Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-13 / 63. szám

DEt MAGy <\KORS£AG 1950 március 13. Súlyos fegyházbüntetésre ítélték a román katonaszökevényt és az asszonyt, akik patkányméreggel akarták eltenni láb alól a férjei j (A Délmagyar ország munkatársától.) Gyilkosság büntette cimón került a szegedi Ítélőtábla elé Szantner József 30 esztendős román katonaszökevény és Pinger Györgyné eleki gazdálkodó-asszony. Az volt ellentik a vád, hogy közösen el akarták láb alól tenni a férjet, Pinger Györgyöt, mert az útját állta boldogságuknak. Szantner 1932-ben szökött át Komániából Magyarországra, mert nem akart, román katona lenni. Elekre került és Pinger György gazdálkodó fogadta házába a jóképű, fiatal katonát. Szantner letelepedett Pingeréknél és rövidesen teljesen otthon érezte magát a házaspárnál. Pingernének is tetszett a katona, barátság fejlődött ki közöttük, amiről csakhamar tudomást szerzett a férj is. Pinger töbhizben szóvátette a dolgot, el akarta Szantnert kergetni a házától, de felesége ezt mindig megakadályozta. Pinger azonban nem tudott semmi biztosat, csak gvanus volt neki felesége viselkedése. 1934 őszén azonban egyik délután váratlanul érkezett haza és bizonyosságot <?zer(A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi biróság érdekes kártérítési kereset ügyében határoz legközelebb. A keresetet egy idős hölgy adta be egy házasságközvetitö ellen és keresetében tízezer pengőt kér erkölcsi kártérítés cimén megítélni. Keresetlevele szerint legalább ennyi kárt okozott számára a házasságközvetitő ténykedése. A keresetben a hölgy a következőket adja elő: — Ilat esztendeje vagyok övzegy, hat esztendővel ezelőtt hunyt el férjem és méig ma is vigasztalhatatlan vagyok halála miatt. Boldogul! férjem után maradt némi vagyonom, nyugdijat is kapok, egyszóval aránylag jó anyagi viszonyok kőzött élek. Férjemnek halálos ágyán megfogadtam, hogy soha sem »lobom el magamtól a nevét, nem megyek férjhez senkihez. A fogadalmat eszemágában sem volt megszegni és ma sincs szándékomban férjhezmftnni. Férjem halála után talán egy esztendővel történt, hogy találkoztam a felperessel, akit még szegény jó férjem idejében ismertem meg. Fogalmam sem volt, hogy mivel foglalkozik. Mindössze néhány percig beszélgettem vele, megkérdezte, hogy ériem magam, hogy viselem az egyedüllétet, mire egészen természetesen azt feleltem, hogy nehezen. Azonban ezt arra értettem, hogy boldogult férjem halálát fájlalom és hogy egyedül maradtam, megnehezedett az én életem is. — Alperes erre melegen megszorította a kezemet és az< mondotta, hogv ne husuljak, majd lesz e« másképen i*. nem, szabad elveszítenem a fejemet, ami tőle telik, azt mind megteszi az érdekemben és alkalomadtán felkeres... Időm sem volt megkérdezni, hogy mire gondol, hogy érti szavait, mert hirtelen biítatón megsioritott* a. kezemet ég elsietett azzal, hogy a dologra később majd visszatér... — Régen elfelejtettem a jelenetet — mondja zett felesége hűtlenségéről. Á gazda rátámadt Szantnerre, de az asszony a katonaszökevény védelmére kelt és közös erővel megverték, majd az ágyhoz kötözték a férjet, órákon keresztül kínlódott Pinger az ágyhoz kötözve, míg a szomszédok kiszabadították kellemetlen helyzetéből, Feljelentést tett ellentik, á biróság el is Ítélte az asszonyt és Szantnert személyes szabadság megsértése miatt. , ' A szerelmesek erre elhatározták, hogy a férjet elteszik láb alól Sokat töprengtek azon, mi módon pusztíthatnák el, végre megállapodtak, hogy patkdnymérget kevernek az ételébe. Az asszony háromizben is betette a mérget férje tányérjába, a gazda meg is ette, rosszul is lett, de nem halt meg tőle. Harmadszorra vált gyanússá előtte a dolog. Feljelentésére a szerelmeseket letartóztatták, A gyulai .törvényszék fejenkint 4—4 esztendei fegyházra ítélte őket, a tábla csütörtökön Szantner büntetését 6, az asszony büntetését 7 esztendei fegyházra súlyosbította. tovább keresetében az özvegy — és nem gondoltam arra, hogy ebből valamikor milyen kellemetlenségeim származhatnak. Néhány hónap múlva egy társaságban voltam, amikor valakitől azt a megjegyzést hallottam, hogy bizony nehéz az özvegység és nem csoda, ha egyesek szabadulni akarnak az özvegyi fátyoltól. Sejtettem, hogy nekem szólt a megjegyzés, de miután nem éreztem magam találva, eleresztettem a fülem mellett. Két nappal később egy barátnőm keresett fel és ő figyelmeztetett arra, hogy az alperes széltébenhosszában ajánl engemet a házasulandó férfiak között, tárgyal velük vagyoni viszonyaimról, koromról. Most értettem meg a társaságban hallott csipkelődő megjegyzést is. Rémülten kerestem fel az alperest és felelősségre vontam, mire azt felelte, hogy tudtával megbízást kapott tőlem és ő nem tesz egyebet, mint a megbízást teljesíteni igyekszik, sőt azt is kijelentette, hogy már költségei is merültek fel és jó lenne, ha azokat rendezném ... — Kétségtelen, hogy alperes visszaélt tapasztalatlanságommal és hogy eljárásával súlyos erkölcsi kárt okozott nekem. Ezért méltányos a kért tizezer pengős kereseti összeg... A biróság nemsokára érdemben foglalkozik a kártérítési keresettel. DéliMguarország HHicsMiiropfár Anyaga leünoauobb, előfizetése legkisebb? Cserepek a tavaszi korzón Az első komolyan tavaszi nap tegnap köszöntött ránk. Kedden vettük észre, hogy a parkok orgonabokrain kipattogtak a rügyek, hogy szelid szelek terelgetik az égi mezők fehér bárányfelhőit, hogy lekívánkozik rólunk a télikabát, mi pedig kikívánkozunk a zárt falak unt fülledtségü levegőjéből a szabadiba, vagy pedig felébredt szivünkben "az évezredeikkel ezelőtt odaplántálódott tavaszi vándorvágy. Menni kellene, utazni, zöldülő mezőkőn, lombosodó erdőkön át, morajló tengerpartok, kékes ködökbe fátyolozott hegyek felé ... Mire aztán ez a vágy tetté ért a lelkünkben, azt vettük észre, hogy kigomboltuk nyűtt télikabátunkat és ugy sétálunk a tavaszodó korzón. Aa első tavaszdélutáni korzó... A nők szeme ugy ragyog most is, mint ezelőtt és ragyog fejükön a vadonatúj kalap fényes szalmája. Ragyognak a tavaszi kirakatok ií, csak nyugat felől rémlenek sötét árnyékok és mintha a szél a Wacht am Rhein akkordfoszlányait sejttetné az alkonyi csöndiben. De a nők elegánsak, kacéran simul alakjukhoz a tavaszi kosztüm és arcukat könnyű préc mek pilléje csiklandozza, k&nnyü cipőjük alatt pedig dalolva kopog az aszfalt. A korzó lassan hullámzó tömegében osalt kevesen látják meg a kis legénykét, valamelyik villanyszerelő üalet apródját, aki hatalmas csillárt cipel keresztül az embersürün A gyerek arca nagyon komoly. Látszik rajta a roppant felelősség, a munka komolysága. Látszik rajta, hogy ebben a pillanatban taláia ő az egyetlen dolgozó, az egyetlen termaMI ezen az aszfaltmezőn. De látszik rajta a halálos félelom is. Hl lenne, ha valaki nekiütődne, kiverné kezéből a drága csillárt, amelynek őt hatalmas üvegrózsája van. Jó Istenem, még gondolni is szörv nyüség rá. Két kézre fogja a legényke a csillár ragyogó rézrudját és verejtékezve emeli a lehető legmagasabbra. Olyan pici, hogy szinte neon is látszik, vagy pedig apró disznelk látszifi ocak a csillárom. Aztán megtörténik a baj. Olyan hirtelen, olyan váratlanul, olyan érthetetlenül, hogj aa okát talán nem is lehetne megtalálni. Még kevésbé az okozóját. Talán neki ment valaki, talán a gyerek vétette el a lépést, de hirtelen pokoli csörömpölés disszonanciája veri föl a korzó balzsamos tavaszi csöndjét. Az emberek riadtan állnak meg. Hirtelen sürü, szánakozó gyürü támad a sirva fakadó, könynyes arcú legényke körül, az aszfalton pedig szertegurulnak az egyik összetört lámpatányér gonosz cserepei. A gyerek ott áll a gyürü közepém, a megcsonkult csillárt magasra tartja még mindig, könnyező szeme pedig halálos rémülettel tapogatja a szertegurult cserepeiket. A vidám, tavasznak'-örülő arcok elkomolyodnak, rájuk simul a jóság, a részvét, néhány szívben talán kivirágzik a vágy is, megfizetni a kárt, megváltani a gyereket a ráváró tragédiától, van, aki arra gondol, hogy ha minden bámészkodó néhány fillért adna, percek alatt együtt lennének a stzükséges pengők. D« nem mozdul senki. Csak a gyedek, mert ő talán a legbölcsebb valamennyiünk között, a legjobban Ismer bennünket, a legjobban tudja, hogy a szívben kinyíló részvétvirágok fagynak el a leggyorsabban. óvatosan a főidre teszi a csillárt, kis kezével összeszedi a cserepeket, de azért közben fölemeli könnyes arcát. — hátha megtörténik a csuda. De bizony nem történik semmi. A tányérsapkás kis legényke aztán megindul rogyadozó léptekkel a főnök ur haragja felé. . m l. — Sinclair Lewis: Ez nálunk lehetetlen. — Róbert Graves: Claudius az Isten — D&magyarorsrág kölcsönkönyvtár. A mezőpazdasácji kiállítás tartamára 1 DÉLMAGYARORSZÁG pengőszelvényei érvényesek. Kedvezményt biztosítanak szállodákba, éttermekbe, kávéházakba, szürke taxikra és szorakozó helyekre. Az özvegy és a házússágközvetitő Tizezerpengős kártérítési per