Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-26 / 49. szám

1036 február 26: DÄLMAGYARORSZÁG Nemzeti Hitelintézet rt. fa- szén- és koksztelepe Kálvárlu-uí, Honvédkórház melleit. Telefon 26-91. — Megrendelések kicsinyben a bankban is. 18t — Telefon 25—OS. Tardos-Taussig Ármin meghalt (A Délmagyarország munkatársától.) Ked­den, a kora délelőtti órákban terjedt el a hir, hogy Tardoss-Taussig Ármin nyugalma­zott államvasuti felügyelő-mérnök, a város társadalmának ismert és becsült tagja, rövid betegeskedés után váratlanul meghalt. A szo-. moru hir mindenütt a legmélyebb és a leg­őszintébb részvétet keltette, bár nagyon való­színűtlenül hangzott, hiszen Taussíg Amin maga volt az egészség, a frisseség és egész egyé­niségéből szinte sugárzott az élet olthatatlan szeretete. Taussig Ármin a Délvidékről került Szeged­re, régi, temesvári családból származott. A mű­egyetem elvégzése és a mérnöki oklevél meg­szerzése után a Máv. szolgálatába lépett és a szegedi üzletvezetőséghez került. A rendkívül szorgalmas és tehetséges szakember gyorsan haladt előre. Egészen fiatalon került az üzlet­vezetőség műszaki osztályának élére, de gyö­nyörűen ívelő karrierjét kettétörte az össze ­omlás. Az ellenforradalom idején politik*i okok miatt nyugdíjazták. Állását, hivatalát rgy el kellett hagynia, ez azonban nem kény­széríthette tétlenségre, sót felszabadította bá­mnlatos aktivitását és módot adott arra, bogy tehetségét más irányban és más tereken érvé­nyesítse. Ettől kezdve saját ízlése szerint ren­dezte be életét, amely egyike volt a legszebb, legharmonikusabb emberéleteknek. A művész, a gyűjtő Tardoss-Taussig Ármin, vagy ahogyan ba­ráti koré nevezte: „Doss," komoly értéket reprezentáló művész volt. Grafikus. Grafikai munkái, rajzai, linóleum-metszetei, valamint ¿pitőmüvészeti tervei mindenütt feltűnést kel­lettek és a kritika legteljesebb elismerését ér­demelték ki. Életének ez volt a legnagyobb szenvedélye. A másik a gyüjtőszenvedély volt. Kelemen-uccai háza valóságos muzeuma a legfurcsább, a legbizarabb gyűjteményeknek, ö volt talán az első Szegeden, aki autógram­mok gyűjtésével foglalkozott. Ez a. gyűjtemé­nye hatalmas köteteket tölt meg. Gyűjtött kéz­itatokat, rajzokat, festményeket, szenvedélyes szerelmese volt a könyvnek, az irodalomnak és melegszívű harát ja. sokszor mecenása a művész­népnek. Az utolsó években étlapokat gyűjtött és étlapgyüjteménye talán páratlan az egész világon. Gyüjtőszenvcdélye széleskörű nemzetközi összeköttetésekhez juttatta. Szinte a világ min­den pontján voltak barátai, gyűjtőtársai, akik­kel állandóan levelezett. Kelemen-uccai otthona ideális müvészhaj­Irk volt, szentélye az az üvegfalú dolgozó szoba, amelyet Tardoss-Taussig tervei szerint az ud­\ar fölé építettek és amelybe kis vashid veze­lett a folyosóról. Itt, ebben a csöndes, napsu­garas üvégszobában töltötte idejének legna­gyobb részét. Itt barkácsolt, rajzolgatott, ké­szítette finom rézkarcait, fa- és Iinoleum-mel­-veteit. itt dolgozta ki megkapóan szép terveit, ilt rendezgette gyűjteményeit és őrizte kincseit. Mindig foglalkozott valamivel, mindig dolgo­zóit valami alkotáson. Ebben az üvegszobában J'ogadta művészbarátait, akikkel mély rokonság kötötte össze egész életében. De valamennyi között talán Károlyi Lajos, az évekkel ez­előtt elhunyt festőművész jutott hozzá a leg­közelebb. Ez a barátság a festő halála után sem •zrtnt meg. Tardoss-Taussig lankadatlan lelke­sedéssel dolgozott azon. hogy a muzeum pincé­iében elraktározott Károlyi-hagyaték, a mű­vész értékes alkotásainak egész gyűjteménye végre napvilágra kerüljön. Mint tervező. legsikerültebb alkotásának azt a székely-kaput tartotta, amelyet néhány évvel ezelőtt állítottak fel az uj szegedi vegvkisérleti állomás előtt és amely kiválóan művészileg megoldott alkotás. Tervei szerint emelték a »sidó temetőben a hősi emlékművet, az ő mű­vészeiét dokumentálja a szegedi temetők szá­n-ros művészi síremléke is. Nagyon szeretett művészi dolgokkal foglal­kozni és dolgozni a kulturáért, a művészetek­ért. Az utolsó hetekben arra készült, hogy me­i'ig ünneppé avassa dr. Kun Izidor századik hangversenyét, amelyhez márciusban érkezik el a város zenekedvelő közönsége. Ennek a hangversenynek a műsorát rézkarcban készí­tette el és a most múlt napokban irt F i g e d y­Fichtner Sándornak, akit arra kért fel, hogy komponáljon muzsikát Berezeli A. Károlynak erre a jubileumi hangversenyre irt költeményéhez. ö volt a lelke és végrehajtója annak a felejt­hetetlenül szép és érdekes kiállításnak, amelyet a Szegedi Fészek Klub rendezett az árvíz ötve­nedik évfordulója alkalmából. Minden tettét, cselekedetét a művészetek szeretete és a művészetekbe vetett mélységes hite inspirálta. Kulturember volt a szó legne­mesebb értelmében, valóságos szenvedélyé tü­zesedett lelkében a kultura szeretete. A másik szenvedélye a politika volt. Kora fiatalsága óta meggyőződéses szociáldemokrata és rendes tagja mindvégig a munkások párt­jának. Állandóan dolgozott a munkásság szo­ciális és kulturális érdekeiért, nem volt közér­dekű. vagy szociális akció, amelyből ki nem vette volna a részét. Ez jellemezte a város tör­vényhatóságában hosszú évtizedeken keresztül kifejtett munkáját is. Az utolsó reggel Komoly beteg sohasem volt. Imádta a nap­fényt. a levegőt, a Tiszát. Nagyon szeretett utazni és sokat utazott. Szinte Európa minden országát bejárta, ismerte. De legnagyobb sze­relme mégis a családja, két gyermeke volt. Elly lánya dr. Gáspár Bélának, a színes filmek fel­talalójának a felesége Brüsszelben él. Lajos fia a Magyar Kender-, Len- és Jutaipar rt. tisztvi­selője Budapesten. Rajongásig szerette gyerme­keit és kis, néhány hónapos unokáját, leányá­nak a kisfiát. Halála tragikus körülmények között követ­kezett be teljesen váratlanul, kedden reggel. A« elmúlt napokban gyengélkedett, vesekövei vol­tak, de fájdalmai megszűntek és már teljesen jól érezte magát. Fia, aki apja betegsége miatt hazajött, vasárnap megnyugodva, abban a tu­datban utazott vissza Budapestre, hogy édes­apja meggyógyult, semmi komolyabb baja nin­csen. Kedden reggel nyugodtan, vidáman ébredt. Rendes szokása szerint felolvasta a reggeli új­ságot feleségének, majd átment a szomszédszo­bába. ahonnan néhány pillanat múlva halott­halványan. tántorogva botorkált vissza és vé­gigvágódott a padlón. Orvosért szaladtak és háziorvosa, dr. Kallós Károly néhány perc múlva már mellette volt. Injekciót akart adni neki, de a beteg, aki egy pillanatra sem vesz­tette el eszméletét, eltolta az orvos kezét. — Ne bánts, nem lehet segíteni rajtam —> mondotta gyönge hangon. Aztán a feleségét hívta, átölelte, látszott, hogy búcsúzik tőle és a következő pillanatban lehanyatlott, meghalt. Hatvankét éves volt. Temetése csfit«rtőkőn délután 3 órakor lesz. minden alkalomra csak BFB Harisnyái ueguen. meri e legszebb, leglobb és legoleetM ktiárftlsg 7t Pollák Testvéreknél. A közüli hidról a Tiszába ugrott egy ismeretlen nő (A Délmagyarország munkatársától.) Kedden délután félnégy óra tájban nagy riadalmat oko­zott a közúti hídon egy öngyilkosjelölt fiatal nő. A járókelők arra lettek figyelmesek a szegedi hídfő közelében, hogy egy egyszerűen öltözött nő hirtelen levetette a kabátját, kalapját, majd mS-l előtt bárki megakadályozhatta volna, nagy len­dülettel keresztülvetette magát a korláton és han­gos loccsanással elmerült a Tisza hullámaiban. A járókelők kiabálására figyelmesek lettek a híd lábánál a halászok, azonnal csónakba ültek és az öngyilkos nő mentésére siettek. Mire felbuk­kant a vizből, már mellette voltak és csónakba emelték. Kivitték a partra és mig a mentők meg­érkeztek, mesterséges légzést alkalmaztak, de et­től sem tért eszméletre. A mentők az ismeretlen nőt bevitték a köz'kórliázba. Percek múlva eszmé­letre tért. Az orvosok a neve után tudakozódtak^ azonban minden felvilágosítást megtagadott, nemi árult el semmit magáról a detektiveiknek sem. — Ne zavarjanak — mondotta —, nem mon­dok semmit, sem azt, hogy ki vagyok, sem arra nem felelek, hogy miért ugrottam a vízbe... Nem is lehetett személyazonosságát megálla­pítani. Retiküljében semmiféle igazoló írást nem találtak. Állapota sulvo6 ugyan, de nem életveszélyes. A jeges Tisza vizében alaposan megfázott, ha tüdőgyulladás nem lép fel, rövidesen elhagyhat­ja a kórházat. Márciusban újból árverezik a deszkl Gerllczy-birtokot (A Dclmagyorország munkatársétól.) A szegedi járásbíróságon újból árverés állá került báró Gerliczy Félix deszki birtokának maradványa. Többizben árverezték már az ingatlanokat, de kevés sikerrel. A múltkori árverésen maga a vég­rehajtató, a báró nővére, gróf Dégsnfeld Schön­burg Kristófné vásárolt néhány kisebb-nagyobb parcellát, de miután utóajánlat érkezeit, ezek a parcellák is újból árverés alá kerültek. Jelentette a Délm^gyarország, hogy a báró) nővérei nemrégiben nyerték meg az egyik svájci bíróság előtt fivérük ellen indított közel fél­millió pengős perüket és most már végleg ren­dezni akarják az ügyet. A most tarlott árverésen ?em sikerült azonban a parcellákon túladni, a személyesen jelenlévő grófnő nem kirónia az ár­verés megtartását azért, mert az árverési hirdeb­detménv nem volt eléggé áttekinthető és az a körülmény zavarokat idézhetett volna elő. így1 csak az utóajánlatos árverést lartották meg. Ismén árverezett a prof nő is és megvásárolta a múlt­kori néhány kisebb ós egy százholdas parcellát, valamint a volt tiszti lakot, körülbelül 21 ezer pengőért. A legközelebbi árverést egy hónap múlva tart­ják meg. A mostani árverésre már nagy volt az érdeklődés, a szűk árverési helyiségben és & folyosón legalább száz ember tolongott. minden anyagból tökélete« ki­vitelben, lesrolesóbb Árban. — orvok tn költség-vetés dijmen­'tesen. ElBnySa fúetésl feltételek FISCHERhőfara96 césnél • iM«"B-B,iKélv6ria ucca 3 Magyarország: legnagyobb kőipart tijem®. 91

Next

/
Thumbnails
Contents