Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-05 / 31. szám

DÍLMAGYARORSZM MrkMct«M«! Somogyi neon kjk. L cm, Telelom 23.33.. KladúhlrataL kOlcMBkOnyrl&r és I egy Irodai Aradi BOCS «. Telefon» 13-iX». . Nyomdai L«W UpOl mccft M. Teleiont 13-00. - TAvlrall l*v*lelm» MlmaorarorixAa. Sceaed. Szerda, 1936 február 5. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 31. sz. ELÖFlZI TtS: Havonta helyben 3.20, vidéken e< Budapesten 3.60, kuiiöldfin • .40 pengő. — Egyes tzAm Ara hélkO» nap ÍO. T«*Ar- 6« Ünnepnap ÍO (Ili. Hir­detések felvétele tarifa szerint. Megje­lenne hétm nivííelérel nnooitn reggel fl hangya és a darázs Szegedi nagykereskedő panaszolja: — Két füszerkereskedő él az egyik szom­azédos faluban. Az egyik közülük — Német­országban is folytathatná kereskedését, a má­sik azonban a túlvilági üdvösséget — mint az egyik vasárnapi prédikációból tudjuk — csak akkor nyerheti el, ha vallásossága, erkölcsös­sége és büntetlensége mellett még — jóhi­szemünek is fogják Ítélni az égi hatalmak. Egy évtizednél régebb idő óta én szolgáltam ki a két kereskelőt. Most azonban az egyiket a Hangya elhódította tőlem olyan árakkal, amelyekkel én versenyezni nem tudok. A Hangya d u m p i n g-á r a k k a 1 szerezte meg magának a keresztény kereskedőt s — termé­szetesen átmenetileg — olcsóbban szállít ne­ki, mint ahogy én az árut készpénzfizetés mellett be tudom szerezni. Én nem tudok ver­senyezni a Hangyával, mert a magam pénzén kereskedem s nem tud a H a n g y a üzletfelével versenyezni a másik kereskedő sem, aki szintén a maga filléreivel folytatja üzletét. Én elvesztek két üzletfelet, a Hangya megnyeri a piacot. A köztámoga­tások lehetővé teszik a Hangyának, hogy tönkre tegye azokat, akik támo­Í a t j á k.. Közpénzből kap támogatást, a özpénzt a gazdasági életből veszik el s a köz­pénzzel folytatva barcát, teremt versenyt a magángazdaságnak. A füszerkereskedők után most a sertésvá­gők következnek. A kiskereskedők után a nagyvágók. A Hangyát nem lehet megvá­dolni azzal, hogy üzleti tevékenységét egyik, vagy másik foglalkozási ág munkaterületéről távoltartja. A Hangyát ilyen mulasztással vádolni nem lehet. Ahol keresni lehet, a Han­gya jelentkezik. Ahol mások keresni tudnak, a Hangya megjelenik ott a maga részeért. S nem fél a munkától. Képes lenne akár az egész sertésexportot ellátni egyedül. Szíve­sen vállalkozik arra, hogy az egész ország fűszereseit ellátja áruval- Lehet gabonát ex­portálni, lehet importálni déli gyümölcsöt? — a Hangya nem vonakodik vállalni a biztonsá­gos üzletet s részt kérni abból a jövedelemből, melyet mások munkája, mások kockázat­vállalása, mások szakértelme tett megsze­rezhetővé. A háború utáni hangulat szinte kötelezővé tette az akkori kormányzat számára, hogy tá­mogassa a szövetkezeteket. Olyan idők vol­tak azok, amelyekben a jelszavaknak nagyobb erejük volt, mint az értelemnek. Elkezdték támogatni a szövetkezeteket. Napról-napra alakultak szövetkezetek, melyeknek bázisa a jó összeköttetésekkel rendelkező igazgatóság és kereseti lehetősége a támogatás volt. Va­lóságos inflációja volt ebben az időben a va­lódi és álszövetkezeteknek. Kipumpálták az adófizetőkből az adót és bepumpálták a szö­vetkezetekbe a milliárdokat. S közben elpor­zottak, elpárologtak a szövetkezeteknek jut­tatod vagyonok. Az energia megmaradásának elve a szövetkezeteknek juttatott államsegé­lyekre soha nem volt érvényes. Ezt a s z ö ­vetkezeti rablógazdálkodást a közfelháborodás tiltakozása szüntette meg. Amikor vége lett a far­sangnak, amikor a lakodalmas idők a bank­zárlattal eltűntek, keserű kijózanodáson ment keresztül a nemzeti közvélemény. Kezdték számbavenni azokat a méretlen vagyonokat, amiket a szövetkezeteknek ajándékoztak s azt a szörnyű eredménytelenséget, amivel a nemzeti ajándékozásnak ez a keservesen hosszú ideig élő rendszere zárult. Akkor azt hittük, hogy nem éveknek, de évtizedeknek kell elmúlni — nem ad­dig, amikor közpénzből újra támogatni fog­nak kereskedelemellenes szövetkezeteket, hanem addig, amíg szövetkezetek merészel­nek állami támogatást kémi. És íme, a fürge hangyáknál fürgébb Hangya már sertiésnagy­vágó, hentesiparos, exportőr lett s elveszi a kereset lehetőségét s a munka alkalmait azoktól, akik évtizedes munkavégzéssel, koc­kázatvállalással, a maguk pénzén szerzett ta­pasztalatokkal tettek járhatóvá a gazdasági tevékenység számára nehezen feltörhető uta­kat. Egyfelől törvény készül arról, hogy a megbízhatatlan kereskedőktől és iparosoktól elvonhassák az iparengedélyt és iparigazol­ványt, másfelől megteszik a szövetkezeteket kereskedőkké, iparosokká, importőrökké és exportőrökké s a kereskedők és iparosok adói­ból táplálják, élelmezik és tartják életben azo­kat a2 intézményeket, melyek a kereskedők és iparosok amúgy is megnehezedett életfel­tételeit elviselhetetlenné teszik. A Hangyát pedig sürgősen át kell keresztel­ni- Ne Hangya legyen ezentúl, hanem — leg­jobb esetben: a Darázs. Eckhardt nagy beszéde a föSdbirtokpolitikáról, a reformokról, a ferencüózsefi korról, a telepítésről, az Iparosításról és a titkos vá­lasztójogról „A hitbizományi javaslat nem nagyszabású reform és nem kenyér* javaslat" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kép­viselőház keddi ülése elé nagy érdeklődéssel te­kintettek politikai körökben, amennyibe» u el­lenzéki pártok harmadik vezérszónoka: Eck­hardt Tibor szólalt fel R a s s a y Károly és gróf Bethlen István után. Eckhardt Tibor ez alka­lommal nemcsak politikai, hanem mezőgazdasági beszédet is mondott, mint kétségtelenül alapos is­merője a mezőgazdasági kérdéseknek. A folyosón azonban megállapították, hogy Eckhardt már tem­peramentumából kifolyóan is nem tudott ellenáll­ni a csábitásnak, hogy néhány politikai támadást ne intézzen a kormányzat ellen. Egyébként meglehetősen csendben hallgatták végig Eckhardt Tibor fejtegetéseit. A folyosón is meglehetősen csend volt, már még mindig tartja magát az a hlr, hogy a miniszteri tárcák egy része a közeljövőben előreláthatóan gnzdát e»erél, A képviselőház keddi üléséről részletes jelentélünk a következő: A képviselőház keddi ülését délután 4 órakor ny'totta meg Komis Gyula alelnök- A hitbizo­mányi javaslat vitájában Fábián Béla hangoz­tatta. hogy nehéz belpolitikai helyzetben soha­sem 'ehet reformokat megoldani Tiltakozott az ellen a demasrógia ellem, amely az országban a földbirtokpolitikával kapcsolatban f elburján­zott Hangozhatta, hogy a hitbizoimányok ösz* szeférhetetlemek a magyar niép természetével­Biztos helyretet ke'l teremtem, hogy a kisbirto­kos ls megtudjon élni. Ndnássy Imre beszélt ezutáft- Amikor szó­lásra emelkedett- a teremben tartózkodó ellen­zéki képviselők — a nyilaskeresztes ifjú Ba­logfh István kivételével — tüntetőleg elhagyták az üléstermet• (Nánássy nemrégen még a füg­getlen kisgazdapárt tagja volfr) Beszédét az­zal kezdte, hogy védelmébe vette az arisztokrá­ciát- Szükség van a kötött és nagybirtokra is — mondotta# —> hogy egyrészről ezekem kísérleti gazdasági telepeket létesítsenek, másrészről, hogy a kötött és nagybirtok tulajdonosai a köz­nek szentelhessék életüket A javaslatot elfo­gadta­Ezutári Eckhardt Tibor állott fel szólásra- A padsorok hamarosan meg­teltek képviselőkkel- Eckhardt azzal kezdte beszédét, hogy a hitbizományi törvényjavaslat túlnyomórészt örökjogi javaslat- Földbirtokpor lit'kai jelen-tőséget h tulajdonit a javallatnak. ha a kormány földbirtokpolitikájának koncep­cióit a Ház tudomására hozta vo-lna. mert ebben az ecetben bizonyos perspektívába lehetne ál­lítani a törvényjavaslatot- Enélkül osak örök­jogi javaslatnak tekintheti, amely mindössze 67 családot érint• Ezeket is csak a mai hitbizo­mányi családok halála uitán hat esztendőimül1 va, tehát általában 25 év múlva lesz csak jelejr tősége a törvényjavaslatnak• Ezért nem tudja nagyszabású reformnak minősíteni» sem olyan kenyér javaslatnak, amely miatt el kellett ha­lasztani a titkos választójogi javaslatot­— Túlzott vő!1 az a propagandisztikus beál­lítás — folytatta Eckhardt —, amellyel a ja­vaslatot már a választások előtt beharangozták A javaslatban 823 ezer holdnyi kötött birtokról van szó. 330 ezer holdat remél tehát, ameV m* egy 25 százalék, de csak 25 év múlva- Teljes joggal mondhatta Bethlen István pénteki nagy­szabású beszédében, hogy ezzel a javaslattal nagyszabású reform látszatát akarták keltem és ezt a látszatot akarták propaganda eszközzé felhasználni politikai célok érdekében- Bethlen István helyesebb szempontot vetett fel pénteki beszédében, amelvbem a demagógia alanjáról kiviszi ezt a problémát a szakszerűség síkjára­A kormánypárti sajtó-propaganda: hónapokon keresztül két irányban használta' fel a iavas­'atüí Bizonyos mértékben hangsúlyozni kívá­nom, hogy á magyar mult egyik korszaka ellen, amelyet ma már sokan csak liberális korszak­rak neveznek, elfelejtve, hogy mit jelent a ma­gvar nemzet számára Ferenc. József korszaka, a' független kisgazdapárt sohasem vesz részt ebben a propagandában, ö, aki a kisaazdatome­geket képviseli, vallja, hogy urnák lenni nem­csak kaszinói fogalom, hanem nemzetgazdasa­gi érték egy nemzet számára. A kiegyezés utáni Magyarországgal szemben gyakran hallani meggon­dolatlan kifakadásokat. 1867. után az elhagyott országból - gazdasági, közlekedésügyi, kulturális és művészeti szem­pontból európai nivóju országot csináltak. Ter­mészetes, hogy ennek a kornak is voltak hi­bái, legfőbb hibája az volt, hogy országot épí­tettünk, de gyakran megfeledkeztünk népünk­ről. Bárki vezeti az országot, nincs előbbre va­ló feladat, mint hogy biztosítsuk a csonka or­szágban 9 millió magyar megélhetését. — Európában a világháború után mindenütt

Next

/
Thumbnails
Contents