Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-06 / 32. szám

MAGYARORSZÁG *• SxerkeMiOtAg: Somogyi acca M. L. cm. Telelőm 23.33.»KladótllTBlol, kOloUnKUnyvlAr ét legylrodat Aradi uoea 8. Telefon» 13-00. - Nyomdát LOw UpM ncca ÍO. Teleiont 13-0«. - láTlrotl ** lertlclmi IMlmogyaronzAg, Szeged. II ferencjózsefi kor Nagyon súlyos és nagyon vehemens támadások érhetik a ferencjózsefi időket, ha mar Eckhardt Tibor is szükségesnek itéli vedelmét.' Mi, korán öregek és elkésetten fiatalok, annak a háborús generációnak vagyunk tagjai, akik már nyugodt lelkiismerettel utasíthatják vissza a háborús felelősséget. Fiatalok azonban a ferencjózsefi korban voltunk s amikor lezárult ez a korszak, lezárult fiatalságunk kora is. Ahogy azonban a lélek visszajár az emlékezet ösvényén a régi tájakra, a fiatalság Óceánjának elhagyott partjaira, a régi házba, mely látott még bennünket gondtalanoknak s hallotta játékos dalainkat és boldog kacagásunkat, éppúgy révülünk vissza a ferencjózsefi időkbe is. S a ferencjózsefi kort igy védjük, mint ahogy védenünk szülőházunkat s azt a földet, ahonnan elindultunk harcba, küzdelembe, véres, ködös csatazajjal fölvert féifikorunkba. S most azok támadják a ferencjózsefi időket, akik a tekintélyi elv tiszteletét követelik másoktól. A ferencjózsefi idők tekintélyét azok tépázzák, akik a maguk korának akarnak tiszteletet követelni. A ferencjózsefi korra mi nem a kaján anekdota szubjektivumaival gondolunk, meg tudjuk különböztetni az elmúlt idők gazdasági helyzetét, politikai törekvéseit, szociális helyzetképét attól a meseképeskönyvtől, melynek lapjait emlékezésünk kedvtelve forgatja s attól a gyermekjátszótérről, ahová megpihenni és felüdülni visszavisszajárunk az emlékezés léghajóján. A ferencjózsefi idők káromlói, — hol lennének ők a ferencjózsefi idők nélkül? — azt mondogatják, hogy ez a kor a szabad tülekedés korszaka volt. Boldog idő, amikor szabadvolt tülekedni, de tülekedni nem kellett. Az egyetem nyitva állt mindenki előtt s aki az egyetemet elvégezte, szabadon és boldogan válogathatott szabadpályák és közhivatalok között. A szellemi szükségmunka nem ebben a korban született meg, a munkájáért mindenki megkapta bérét, vagy diját, nem volt munkanélküli, sem a fizikai, sem a szellemi munka frontján. A közhivatalokba ugy kellett betessékelni a tehetségesebbeket, a hivatal ment a te,hetséghez kérn i, hogy foglalja el s nem a tehetségesek századainak kellett megostromolni olyan állást is, mely mélyen alatta van hivatottságuknak és képesítésüknek. Akkor — inkább eleinte — voltak birák, akiknek nem volt birói vizsgájuk és voltak tábornokok, akik a közlegényi sorból emelkedtek fel, ma vannak rendőrök és vannak altisztek egyetemi érettséggel és doktori végzettséggel és doktori diplomával. Ma a bíróságon negyvenéves joggyakornokok diktálásra irják a jegyzőkönyveket, akkor voltak huszonhatéves birák és negyven évvel a kiválóbb tehetségek már a kúriára is felkerülhettek. Ma vannak negyven éves filozooterek, akik segédtanári állásért hiába könyörögnek s akkor harminc éven alul egyetemi katedrához juthattak a hivatottak. Ma imádságos verejtékezéssel lehet csak megkeresni a száraz kenyeret, akkor boldog kalácsot biztosított a tisztes munka. A földbirtokosoknak az egész monarchia fogvasztóterülete volt, borunkat, hizlalt állatainkat, a magyar föld minden kincsét szabadon vihettük Csernovitetől Triesztig és Karlsbadtól Tusnádi?. Az Csütörtök, 1936 február 6. Ara ÍO filter XII. évfolyam, 32. sz. ELÖElZtrÉS> i Havonta heiyben 3.2U, rid«ken e* Budapesten 3.60, kUllOldOn • 40 pengő. — Egyet iiAm Ara hétkS» nap tO, vetár- é» Ünnepnap 1© 1111. HlrdeiéMk fel-vétele tarifa szerint. MeglelenlK tietto Klrélelírel naponta reggel a Korszak volt ez, amikor sok munkával és kevés szerencsével vagyont lehetett szerezni szemben a mai korral, amikor, ha a sok munkához csak kevés szerencse társul, akkor nagy vagyont is el lehet veszteni. A nyugodt gazdálkodás ideje volt ez a kor, nem kellett félni összeomlásoktól, pénzelértéktelenedésektől, valirtazárlatoktól, a világ nyitva állt előttünk s a világpiac országútja rajtunk vezetett keresztül. S ezt a boldog, ezt az élni érdemes, ezt a munkát kenyérrel és békével jutalmazó kort támadják most szüntelen és acsarkodva, csak azért, mert irigylik a liberalizmustól a letűnt korszak boldogságát. Irigylik a történelmi hivatkozás erejét s nem tudják elviselni, hogy áz apák fiatalkoruk emlékeivel vigasztalják gyermekeiket a mai élet borzalmaival szemben. Ennek a kornak, — ahogy Bethlen István mondotta: a nagy liberalizmus korának, — Apponyi Albert, Szi 1 ágyi Dezső, Eötvös József, Wekerle, Tisza István, B a r t h a Miklós, J u s t h Gyula, M o c s á r y Lajos voltak vezető szellemei és — legyünk kíméletesek, — ne hasonlítsuk őket össze a viharsarokkal. Gyalázzák ezt a kort, mert liberális volt s mert nincs laboratóriumi kísérlet, nincs klinikai vizsgálat, nincs a gyakorlati életnelolyan próbatétele, amelyik a liberalizmus eszméinek hasznosságát, termékenységé ty emberboldogitását, kenyórszerzését, szabadságajándékát, szünettelenül szaporodó s egymást megtermékenyítő munkaalkalmait ugy tudná bizonyítani, olyan átütő erővel tudná igazolni, annyira meg» őzően volna képes illusztrálni, mint a f< renejózsefi kor. Ezért fektetik most a ferencjózsefi kort arra a deresre, amiről ez a kor szabadította fel a jobbágyot. Ez a kor kisgazdává emelte fel a jobbágyot, polgárrá az iparost és kereskedőt, — érthető hát, hogy a felszabadítottak utódai megtagadják a felszabaditót s akik fölkelhettek a deresről, lefektetik helyükre a kort, mely őket onnan felemelte. A l)áhoru ellen Az angol alsóház tiltakozása a nemzetközi fegyverkezés és a Gáborus készülődések ellen — Candsbury munkáspárti képviselő indítványa London, február 5. Az alsóház szerdai ülésén Lansbury munkáspárti képviselő határozati javaslatot terjesztett be, amely szerint mondja ki a Ház, hogy aggodalommal szemléli a világszerte folyó hangos készülődést. Szólítsa fel tehát a kormányt, hogy a Népszövetség utján nemzetközi értekezletet hivjon össze, amely kiküszöböli a fegyverkezési verseny okait és megszilárdítja a világbékét. Beszédében indokolásul kifejtette Lansbury, hogy a hábom elintézéseként kötött minden szerződést előbb-utóbb felülvizsgálás alá kell venni. Emris-Ewans, Lloyd Georges és a külügyi államtitkárok felszólalása után a Ház Lansbury javaslatát 228 szavazattal 137 ellenében elvetette. A második szavazáson EmrisEwans módosító javaslatát 207 szavazattal 125 ellenében elfogadták, végül a harmadik szavazáson Lansbury és Emris-Ewans által előterjesztett együttes javaslatot 164 szavazattal 118 ellenében fogadták el. A módositott indítvány igy hangzik: „A Ház kijelenti azt a meggyőződését, hogy a háború meddő. Súlyos aggodalommal szemléli a világszerte folyó háborús készülődéseket és meg van győződve, hogy az angol kormány megtesz minden gyakorlatilag lehetséges intézkedést, a nemzetközi tóiét és a népek közötti megértés előmozdítására." Ottó Páriában Síarhemberg herceggel nem tárgyalt Széleskörű politikai megegyezés előtt ? Páris, február 5. Ottó az éjszaka Belgiumból Parisba érkezett Starhemherg környezetében határozottan kijelentették, hogy kettőjük kőzött nem lesz semmiféle tanácskozás és az egész napot teljesen magántermészetű tevékenységgel töltik ei. A Temps szerint a párisi eszmecserék széleskörű politikai légkörben mozogtak és fldvös bevezetői lehetnek egy átfogó cselekedetnek, amelyre azonban csak kellő előkészítés után, a jelenleginél kedvezőbb viszonyok között kerülhet sor. A tárgyalásokon Titulescn diplomáciai vereséget szenvedett. F1 a n d i n külügyminiszter nem hajlandó magáévá tenni a román külügyminiszter alapgondolatát, amely szerint a dunai ügyben az olasz tényezőt a szovjet tényezővel Kell kicserélni. A .Jour jelentése szerint Károly király teljesen távol áll Titulescu párisi kezdeményezésétől. Ausztria elvben fenntartja a restaurációt Starhemberg alkancellár este elutazása előtt a tárgyalásokról ezeket mondotta: — Határozottan hangsúlyozom, szó sem lehet arról, hogy Ausztria nyilatkozatban mondjon | le a monarchikus államforma esetleges helyreállításáról. Viszont az osztrák kormány nem tesz semmiféle döntő lépést anélkül, hogy az európai hatalmakkal érintkezésbe ne lépne, Ausztria és Középeurópa államai közötti eszmecsere lehetőségére nézve annak a meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy az ilyen eszmecsere csak akkor felelhet meg céljának, ha abba Olaszországot, mint Ausztria területi "érthetf'Ienségénpk bevált kezesét bevonják