Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-25 / 79. szám

T936 március 25. DÉI MAGYARORSZÁG 5 A disznó, a gavallér és A NERCZBUNDA A művésznő 5000 pengős pesti pere a földeáki földbirtokos ellen — Ezer pengős bé>e a szegedi törvényszék előtt (A Délmagyarország munkatársától.) Tegnap délután elegáns, áramvonalas autó állott meg a szegedi törvényszék épülete előtt. A kocsi Pestről érkezett és peres feleket hozott. Dr. László Adolf táblabíró előtt került sor arra az érdekes perré, amelyet az autó egyik utasa. Bálint Máry 28 esztendős pesti színésznő indított Wolfinger Frigyes földeáki nagybérlő ellen. Keresetében előadta, hogy Wolfinger Frigyes, aki a Návaybirtokokat bérli, neroz bundát igért részére, a bundára azonban mindössze 1200 pengőt fizetett és most nem hajlandó a bunda hátralékos vételárát, 5000 pengőt megfizetni. Arra kérte az elegáns színésznő a bíróságot, hogy kötelezze az alperes férfit a hátralék megfizetésére. Wolfinger Frigyes a keresetre benyújtott előkeszitő iratában * a kereset elutasítását kérte, több okbul is. Mindenekelőtt azon az alapon, mert nem igérte meg Bálint Márynek a nerczbundát, tudott ugyan a bundavásárlásról, azonban sohasem állította, hogy azt ö fogja kifizetni. Elismerte, hogy a bundára adott 1200 pengőt, 'de sem erre, sem a hátralékra nem vállalt kötelezettséget annál is inkább, mert két esztendővel ezelőtt váí-árolt már számára egy drága perzsabundát. Másodszor azon az alapon kérte a kereset elutasítását, mert a kereset erkölcstelen követelésen alapul és mint ilyent, a bíróság nem honorálhat. A mostani érdemleges tárgyalásra a felperes színésznő azzal állított be, hogy személyesen akar- i ja megtenni észrevételeit a férfi előadására. El- ! mondotta, hogy Wolfingerhez soha sem volt semmiféle intim köze. A negyven esztendős és a pesti társaságokban jól ismert férfivel évekkel ezelőtt a Zserbóban ismerkedett meg. egy előkelő barátnője mutatta be. A férfinek „díszítő" kellett, egy dekoratív valaki, akivél elmehet vacsorázni, szórakozni és akivel jól érezheti magát, minden mellékgondolat nélkül. Ezt a szerepet töltötte be az ailperes mellett. Elismerte, hogy a nagybérlőtől éveken át sokezer pengőt és rengeteg ruhát kapott. de ezeket csupán azért, hogy „mindig elegáns és dpkorativ" legyen Másféle kapcsolata az alperessel nem volt — Na és hogy volt azzal a 6300 pengős bundával? — kérdezte a biró. — Megígérte, hogy megveszi, mire én megvettem és ő nem tiltakozott, sőt jóváhagyta a vételt, sőt fizetett is rá 1200 pengőt. — Hogy képzeli kérem ezt! — mondotta a biró. Kegyelmes asszonyok nem járnak ilyen drága bundákban... Hová lett az a perzsabunda, amelyet két esztendővel ezelőtt kapott? —• Azt eladtam, mert már régi volt, — felelte Az a szappan, amelyet régáta kereseti As Önök Ttalosept-azappana. amelyet egy 1(1« óta naponként használok, az a szappan. amelyet régóta keresek. Mindig és mlndenlltt ajánlani fogom az Onók szappanát, mert én magam nagyon jó tapasztar latokat szereztem vele. Kiváló tisztelettel B. H. ápolónő 1930. Július t nagy nyugalommal a felperes. — Egy kétesztendős bunda régi... ? — Kérem, nem kétesztendős volt, hanem három... és kiment^ a divatból... A biró kérdésére azután elmondotta a felperes hölgy, hogy jelenleg megtakarított pénzéből él és azonkívül ruhatervezéssel foglalkozik. Két esztendővel ezelőtt a Terézköruti Színpadon lépett fel é sakkor tett félre némi kis pénzt. — S meg lehet ebből élni? — kérdezte a biró. — Hát ugy lassacskán, igen — felelte a nő. Most félesztendeig szórakoztam, nemrégen tértem vissza. Azután történt a bundaeset is ... — Ha már itt tartunk — szólalt meg az alperes —, meg kell mondanom, hogy három hónappal ezelőtt is kapott a MEGHÍVÓ 936. évi március &ó 29-én, vasárnap délután fél 5 órai kezdetlel a LIRAGH CUKKASZ1)4b/1N rendelendő TAVASZI DlVAl BEMMjI/11 ÓRA ereHÉSTJVFVÖ CÉGEK : xCHIMMEKClNG KL/IUA női divat és flixö-sxaion. deli párisi modellek és fUxök. Kárásx u. 8. C/MVt.L ÉS HEGYI tavasai Jemperek és fUrdOruttdk Tisza Caios körút. JECÉPÖMJ EUT CIPŐÁRUHÁZ divatclpök. Széchenyi tér 16. • £C v£K tKíS/ *>XALON kalapok. Kárász ucca S. CACHEH BÖROndhAZ, re tik Ülök. Kárásx ucca. Az én rókusi dunnámról Irta FARKAS ANTAL A szóbanforgó dunnának hiteles eredetéről írásos emlékek nem maradtak ugyan családi oklevé]tárunkban, azonban egy 70-es évekbeli zálogolási jegyzőkönyv emlékezett meg róla, amelv három forintban állapította meg a becsértékét. Az eredetére ez csupáin annyiban nyújtott fölvilágosítást, hogy a dunna akkoriban néhai Lapsánszky Borbála nagyanyám szeged-rókusi lakos birtokában szerepelt és igy föltehető róla, hogy a megboldogult stafirungjának volt egyik tekintélyes tartozéka. Nem akarom itt az alakját részletezni, elég az hozzá, hogy manapság már nem születnek ilyen vágású dunnák. Ennek megvolt a szélessége, a hosszúsága, a magassága és mindezek mellett az a kellemes könnyedsége, amely az ilyein családi kincsek értékét jellemezni szokta. Ez nem nyomta agvon az embert, ez alatt nem kellett segítségért kiabálni, hogy jaj, megfulladok! jaj. rátmszakadt a padlás! — és mégis olyan rendes meleget adott, mintha központi fűtés lett volna a belsejében. Nem volt olyan makacs hideglelés, olvan csázos vagy köszvényes bántalom, amelyik tizpercen belül meg nem szűnt volna alatta. Valóságos házipatika volt ez a dunna. Egyidőben az a babona fűződött hozzá, hogv *ki ez alatt meghal, az után mindig örököl valamit a családunk. Szegény nagyanyám, néhai Lapsánszky Borbála is ez alól költözött át a másvilágra. No, ne pamaszkodiunfc, elég szépen örököltünk is. Két nagybátyám adta vissza lelkét, az Úristennek e dunna alatt. Egviktől is, másiktól is szállt valami a famíliánkra. Boldogult édes anvám után, ha egyebet nem is, de ezt a dunnát örököltem. trfiát ez is valami. Nem vagyok uavan babonás ember, de amikor Málcsl néni nálunk megbetegedett, fáradhatatlan lelkiismeretességgel borogattam ezzel a dunnával, mert Málcsi néni után számítottunk egy kis ötrökségre, csakhogy Málcsi néni ugy meggyógyult a dunna alatt, hogy még ma is él- Mérgemben akkor a duninát föltettem a padlásra. Amikor rámjött a nyavalya, az akkori feleségem 1 elhozatta a padlásról és ezze-l a dunnával takargatott, holott utánam semminemű örökségre nem volt kilátása. Amikor meggyógyultam, gratuláltam a doktoromnak, titokban azért a dunna kezét szorongattam. Benne lehetett a csodálatos erő, ami engem talpra állított, örökhüséget fogadtam ennek a dunnának, amit nem is szegtem, mert időközben ne.hány féleségemtől is elváltamt de a dunna hűségesen kitartott mellettem. Boldogtalannak éreztem magamat, amikor a háború kitörésekor be kellett rukkolnom és a dunnát nem vihettem magamnnal. Éppen ilyen boldogtalan voltam akkor is, amikor kiulföldrc vetett a sors egy utazótáskával, amiből, hiányzott a dunna. Idegen hotelek paplanai alatt sóhajtoztam és hontalanság keserűségét kétszeresem éreztem a dunnám távollétében. Kerestem az elveszett otthon melegét még áldozatok árán is: megnősültem. Egy szőke, német kisasszony vezetett az oltárhoz — no, mert én a járást sem ismertem az ő templomukban — és uj kvártélyomban négy darab nyavalyás paplan melege is várt rám, de mi volt ez az én dunnámadta boldogsághoz képest!!... Addig mesterkedtem, miig sikerült a dunnát, mint családi ereklyét visszapöröítetnem a harmadik feleségemtől és kihozatnom az uj családi fészekbe, ahol teljes félreismeréssel fogadták. — Mi akar maga ezzel a monstrummal, Csacsi? — kíváncsiskodott a feleségem, aki egy szót sem tudott magyarul, de tetszett neki ez a csicsergő magyar kifejezés és ezzel becézgetett, holott nem voltam már olyan fiatal. Az anyósom hencegett, hogy még ő se látott ilyent. — Pedig a mamának kortársa lehet, mert ez j még nagyanyám stafirungjából való. A mamát a guta kerülgette. A feleségem a párt; jára állt: — Ezt pedig az ágyunkba be nem teszi, Csacsi mert mi nem vagyunk cigányok: mi paplannal t»-> karódzunk. Ez a divat nálunk! — De én nem divattal, hanem dunnával akarok takaródzni. Nekem ezt a doktor rendelte, mert én köszvényes vagyok. — Mért nem mondta ezt a házasság előtt, Csacsi? — Mert ez már ugy sem változtatott volna a mi cserencsétlen elhatározásunkon. Denikve, az én dunnám megérkezése fölbontotta a családi békét, ami ugy sem állott valami erős lábon. Nem törődtem vele: bekvártélyoztam öreg, rókusi dunnámat a családi szentélybe. 0 fülemre húztam és jóizüeket aludtam alatta. Mindig ugy éreztem, hogy otthon vagyok, mindössze a másik ágyban sóhajtozó német asszony óvézása zavarta az illúziómat. Valamennyire azért helyreállt a béke. Gréte. a feleségem, kíváncsi lett arra, hogy mért nem fuV Indok én meg a dunna alatt? ö sem fulladl meg. Délutánonkint egy csomó lány, asszony verődött össze nálunk: a feleségemnek atyafiai, barátnői. Traccsoltak. kézimunkáztak. Észrevettem, hogy többnyire olyan kerek, zsemlyeforma diványpárnákat készítenek, amiit csipkével, meg különböző színű fodrozásokkal körülteremtetteknek. A mi díványunkon már három is izléstclcnke. dett. Egyszer leheveredtem és magam alá gyűrtem valamennyit. Gréte nekem esett. — Csacsi, maga megőrült?! — Miből következteti? Ha a házasság előtt nemi voltam elég bolond magának, hát miért volnék' most ? — De, Csacsi, maga ráfekszik a diványpárnákra! — Hát a diványpárnákat fektessem magamruT