Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-15 / 65. szám

D ff I MAGYARORSZÁG 1936 márdus 15: EZUSTROKA nagy választékban igen olcsó áron ROSMANNAL me;^ a kérdésre a legtalálóbb választ a következő indítván} ban: — Ha tudni akarja a kormány, hogy mit akarnak a papriká.-ok, akkor szamztassn meg őket. Ne a piacon, vagy gyűlésen, ahol egymás szeme előtt vaunak, hanem küldjrnrk mindegyiknek egy kérdőivel. Arra majd ráii^ k, minden erőszak és rábeszélés nélkül, hogy mit akarunk. A válasz* borítékba zárva szedjék össze és a minisztériumban bontsák fel. Fogadok, hogy az eredményt nem teszik majd ki az ő ujságjukba... A gondolat nem rossz. Népszavazás döntse el a paprika sorsátI A felvidéki paprika Srsek újvári híresztelések a szegedi termelés múltjáról (A Délmagyarország munkatársától.) Berámolt a Délmagyarország arról, hogy Szlovenszkóban az utóbbi időben hatalmas területeket vetettek be paprikával. Egy hozzánk érkezett statisztika szerint ezidőszerint már 2000 katasztrális holdon termelnek a FelviVf-rn paprikát. Alkalmunk volt beszélni egy kereskedővel, aki most érkezett haza Érsekújvárról Szegedre. Megtudhattuk a kereskedő elbeszéléséből, hogy az utóbbi időben már a legszéle^'' ütegek figyelmét is felkeltette a szlovenszkói pnnrikatcnnelés. Érsekújvár környékén fekvő falvakban azelőtt mindenfelé gabonát termeltek, ma pedig már paprikával beilltetett hosszú ágyakt láthatunk, mintha éppen a szegedi határit; járnánk. Szlovenszkó legujahh iparága: a paprikaipar. A papriknmalmok egész sora működik már Érsekújvár környékén. Ezek közül a legmodernebbül a Smigura testvérek hu* •nnfikus paprikamalma van berendezve. A kereskedő elbeszélése szerint Felvidéken italában az a hir van elterjedve, hogy tulajdonképen a Smigura testvérek egyik ő*o volt TZ. aki Szegeden meghonosította a paprika termelését. A Smigura fivérek ogvik nagyapja — az erősen propagált hírek szerint — még a ni :lt évszázad elején költözött Szegedre és több más szlovákkal együtt a nedvdús, kitűnő szegedi feketeföldön próbálkozott először paprikaültetvényekkel. A Smiguráék őséről szóTó hirt már nemcsak Nagyobb fexfilcjyár Zeugszövetek eladásában jártas helyi kéovíselö ajánlatát, foglalkozás megjelölésével „Zeug 418- jeligére BLOCK NFR hirdetőjébe, Budapest, Városház u. 10. kéri. Mai aiánlalunk! Háztartási kosziét QO ff ro'í, Rzométlap&t ésruh&seprö ecyütt "" Fali toalettpapirtarfó ifi ff Fanyelű fogkefe 4| f 3 soros 1 drb ® • Csokoládés dessert Oi ff 10 deka •• Gömbölyű c pöfüző 4Q ff 60 cm-es fekete v. barna színben 3p4r Fehér csomagolópapír 24 f. Holnap Ismét más cikkeket hirdet ink! FldYEUE HOLNAPI HIR ESTESÜNKET I PÁRISI NBGY ÁRUHOZ RT. SMOID. CSEKONICS és KISS UCCB SAROK az érdekeltek terjesztik eléggé átlátszó célzattal, hanem ujabban mindgyakrabban feltün;' ennek hire a felvidéki újságokban is, sőt a napokban még a Magyar Újság, amely Érsekújváron jelenik meg, nagy cikkben számol be arról, hogy a morvaországi szlovákok tanították meg a szegedieket a paprika termesztésére és a szlovenszkói paprika minőségileg veteksziH a világhíres szegedi édespaprikával is. így írnak a szlovenszkói lapok, nyilvánvalóan azzal a célzattab hogy a magyar paprika világhírnevét aláássák és a felviléki paprikának elősegítsék a konkurrenciáját. A szegedi paprikatermelést és kereskedelmet tagadhatalanul súlyosan érinti a Szlovenszkóban meghonosított, paprikatermelés, mert Szegedről évenkint 40—50 vagon paprikát exportáltak Csehszlovákiába és ez az export most már a tizedrészét sem éri el. méVu8; PHILIPS és TELEFUNKEN rádióknak idén megjeleni leg- AQ MAiiflAÁpft hap" ujabb 2x1 tipusa részletre 70 pCllSWCn haló |%E| ITC^LJ m DCnT rádió és Ylllamossáai vállalatánál DcUTjVn ALDCKI Kárász ucca 7. - Telelőn 18-71. Diftalan bemutalás — Csakis vil&gni&rkás rádiót vásárolfon no Iszap Az ég reménytelen volt. Már napok óta esett. Nem tudom, az elmúlt telet siralta-e az idő, mely csak vendégként látogatott hozzánk; vagy a közelgő tavaszért könnyezett. Mér tűrhetetlen lett a helyzet. Rokonaim unszolására a fürdőbe indultam iszappakolásra. Vékony, jómodoru nő vett kezelése alá. Halk sóhajokkal pakolta be a lábam. Mozdulatai olyan jólesőn, hódolatnak véve félelmemet, egy sóhaj után, szerény, szelíd hangon folytatta; — Mindenkinek meg kell szenvedni a gonoszságáért, ha visszaél a hatalommal, amit az egek reá ruháztak. És ahogy a jó elnyeri a jutalmát, a bün elnyeri a büntetését. így jártam ém is. Ezért kell robotolnom reggeltől napestig. Pedig tessék elhinni, nincs a napnak egyetlen órája, hogy felejteni tudnám, mi voltam valaha. Az a nagyúri kényelem, amely körülvett, a drágaságok, ékelőkelőek voltak, hogy szinte szégyenkezve nyuj- ; szerek, a jólétnek olyan foka, amüyenről a nagytottam át a másik lábomat is, de sóhajtásai okát j ságos asszony még csak álmodni sem tud... D« ha a szamárnak jó dolga van, a jégre megy táncolni ... Hát ez egy cseppet sem volt előkelő kijelentés és majdnem elnevettem magam. Az exmaharádzsáná folytatta élményeinek elbeszélését: — Egyszer gyilkoltam kérem. Egy rabszolgámnak a gyermekét fojtottam meg, mert azt hittem, a maharádzsa a gyermek apja. Később ugyan kisült, hogy csalódtam, de a gyermeket nem lehetett többé feltámasztani. Ez beteWzt« összes gonoszságaimat. A csuda tudja, hogy találhattam élvezetet a kegyetlenkedésekben, de annyi bizonyos, hogy valamennyire megszédültem ezután az eset után. Talán a megbánás és lelkiismeretfurdalás okozta korai halálomat, ám ej mégsem mentesített a mostani vezeklésem alól. A mostani uram az a rabszolgám, akinek a gyer» mekét az előbbi életemben megfojtottam... Egy ilyen közönséges ember mellett kell ezt az élet«, rnet végigélnem ... Hiába, ez az én büntetéseim.., Csak legalább tudnám, meddig kell még szenved« nem. De igy ni, már a karok is be vannak pakol* va. Tessék nyugodtan feküdni, idejében visszajövök, — azzal már rám Is csukta az ajtót. Kellemetlen érzésekkel, némi szivdobogással, mint a forró iszap nagyban fokozott, magamra maradtam. Alig vártam, hogy megszabaduljak ettől a sártól és a maharádzsámtól. Féltem, hogy múltja dicsőségébe annyira beleéli magát, hogy elfeledkezik létezésemről. De minden rossz véget ér egyszer és ő idejében vissza jött. Hallgatagon, osak mélyéket sóhajtva, mártir arccal pakolta ki, kifőtt tagjaim. Ugy látszik, nem tartotta érdemesnek reám több szót pazárolni. Már hazafelé tartottam, még mindig elbeszélése hatása alatt, mikor eszembe jutott; hogy az a szerencsétlen rabszolga, a mostani ura, mit véíhetelt az elmúlt életében? hogy a mostani életében az én maharádzsóném férjeként kell vezekelnie. Nem mentem vissza, mert nem mertem tőla megkérdezni. Sz. Raffinger Irén. nem mertem megkérdezni, pedig ugyancsak furdalt már a kíváncsiság. Kisvártatva megszólalt, miután hiába várta, hogy melankóilkus, lemondó hangulatáért kérdést intézzek hozzá: — Szomorú ez az idő. Sokaknak igen nagy szenvedéseket okoz, de mi ez mind ahhoz képost, — és itt legyintett egyet a kezével —, amit én nap-nap után átélek. Meg akartam kérdezni a bajt, amiben szenved, de oly serényen sürgölődött körülöttem, hogy valami lelki motívumra kellett gondolnom, ezért tanácstalanul, kérdés nélkül néztem rá. Kissé csalódott volt, hogy nem zaklattam kérdéseimmel és kiesett előkelő gesztusából, ingerülten csavargatta fájós lábamat. Felszisszentem. — Ah, bocsánat! — vált ismét simulékonnyá, — de ha az ember a múltra gondol, önkénytelenül idegesebb lesz. — Talán ilyenkor nem kell a múltra gondolni! — feleltem ingerülten a fájdalmak miait. — Igaza van a nagyságos asszonynak, — felelte — de hiába, én abban a másik világban élek most is. Olyan vagyok, mint a gép. Teljesítem itt a fürdőben a kötelességem, de nem tudom elfelejteni, hogy valaha miaharádzsáné voltam... — Mi volt kérem? — kérdez'em kissé ijedten és szörnyen fel voltam háborodva, hogy a fürdő engem és hozzám hasonló betegeket, igy bepakkolva, kiszolgáltat neki — Nem ebben az életben — felelte megnyugtatóan —, hanem az előbbi élelem folyamán, egy maharádzsámak voltam a rettegett felesége. Egy szemöldök intésem elegendő volt, hogy egy ember az életét veszítse... És veszedelmesen kezdte föl-le rángatni a szemöldökét. — No, alighanem, hogy ez a mániád, most az én életem követeli áldozatul, ha benne felejtesz ebben a sáros slamasztikában — gondoltam meghökkenve Szemeim kiss-é ijedten merülhettek el, mert