Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-14 / 64. szám

DÉLMAGYARORSZAG SZEGED. SzerketzlAség: Somogyi ucca 22. I. emu Teleion: 23-33.. Kiadóhivatal, kOlctOnkOnyvt&r 6* Jegyirodái Aradi ucca 8. Teleion: 13-OO..Nyomdai Iflw Llpól ncca 19. Telefont l.l-OO. • TAvlratl «» leveleim: DélmagyaronzAg, Szeged. Szombat, 1936 március 14. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 64. sas. ELÖEIZETES j Havonta heiyben 3.2«, vidéken ea Budapesten 3.8«, kUlHHdO« « 4d pengd. — Egyes iidm Ara hétkd» nap ÍO, vatAr- é* Ünnepnap 18 flUL Mlrde)£*ek felvétele tarifa szerint. Meg(ehétt < Kivételével naponta reggel, Háború pedig nem lesz Akármilyen kemények legyenek az államférfiúi nyilatkozatok, akármilyen vitriolba mártott tollal Írjanak a külpolitikai szakértők, a szilárd meggyőződésünk az, hogy nem less háború. A Rajna két partján a lelkesedés tüzében égő ezredek nem fognak énekszóval, felvirágozva vonulni a harcterek felé. Az önfeláldozás nem fog csodákat művelni, nem lesz hősi halál, nem fognak elpusztulni a városoV és vetések és uj nyomorékok és hadirokkantak ezrei nem fogják igénybevenni az állam támogatását és a társadalom Jótékonyságát. Nem lesz háború, mert valamit tanultunk 1914 óta. A haditechnika fejlődött s a haditechnika fejlődése magával hozta, hogy most már nemcsak azok forognak veszedelemben, akiket kiküldenek a frontokra, hanem a háború megindítói és irányitól is. Megtanultuk azonkívül azt is, hogy nemzetközi nézeteltérések esetén nemcsak hadosztályokat és hadtesteket lehet mozgósítani, hanem a józan észt is. Ha pedig a józan észt mozgósítják, akkor csakugyan nem lesz háború. Minden csoda három napig tart, a berlini nyilatkozat óta pedig, amely felmondotta a locarnoi egyezményt és helyreállította a birodalom szuverenitását a rajnai katonamentes övezetben, már éppen kétszer három nap telt el, ami elegendő volt arra, hogy a szenzáció természetszerű eseménnyé változzék át. A béke minden meggyőződéses hívének őszinte örömére tárgyalási alap lett a német kormány jegyzékéből, amelyre első pillanatban felhorkantak mindazok, akik a Paris körüli békék vazallusi viszonyában akarták megkövesiteni Németországot és volt szövetségeseit. A válság pillanatában megszólalt az angol politika hagyományos józansága és gyakorlati érzéke, amely félredobva az önmagukat túlélt és hazug jogi formulák feletti kesergést, számok a befejezett tényekkel s a befejezett tényeken keresztül kezdte keresni egy őszintébb és több állandóságot bíztosító jövő kialakulásának lehetőségeit. Amig az angol kormány és az angol parlament egységes ebben a felfogásban, addig nem kell veszedelmektől tartani, addig nem lehet es nem lesz háboiu. Bárki is fenntartás nélkül elismerheti, hogy a francia közvéleményt keserű csalódás érte, mikor Németország széttépte a locarnoi szerződést és egyoldalú határozattal hatályon ki vül helyezte a már amúgy is erősen megtépdesett versaillesi okmánynak azt a pontját, amely megtiltja a birodalomnak, hogy katonai csapatokat tartson és erődítéseket épitsen a Rajnától keletre ötven kilométernyire elterülő övezetben. A csalódás annál keserűbb volt a franciák szómára, mert tudták, hogy ennek az eseménynek előbb-utóbb feltétlen bizonyossággal be kell következni s mert egész szerződési és biztonsági politikája esztendők óta arra volt beállítva, hogy ez a biztosan várt eshetőség be ne következhessek. A francia politika éveken át önmagát hitegette azzal, hogy el fogja kerülni az elkerülhetetlent. De keserű volt a csalódás azért is, mert ez esetben lehetett ugyan bírálni az eljárás módját és kevéssé rokonszenves voltát, de mindenesetre a németek mellett szólt a locarnoi szerződés felmondásának belső igazsága. A locarnoi paktum együttes eljárásra kötelezte a részes hatalmakat. De abban a pillanatban, mikor Franciaország szerződést kötött a szovjettel és ebben a szerződésben automatikus i atonai intézkedések eshetőségeit állapította meg, megszűnt az erkölcsi Locarno és csak idő kérdése lehetett, hogy formailag is halálra Ítéltessék. Ha valakit olyan csalódás ért, mint aminő a franciákat érte ebben az esetben, nagyon nehéz azt kivánni tőle, hogy bele tudja képzelni magát a másik félnek a helyzetébe és megértse a követett eljárás indokait és belső rugóit. Különösen nehéz ezt kivánni a franciáktól, akik nemzeti sajátosságaik történelmi kialakulása folytán legegocentrikusabb népe az egész világnak. Egy kétségtelenül fényes történelmi mult ragyogásában és egy kivételesen kedvező geopolitikai helyzet élvezetében a franciák majdnem teljes értetlenséggel állanak más népek törekvései előtt. Amit maguknál természetesnek tartanak, azt jogtalanságnak és igazságtalanságnak tartják, ha mások részéről történik. Ők, akik XIV. Lajos idejétől kezdve állandóan a támadó fél voltak a Rajnánál, azt mondják, hogy le kell fegyverezni Németországot Franciaország biztonsága érdekében. A francia miniszterelnök azt mondja, hogy szükség van az ötven kilométeres övezetre, nehogy Strassburg mégegyszer a német ágyuk lőtávolába kerüljön. Ugyanakkor a világ leghatalmasabb erődítési övének ágyúi torkukat a német városok tornyaira szögezik és egy gombnyomásra tüzet és halált okádhatnak. A biztonságnak kétségtelenül igen nagy mértékét jelentett Franciaország számára, ha tudta, hogy Németországnak van egy szélesen elhúzódó védtelen övezete a francia ágyuk lőtávolában és a francia divíziók működésének körzetében. Ez az ideális állapot megszűnt s ennek az állapotnak megszűnése váltja ki az elkeseredésnek és haragnak hangjait. Aki haragszik, annak nincs igaza. Igaza annak van, aki józanul mérlegeli az eseményeket és hajlandó belátni, hogy a jog, amely az egyik nemzetet megilleti, a másik számára sem lehet idegen. Igaza annak van, aki esetleg elitéli a szerződések felmondásának egyoldalú formáját, de nyitva tartja a kaput e további tárgyalások számára. Igaza annak van, aki a szerződések sérthetetlenségének formulájával nem akarja elzárni a fejlődésnek és életnek ujtjait. Igaza annak van, aki nem gazdasági és katonai szankciókat emleget, amelyek megint csak kettészakítanák a világot, hanem megértésen és együttműködésen alapuló békét akar teremteni. És mert a valóságban is ezeknek lesz igazuk, azért nem lesz háború. Londonban szombaton délelőtt összeül a Népszövetség r „Észszerű jelképes megszállásról" tanácskozott a locarnos értekezlet - Anglia uiabb erőfeszítései a békés megoldásért - Határozott felhívást intéznek Németországhoz Németország a nehéz a Rajna-övből ? Páris, március 13. A francia közvélemény a tegnapi események hatása alatt kissé fellélegzett, de tudia, hogy még sok mindentől függ a megoldás lehetősége. A franciák nem elégednek meg az eddigi eredményekkel, amelyek tulajdonkepen nem mondhatók még eredménynek és szeretnék a rajnai problémát véglegesén és kielégítően .megoldani. A további tanácskozásokkal kapcsolatban különböző hirek kerültek forgalomba a francia fővárosban, amelyek közül kétségtelenül az a legérdekesebb, hogy Franciaország állítólag szeretné, ha a rajnai vitát a hágai döntőbíróság elé vinnék. Francia politikai körökben elismerik, hogy ebben az ügyben nehéz lesz Németországgal közös pl attformot találni. (1 délelőtti tárgyalások London, március 13. F1 a n d i n francia külügyminiszter pénteken délelőtt megbeszélést folytatott L i t v i n o v szovjet népbiztossal. Délután Ti t u 1 e s cu román külügyminiszterrel tárgyalt. E d e n angol külügyminiszter az értekezlet előtt a miniszterelnökségen Baldwin miniszterelnökkel tanácskozott. Az angol kormány több tagja délelőtt a miniszterelnökségi palotában megbeszélést tartoll a nemzetközi helyzetről. Eden részletesen beszámolt a legújabb fejleményekről. Eden később a külügyminisztériumba hajtatott, ahol 11 óia 30 perckor megkezdődött a locarnoi hatalmak szükkörü bizottságának tanácskozása. A megbeszélés fél 2 óráig tartott, utána F 1 a n d i n külügyminiszter igen megelégedeti hangulatban hagyta el a külügyi hivatal épületét. Nem sokkal ezután Grandi londoni oiasz nagykövet jött ki mosolyogva és készséggel állta a fényképészek kereszttüzét. Grandit Chamberlain követte. Van Zeeland belga miniszterelnök és lord Halifax azonnal a miniszterelnökségre ment. Az angol és a belga államférfi arcáról is a megelégedés tükröződött vissza. Eden válasza a német követnek London, március 13. Mint a „Presse Association" értesül, Eden külügyminiszter közölte Hoes londoni német nagykövettel, az angol kormány továbbra is fenntartja azt a ja-