle-ben alakította. A magyar szubréttek kő­iül ő ment először Béesbe és Londonba. A Thea­téf an der Wienben olyan sikere volt, hogy K i n s k y gróf, az egykori monarkia egyik leg­gazdagabb főura, beleszeretett és feleségül vette. Pesti, bécsi és londoni szalónjai gyakran uralko­dókat látták vendégül. Akkor vonult vissza a színpadtól, amikor I erezte, hogy: nincs tovább és nem tudja már azt ax illúziót adni, amit a rivalda fénye megkövetel. Magáról beszél. A kaoagása még mindig osen­gő. A hangján nem érezni meg a hetvenegynehány esztendőt és ma reggel csak azért hívtam fel te­lefonon. hogy bebizonyosodjak arról, amit tegnap este éreztem: telefonon keresztül a hangjában semmi nyoma sincs annak a félévszázadnak, amely elmúlt azóta, hogy Pálmay Ilka először énekelte a Szép Helénát. — Hajnalban kelek, reggel tornászom és akár­milyen zimankós is az idő, — mondta — minden­nap gyalog megyek fel a Gellérthegyre. Sokat utizom és nem veszem tudomásul azt, hogy idő­sebb lettem. Azt írták, hogy anyagi gondokkal küzdök: ez nom igaz. Istennek hála elég vagyo­nom van ahhoz, hogy ugy éljek, ahogyan élni sze­retek, árért sajnálom, hogy ninosen több pénzem, de csak azért, mert ha több lenne, többet tudnék adni. Tudja, nagyon szeretek adni. Mindenkinek, aki kér tőlem. Megírták, hogy ninosen már foga­tom. Hát ez igaz. De kinek kell fogat akkor, ami­kor a taxi jobb, olcsóbb éa kényelmesebb. Autót nem tudnék tartani, mert az én lelkem még a gum­mirádlin jár, gummirádilt pedig a rádió korában tartani — szamárság .. — Eladtam a zongorámat. Nem azért, mintha pénzre lett volna szükségem, hanom azért, mert akkor, amikor a rádióból a legnagyobb művészek muzsikáját hallhatja az ember, a zongorának már semmi értelme ninc». A színpad és a mózi narca került aztán szóba és a festett kulisszák világának egykori királynője ilyeneket mondott: — Akármit mondanak és akármit irnak az em­berek, én, aki annyi sok évet töltöttem el a szín­pad világában, érzem, hogy a színház és a mozi j harca egyszersmindenkorra befejeződött. Az ope- | rfctt reneszánsz« be fog következni, de csak a fii- , mfn. A mai operettek nem érnek semmit. Nem . mondom, vannak kivételék, de ezek elényészőek Hol vannak — kevés kivételtől eltekintve — a mai primadonnák a régiektől? Azélőtt, ha volt egy betét, akar ének, akár tánc az operettben, w nek mindig volt valami kapcsolata magával a dí,rabbal. Ma? A betétek csak arra valók, hógy egy pár szép leány megmutassa a lábát. — Az igazi nagy trttetségeket elbódítja a film, mert jobban tud fizetni. A filmnek megvan az a hallatlan nagy előnyé a színházzal szemben, hogy ugyanazokat a művészeket és ugyanazt az illúziót tudja adni Kutyabagoson, mint London­ban, vagy Newyorkban a Broadwayen. Ezzel az előnnyel a színpad nem tudja felvenni a versenyt. A színészeket nem fizetik, a vidéki színészek éheznek éa utánpótlás nincs, mert vájjon kinek lenne kedve nyomorúságban élni, ha tehetsége van akkor, amikor a filmen érvényesülhet és egyetlen színpad helyett ezer, meg ezer mozi előtt hirdetheti a plakát ölés betűkkel a nevét. — Az operettszínházak egymásután osuknak be és én érzem, hogy hiába nyitják ki újra a kapu­kat, azok az emberek, akik a maguk kis pénzét színházi vállalkozásókba fektetik, el fognak vé­rezni — Ebbe bele kell nyugodni éppen ugy, mint ahogyan nem változtathatunk már azon, hogy az emberek Pestről vonaton vagy autón utaznak Bécsbe és nem váltott lovakkal postakocsin. — Az én időmben nem volt még mozi, ha lett volna: én se maradtam volna meg a színpadon. Mindenkinék be kell látni és mindenkinek éreaii kell, hogy a színpadnak korlátai vannak, a film lehetőségei korlátlanok. Igaz, hogy amíg a szín­padnál megvolt a közvetlen kapcsolat a közönség é» a művész kőzött, ami gvakrin az illúzió rová­sára ment, ez a kapcsolat a filmnél hiányzik, de ez jobb, mert hiszen a mfivéftz magánéletéhez és magán, ügyeihez a közönségnek semmi köze nincs. Megkérdezem: — A grófnőnek tehát az a véleménye, hogy a kulisszákat el lehet égetni és mindén szinpad fö­lé fel kell szerelni a film vetítőgépét? — Nem. Ennyire nem megyek. Az előadó művé­szetnek van egy tere, ahol az én véleményem Sze­rint a film nem tudja pótolni a színpadot. Es ez: a dráma. Ott, ahol az elmondott szónak nagyobb és fontosabb a jelentősége, mint a muzsikának, a dekorációnak, a kosztümnek és az illuziénak, ott a film, a maga hallatlan tökéletessége mellett sem tudja felvenni a versenyt a színpaddal. A drámai színjátszás nagy művészei jobban érvé­nyesülnek a s.zinpadon, mint a filmen, de ez nem áll már a primadonnákra, szubrettekre, balleri­nékra és gőrlökre, akiknek loülső megjelenését ezerszer jobban tudja dekorálni és érvényesiteni a film, amelyiknek nincsen határa, mint a méte­rekre korlátozott szinpad. Arról nem is beszélek Itt, hogy a színigazgatónak egy'darab szinreho­zstalánál filléres gondjai vannak, s ezek a gon­dok lerontanak minden illúziót ugyanakkor, ami­6 drb pálinkás pohár 3 drb taipws likőr kehely 1 drb likőr palack f 6 drb boros pohár 6 drb prés. vizes pohár 6vdrb üvegtányér mély, vagy lapos 1 drb üveg tál, mély vagy lapos 1 drb fayenc szószo6 csésze alj 6 drb fayenc mokka csésze vagy aljjal 1 drb fayenc pecsenyés tál 1 drb fayenc tésztás tál 1 drb fayenc főzelékes tál 1 drb fayenc leveses tál fedővel 1 drb 6 személyes fay. tésztáé készlet szí­nes modern mintákkal 1.98 6 személyes bel- és külföldi porcelldn ebédlő­készletek 75 féle mintában, már 36 pengőtől kaphatók. Zománoedény, háztartási é6 konyhafelszerelé6Í tárgyakban is a legolcsóbb árak. i—.98 —.88 —.98 —.98 —.98 •—.98 —.28 —.78 —.98 —.98 —.98 1.98 Tal 17-82. í ADLER 'ENYCSAR RMOK Rían. 1905 Szeged, Tisza Lajos-körut. 38 kor a film milliókkal dolgozik, városokat épít, hegyeket robbant, hadseregieket szerel fel és vagy milliókat keres vagy milliódat veszít. Még egy kérdés: „Mi a titka a fiatalságnak?" Elmosolyodik ... — A titka?... Énnek nincsen titka. Az egyik "inber hamarabb öregszik, mint a másik. Ha én őszinte szívből tanáosot adnék valakinek, hát azt mondanám: az ember, különösen a nő, sohase rakjon akadályokat a szive elé. Ha azt érzi, hogy szeretni tudna valakit, hát szeressen. Ne törődjön Csak a szivével. Semmiből se csináljon gondot magának. Nevessen, mosolyogjon és éljen okosan. Ne hallgasson tanácsokra, ftljen ugy, ahogyan azt a szive diktálja ... „Művésznő, ezt tapasztalatból mondja?" — ...Jaj de kivánosi ember maga! Nem sza­bad kíváncsinak lennie, mert akkor hamar meg­öregszik .. Paál .Tóh. — üj szervezet a Délvidéki Aero Club ke­belében. Az elmúlt hetekben összegyűltek mindazok a fink, akik nyáron nekivignak or­szágnak, világnak, gyalog, kerékpárral vagy vonaton. Ezeknek a fiuknak az utóbbi idők­ben igen m'egnövekedett a száma és megalakí­tották a Délvidéki Aero Club touring szakosz­tályát, A Délvidéki Aero Club szintén újjá­szervezés alatt áll, intenzivebb munkát fog folytatni. Két újonnan épülő vitorlázó repü­lőgépét, az ipari vásáron fogják kiállítani. A touring szakosztály tagjai, akik magukat ,,Darvak"-nak nevezik, nagy lelkesedéssel kezdték meg munkájukat.

Next

/
Thumbnails
Contents