Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-17 / 66. szám

[MAGYARORSZÁG BZEOED. SzcrketztO>6o: Somogyi ucca 12. L cm. Telelőn: Z3.33.. Kladóblvutal, kHlobnKílnyviar C* (egyIroda: Aradi ucca 8. Teleion: 13-00. - Nyomda: LOW Llpoi ucca 19. Teleton: 13-oe. - TArlraU levélcím: DélmagyarortzAo. Szened. Tekinlélyvédelem A polgármesternek, annak a polgármesteriek a tekintélyét, aki most tölti be nemcsak szegednek, de az országnak is ezt az egyik legdíszesebb állását, mi már akkor is védíük, amikor éhesen nagy feladatokra a polgármesterhelyettesi állásban állt vártát. A polgármesterválasztáson, amely több, mint két évvel ezelőtt zajlott le, egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ki mellett van a helyünk. Áz uj személyi elhelyezkedések körvonalait már akkor tisztán lehetett látni, tudni lehetett, hogy kit fognak érdemei jutalmául közjegyzőséggel jutalmazni és kire fog sütni a kormánykegy napja kormányfőtanácsosi kinevezéssel. A polgármester mellett megválasztása után is kitartottunk, pedig már jóideje polgármester s most is, amikor vészes következményekkel járható egyik tulajdonságára mutatunk rá, az állás tekintélyének védelme és a. személy iránt táplált rokonszenv megőrzésének biztosítása vezet. Néhány hete, hogy az egyik szegedi újságban cikk jelent meg a filharmonikusokról. Ítélőképesség és kritikai szel1 e m hangzott ki a cikk minden sorából. Az, amit a múlttal szemben mint haladást állapított meg, kritikai szellem SZÍVÓS munkájának volt az eredménye és nincs zenéhez értő ember a városban, akiben föl ne merültek volna azok a kételyek, amelyeknek a cikk hangot adott. Meg vagyunk győződve róla, hogy a filharmonikusok vezetősége sem fogja szem elől téveszteni a helyt álló észrevételeket, de a polgármesteri állás tekintélye sietett védőszárnyai alá venni, akit — megbíráltak. Szegény megboldogult Somogyi Szilveszter jutott az eszünkbe, aki akkor, amikor azt tanácsolták neki, hogy ne fogadjon mindenkit, aki hozzáfordul, hiszen nem intézheti ugynaz az ember a nagystílű alkotó munkát és a gyorssegélyezést, igy felelt. — Hagyjatok már ezzel fel egyszer. Én minden szegedinek a polgármestere vagyok, a szivem is, az ajtóm is nyitva áll mindenki előtt. A gyorssegélyezés azóta — helyesen — elkerült a polgármesteri hivatalból. Felek még mindig bőven akadnak, de azért van tere az alkotó munkának is. Azt az emelkedett szellemű magyarázatát azonban a polgármesteri hivatásnak, amely Somogyi Szilvesztertől származik, Pálfy József nemcsak, hogy megtartotta, de el is csökönyösitette s védelmét, kötelességüket félreismerő szülők módjára, sietve terjeszti ki mindenkire, akit a város szellemi életének élénkítése vagy emelése érdekében serkentenek, kötelességeire intenek. bírálnak vagy tanítanak. Most a szinházzal van megelégedve a polgármester és arra hivatkozik, hogy a közönség is meg van elégedve. Eddig mindig azt hallottuk, hogy a közönség nem jár színházba. Ha rneg van elégedve a közönség, mért nem jár színházba, ha jár, mért mondják, hogy nem jár és ha nem jár, hogy lehet megelégedve? Azt is mondja a polgármester — és ezzel értünk legkezésbé egyet — hogy „a színigazgatónak is meg kell, hogy legyen az a joga, hogy ugy védekezzen a bukás ellen, amely a vidéki színészetet fenyegeti, ahogy tud." Ezt a jogot, amely ebben a megformulázásban Kedd, 1936 március 17. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 66. sz. ELÖElZETtS: Havonta heiybcn 3.ZO, vidéken et Budapesten 3.60, kUUtUdOr q 4U pengő. — Egyes uAm Ara hétktí» nap lü, vatAr- ét Ünnepnap Mit. Hlrdeiétek lelvétele tarlla szerint. Meg)© lentk héttő Kivételével naponta jogot jelent a leghibásabb szinházvezetésre is, a szerződésben is megadta a polgármester az igazgatónak? Ez a jog ilyen föltétlenül megilleti esetleg azt a kereskedőt, akinek nincs egyedárusága, nem kap városi támogatást, aki ha megbukik, szélnek ereszti a személyzetét, lehúzza a rollót, ha van lelkiereje hozzá, végignézi, hogy elárverezik s azután, ha még több a lelkiereje, képes életben is maradni. De a színház, amely nemzeti missziót teljesít, amely kulturhivatást tölt be, amely nagyértékü köztámogatást élvez, mégis csak másként kezelendő, mint Hutura János mészárszéke. Mi történik akkor, ha az igazgató nem tud védekezni a bukás ellen vagy ha rosszul védekezik? A százharminc tagú társulatnak és a színészetnek, a magyar nemzeti színészetnek nincsenek érdekei? Nem kellene megpróbálni a szinházat egyik eszköz gyanánt fölhasználni ahhoz, hogy Szeged a környék kulturális centrumává tudjon fejlődn i ? Hát baj a koncepció és bűn, ha sürgetjük a szárnyalást a magasba? Hogy milyen hálátlan feladat a jogos kritikával szemben a polgármesteri tekintély védelmében részesíteni minden megkritizálta^ mi sem bizonyítja jobban, mint az a feszélyezett helyzet, amelybe a szinház a polgálmestert hozta. A polgármester védi a színházat ugy, ahogy van. A szinház viszont sietve deferál észrevételeinknek és pénteki vezércikkünk után szombaton, amikor a polgármesteri nyilatkozat megjelent, március 15-nek megünneplésére uj programot hirdet. Most még a próza. Pesten az operett megbukott. Egyetlen szinház kivételével teljesen eljelentéktelenedtek az operettet játszó színházak. Néhány próza viszont példátlan karriert csinált. A prózai színházak, aranykorukat élik. Bccsber. megbukott az a szinház, amelyben a pazar kiállítás mellett Meinlné, a ragyogó finomságit japán asszonyka és Bársony Rózsi voltak az attrakciók. A Volksoper operettje primitív és csak azért tudja tartani magát, mert a kiállitása messze elmarad a szegedi operettelőadások mögött és nagy kiadásai a szereplőkkel sincsenek. Az Operaháznak és a prózai színházaknak Bécsben is ragyogóan megy. Sokai lehetne még beszélni erről a kérdésről, amely szorosan öszefügg a szegedi szinház boldogulásával. Ma azonban csak még két szempontot. Ne vigye bele az igazgatóság a köztudatba, hogy a prózát müsortölteléknek tekinti és használja fel. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy szabad-e olyan látszatot kelteni, mintha a polgármesteri állás tekintélyével akarnák szankcionálni olyan irodalmi tekintélyeknek a szegedi színpadról való leszorítását, mint amilyenek Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Zilahy Lajos, Móricz Zsigmond, Szép Ernő és a külföld nagy írói. Céljainkban nincs különbség. Azt alcarjulc, amit a polgármester ur. Gondozni és emelni ezt a várost. Célunknak más-más eszközökkel akarjuk megnyerni az igazgatót. A fontos, hogy meg tudjuk nyerni. Németország részt vehet a Népszövetség tanácsülésén, de nem szavazhat, a Hitler-alánlatot a locarnói hatalmakhoz utalták „A német feltételek mérsékelt visszautasítása" - Feszült hangulat Londonban — A Tanács kedden dönt a franciabelga javaslatról London, március 16. A német kormány vasárnap éjszaka átnyújtotta válaszát a locarnói hatalmak ismeretes felszólítására. A német kormány elfogadja az ajánlatot, de bizonyos feltételeket jelölt meg. A németek egyenlő tárÉ

yalási jogokat, a német felségjog elismerését ivánja a rajnai problémában. Csak abban az esetben vehet részt Németország a Népszövetségi Tanács tárgyalásain — hangoztatja a válasz —, ha bizonyos lehet abban, hogy a hatalmak hajlandók mielőbb tárgyalásokat kezdeni a német javaslatokról. Németország válasza ideges hangulatot teremtett a franciák között, FI a n din külügyminiszter kijelentette, azért jött Angliába mert a németek szerződésszegéséről akart tárgyalni. Szerinte Németország ajánlata elfogadhatatlan. Az angol delegáció nyugodtabban itélte meg a helyzetet. A Népszövetség hétfőn délelőtt zárt ülést tartott, a hangulat meglehetősen feszült volt. A Tanács titkos ülésen felel a német válaszra London, március 16. A Népszövetségi Tanács délután u jabb zárt ülést tartott. A Népszövetség titkársága az ülésről a következő közleményt adla ki: — A Népszövetségi Tanács délután Bruce elnökletével ülést tartott és folytatta a locarnói szerződésre vonatkozó francia és belca közlés tanulmányozását. Az elnök emlékeztetett arra, hogy a Tanács legutóbbi ülésén felhatalmazták a Népszövetség fótitkárát arra, hogv táviratot intézzen a német kormányhoz és abban felkér je a vitában való részvételre. Az elnök felolvasta a főtitkár levelét és a német kormánv válaszát, maid indítványozta,