Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)
1936-03-29 / 82. szám
1956 -wirdus 29. DÉLMAGY ARORSZAC' n Meghitt beszélgetés Pálmay Ilkával az operett bukásáról, a színpad csődjéről és arról, hogy mi az oka annak, hogy nincsenek primadonnák Budapest, március végéra. T^nap este dolgom •karit az egyik dunaparti szállodában, Keresztülmentem a hotel haliján, « tangóhoz eloltották a osillárokat. A vörös plüssel behúzott rotokokó székek között ismerőst fedeztem fel: a legújabb divat szerint öltözött elegáns hölgyet. Szinte meg •em ismertem: gróf Kinskyné Pálmay Ilka volt. Apáink, sőt — bocsánat — nagyápáink színpadi ideálja testvérek között se nézett ki ötven esztendőéi idősebbnek. Pedig — Pálmay Ilkánál már fcl léhet árulni —, hogy a művésznő felül van a hetvenen. Csak ha az ember leül vele egy asztálhoz és közelebbről nézi meg az arcát, aki-ór fedezi fel azokat a ráncokat, amiket ebben a korban a kozmetikus már nem tud eltüntetni. De aaert Pálmay Ilka igy is szép és — legalább is ö fiatalnak érzi magát. Az öltözködése nemcsak elegáns, hanem izléses, finom. A mai generáció már alig ismeri a nevét. Negyven esgtendfin keresítül legragyogóbb csillagja volt a színpad egének. Pálmay Ilka énekelte először Magyarországon a Szép Helénát. Legnagyobb Sikerét a régi Népszínházban a Rip van Winkle-ben alakította. A magyar szubréttek kőiül ő ment először Béesbe és Londonba. A Theatéf an der Wienben olyan sikere volt, hogy K i n s k y gróf, az egykori monarkia egyik leggazdagabb főura, beleszeretett és feleségül vette. Pesti, bécsi és londoni szalónjai gyakran uralkodókat látták vendégül. Akkor vonult vissza a színpadtól, amikor I erezte, hogy: nincs tovább és nem tudja már azt ax illúziót adni, amit a rivalda fénye megkövetel. Magáról beszél. A kaoagása még mindig osengő. A hangján nem érezni meg a hetvenegynehány esztendőt és ma reggel csak azért hívtam fel telefonon. hogy bebizonyosodjak arról, amit tegnap este éreztem: telefonon keresztül a hangjában semmi nyoma sincs annak a félévszázadnak, amely elmúlt azóta, hogy Pálmay Ilka először énekelte a Szép Helénát. — Hajnalban kelek, reggel tornászom és akármilyen zimankós is az idő, — mondta — mindennap gyalog megyek fel a Gellérthegyre. Sokat utizom és nem veszem tudomásul azt, hogy idősebb lettem. Azt írták, hogy anyagi gondokkal küzdök: ez nom igaz. Istennek hála elég vagyonom van ahhoz, hogy ugy éljek, ahogyan élni szeretek, árért sajnálom, hogy ninosen több pénzem, de csak azért, mert ha több lenne, többet tudnék adni. Tudja, nagyon szeretek adni. Mindenkinek, aki kér tőlem. Megírták, hogy ninosen már fogatom. Hát ez igaz. De kinek kell fogat akkor, amikor a taxi jobb, olcsóbb éa kényelmesebb. Autót nem tudnék tartani, mert az én lelkem még a gummirádlin jár, gummirádilt pedig a rádió korában tartani — szamárság .. — Eladtam a zongorámat. Nem azért, mintha pénzre lett volna szükségem, hanom azért, mert akkor, amikor a rádióból a legnagyobb művészek muzsikáját hallhatja az ember, a zongorának már semmi értelme ninc». A színpad és a mózi narca került aztán szóba és a festett kulisszák világának egykori királynője ilyeneket mondott: — Akármit mondanak és akármit irnak az emberek, én, aki annyi sok évet töltöttem el a színpad világában, érzem, hogy a színház és a mozi j harca egyszersmindenkorra befejeződött. Az ope- | rfctt reneszánsz« be fog következni, de csak a fii- , mfn. A mai operettek nem érnek semmit. Nem . mondom, vannak kivételék, de ezek elényészőek Hol vannak — kevés kivételtől eltekintve — a mai primadonnák a régiektől? Azélőtt, ha volt egy betét, akar ének, akár tánc az operettben, w nek mindig volt valami kapcsolata magával a dí,rabbal. Ma? A betétek csak arra valók, hógy egy pár szép leány megmutassa a lábát. — Az igazi nagy trttetségeket elbódítja a film, mert jobban tud fizetni. A filmnek megvan az a hallatlan nagy előnyé a színházzal szemben, hogy ugyanazokat a művészeket és ugyanazt az illúziót tudja adni Kutyabagoson, mint Londonban, vagy Newyorkban a Broadwayen. Ezzel az előnnyel a színpad nem tudja felvenni a versenyt. A színészeket nem fizetik, a vidéki színészek éheznek éa utánpótlás nincs, mert vájjon kinek lenne kedve nyomorúságban élni, ha tehetsége van akkor, amikor a filmen érvényesülhet és egyetlen színpad helyett ezer, meg ezer mozi előtt hirdetheti a plakát ölés betűkkel a nevét. — Az operettszínházak egymásután osuknak be és én érzem, hogy hiába nyitják ki újra a kapukat, azok az emberek, akik a maguk kis pénzét színházi vállalkozásókba fektetik, el fognak vérezni — Ebbe bele kell nyugodni éppen ugy, mint ahogyan nem változtathatunk már azon, hogy az emberek Pestről vonaton vagy autón utaznak Bécsbe és nem váltott lovakkal postakocsin. — Az én időmben nem volt még mozi, ha lett volna: én se maradtam volna meg a színpadon. Mindenkinék be kell látni és mindenkinek éreaii kell, hogy a színpadnak korlátai vannak, a film lehetőségei korlátlanok. Igaz, hogy amíg a színpadnál megvolt a közvetlen kapcsolat a közönség é» a művész kőzött, ami gvakrin az illúzió rovására ment, ez a kapcsolat a filmnél hiányzik, de ez jobb, mert hiszen a mfivéftz magánéletéhez és magán, ügyeihez a közönségnek semmi köze nincs. Megkérdezem: — A grófnőnek tehát az a véleménye, hogy a kulisszákat el lehet égetni és mindén szinpad fölé fel kell szerelni a film vetítőgépét? — Nem. Ennyire nem megyek. Az előadó művészetnek van egy tere, ahol az én véleményem Szerint a film nem tudja pótolni a színpadot. Es ez: a dráma. Ott, ahol az elmondott szónak nagyobb és fontosabb a jelentősége, mint a muzsikának, a dekorációnak, a kosztümnek és az illuziénak, ott a film, a maga hallatlan tökéletessége mellett sem tudja felvenni a versenyt a színpaddal. A drámai színjátszás nagy művészei jobban érvényesülnek a s.zinpadon, mint a filmen, de ez nem áll már a primadonnákra, szubrettekre, ballerinékra és gőrlökre, akiknek loülső megjelenését ezerszer jobban tudja dekorálni és érvényesiteni a film, amelyiknek nincsen határa, mint a méterekre korlátozott szinpad. Arról nem is beszélek Itt, hogy a színigazgatónak egy'darab szinrehozstalánál filléres gondjai vannak, s ezek a gondok lerontanak minden illúziót ugyanakkor, ami6 drb pálinkás pohár 3 drb taipws likőr kehely 1 drb likőr palack f 6 drb boros pohár 6 drb prés. vizes pohár 6vdrb üvegtányér mély, vagy lapos 1 drb üveg tál, mély vagy lapos 1 drb fayenc szószo6 csésze alj 6 drb fayenc mokka csésze vagy aljjal 1 drb fayenc pecsenyés tál 1 drb fayenc tésztás tál 1 drb fayenc főzelékes tál 1 drb fayenc leveses tál fedővel 1 drb 6 személyes fay. tésztáé készlet színes modern mintákkal 1.98 6 személyes bel- és külföldi porcelldn ebédlőkészletek 75 féle mintában, már 36 pengőtől kaphatók. Zománoedény, háztartási é6 konyhafelszerelé6Í tárgyakban is a legolcsóbb árak. i—.98 —.88 —.98 —.98 —.98 •—.98 —.28 —.78 —.98 —.98 —.98 1.98 Tal 17-82. í ADLER 'ENYCSAR RMOK Rían. 1905 Szeged, Tisza Lajos-körut. 38 kor a film milliókkal dolgozik, városokat épít, hegyeket robbant, hadseregieket szerel fel és vagy milliókat keres vagy milliódat veszít. Még egy kérdés: „Mi a titka a fiatalságnak?" Elmosolyodik ... — A titka?... Énnek nincsen titka. Az egyik "inber hamarabb öregszik, mint a másik. Ha én őszinte szívből tanáosot adnék valakinek, hát azt mondanám: az ember, különösen a nő, sohase rakjon akadályokat a szive elé. Ha azt érzi, hogy szeretni tudna valakit, hát szeressen. Ne törődjön Csak a szivével. Semmiből se csináljon gondot magának. Nevessen, mosolyogjon és éljen okosan. Ne hallgasson tanácsokra, ftljen ugy, ahogyan azt a szive diktálja ... „Művésznő, ezt tapasztalatból mondja?" — ...Jaj de kivánosi ember maga! Nem szabad kíváncsinak lennie, mert akkor hamar megöregszik .. Paál .Tóh. — üj szervezet a Délvidéki Aero Club kebelében. Az elmúlt hetekben összegyűltek mindazok a fink, akik nyáron nekivignak országnak, világnak, gyalog, kerékpárral vagy vonaton. Ezeknek a fiuknak az utóbbi időkben igen m'egnövekedett a száma és megalakították a Délvidéki Aero Club touring szakosztályát, A Délvidéki Aero Club szintén újjászervezés alatt áll, intenzivebb munkát fog folytatni. Két újonnan épülő vitorlázó repülőgépét, az ipari vásáron fogják kiállítani. A touring szakosztály tagjai, akik magukat ,,Darvak"-nak nevezik, nagy lelkesedéssel kezdték meg munkájukat.