Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-22 / 71. szám

1956 március 22. D« H M Ä G Y Ä R O R S Z * G n KESERVES ÖTLETEK A PÉNZ KÖRÜL A kölcsönszerzők, a zavarba levő hölgyek, a sziksós-gyerekek és a külföldre távozó fiatalemberek (A Délmagyarország munkatársától.) A nincs­telenség és a nélkülözés a legkétségbeesettebb és a legjobb ötleteket termeli ki az emberekből. Mos­tanában nagyon elszaporodtak az ötletes embe­rek, akik a legfantasztikusabb módokat eszelik ki arra, hogy pénzhez jussanak. Külön kasztok alakultak ki, van például olyan kaszt, amelyik kizárólag pénzkölcsönök szerzésével foglalkozik. Mondanunk seim kell, hogy nem tudnak pénjjt sze­rezni, azonban az ötlet saját részküre mindég jö­vedelmez valamit. A kölcsönszerzők megéllitják az uecán ai em­oereket s megsúgják nekik, hogy olcsó kamat mellett tudnak kölcsönt szerezni... KI volna, akinek nincs szüksége pénzre? Mindenki öröm­mel kap az alkalmon és szívesen reszkiroz egy­két pengőt — váltóürlapra és költ»égekre. Ter­mészetesen a kölcsön sohasem válik valóra... A szikszós-gyerekek is ujabban átnyergeltek. Most már nem sziksót kínálnak elnyújtott han­gon, hanem használt könyveket árulnak az uo­cán. Sok vevőjük van, főleg a kispénzűek között. A könyveket összekoldulják. Sokkal nagyobb stilü az a pénzszerzési manő­ver, amelyet az úgynevezett jobbanöltözött hői­gyek kultiválnak Uccán megállítanak ismeretlen férfiakat és pillanatnyi pénzzavarukra hivatkoz­va pénzt kérnek tőlük kölcsön. Ez az ötlet majd mindig beválik, mert senki sem meri a jólöltö­zött hölgyekről felételezni, hogy szélhámoskod­nak és szinte örülnek a megszólított urak, ha lo­vagi szolgálatot tehetnek ... Csak akkor higgad le a lelkesedésük, amikor innen is, onnan is azt hallják, hogy ezt a tükröt már máson is kipró- j bálták. l A pálmát azonban annak a két fiatalembernek j Kéli adni, aki a napokban csapott be egy sereg szegedi iparost. Megjelentek ismeretlenül festő­mestereknél és munkakönyvüket felmutatva, arra kérték őket, hogy igazoljanak részükre néhány hónapi munkát, mert külföldre akarnak menni é« üres munkakönyvvel sehol sem vennék fel őket. A legtöbb iparos gyanutlanul megtette nekik a szívességet, hogy beírtak a munkakönyvükbe. Nem sokkal később a bíróságtól kaptak felszólí­tást, hogy fizessenek a. két fiatalembernek ennyit, meg ennyit, mert — a munkabérükkel adósok maradtak ... Legtöbben nem is törődtek a felszó­lítással és igy történt, hogy jogerő* marasztaló Ítéleteket hoztak ellenük és most nyöghetik a szí­vességükért a nyakukba sózott összegeket. Emel­lett még az a veszély is fenyegeti őket, hogy az 0X1 is előszedi őket, mert annakidején nem je­lentették be őket .. mai aiüaioflU! Oroszhal 7Cf 1 literes üvegben (üvegbetét 10 fiit.) Cukrozott narancshéj 01 ff 10 deka «• Háztartás! kis kalapács 10 f. Szeges kekszkiszuró 21 f kerek vacry szegletes s m Burgonyaáréi I f£fi erós kivitelben P HansnyastopMi balzsam 22 f 2 tubns •• Holnap ismét ujabb cikkeket hlrdet'Jnk! FiOVELIS HOINAPI WS i|TEWÍWi«T ! PRRISÍ NAGY UHUHOZ HT. SZEGSD. ClEKONtCS é* KISS U<CA SAROK IteSfác^iojTlodiU és felesleges dolgokra nem ad ki pénzt De nehogy abba a hibába essél«, hogy mindenről lemond, ami örömet okoz. Ezek között akadnak olyan dolgait Is, amelyek nem csak jók, hanem olcsók ós hozzátartoznak a napi szükségleteinkhez, mini a Franck ¿sKneipp K a . v e / é' h m a I. a t a K, a' v amelyéit Különösen a takarehojoKnaK ajánlfiato'H. AZ AFRIKAI HÁBORÚ NYOMÁBAN A gyapot, a lány és a csók szerepe Abesszinia benszülöttei között Asmarát, a civilizáció jótékony szellőjétől homlokon csókolt eritreai fővárost már fél napja a hátunk mögött hagytuk. Felettünk az őrökké mosolygó, verőfényben pompázó ég, szemünk előtt a napégette collinakkal, bokrokkal és fákkal sze­gélyezett országút végtelensége. A kerak, zsúppal fedett földviskók meghunyászkodva sütkéreznek a tikkadt trópusi ég alatt, szabálytalanul elszórva az izzadó úttest mellett elterülő, beláthatatlan méretű sztyepen. A baloldalon egy gondozottnak látszó, virágzó akáclugas, odébb mintegy ötven­hatvan euphorbia sorakozik katonás rendbea egymás mellett: büszkélkedve sokágú kezeikkel, érdekes, barnásfekete árnyalatban tarkálló virá­gaikkal a halványsárga napsütésben. Méregzöld kaktuszok, kiaszott cserjék, a távolból ideszűrődő madárosiripelés és harkálykopácsolás: mind-mind harmonikusan illeszkednek bele az egzótikus föld eme részének káprázatos szépségű panorámájába, mely szinte olyan, mintha egy ragyogó festmény­ből lenne kiemelve. Kis karavánunk nagyon lassan halad előre Az ólomsulyu levegő fullasztóan nehezedik rá az ember mellére s majdnt m minden husz lépésre meg kell állítani az állatokat is. A fino ns 'r.mű afrikai homok, melyet a legkisebb szellő is szár­nyára tud emelni, szintén sokszor kényszeríti pi­henőre karavánunkat. Adi Ugnt egy teljes napi menetelés után ér­tük el. Az eritreai metropolistól Debaroan kivül, az első ulbaeső jelentősebb település Kétezer méter magasságban fekszik a tenger szine felett, s lehet ugy négyezer lakosa Abessziniának, a zöld-sárga-piros lobogó birodalmának a határa alig hatvan kilométernyire van innen, karavánnal egy nap alatt könnyen el lehet érni. A kis község benszülőtt, jobbára mohamedán vallású lakossá­ga földművelésből, állattenyésztésből és gyapot­termelésből él A TERMÉS, A PATAK ÉS AZ ADÓ A községben — ahova a délutáni órákban ér­tünk. — félnapi pihenőt tartottunk, s ez idő alatt szolgám kiséretében ellátogattam az ugri-i limi­tében lévő e.gvik gyapotfarmra. A telep soani származású tulajdonosától megtudtam, hogy Eritrea nyugati részében roppant arányú gya­potkultusz uralkodik Az angol-sztidáni határvi­déken tizezer holdnyi terület áll megmunkálás és majdnem ugyanennyi előkészítés alatt s az egész colonián mintegy háromezerötszár beu:>zü­löttet juttat kenyérhez nz irányitott gyapotterme­léss<el való foglalkozás. A farmer — akinek lólgyderék tsrtása, éjfe­ketcbe-csavart haja és szakálla, arisztokratiku­sán magas homloka igazolják ama állítását, hogy Ankóber vidékőréi sodorta Eritreába a sors, — nagy szívességgel kalauzol végig bennünket a szőrösmagu gyapotbokrokkal teleültetett telepen. Nagy szakértelemmel magyarázza a növényekkel való, nagy körültekintést igénylő munkálatokat és azt, hogy milyen sok baj is van az öntözéssel. A kis patak nagyon szivtelen hozzájuk; egyszer nem hoz elegendő vizet magával a hegyekről máskor meg — minden harmadik-negyedik év­ben. — sokat 1«, ami szintén baj, mert ilyenkor az áradás megsemmisíti az egész termést. — De azért az adó mindig egyformán nagy éa fizetni kell, — sopánkodik bőbeszédű kalauzom AHOL NINCS HABORU — Ml hírlik a háborús vidékekről? — Bár Adi Ugritól alig egy puskalövésnyire zajlanak az események, mégis igen keveset tudunk arról — felelte kérdésemre — ami ott történik De nem is lehet ezt igazi háborúnak nevezni, kérem, mert hiszen szinte minden ellenállás nél­kül jutottak előre az olaszok... A farmer elmesélte ezután, hogy amikor Adu­ába és Akszumba bevonultak a csapatok, az olasz hadvezetőség egy-egy nyilatkozatot íratott alá a községek fejeivel, amely azt tartalmazta, hogy ai olaszok nem támadtak, hanem az abesszin tele­pülések lakosságának határozott kívánságára és azok védelmére vonultak be. Ezeket a nyilatkoza­tokat azután elküldötték a Népszövetségnek. A CSÓK Már kora estére járt az idő. amikor elbucsuz­tunk az ültetvényestől, aki közben vaosorán is vendégül látott bennünket és elindultunk a lassan beszürkülő útvonalon a Licatában lévő szállásra Az ut mentén egy szikár törzsű, ösztövéren korcs fácska tövében két benszülőtt gyermek: fiu és le­ány suttogtak egymás között, talán éppen arról, hogy milyen sejtelmes is az alkony, mely hang­talan léptekkel közeledve, elborítani készül őkert. Keletafrikában nem ismerik a szájcsókot s a fia­tal hölgyek részéről a kéz- vagy a kar-csók a leg­szenvedélyesebb, hálatelt szerelem kifejezője... Lépteink monoton zaját szomjasan issza be és tompítja le a holdfén/nyel cirógatott, ezüstfátyol­lal betakart afrikai homok. Arcomat halványra festi a csillogó homokszemecskék milliárdjaiból összekovácsolt tükör visszavert fénye. Szemeim ; megrendülten ölelik magukba az éjszakába borult ! táj varázsát. Szolgám megindult hangja ébreszt merengő gyö­nyörködésemből. — Beteg vagy uram? _ kérdi tőlem Csodálkozva fordulok feléje, szinte bosszúsan is, hogy megzavart. Több, mint három hete, hogy mellettem van. Engedelmesen követte ez idő alatt utasításaimat, anélkül, hogy egyszer is bátorsá­got vott volna, hozzám megszóli'.ís nélkül be­szélni Bosszúságomat ezért tiltakozásnak vélve, en­gesztelésképp kezdte magyarázni, hogy feltűnt né­ki. miszerint egyszer sem volt alkalma mellettem

Next

/
Thumbnails
Contents